A Chiefsé az első kiemelés, a Jaguarsé az AFC déli csoportja

Már szombaton megkezdődött az utolsó forduló, méghozzá két elég fontos mérkőzéssel. A Chiefs nagyon könnyedén biztosította be az első kiemelést, míg a Jaguars sokkal nehezebben az AFC South trónját, de végül két 14 vereséges szezon után bejutott a rájátszásba! 

Kansas City Chiefs @ Las Vegas Raiders 31-13

Ha valaki bízott abban, hogy ebből egy érdekes, szórakoztató vagy akár szoros találkozó lesz, az kénytelen volt csalódni. Már a második játék egy 67 yardos Patrick Mahomes passz volt, ami után sejteni lehetett, hogy itt nem fog lazázni az első kiemelésért küzdő Chiefs, végül pedig fél óra elég volt ahhoz, hogy végérvényesen eldőljön a találkozó.

A vendégek az említett Mahomes passz után nem sokkal TD-t szereztek egy Jerick McKinnon elkapott TD-vel. Erre a Raiders még tudott válaszolni egy mezőnygóllal, viszont hiába állította meg a védelem Mahomesékat, Jarrett Stidham eladta a labdát a következő hazai támadás során, amit természetesen TD-vel büntetett a Chiefs. A Raiders viszont ettől még nem omlott össze, ez majd csak a következő drive-ban történt meg: a csapat eljutott a Kansas 7 yardosáig, ott viszont két rövid futás után két sikertelen Stidham passz jött, a Chiefs pedig a saját 2 yardosáról indulva szerzett TD-t és döntötte el effektíve a találkozót.

Innentől kezdve a Raidersnek nem osztottak a lapot. Még sikerült összehozni egy fumble-t 17 másodperccel az első félidő vége előtt saját térfélen, ami pont elég volt még egy Chiefs mezőnygólhoz, így az első fél óra után 24-3-ra mentek a vendégek. A második félidő már csak formalitás volt: a Kansas ugyan nem pihentette a kezdőket, de az offense nagyon takarékra kapcsolta magát és a mérkőzés végére több futása lett a csapatnak, mint ahány passzt eleresztett Mahomes (és még kizárólag futva is sikerült még egy TD-t szerezni a lefújásig).

A Raiders offense viszont nem tudta kihasználni a konzervatívan (és feltehetően a sérülések elkerülésére) játszó Chiefs adta lehetőségeket. 10 keserves garbage time pont jött össze öt támadásból és sokáig úgy tűnt, hogy a vendég védelem több sackkel zár, mint a Las Vegas offense feltett ponttal.

A Chiefs részéről ez egy tükörsima edzőmeccs volt. Mahomesnak nem nagyon kellett még csak meg sem izzadnia, mindössze 202 yard és egy TD-került a neve mellé és egyetlen elkapója sem érte el még a 70 yardot sem (de 40-nél is csak a már említett Watson volt a 67 yardos elkapásával). A sok Raiders turnover és a hasító futójáték elvégezte a munka a nagyját, bár itt azért érdemes megjegyezni, hogy ebben a futóteljesítményben (168 yard, három TD, 6 yardos átlag) nagyobb szerepet vállalt a hazai védelem, mint Isiah Pachecoék (konkrétan Ronald Jones kapta a legtöbb labdacipelést, ami jól mutatja, mennyire kellett komolyan vennie a Chiefsnek a meccset).

A védelmet viszont lehet dicsérni: nem azért, mert Stidhamet sikerült elpusztítani (6 sack, 14 QB-hit), hisz ez azért a Raiders támadófalában benne volt. Ellenben az kifejezetten dicséretes, hogy Josh Jacobs 17 futásból csak 47 yardot szerzett és ha ezt a szintet sikerül tartani, akkor az Super Bowlt is érhet az NFC rohangáló topcsapatai ellen (bár addig azért el is kell jutni). Ebben pedig óriási szerepe van az idei szezon legjobb iDL-ének, Chris Jonesnak, aki a remek futás elleni teljesítményéhez még 2,5 sacket és hat QB-hitet is hozzátett.

Lehet, hogy ez a Raiders szurkolóknak fáj, de ez a csapat a jelenlegi körülmények között ennyit tud. A védelem gyakorlatilag csak Maxx Crosbyból áll, aki ugyan All-Pro szinten teljesít (most is volt egy sackje), de körülötte nem igazán van/maradt tehetség. Az offense oldalon pedig egyrészt ismét megerősítést nyert, hogy Josh McDaniels nem egy Kyle Shanahan és ő nem tud top skill playerekkel stabilan kompenzálni egy gyenge irányítót (bár ilyen támadófallal azért nem egyszerű), másrészt örülhetünk, mert sikerült lefejezni az indokolatlan Stidham hype-ot.

A Pats korábbi negyedik köröse soha nem volt egy jó irányító, a 49ers elleni csúcsteljesítménye pedig egy egyszerű anomália. Nem ő a Raiders jövője, a padon kívül semmire sem jó, és bár ez nem jelenti azt, hogy Derek Carr marad, de legalább nem kell hetekig/hónapokig azt olvasni, hogy belőle lesz az új hátsókörös csoda QB, aki köré csak egy jó csapatot kell építeni és irány a Super Bowl.

