A Chiefs bicegő Mahomesszal, az Eagles kiütéssel jutott konferenciadöntőbe

Egyik első kiemelten sem látszódott semmi rozsda, jót tett a pihenőhét a Chiefsnek és az Eaglesnek is, ugyanis mindketten hozták a mérkőzésüket és bejutottak a konferenciadöntőbe. A Sasok már az első félidőben lerendezték a Giantset, a Chiefsnél viszont Mahomes bokasérülése miatt sokáig szoros volt a Jaguars elleni találkozó, az irányító állapota pedig még nagy fejtörést okozhat a jövő hétre.

Jacksonville Jaguars @ Kansas City Chiefs 20-27

A Jaguars kezdte a találkozót, de mindössze egy 3&outra futotta, amire a Chiefs egy nagyon szép 83 yardos TD-drive-val válaszolt. Ezt egy kiváló Jamal Agnew visszahordás követte 63 yardért, a rövid pályát pedig ezúttal kihasználta a vendég csapat. 7-7-es állásnál lehetett bizakodni, hogy ez szoros, izgalmas és látványos mérkőzés lesz, de végül csak a rengeteg hiba miatt fogunk emlékezni rá.

Az érdekes része a meccsnek a Cheifs második drive-jában kezdődött, amikor Patrick Mahomes bokája megsérült a darálóban. Ugyan még vissza tudott térni, de nagyon látszott rajta, hogy nincs jól, így a támadás csak egy mezőnygóllal ért véget, ráadásul Andy Reid beküldte az irányítóját az orvosi szobába, hátha sikerül összedrótozni. A 2022-es szezon fő MVP várományosát Chad Henne váltotta, akinek egy Jaguars punt után a saját 2 yardosáról kellett csodát tennie, és sikerült is.

Persze túlzás lenne azt állítani, hogy ez a veterán irányítón múlt volna, de tény, hogy semmit nem rontott el és tökéletesen kihasználta az Andy Reid által felkínált lehetőségeket. Egy 12 playből álló, 98 yardos drive végén megtalálta Travis Kelce-t, amire a Jacksonville csak egy mezőnygóllal tudott válaszolni, így 10-17-es hazai előnnyel mehettek pihenni a csapatok.

A szünetben sikerült összedrótozni Mahomest, aki így visszatért a pályára, de gyakorlatilag nettó emberhátrányt jelentett. A bokája nagyon rosszul nézett ki és ezen nem segített 20 méternyi rátekert kötszer: nem tudott futni, nem tudott rendesen beleállni a dobásokba, így a második félidő első három drive-jában csak 51 yardot haladt a Chiefs és mindössze egy rövid pályás szituációnak köszönhette, hogy legalább egy mezőnygólt sikerült szerezni.

Eközben a Jaguars elkezdett éledezni és egy Travis Etienne futott TD-vel 20-17-re jött fel. Viszont Mahomesnál is elkezdett hatni a fájdalomcsillapító, így ha fél lábon is, de kiosztott egy 6 yardos TD-t az elkapó Marquez Valdes-Scantlingnak hét perccel a lefújás előtt. 10 pontos hátrányból kellett tehát kitalálni valamit a Jaguarsnak, és meg is voltak a lehetőségek, csak épp nem sikerült velük élni.

Először egy 42 yardos kickoff return után hagyta el a labdát Agnew egy rá rajzolt elkapás után a Chiefs 3 yardosánál, majd Trevor Lawrence dobott egy interceptiont. A hazaiaknak ettől kezdve már csak egy first downra volt szükségük, amivel elégették az óra releváns részét, és ugyan még egy FG-t rúgott a Jaguars, de végeredményben simán és magabiztosan nyert a Chiefs.

