A Seahawks és a Dolphins jutott utolsóként a rájátszásba, drámai körülmények között

Az utolsó fordulóban még 6 csapatnak volt esélye bejutni a rájátszás maradék két helyére. Az AFC-ben ez a Dolphinsnak, az NFC-ben pedig a Seahawksnak jött össze, drámai körülmények közt. Mutatjuk hogyan zajlott az utolsó forduló ebből a szempontból. 

New England Patriots @ Buffalo Bills 23 – 35

Nagy tétje volt ennek a meccsnek mindkét csapat számára, amit ráadásul még Damar Hamlin esete is nagyobb töltettel látott el. A Bills játékosok extra motivációval léptek pályára, ami a meccs legelső játékánál megmutatkozott, mikor is Nyheim Hines 96 yardos kickoff return TD-t szerzett.

A vendégeket azonban ez a TD még nem törte meg, sőt megmutatták, ők is küzdenek még a rájátszásért. A támadók váratlanul eredményesek voltak, sőt még a playhívások kapcsán sem lehetett ok panaszra. Amikor futni kellett, akkor futás jött, amikor pedig passzolni, akkor passzoltak. A New England szurkolók sokáig azt hihették, Patriciat bezárták az öltözőbe, és valaki hozzáértő hívja a játékokat. Főleg mivel mindig volt szabad elkapó, így Jones is könnyebben tudta elereszteni a passzokat.

Az első félidő egy kiegyensúlyozott párharcot hozott, és 14-14-gyel ért véget. A második félidőben azonban már kiütközött, melyik a jobban felkészített csapat. A Patriots egy mezőnygóllal megszerezte a vezetést, de utána jött megint Hines és ezúttal 101 yardos return TD-t szerzett.

A második return TD már megtörte a Patriots játékosait. Ugyan a támadók képesek voltak még egy TD-t összehozni (egy gyönyörű Jones-Parker összjátékkal), de a védelem elvesztette a koncentrációját, amit Josh Allen kíméletlenül kihasznált. Előbb John Brownt találta meg egy 41 yardos TD-passzal, majd Stefon Diggst is megjátszotta egy 49 yardos bombával. Mindkettő olyan passz volt, amit csak nagyon kevesen tudnak megdobni. Főleg a Diggsnek kiosztott TD volt ilyen, ahol a védőknek esélyük sem volt ezt megakadályozni.

Ugyan még volt hátra 8 perc, de a Patriots számára egyre kilátástalanabbnak tűnt a helyzet, Belichick pedig feladta a küzdelmet. Más magyarázat ugyanis nincs arra, hogy 8 perccel a vége előtt két labdabirtoklásnyi hátrányban miért puntol. Érthető, hogy 4&10 volt saját 25-ön, de ezen a ponton nincs mit veszíteni. Egy punt egyet jelent a fehér zászló lengetéssel. Valamilyen csoda folytán aztán a Bills visszahordó elvesztette a labdát, és a Patriots szerezte meg, de ezt nem láthatta előre Belichick. Azzal a punttal elismerte a vereséget, és már ebben a mentalitásban zajlott az utolsó 8 perc.

Erre az utolsó 8 percre Patricia is visszatért, amit mi sem bizonyított jobban, mint 2&20-ra behívott egy középső futást. Ezzel sikerült 1 yardot szerezni, Jonesnak ez biztosan nagy segítség volt, elvégre mindenki tudta ezután a Billsnél, hogy passz lesz, ráadásul hosszú, amire fel lehet készülni. INT is lett a vége, ami lényegében lezárta a meccset.

