Még életben van a Packers, teljesen összeomlott a Broncos, Brady megint fordított

A Green Bay Packers egy huszáros hajrával odaérhet még a rájátszásra, ebben a törekvésben pedig segítségükre volt Tua Tagovailoa, aki totálisan leolvadt karácsonykor. A Broncos teljesen összeomlott és 51 pontot kapott a Ramstől, Tom Brady és a Buccaneers pedig 50 percnyi szenvedés után megint fordítani tudott a hosszabbításban. 

Green Bay Packers @ Miami Dolphins 26 – 20

Az első félidő hazai dominanciát hozott. A Dolphinsnak jót tett, hogy a Packers a várakozásoknak megfelelően nem állította pressbe a védőit a Dolphins elkapóira, akik így a főleg zónavédekező védők között újra úgy lubickoltak mint a szezon elején. A meccs első igazán kiemelkedő játékát az utóbbi időben csöndesebb Waddle szállította, aki egy 10 yardos passzt váltott 84 yardos touchdownra.

A félidőig ezen kívül még tíz pontot tett a táblára a Miami offense. Tuának mindössze 9 passza volt pontos 12 kísérletből az első 30 percben, de így is 229 yardig jutott és mind Hill mind Waddle közel kerültek a 100-100 elkapott egységhez. A Packers zónázó védelme ellen a keresztező útvonalak és a futójáték is remekül működött, egy Raheem Mostert elvesztett fumble-ön kívül szinte tökéletes volt a csapat játéka.

A túloldalon a Packers feléledő speciális egységének és a visszahordó Keisean Nixonnak hála az első támadás az ellenfél 10 yardosán belül kezdődhetett meg, miután Nixon 93 yardos visszahordását csak a célterület előtt tudta megállítani a Dolphins. A támadósor azonban csak hátrafelé haladt, így itt még csak egy mezőnygólt értek el. Rodgers azonban nem beszélt mellé, a Green Bay visszahordó játékát karrierje során talán először érdemes figyelni.

A szünetig még kétszer kapott kedvező mezőnypozíciót a csapat. Először a logó környékén, aminek végén a veterán tight end Marcedes Lewis idei ötödik elkapásával második touchdownját szerezte. Ezen kívül a fumble utáni labdaszerzés révén tudtak eljutni egy field goalig, így 20-13-as hazai vezetésnél jöhetett a félidő. Az első 30 percben bár tartotta a lépést a Packers, a támadósor nem funkcionált túl jól. A futás alig működött, nyolc harmadik downos kísérletből pedig mindössze egy volt sikeres. Több negyedik kísérletnek is nekimentek Rodgersék, LaFleur az agresszív mentalitását vette elő, de pár sikeres kísérlet mellett (a TD is így jött) két támadósorozat is turnover on downsszal ért véget. A 2/4-es arány azonban még így is jobban mutatott mint a 3rd downos hatékonyság.

A félidő azonban több változást is hozott a meccsbe. A Green Bay a kezdő drive-ból a nap legszebb támadósorozatát hozta össze. Több váratlanul előlépő célpontnak és AJ Dillonnak hála egalizálni tudták a találkozót. Az egyik váratlan célpont ismét Lewis volt.

A döntetlen állás pedig picit megijesztette a gárdákat. A Dolphins rúgója, Jason Sanders 48 yardról hagyott ki egy mezőnygólt, ami után Aaron Rodgers passzát a negyedik negyed elején a remek szezont futó draftolatlan újonc Kader Kohou húzta le. Kohounak ezen kívül is volt a meccsen leütött labdája és korrekt munkát végzett a slot pozícióban.

Tua Tagovailoa azonban köszönte szépen és nem kért az ajándék labdából. Azonnal visszaadta a játékszert a vendégeknek, pontosabban Jaire Alexandernek. Az irányító Tyreek Hillt kereste volna, de nagyon csúnyán túldobta a szélvészgyors elkapóját. Mezőnygól után pedig a meccsen először át is vette a vezetést a Green Bay, amit már nem engedtek ki a kezükből. Ez pedig főleg Tagovailoának volt köszönhető. A pick után teljesen összezavarodó irányító további két interceptiont dobott még a játék végéig, ráadásul egyik csúnyább volt mint a másik. De’Vondre Campbellt nem vette észre a zónában, ami után csak ölte az órát a vendég gárda és 6 pontra növelte a különbséget, majd 2 percen belül időkérés nélkül, a győzelemért támadva Rasul Douglas labdaszerzése zárta le végleg a találkozót.

Tua 300 yard fölé jutott, a csapat a földön 4,6 yardot átlagolt és Hill valamint Waddle is úgy játszott mint a szezon elején (mindketten 100 yard fölött zártak). A támadójáték ismét úgy tűnt ritmusban van, a védelem pedig keveset engedett a Packersnek. A meccs teljesen a floridaiak kezében volt, mégis ki tudták azt engedni és egyetlen pontot sem tudtak a táblára írni a második félidőben. A védelemben az edge rusherek jól limitálták a Green Bay külső futásait, középen pedig Christian Wilkinsnek volt nagy napja, aki többször nyomta be a zsebet és Rodgers két labdáját is leütötte a vonalon.