A KC szempontjából örömteli volt, hogy a Chiefs támadósora és Andy Reid rendszere olyan jó, hogy szükség esetén elviseli, ha Mahomes nem bevethető. Henne ugyanis a körülményekhez képest rendben volt, a 195 yardot és két TD-t szerző Mahomes pedig fél lábbal csak egy átlagos irányító (ami azért így is nagy szó), de így is működött a támadósor, már amennyire egy sérült irányítóval ez lehetséges. Azzal lehet vitatkozni, hogy le kellett volna-e kapni Mahomest a sérült bokájával, végül szerencsére nem lett rosszabb a helyzet, de a jövő heti konferenciadöntő előtt azért ez még fájó lehet. Így nem volt átütő a támadósor, csak rendben volt, így pedig kellettek a Jaguars elhibázott lehetőségei ahhoz, hogy sikerüljön továbbmenni.

Mahomes egészségének és a győzelemnek a kockáztatása mellett viszont csak dicsérni lehet Reidet és a támadósort. Isiah Pacheco remekül futott, 12 labdacipelésből 95 yardot gyűjtött, az egész Chiefs pedig 30 futásból 144 yardot tett a közösbe. A levegőben pedig szokás szerint Travis Kelce volt a király, aki a 14 elkapásával egyrészt rekordot döntött a tight endek között, másrészt a 98 yardja és két TD-je a legtöbb volt mindkét csapatban. Emellett Kadarius Toney-nak is jár a dicséret, aki nagyon hasznosan játszott és Kelce után ő volt a második számú célpont, valamint jár a taps a támadófalnak is, ami egyetlen sacket sem engedett a Jaguars védőinek.

Hibából és rossz döntésből viszont a Jaguarsnál volt bőven. A teljesség igénye nélkül volt a védelemnek egy elejtett INT-je 7-7-es állásnál, Christian Kirk elejtett egy gyönyörűen megdobott hosszú labdát, megfosztva ezzel jó eséllyel egy TD-től a csapatot, de Jamal Agnew fumble-je és Lawrence INT-je sem segített. Ezek közül leginkább az Agnew fumble-t lehet kiemelni, mint elkerülhető hibát: Mr. Pederson, kulcsszituációban ne egy hátsó körös CB-ből lett elkapóra rajzoljuk már a játékokat! Visszahordóként nagyon jó volt, de már többször is bizonyította, hogy támadóként nem használható, a kvázi önfumbe-jével pedig megnyerte a Chiefsnek a meccset.

Egyedül a futójáték az, amire a Jaguars büszke lehet (19 futásból 144 yardot és egy TD-t szerzett a csapat), ami nem valami sok. Nagyon kell a tehetség ebbe a támadósorba, mert Zay Jones, Kirk vagy Evan Engram nem az a szint, akikkel bajnokságot lehet nyerni. Plusz a védelemre is ráfér az erősítés, mert Mahomes lesérítésén túl azért sok mindent nem sikerült csinálni a meccsen. Ezzel együtt azért örülhetnek a Jaguars szurkolók, meglepően jól sikerült a szezon, de a nagyok egyelőre még messze vannak.

(renningan)

New York Giants @ Philadelphia Eagles 7-38

Az Eagles nagyon simán kiütötte a csoportrivális Giantset és már a félidőre lerendezte a találkozót.

Nem kellett sokáig várni, hogy a Sasok megmutassák dominanciájukat, ugyanis az első támadásból Dallas Goedert révén touchdownt szereztek, majd a védőfal átvette az uralmat és két Haason Reddick sackkel megállította az Óriások támadását. Ezt egy újabb szép drive követte, amit Devonta Smith hatpontos elkapása zárt le, hogy aztán James Bradberry interceptiont szerezzen volt csapata ellen. Ezen a ponton Jalen Hurtsnek nem volt még rossz passza (7/7, 89 yard), az Eagles pedig 16 játékból 7 first downt és két TD-t csinált meg.

Ekkor megjöttek Hurts első incomplete passzai, de egy gyors puntváltás után (miközben a legérdekesebb jelenet az volt, hogy Daniel Jones elvesztette a kontaktlencséjét) az Eagles ismét végigmasírozott a pályán, egy kivétellel végig futottak, a végén pedig az “Óriásölő” Boston Scott ért be a célterületre, akinek 19 karrier TD-jéből 11 a Giants ellen született 9 meccs alatt. Egy újabb Giants three-and-out után ismét végigment az Eagles és most Hurts futott be TD-re, így a nagyszünet előtt 28-0 állt az eredményjelzőn.