A Patriots 3 és fél negyeden keresztül becsülettel küzdött, de az utolsó 8 percben sikerült olyan döntéseket hozni, amitől minden szurkoló a haját tépi. Valószínűleg akkor sem nyertek volna, ha nem adják fel ennyire látványosan, de akkor legalább úgy zárhatták volna a szezont, hogy mindent megtettek. De ez így elfogadhatatlan. Pedig Mac Jones talán most játszott a legjobban idén. Dobott ugyan 3 INT-et, de ebből kettő az utolsó percekben jött, amikor már minden kockázatot be kellett vállalnia. Cserébe viszont rengeteg szép átadása volt, a 3 TD drive-ban minden passza sikeres volt. Mi lett volna vele idén, ha lett volna rendes OC-je, és QB coach-a?

A Bills részéről ugyan közel sem volt minden tökéletes (Allennek volt egy csúnya INT-je, és többször is döcögött a támadósor), de mikor igazán kellett, akkor higgadtak tudtak maradni, meg tudták csinálni a kulcsfontosságú játékokat. Ezzel a győzelemmel pedig megérdemelten szerezték meg a 2. kiemelést. A Patriots viszont ezzel a vereséggel elbukta a rájátszást és lecsúszott a 7. kiemelt helyről, így készülhet a holtszezonra. Ez pedig megnyitotta az esélyt a Dolphins (és a Steelers) előtt arra, hogy beverekedjék magukat a wild cardra.

(jarred)

New York Jets @ Miami Dolphins 6 – 11

Joe Flacco vs Skylar Thompson. Az összecsapás, amire mindenki várt. Mindehhez hozzá lehet tenni, hogy a két csapat az elmúlt 5 meccsen szerzett pontokban 29., illetve 31. volt. Ezen információk tudatában semmire nem számítottunk, és nem is kaptunk semmit. Nem kaptunk jó támadójátékot. Nem kaptunk 200 yardos irányítót, vagy 100 yardos futót. És nem kaptunk TD-t sem, az ugyanis ezen a meccsen nem ismert fogalom volt a csapatoknak (de a red zone is). Cserébe még csak labdaeladásokat sem láthattunk, a két irányító ugyanis semmi kockázatot nem vállalt, a fumble-öket pedig mindig a támadók szedték össze. Minden szempontból egy érdektelen meccs lett volna, amit senki nem akar látni, ha nem lett volna komoly tétje a playoff szempontjából.

A Dolphins számára fontos volt a győzelem, és bár összejött, de nem ez lesz az a meccs, amit kitesznek az ablakba. Thompson semmit nem csinált, és lényegében a két futó Jeff Wilson, és Raheem Mostert hozta a yardokat (72 és 71 yard), de csodát ők sem tudtak tenni. A célterület közelébe érve mindig megállt a tudomány, és csak mezőnygólokat sikerült rúgni. Jó támadófocit tehát nem láthattak a Dolphins szurkolók. Helyette azonban láttak sikeres challange-et. Ilyet egész szezonban nem láttak (0/5 volt eddig McDaniel), szóval ha más pozitívum nem is volt a meccsen, legalább megtanulták használni a piros zászlót.

A Jets támadókról nem érdemes beszélni, még annyit sem tudtak felmutatni, mint az ellenfél. Talán Garrett Wilson volt az egyetlen, aki legalább próbálkozott (9 elkapás 89 yard), de rajta kívül senki. Egyedül a meccs vége ér említést, mikor folyamatos hátrapasszokkal próbáltak meg egy TD-t szerezni. Ennek az lett a vége, hogy sikerült eljuttatni a labdát a célterületre. A saját célterületre, ami végül safetyt ért, így 9-6 helyett 11-6-ra kaptak ki, ami a sportfogadók számára elég nagy jelentőséggel bírt és sokan átkozták a sorsot miatta.

A Dolphins nyert, és a Patriots vereségével bejutott a rájátszásba. Csak remélni lehet, hogy vagy Tua vagy Bridgewater játékra alkalmas lesz, mert ennek a „támadójátéknak” nincs helye a playoffban.