A Packers visszajövetele bár meggyőző nem volt, kritikus mindenképp. A második félidőre pedig elvesztették a jobb oldali tackle Yosh Nijmant és a berobbanó újonc Christian Watsont is. A szünetig egyébként 49 yardig és 6 elkapásig jutó rookie helyét Allen Lazard vette át, de Rodgers gyönyörűen osztotta szét a labdáit és végül 10 különböző csapattársának is volt elkapása. A támadósor megtette a kötelező minimumot, a védelem előlépett és immár zsinórban harmadik meccse nem engedtek pontot a negyedik negyedben.

A Dolphins korábban biztosra vett rájátszás részvétele így ugyan nem úszott el, hiszen ha a maradék két csoportmeccsükből egyet behúznak, jó eséllyel kvalifikálják magukat, de a 4 meccses vereségi széria nem mutat jól még úgy sem, hogy mind a Bills ellen, mind most alapvetően jobban mutattak mint az az előtti két vereség alkalmával. Három 4. negyedes pickkel persze nehéz meccset nyerni.

A Packers 12. hét utáni 3%-os esélye a rájátszásra ezzel a győzelemmel is csupán 27-re ugrott fel, de ha a maradék két találkozójukat meg tudják nyerni, akkor ez a szám 90%-ra nőne (ha pedig azt nézzük, hogy 2018 óta nem kapott ki a csapat decemberben, erre van esély). Ekkor egy Commanders vereségre kerülnének attól, hogy 4-8ról végül ott legyenek a playoffban.

(alatriste)

Denver Broncos @ Los Angeles Rams 14-51

A forduló legszürreálisabb meccsét játszotta a címvédő és a szezon előtt bajnoki álmokat dédelgető Broncos. Már eleve az durva volt, hogy a Rams képes volt önerőből levezetni egy mezőnygól drive-ot nyitásként a liga egyik legjobb védelme ellen, de a buli csak ezután indult be. Russell Wilson jó formában kezdte a meccset, az első három passzából kettő is emberhez ment, csak épp nem Broncos játékoshoz, így Baker Mayfield vezette támadósor kapásból feltett még két TD-t a táblára, így már az első negyedben 17-0-ra vezetett a hazai gárda.

Ezután a Broncos is összehozott egy mezőnygólt, viszont a védelem csak nem akart magához térni, a Rams pedig vezetett még két TD drive-ot, ráadásul mindkettő 10+ playből állt és legalább 75 yardos volt (az egyik 90). Magyarán a címvédő az első félidőben indított minden egyes támadásából pontot szerzett és 31-6-ra vezetett a szünetben – ez volt idén mindössze a második meccs, amikor átlépte a csapat a 30 pontos határt.

A második félidő sem hozott érdemi változásokat a játék képében. A Rams továbbra is minden egyes támadásából pontot szerzett (FG, TD, FG), sőt egy hatpontos az egyik Broncos támadásból is összejött, amikor Brett Rypien passzát visszahordta Cobie Durant. A Denvernek csak a becsület TD-re és egy sikeres kétpontosra futotta az utolsó 30 percben és története egyik legnagyobb vereségét szenvedte el.

Azt nyilván nem kell nagyon magyarázni, hogy Russell Wilson ezúttal is borzalmasan játszott. Három INT-t passzolt a meccsen (és volt egy TD-je), mindegyik az ő hibája volt, ráadásul kettőt a saját térfelén dobott. Ő azonban csak az egyik része volt a problémának, ugyanis egyrészt folyamatosan nyomás alatt volt (hatszor sackelték 40 yardért), másrészt a támadójátékok is borzalmasak voltak, vagyis az edzőktől sem kapott semmit. Ez nyilván nem menti fel a tényleg bűn rossz teljesítménye alól, de az sem lehet kérdés, hogy ennek a csapatnak edzőváltásra van szüksége.

Bónuszképp ráadásul még a védelem is összeomlott így az ünnepekre. Nem mintha lett volna bármi tétje a meccsnek azon kívül, hogy a meccs után a Lions vagy Seahawks első körös pickje lesz-e magasabb, de ez azért így is túlzás volt a denveri defense-től. A liga legrosszabb támadófala mögött álló Baker Mayfieldet egyszer sem sikerült sackelni, a lebutított playbookkal játszó QB neve mellé 24/28, 230 yard, két TD és nulla INT került 124,7-es passer rating mellett. Emellett a szezon legnagyobb részében nem létező Los Angeles-i futójáték is hasított, térdelésekkel és elszúrt trükkös játékokkal együtt is 158 yardot és három TD-t szerzett 4,4 yardos átlaggal. Ez egyszerűen szégyen.

A Rams oldaláról minden is tökéletes volt. Mayfieldet már említettem, de mellette nagyot ment offense oldalon a futó Cam Akers (118 yard, három TD, 5,1 yardos átlag) és a tight end Tyler Higbee (9 elkapás, 94 yard, két TD) is. Ráadásul mindketten szezoncsúcsot nyomtak, Higbee-nek ugyanis 73 yard volt eddig a maximum és az egész idényben volt mindössze egyetlen TD-je, míg Akers most először futott 65 yardnál többet és majdnem megduplázta a TD-inek a számát.