A félidőben úgy néztünk ki, hogy az Eagles öt támadásból négy TD-t csinált, a Giants pedig három puntot, egy interceptiont és egy turnover on downst. A Sasok 258-64 arányban nyerték a yard csatát és 18-3 arányban a first down csatát – több touchdownja volt tehát az Eaglesnek, mint első kísérlete az Óriásoknak. A három szerzett first down egyébként 2000 óta a 6. legkevesebb egy playoff félidőben, a 28 pontos előny pedig az utóbbi hét év legnagyobbja a rájátszásban.

A második félidő már relatíve eseménytelenül telt el, szóval aki elment aludni, nem vesztett sokat. A Giants a becsületpontokat megszerezte egy hosszú drive végén feltett szép wildcat játékkal, de később a negyedik negyed elején 21 pontos hátrányban negyedik és hatra puntolt a félpályához közeledve, belengetve a fehér zászlót. Az Eagles erre válaszul lepörgetett 8 percet az órából és bevágott egy mezőnygólt, majd a végén Kenny Gainwell szerzett még egy futott TD-t, így beállt a 38-7-es végeredmény – pont ilyen arányban verték meg napra pontosan öt éve a Vikingst a konferenciadöntőben.

Az Eagles simán uralta a mérkőzésen a line of scrimmage-et, a védőfal és a támadófal is dominálni tudott. Előbbit az 5 sack még talán nem is mutatja elég jól, utóbbit a 268 futott yard viszont nagyon is (Gainwell 112, Sanders 90), ami egyébként az évezredben az ötödik legtöbb egy rájátszás-meccsen. Hihetetlen ez a két egység a Sasoknál, ez egy olyan alapot ad a csapatnak, mivel nagyon nehéz mit kezdenie sokaknak. Így pedig Jalen Hurtsnek sem kellett semmi különöset csinálnia. A támadósor pár kivétellel könnyű passzokra épített, nem is kellett megerőltetnie magát az irányítónak, akinek továbbra sem teljesen egészséges a válla. A levegőben a vártaknak megfelelően Dallas Goedert villogott a gyenge LB-sor ellen (58 yard, TD), illetve Devonta Smith-nek volt még jó napja 61 yarddal és egy hatpontossal.

A túloldalon a védelem teljes csődöt mondott, Wink Martindale megint nem tudott mit kezdeni az Eagles futójátékával, ahogy a 14. heti egymás elleni találkozón sem (ott is 250 yard fölött engedtek). Persze a mai napon a támadósorra sem lehettek büszkék. Daniel Jones gyengén teljesített, a múlt heti nagy hájp most alaposan alábbhagyott. Persze szinte lehetetlen helyzetben volt, hiszen vagy azonnal érkezett rá a nyomás vagy nem volt üresen elkapója, esetleg mindkettő. Az Eagles is agresszív gameplannel készült, de nyilván elsősorban a tehetségkülönbségen múlt a dolog, a Giants egyszerűen nem tart még ott építkezésben, hogy a nagyok dolgát komolyan megnehezítse – és ez a csapat időtávját tekintve abszolút rendben is van, messze-messze túlteljesítettek minden elvárást, és szépen nézhet ki a jövő a jelenlegi vezetéssel.

Ezzel a nagyon magabiztos győzelemmel az Eagles 2000 óta a hetedik NFC-döntőjére készülhet, ötödjére hazai pályán, ma pedig várja ellenfelét, amely a 49ers vagy a Cowboys lesz.

A mai két eredménnyel tehát hat csapat maradt versenyben, pont az a hat, amelynek az egész év alapján tényleg reális esélye volt arra, hogy Super Bowlt nyerjen.

(katonadani)