Az Eagles és a Chiefs jutott be a Super Bowlba!

Kialakult a Super Bowl LVII párosítása, mutatjuk hogyan jutott be az Eagles és a Chiefs. 

San Francisco 49ers @ Philadelphia Eagles 7-31

Az NFC-döntő sajnos nem nőtt fel a téthez, ugyanis a 49ersnél már az első félidőben megsérült Brock Purdy, majd a második legelején a csere Josh Johnson is. Hihetetlen balszerencséje van egész karrierje során Kyle Shanahannek az irányítói egészségével, idén pedig kiváltképp: Trey Lance hamar kidőlt egész évre, Jimmy Garoppolo egy fél szezont bírt ki, a hetedik körös újonc Purdy ugyan veretlenül jutott el a konferenciadöntőig, de ott megsérült a könyöke a dobókezén, majd Johnson szenvedett agyrázkódást. Végül harmadik számú QB hiányában Purdy “irányított” a maradék időben, de mivel passzolni nem tudott, így végig futott a csapat, amire nyilván az Eagles is készült és nem engedett túl sok mozgásteret McCaffrey-éknek.

A mérkőzés eleje pedig kifejezetten érdekes/furcsa volt. A Sasok kezdték a találkozót és végig is mentek a pályán, ám ehhez kellett egy véleményes játék. Nekimentek negyedik és háromra, Hurts kimozgott a zsebből és elindított egy hosszú passzt, amit Devonta Smith egy kézzel parádésan húzott le – vagy legalábbis ezt hittük, mert a sokadik visszajátszásra kiderült, hogy nem birtokolta végig a labdát. Azonban a támadók gyorsan felálltak és elindították a következő játékot, a 49ersnél pedig nem reagáltak elég gyorsan és nem dobtak piros zászlót. Miles Sanders futott touchdownjával így az Eagles szerezte meg a vezetést.

Aztán az Eagles védelme villant meg, konkrétabban Haason Reddick, aki odaért Purdyre, beleütött a kezébe, a labda a levegőbe repült, és ugyan elkapni nem sikerült, a földről a védők szedték fel. A játékvezetők először incomplete passzt ítéltek, de Nick Sirianni bedobta a piros zászlót és sikeres is volt – két challenge döntés nagy befolyással volt tehát a játékra a találkozó elején. Purdy ennél a játéknál sérült meg, így a helyére Josh Johnson állt be egy Eagles punt után. Reddick pedig ismét villant és sacket jegyzett Johnsonon – mindkét nagy játékánál tight end próbálta blokkolni, ami nem volt valami jó ötlet.

Azonban ezzel sem tudott mit kezdeni az Eagles, a 49ers védelme rendkívül jól játszott. A furcsaságok ott folytatódtak, hogy a hazaiak következő puntja minden bizonnyal beleakadt a kamerát tartó drótba, ezért nagyon rövid lett, de mivel nem volt képi bizonyíték rá, így a bírók nem tudtak mit tenni. Ezt pedig kihasználta a 49ers és Christian McCaffrey bámulatos futásával kiegyenlített!

Ekkor elég nagy gödörben volt az Eagles támadósora, ugyanis az előző három támadásból mindössze 13 yardot tudott megtenni. Azonban itt megfordult a játék képe és az Eagles pár védelmi sárga zászlóval és nagyon domináns futójátékkal végigmasírozott a pályán – egy negyedik kísérletet megcsinálva a saját 34-esén, ezt kevesen vállalták volna be – és ismét vezetést szerzett a 2 minute warningon belül. Ez a két perc pedig eldöntötte a találkozót. Josh Johnson ugyanis elejtett egy teljesen jó snapet, amit Reddick szedett össze, majd pár játékkal később Boston Scott szerzett futott touchdownt és 14 ponttal elhúzott az Eagles a nagyszünetre.

És ha ez nem lett volna elég, akkor a második félidő első drive-jában vége is lett a mérkőzésnek, Johnson ugyanis agyrázkódást szenvedett. Kyle Juszczyk vagy Christian McCaffrey lehetett volna a vésztartalék, de végül Purdyt küldte vissza Shanahan, aki viszont nem tudott passzolni. Egy screen passza volt a továbbiakban, amúgy végig futott a 49ers, vagy hát próbálkozott vele. De nem sikerült túlzottan, több pontot nem tudtak feltenni a táblára, míg az Eagles még egy Hurts QB sneak TD-vel és egy mezőnygóllal növelte az előnyét és beállította a 31-7-es végeredményt.