És ahogy az eredményből látszik, a címvédő védelme is hatalmasat játszott. Hat sack, négy INT, 12 QB-hit és egy pick-six volt az egység mérlege, ami már támadójáték nélkül is elég lett volna a győzelemhez ez ellen a Broncos ellen. Bobby Wagner ígéretéhez híven elkapta Wilsont, az egyik picket ő szerezte (emellett volt 13 tackle-je, egy sackje és két QB-hitje), de volt egy Jalen Ramsey-nek is, ám a sztár ezen az estén az újonc Cobie Durant volt, akinek két INT-je is volt, ráadásul az egyiket 85 yardon keresztül hordta vissza TD-re. De Matt Gay-t is megdicsérhetjük, aki mind a 10 rúgását értékesítette, ráadásul a négy mezőnygóljából három is 50+ yardos volt.

(renningan)

Tampa Bay Buccaneers @ Arizona Cardinals 19-16 h.u.

Tom Brady karrierje során először lépett pályára Arizonában úgy, hogy nem Super Bowlt rendeztek a State Farm Stadiumban. A tét most egy ici-picit kisebb volt, hiszen a csoportgyőzelemhez vezető úton a 4-10-es mérleggel álló Cardinalst kellett volna megverni, ahol az élete első kezdő meccsét játszó Trace McSorley irányított. És majdnem nem sikerült.

Nem volt egy túl jó mérkőzés, tekintve hogy a harmadik negyed végén még 6-6 volt az állás, és láthattunk addig a pontig 8 puntot. A három turnover kissé feldobta a találkozót, egyszer McSorley-n ért el a Buccaneers egy strip-sacket, illetve Brady labdáját kétszer is lelopta Marco Wilson. Kis túlzással az első 45 percben ennyi említésre méltó dolog történt, aztán azért jobban beindult a sztori.

A negyedik negyed elején átvette a vezetést a Cardinals, majd egy gyors punt kierőszakolása után a nap első touchdownjában (James Conner futott be) 10 pontra is növelte az előnyt, ami a játék eddigi képe alapján behozhatatlannak tűnt. És akkor itt valami átkattant a Buccaneersben. Az eddigi borzasztóan szenvedős, unalmas, kilátástalan játékot felváltotta egy nézhető, használható, tempós foci, és gyorsan fel is tettek 10 pontot a táblára, kiegyenlítve a mérkőzést – kellett ehhez egy rossz pitch utáni fumble is a Cardinalstól a kettő között. Így pedig jöhetett a hosszabbítás, ahol a Cardinals nem jutott messzire, Bradyék viszont eljutottak mezőnygólig és megnyerték a meccset – ez már szinte elkerülhetetlennek tűnt a ráadás kezdetére.

Ez a fenti fumble volt a kulcsjáték a meccsen, hiszen ha ez first down lett volna, akkor könnyen lehetett volna legalább 6 pont a Cardinals előnye és jóval kevesebb ideje maradt volna a Buccaneersnek a végén. Persze lehet, hogy Bradyék akkor végigmennek és TD-t szereznek, amivel a rendes játékidőben megnyerik a meccset, ezt sosem tudjuk meg, mindenesetre bosszantó hiba volt a hazaiak oldaláról.

A vendégeknél tényleg érthetetlen, hogy 50 percnyi gyakorlatilag kilátástalan játék után többedjére meg tudják emberelni magukat és a legvégén levezetni 1-2 jó támadást. Amikor nagyon muszáj, akkor jön az up-tempo játék és végigmennek a pályán, egyébként még szenvednek egész meccsen. Érthetetlen. Brady tök gyenge volt 50 percig, aztán csak megoldotta valahogy. Ez volt egyébként az első olyan győzelme buccaneerses karrierje során, ahol nyerni tudott annak ellenére, hogy kevesebb touchdownt passzolt mint interceptiont.

Egyéni szinten Leonard Fournette-et kell kiemelni 162 scrimmage yardjával a Buccaneersből, a túloldalról pedig Greg Dortchot 123 scrimmage yardjával – miközben Mike Evans és DeAndre Hopkins összesen jutott el 33 elkapott yardig. A védelmekből JJ Watt és Marco Wilson játszott nagyot hazai oldalon, de a két újonc pass rusher (Cam Thomas és Myjai Sanders) sem volt rossz, a vendégeknél Anthony Nelson volt kissé ismeretlenebb hős, de Sean Murphy-Bunting is meglepően jó volt.

A Buccaneers így jövő héten a Panthers ellen egy győzelemmel bebiztosíthatja a csoportelsőséget – viszont ha a Panthers nyer, akkor az utolsó körben a saját kezében lesz a sorsa –, a Cardinals pedig egy morális győzelmet talán elkönyvelhet ezért a meccsért, és sikerült javítani a draftpozíción is, már a 4. helyen állnak ebben a tekintetben.

(katonadani)