(jarred)

Cleveland Browns @ Pittsburgh Steelers 14 – 28

A mérkőzés igazán csak egyik csapatnak volt fontos, ami érezhető is volt a találkozó egészén. A Steelers ugyan az első drive végén elmaradt a pontszerzéstől, miután Najee Harris az 1 yardoson vesztette el a labdát, a Browns támadósor nem sok sót evett meg a meccs elején. Három darab 3&out után azonban mégis ők szereztek vezetést az egész este elég aktív David Njoku elkapása révén.

A kapott touchdown után azonban megébredt a Pittsburgh és igazán a meccs végéig kézben is tartotta a találkozót. Előbb az újonc Pickens révén egyenlítettek (3 elkapás, 72 yard, TD), majd Levi Wallace a félpályához közel lopta le Watson labdáját, ami után egy field goallal 10-7-es állásnál mehettek pihenőre a csapatok.

A második játékrészben folytatódtak az elsőben látottak. A Steelers védőfal végig dominált és ütötték-verték Deshaun Watsont, akit végül összesen 7 alkalommal sackeltek. Cameron Heywardnak kettő és egy nevetséges roughing the passer büntetés jött össze, Alex Highsmith pedig 2,5-ször ért oda az irányítóhoz. A folyamatos nyomás alól csak 1-1 bravúros menekülés révén tudott szabadulni Watson, aki lábon most is összehozott pár scramble futást.

Az eredmény egy nyitó drive-os újabb mezőnygól, amit a nap második pickje követte. Ezúttal Damontae Kazee olvasta Watson elképzelését és ugrott be a passzsávba. A labdaszerzés után Najee Harris szerezte meg a jól megérdemelt touchdownját.

A Steelers nem rejtette véka alá, hogy elsősorban a földön szeretné megverni a csoportriválist és 23 alkalommal adták a másodéves running back kezébe a labdát. Harris 84 yardig jutott, a Steelers pedig összesen 37 futó kísérletet hajtott végre kerek 4-es átlaggal. A futás végig jól segítette Pickettet, a támadófal pedig őt is jól védte és relatív szép munkát végzett a futók előtt is. Itt 20-7-nél látva a hazai védelem teljesítményét úgy tűnt, hogy eldőlt a találkozó, de a negyedik negyedben Nick Chubb elkapása révén vissza tudott még kapaszkodni a Browns. A remény azonban nem tartott sokáig, hiszen a Steelers egyből válaszolt egy hosszú drive végén, ahol Derek Watt fullback touchdownjával dőltek el végleg a dolgok.

A Steelers megtette a dolgát, sokáig reménykedhetett is a rájátszásban, de a Dolphins nagy nehezen nyerni tudott, így hiába való volt a sikerük. Aminek örülni lehet, hogy az újonc Pickett ismét vigyázott a labdára, tudta mozgatni a támadósort és egy megerősített fal mögött jövőre újra harcba szállhatnak a playoffért. Ez ugyanis nem jött össze idén, de Mike Tomlin fiai csalódottak nem lehetnek, hiszen egy újabb évet könyvelhet el a csapat negatív mérleg nélkül.

(alatriste)

Los Angles Rams @ Seattle Seahawks 16-19

Az NFC-re rákanyarodva a Seahawks az életéért játszott a Rams ellen, erre rögtön az első játékból eladta a labdát Geno Smith. Sőt az első félidő végéig csak két mezőnygólra futotta a hazai támadósortól, miközben a Rams két mezőnygól mellett egy TD-t is összehozott, így kisebb meglepetésre 13-6-ra vezetett a címvédő a szünetben.

A második félidőben sem történt nagy változás a játék képében. Rengeteg volt a hiba mindkét oldalon: a Rams szerzett egy mezőnygólt a harmadik negyed elején, de ezt követően megállt a tudomány, és bár Geno keze egyszer elsült és kiosztott egy gyönyörű TD-passzt Tyler Lockettnek, de volt egy újabb csúnya INT-je, így a negyedik negyedben még három ponttal a Rams vezetett.