A 49ers oldaláról sok mindent nem lehet elmondani, legalábbis offense oldalról semmiképp. Irányító nélkül nyilván nem lehet semmire sem menni egy konferenciadöntőben, bár az azért érdekes volt, hogy egy trükkös játék kivételével meg sem próbáltak a futásokon kívül semmit. Purdy bejött és adogatta a handoffokat, amivel nem mentek sehová. Nyilván nem ezen múlott és egy wildcat támadósorral sem nyert volna a 49ers, de legalább valami próbálkozást vártam volna. A védelmet lehet dicsérni, hiszen egyáltalán nem rajtuk múlt a vereség. A futás elleni védekezéssel volt problémájuk azért, Javon Kinlaw-t elég könnyen elmozgatták a helyéről, kellene egy jó run stuffer DT a csapatba. Ezen kívül a passzvédekezés kiváló volt, coverage-ben nagyon jól teljesítettek és kiválóan léptek fel szerelni. Egyénileg Nick Bosát lehet kiemelni, aki a meccs elején több opciós játékot is egymaga ölt meg mindkét opciót levédekezve (majdnem safetyt is szerzett), és úgy tudott nyomást gyakorolni, hogy közben nem engedte ki a zsebből Hurtsöt.

Az Eaglesnek egész évben nagy szerencséje volt a sérülésekkel, hiszen erre a meccsre is az eredeti kezdő 22-vel tudott kiállni, és most még az ellenfél részéről is kaptak egy elég nagy extrát ilyen téren. Mindenesetre a védelmet mindenképp lehet dicsérni, a mérkőzés elején is nagyot mentek, és a végén is jól fogták a futást, bár itt nyilván nem volt valami nehéz dolguk. Reddick külön kiemelendő, de igazából az egész védőfal folyamatosan nyerte a matchupjait, a Next Gen Stats adatai szerint 61,9%-ban nyomást generáltak. A támadók oldalán azonban nem lehetnek valami elégedettek. A még mindig vállsérüléssel bajlódó Hurts gyengén játszott, hamar elhagyta a zsebet, ritkán mert mélyre vagy középtávolra dobni és amikor próbált, akkor sem ment jól. Azonban dicsérni lehet a támadófalat, főleg annak belsejét, ugyanis hatalmas lyukakat nyitottak Sandersnek és Kenny Gainwellnek is. A futójáték egész évben jól ment, 39 TD-nél tartanak a földön, amivel megdöntötték az 1924-es (!!!) Frankford Yellow Jackets rekordját, Jalen Hurts pedig 15 futott hatpontosával Cam Newton MVP-szezonjában felállított rekordját döntötte meg.

A Sasok így az utóbbi 20 évben harmadjára jutottak be a Super Bowlba, három különböző edzővel és három különböző irányítóval.

(katonadani)

Cincinnati Bengals @ Kansas City Chiefs 20-23

Az elmúlt két hét messze legjobb meccsét játszotta egymással a Bengals és a Chiefs. Az első félidőt a Cincinnati kezdte, de a hazai védelem brutálisan bekezdett és szétszedte a vendégek sérülésektől tizedelt támadófalát. Volt egy olyan periódusa a meccsnek, amikor Joe Burrow-t háromszor sackelték egymás után, aminek következtében az első 15 percben a Bengals kereken nulla yardot tudott előre haladni, illetve az első három támadásából csak egy mezőnygólra futotta.

Eközben a Chiefs támadósor kifejezetten domináns játékot mutatott. Patrick Mahomes bokája ugyan nem volt 100 százalékos, de összességében nem nagyon látszott az irányítón, hogy olyan nagyon limitált lenne. A hazaiak az első három drive-ból egyaránt pontot tettek fel a táblára, de egyéni hibák miatt (például Kadarius Toney elejtett TD-je) ez mindössze 13 pontban manifesztálódott.

13-3-as hátrányban, 3:53-mal a félidő vége előtt kapta meg újra Joe Burrow a labdát. A fiatal irányító viszont nem tudott élni a lehetőséggel és eladta a játékszert a saját 39 yardosán. A védelem azonban ekkorra megérkezett a meccsbe, ami kiegészítve a Chiefs rossz játékhívásaival azt eredményezte, hogy a hazaiaknak bőven az ellenfél térfeléről indulva végül puntolniuk kellett. Burrow tehát ismét próbálkozhatott és ezúttal sikerült összerakni egy értékelhető drive-ot: a Bengals a saját 5 yardosáról indulva eljutott a Chiefs 5 yardosáig, de idő már nem maradt TD-t szerezni. McPherson belőtte a könnyű mezőnygólt, így 13-6-os hazai előnnyel mehettek a szünetre a csapatok.

A félidő a Bengalsnak jött jobban. A védelemnek sikerült átmentenie a lendületét és egy 3&outtal azonnal leparancsolta Mahomesékat a pályáról, az offense pedig egy gyönyörű támadás végen egy zseniális, 27 yardos Burrow TD-passzal és Higgins elkapással kiegyenlített.