(renningan)

Tennessee Titans @ Jacksonville Jaguars 16-20

Az előző meccsel ellentétben aki itt sima Jaguars győzelmet várt a két csapat utóbbi hét hetes formája alapján, az kénytelen volt csalódni. A Titans ugyanis 57 percen át nem volt hátrányban, és ebből bő 41 percen át vezetett is! A végén azonban mégis a Jacksonville hódította el a AFC South trónját, ám nem a támadósorának, hanem a védelmének köszönhetően.

Két gyors three-and-outtal nyitottak a felek, majd a Titans levezetett egy hihetetlen, 10 perces, 17 játékból álló, mégis csak 51 yardot haladó támadást, ahol két negyedik kísérletet is megoldottak (underdogként nagyon helyes mentalitással), majd egy mezőnygóllal megszerezték a vezetést. Erre a Jaguars eljutott az ellenfél red zone-jának határába, majd egy igazából felesleges trükkös játékot akartak megpróbálni, ami katasztrofális véget ért, ugyanis Trevor Lawrence egy pitchnél fejen találta Jamal Agnew-t, aminek fumble és labdavesztés lett a vége.

Ezután a Titans levezetett egy szép TD drive-ot, aminek a végén Joshua Dobbs gyönyörűen találta meg a tight end Chigoziem Okonkwót a célterületen, így már 10-0 volt az állás. Erre viszont a Jaguars is egy nagyon szép támadással válaszolt, ami már hét pontot ért (Christian Kirk kapta el Lawrence passzát), viszont a Titans offense-t továbbra sem lehetett megállítani és még egy mezőnygólt feltettek a félidő előtt, így 13-7-es vezetéssel vonulhattak nagyszünetre.

A második félidőt kiválóan kezdte a Jaguars, el is jutott a célterület elé, ott azonban Lawrence nagyon csúnyán túldobta Kirköt, így csak mezőnygólra futotta. Ezen a ponton a feltett 10 pont elég csúnyán mutatott a hazaiaktól, pedig egyébként a játék képe alapján teljesen rendben voltak, egyszerűen a TD mellett kulcspillanatokban jött a hiba: volt egy Zay Jones elbotlás harmadikra, a lateral fumble és egy a Lawrence túldobás, utóbbi kettő a red zone-ban vagy annak határán. Az offense tehát jól működött, csak ez pontokban nem mutatkozott meg.

Itt a Titans még feltett egy mezőnygólt a táblára, tehát 16-10-re vezetett és meglepően jól is nézett ki a támadósor. Joshua Dobbs ezen a ponton 14/20, 136 yard, TD mutatóval állt és volt pár megiramodása is, teljesen vállalható játékot hozott – a TD-n kívül nem nagyon volt extra játéka, de hibái sem.

És akkor ezen a ponton, tehát a harmadik negyed közepén megváltozott a mérkőzés. Amit az előző két bekezdésben írtam, az mintha hirtelen a múlttá vált volna és mindenkit kicseréltek.

A Jaguarsnak ugyanis 16-10 után a meccs utolsó 20 percében egyetlen egy first downja sem volt! Három puntot sikerült összehozni, illetve egy mezőnygólt azért, mert a Titans eladta a labdát. Akkor mégis hogyan sikerült megnyerniük a meccset?

Úgy, hogy a Tennessee ilyen sorozattal zárta a napot: interception, punt, punt, fumble, turnover on downs. Várható volt, hogy Joshua Dobbsnak túl nagy lesz a teher, hogy a csoportgyőzelemért küzdhet, és így is lett. Előbb dobott egy csúnya interceptiont az idén kiválóan teljesítő Tyson Campbellnek, majd egyáltalán nem vette észre a blitzelő Rayshawn Jenkinst, aki sackelte és közben ki is ütötte a kezéből a labdát – ezt a pass rusher Josh Allen vissza is hordta TD-re, amivel végül megnyerte a meccset a hazai alakulat.

Dobbs hibái mellett emeljük ki azt is, hogy a Jaguars védelme azért alaposan fellépett. A pass rush félelmetes volt, Allen mellett az 1/1-es Travon Walker élete meccsét játszotta és rengetegszer helyezett nyomást az ellenfélre, és a secondary játékosai is szállítottak több kulcsjátékot.

A Titánok összességében minden dicséretet megérdemelnek ezért a meccsért, hiszen egyértelmű underdognak számítottak és Joshua Dobbs irányított a csapatban, mégis nagyon közel voltak ahhoz, hogy megnyerjék a csoportot és ott legyenek a rájátszásban. Mike Vrabelék kiváló munkát végeztek a körülményekhez képest, ám végül a győzelem nem jött össze, így hét vereséggel zárják a szezont.

A Jaguarsnál nem lehetnek maradéktalanul elégedettek az éjszaka után, mert sok hibával játszottak és a végén a támadósor lenullázódott, de ettől még hatalmas szó, hogy 17 év után sikerült oda-vissza verni a Titanst és két egymást követő 14 vereséges szezon után rájátszásba mennek.

(katonadani)