A vendég védelem kifejezetten jól játszott és nagyon úgy tűnt, hogy ezt behúzza Rams. Aztán jött egy megkérdőjelezhető running into the kicker büntetés, amivel életben tartották a Seahawkst, amely ugyan eljutott a címvédő 2 yardosáig, de ott három kísérletből sem sikerült TD-t szerezni – Jalen Ramsey parádés szerelését érdemes itt kiemelni. Ezt egy pocsék time menedzsment követte Sean McVaytől, így a Seattle még visszatámadhatott és egy nagyon nagyon véleményes 15 yardos büntetés után Jason Myers rúghatott 46 yardról a győzelemért, de csak a kapufát találta el – talán így is volt igazságos.

Jöhetett a hosszabbítás, amit a Seahawks kezdett, viszont a Rams védelem ismét jól teljesített. Ellenben az offense ezúttal is elszúrta, Baker Mayfield egy potenciális TD-passz helyett INT-t dobott Quandre Diggsnek, aki viszont a visszahordás helyett inkább kilépett és elkezdte a Rams oldalvonalat cukkolni. Harmadik nekifutásra viszont már eljutott mezőnygól-távolságba a Seattle és Myers ezúttal nem hibázott, így nyert a Seahawks, ezzel életben tartva a reményeket a rájátszásra.

A Rams defense tehát kifejezetten jól játszott. A turnoverek mellett volt három sackje is csapatnak, egyedül a futás elleni védelem nem akart sehogy sem összeállni. Ezzel együtt ez egy abszolút rendben lévő teljesítmény a félholt egységtől, Jalen Ramsey pedig valami eszméletlenül nagyot játszott. Egyrészt mindkét INT-t ő szerezte, illetve volt többek között egy kritikus szerelése a saját red zone-jában és három leütött passza is – ha nyert volna a csapat, akkor garantáltan ő lett volna a forduló legjobb védője.

A támadók részéről egyedül Cam Akerst lehet dicsérni, aki megint nagyon jól futott – úgy néz ki, a szezon második felére legalább ez összeállt. Másnak viszont nem nagyon lehetett örülni: egyrészt nagyon kevés a tehetség Cooper Kuppon kívül, így eleve nehéz nélküle termelni a yardokat, másrészt Mayfield csak bebizonyította ismét, hogy a játékolvasása, a helyzetfelismerése és úgy általában a kvalitásai nem elegek ahhoz, hogy franchise irányító legyen.

A Seattle offense megint döcögött, ráadásul Geno egyre inkább kezd a régi önmagára emlékeztetni. Voltak ismét szép passzai, de most már mindegyikre jut legalább egy homály labda és ez nem fér bele. Ha gondolkozott is eddig 30+ millió dolláros szerződésen, az elmúlt öt forduló alapján ez eléggé necces.

Mindenesetre a Seahawks ezzel a győzelemmel még reménykedhetett, hogy az éjszakai meccsen a Lions csodát tesz és megveri a csoportrivális Packerst.

(renningan)

Detroit Lions @ Green Bay Packers 20-16

A Lions pedig csodát tett és megverte a Packerst. Nem is akárhogy!

Az első félidő nem volt túl változatos, ugyanis öt darab mezőnygóllal alakult ki a 9-6-os részeredmény a hazaiak javára. A Packers először elakadt a gólvonalnál, majd egy negyedik és egyes kísérletet nem tudott megoldani, amit követően egyenlített a Lions. Ismét a Sajtfejek kerültek előnybe, de ismét csak egy field goallal, ugyanis a red zone-hoz érve Aidan Hutchinson sackelte Aaron Rodgerst. Ezt eljátszották egy támadással később is, megint az újonc szerzett sacket és kényszerítette 3 pontra a Green Bay-ieket. A Lions támadósora nagyon nem akart működni, Goff folyamatosan alacsonyan dobálta a labdákat, láthatóan kényelmetlenül érezte magát a hidegben. Amikor meg végre sikerült volna egy szép hosszú TD, azt holding miatt visszafújták. A nagyszünet előtt a Packers eljutott még egyszer mezőnygól-távolságba, de Aaron Jones fumble-t vétett, amiből aztán nem sokkal később a Detroit szerzett egy mezőnygólt, így lett 9-6 a nagyszünetre. Az első félidőben egyértelműen a Packers játszott jobban, azonban kulcspillanatokban nagyon sok volt a hiba és a tétlenkedés, így egyáltalán nem sikerült elhúzni az ellenféltől.