Erre még válaszolt a Chiefs egy parádés Mahomes passzolt TD-vel, sőt a következő Bengals támadást is sikerült hamar lerendezniük Chris Joneséknak (ugyan ezúttal nem sikerült sackelni Burrow-t, de a sok holding büntetés miatt így is lábon lőtte magát a Cincinnati). 20-13-as előnyben támadhatott tehát ismét a Kansas és egy újabb pontszerzéssel kvázi pontot tehetett volna a mérkőzés végére, majd jött az idei rájátszás egyik leghihetetlenebb és legnevetségesebb jelenete:

Mahomes kezéből passz közben kiesett a labda, amit végül Sam Hubbard kaparintott meg, így megint jöhetett a Bengals offense a pályára. A Chiefs védelem állta a sarat, a vendégek az első három kísérletből csak négy yardot haladtak, Zac Taylor viszont nekiment 4&6-ra, aminek egy 35 yardos Burrow-Chase összjáték lett a vége, majd Samaje Perine szerzett egy 2 yardos TD-t. Ami ezután következett, az egy igazi hullámvasút volt rengeteg kihagyott lehetőséggel.

Előbb a Chiefs kénytelen volt elpuntolni a labdát, majd Joe Burrow adta el másodjára is a játékszert (3&3-ra a saját 36 yardosáról hosszú passzal próbálkozott Tee Higgins felé, de a tumultusban a labdája felpattant és a Chiefs 18 yardosán INT lett belőle, vagyis kvázi mintha puntolt volna a csapat). A Kansas viszont nem tudott élni a lehetőséggel és ismét puntolni kényszerült, így 2:30-cal a mérkőzés vége előtt a Bengals támadhatott a győzelemért. Viszont Burrow-ék sem tudtak érdemi haladást felmutatni: a támadófal ismét összeomlott és egy sack után puntolnia kellett a Bengalsnak.

Egy elég jó visszahordás után Chiefs a saját 47 yardosáról jöhetett: az órán már csak 30 másodperc maradt, a csapatnak pedig mindössze egyetlen időkérése volt. Nem alakult jól a támadás, 17 másodperccel a végső sípszó előtt 3&4 következett a Bengals 47 yardosánál, de az addigra többször is bicegő Mahomes valami emberfeletti akarattal kikényszerített magából öt yardot és megszerezte a first downt.

Ekkor már nem volt időkérése a Chiefsnek és mindössze három másodperc maradt volna az órából, vagyis jó eséllyel csak egy Hail Maryre lett volna idő. Azonban az addig remekül játszó Bengals védőfalember Joseph Ossai egyértelműen elkésve, már a pályán kívül taszajtott egyet a first downt futó Mahomeson, amiért repült is a teljesen jogos sárga zászló, ami helyzetbe hozta a Chiefst, Harrison Butker pedig bevágta 45 yardról a mindent eldöntő mezőnygólt.

A meccs összességében nagyon hasonlított a tavalyi Super Bowlra. A Bengals védelem az első pár drive után remekül játszott, háromszor sackelte Mahomest, összehozott egy turnovert és 42 yardon tartotta a Chiefs futójátékát, pedig 20-szor is próbálkozott futással a hazai csapat. Burrow eladott labdáiból sem lett semmi a védelemnek köszönhetően, és ugyan a meccs végén az a 15 yardos büntetés nem kellett volna, de ezzel együtt nem lehet a vereséget a defense nyakába varrni, amikor 23 ponton tartotta a liga legjobb támadósorát.

A vendég offense viszont ha nem is borzalmas, de összességében nagyon gyenge volt, ennek pedig egyetlen oka volt: a támadófal. Burrow-t ötször sackelték és 12-szer ütötték meg, ami embertelen, és akkor az egyszerű nyomásgyakorlásokról és a rengeteg holding büntetésről még nem is beszéltünk. Burrow többször is kénytelen volt a földhöz vágni a labdát, nehogy elpusztítsák a teljesen blokkolatlanul érkező Chiefs védők, ráadásul még a futáshoz sem sikerült blokkolni. Ilyen támadófallal egyszerűen nem lehet a bajnoki címért küzdeni (bár most nem feltétlenül a tehetség hiánya okozta a bajokat, hanem a sok sérülés). Dicsérjük azért meg a Chiefs secondaryt is, mert a támadófal gyengeségét a múlt hetivel ellentétben Burrow most nem tudta gyors passzokkal kompenzálni, ugyanis ritkábban voltak üres elkapók a dropbackje végére érve.

A Chiefs részéről érdemes még megdicsérni Mahomest, aki a fura fumble-jét leszámítva remekül játszott és 326 yardot passzolt két TD mellett, ráadásul mindkét hatpontos extrém helyzetben, harmadik és negyedik kísérleteknél jött össze. Illetve ahogy a Kansasnél lenni szokott, most kezdett el villogni a sok nagy pénzért igazolt, az alapszakaszban nem sokat mutató játékos: Marquez Valdes-Scantling 116 yardot és egy TD-t szerzett, Frank Clark pedig 1,5 sackkel és három QB-hittel vette ki a részét az amúgy teljesen megérdemelt sikerből. A meccs legjobbja pedig Chris Jones volt, akinek a neve az Év Védője szavazáson is felmerülhetett (volna), ezen a mérkőzésen pedig emberfelettit játszva folyamatosan pusztított a falban.

(renningan)