A második félidő viszont már sokkal érdekesebben és eseménydúsabban alakult. Először jött egy újabb Packers hiba és Mason Crosby az alsókapufát találta el, ahonnan kifelé pattant a játékszer – tegyük hozzá, hogy 50+-os rúgás volt, valaki a puntot is javasolta LaFleurnek, ami (érthető módon) nem tetszett a főedzőnek. Ezen a ponton pedig végre megvillant a Lions offense és Kalif Raymond kapott el egy hosszú átadást, majd az egyyardosról Jamaal Williams futott be a célterületre, beállítva Barry Sanders franchise rekordját szerzett TD-kben. Azonban nem sokáig élvezhette a vezetést a detroiti alakulat, hiszen Rodgers megtalálta Christian Watsont egy hosszú passzal, majd Allen Lazard kapta el a hatpontost, így visszavette a vezetést a hazai gárda.

Egy gyors puntváltás után a Lions agresszív volt és megcsinált egy negyedik és kettes szituációt is, majd jött egy nagyon furcsa jelenet. A Lions orvosi stábja bejött ápolni egy játékost, a Packers első körös újonc linebackere pedig arrébb lökte egyiküket, így a 15 yardos bünti mellett ki is állították. Szinte egyből ezután Jamaal Williams franchise rekordot jelentő touchdownjával ismét átvette a vezetést a Lions 6 perccel a vége előtt!

A Packersnek bőven volt ideje visszatámadni, azonban Rodgers nem saját emberét, hanem kedvenc Lions játékosát, a harmadik körös újonc safety Kerby Josephet találta meg. Joseph az első egymás elleni meccsen szerzett két INT-t Rodgerstől, ezen a meccsen pedig előbb elejtett egyet, aztán egy lehalászott labdáját visszafújták büntetés miatt, de harmadjára már nem hibázott senki (mármint Rodgersen kívül), a fiatal védő pedig az első játékos lett a történelemben, aki egy szezonon belül háromszor is interceptiont szerzett a Packers irányítóján.

A Lionsnek már csak valahogy le kellett futtatnia három és fél percet az órából, ami nem ígérkezett egyszerű feladatnak. Ben Johnson támadókoordinátor viszont nagyon tökös volt és egy hook&ladder játékot hívott be második és 17-re, majd negyedik és egyre is nekimentek, és meg is oldották, ezzel pedig megnyerték a meccsét, elütötték a Packerst a rájátszástól és a helyükre bejuttatták a Seahawkst!

Óriási meccs volt, a Lions pedig a tét nélküliség ellenére mindent és még annál is többet beleadott, aminek a Seahawks örülhetett a legjobban. Ugyan a detroiti offense sokáig döcögött, a végén épp eleget ki tudtak adni magukból és kulcsszituációkban megcsinálták a fontos játékokat. A Packers offense sokáig elég jól haladt és a fontos helyzetekben elkövetett hibák miatt nem tudott nagyobb előnyt kidolgozni, ami visszaütött, mert a végén viszont megállt a tudomány és nem tudták bevinni a kegyelemdöfést – helyette inkább interceptiont dobtak.

Érdemes még azzal foglalkozni röviden, hogy a mérkőzés végén Aaron Rodgerstől elkérték volna a mezét, ő azonban annyit mondott, hogy ezt inkább megtartja. Már a találkozó előtt és értelemszerűen utána is érzelmes volt, ami persze nem meglepő, de ismét arról beszélhetünk, hogy a levegőben lóg nála a visszavonulás.

(katonadani)