Bradyék behúzták a csoportot, életben maradt a Patriots és a Steelers is

A Buccaneers egy elképesztő Tom Brady és Mike Evans teljesítménnyel megfordította a Panthers elleni meccset és megnyerte a csoportját! Az AFC-ben a Patriots és a Steelers is életben tartotta a reményeit egy-egy szoros, küzdős győzelemmel, miközben a Jaguars gyakorlatilag 20 perc alatt könnyedén lépett túl a Texanson. 

Pittsburgh Steelers @ Baltimore Ravens 16-13

A várakozásokhoz mérten nem kaptunk egy látványos, pontgazdag találkozót, ellenben izgalmas végjátékot mindenképp. Az első negyedben konkrétan nem volt két teljes támadás, ugyanis előbb a Steelers támadott nyolc percen át egy mezőnygólért, majd ugyanezt megtette a Ravens is. Aztán jött két gyors punt, majd a vendégek egy újabb hosszú támadással eljutottak mezőnygól-kísérletig, de azt Boswell kapufára rúgta. Erre válaszul megszületett az éjszaka első touchdownja, hét másodperccel a nagyszünet előtt az újonc Isaiah Likely kapta el Tyler Huntley passzát, így a félidőben 10-3-ra vezetett a hazai alakulat.

A második félidőben pedig mintha deja vu-nk lett volna, hiszen újabb két hosszú támadás jött (bár ezek csak 5,5 percesek voltak), újabb két mezőnygólért. Innen viszont a Steelers átvette az irányítást. Előbb kierőszakoltak egy gyors puntot, majd szereztek egy mezőnygólt, ezzel négy pontra zárkóztak. Majd kierőszakoltak két three-and-outot, és ugyan a kettő között nekik is csak egy puntra futotta, a legvégén, amikor igazán kellett, végigmentek a pályán!

Az újonc Kenny Pickett a vállára vette a csapatot és végigmasírozott a pályán. Az egész meccset nézve nem játszott különösen jól, ez a támadás viszont kiváló volt a részéről. Több kulcspasszt is megoldott, például George Pickensnek a pálya közepére, majd a végén a zsebből kimenekülve futtából egy tökéletes passzt osztott ki Najee Harrisnek a célterületen belülre. Ezzel a Steelers megszerezte a meccsen az első touchdownját és átvette a vezetést, majd a védelem Minkah Fitzpatrick interceptionjével lezárta a találkozót!

A találkozó azért nagyrészt a védelmekről szólt, mindkét oldalon jól teljesítettek a defense-ek. Különösen igaz ez a Steelersére, amely mindössze 240 yardot engedett az egész meccsen. Persze ebben értelemszerűen a Ravens offense keze is benne van alaposan, a Hollók már ötödik meccse nem tudnak 17 pontnál többet szerezni, és Tyler Huntley-val teljesen életképtelennek tűnik az offense. Lamar Jackson talán jövő héten visszatérhet, ami nyilván segít, de azért jóval nagyobbak a problémák, hiszen elkapók továbbra sincsenek, Greg Roman támadókoordinátor pedig nem képes egy működőképes passzjátékot összerakni. A futás még csak-csak ment, hiszen JK Dobbins 5,5 yardos átlaga elég jól mutat (93 yard 17 futásból), de a levegőben semmire sem voltak képesek igazából, a második félidőben pedig mindössze 3 pontot sikerült feltenni a táblára, ami édeskevés.

Ugyan utolsó támadásos fordítás kellett hozzá, de a Steelers abszolút megérdemelten nyert, hiszen támadóoldalon is többet rakott le az asztalra, 351 yardig jutott. Ebből 111-et szerzett Najee Harris a földön, aki a Ravens elit futás elleni védelme ellen tudott kiválót nyújtani, és ugyebár a meccset megnyerő TD-t is ő kapta el. A levegőben ezen az oldalon is voltak problémák, Pickett az utolsó drive előtt mindössze 102 passzolt yardon állt és nem igazán akart semmi sem működni. A végén azonban tényleg kiváló támadást raktak össze és az újonc irányító is szép megoldásokkal vezette győzelemre csapatát. A Ravens védelme összességében jó volt, de ez főleg a hátsó alakzatra igaz, mert a védőfalat és a pass rusht nem lehet különösen dicsérni, pedig az utóbbi hetekben nagy szerepük volt a győzelmek megszerzésében.

A Steelers 2-6-os kezdés után jelenleg 8-8-cal áll és van esélye bejutni a rájátszásba. Ehhez az utolsó fordulóban az kell, hogy megverjék a Brownst, illetve a Dolphins kikapjon a Jetstől, a Patriots pedig a Billstől. A Ravens sorsa még függ a Bengalstól, ha Burrow-ék ma megverik a Billst, akkor már nincs esélye Harbaugh fiainak a csoportelsőségre, ellenkező esetben viszont az utolsó fordulós egymás elleni csörte dönt a divízióról.

(katonadani)

Carolina Panthers @ Tampa Bay Buccaneers 24-30

A szezon előtt nem sokan vártuk, hogy a 17. héten a Panthers vendégjátéka Floridában még a csoportelsőséget befolyásoló mérkőzés lehet. Pedig így történt, amennyiben a Panthers győztesen hagyta volna el a pályát, akkor az utolsó körben dőlt volna el az NFC South győztesének kiléte. De a fociban ugye nincsen ha, és habár rendesen megszenvedtek Bradyék, végül csak behúzták a csoportot. Sokáig pedig nem úgy állt a dolog, hogy már ezen a héten eldől, ki megy innen a playoffba, mert a Panthers az utolsó szalmaszálba kapaszkodva alaposan bekezdett a mérkőzésen, és rögtön az első támadásból Tommy Tremble kapta el Darnold passzát, majd a második negyed első vendég támadásából DJ Moore segítségével szereztek még hét pontot.

A hazaiaknak az ébresztőt a félidő előtt három perccel fújták meg, a Brady-Evans kapcsolat talán soha nem nézett ki ilyen jól az elmúlt három évben, mint ezen az estén. Az elkapó fantasztikus mérkőzésen van túl, 207 yarddal és három hosszú TD-vel zárta a mérkőzést. Az első negyed hajrájában ezek közül a leghosszabbat, egy 63 yardost elkapást láthattunk. A félidő vége előtt a Carolina a szépen felépített első félidőt három perc alatt majdnem a kukába dobta, de azért négy pontos előnyük maradt: Darnold fumble-je után az egyenlítésért mentek a hazaiak, de meg kellett elégedniük egy mezőnygóllal.

A harmadik negyedben nem született pont, hiszen Darnold előbb interceptiont dobott, majd a Buccaneers hosszú támadása nem ért pontot, ugyanis a Panthers blokkolni tudta a mezőnygólt. Végül épp az utolsó játékrészre kanyarodva ismét a Panthers tudott touchdownt szerezni, ezzel 11 pontos előnyre tett szert, innen kellett volna fordítania Bradynek egy negyed alatt. És ezt meg is tette. Kiosztott két újabb hosszú passzt Mike Evansnek és átvette a vezetést!

Erre pedig már nem volt válasza a vendégeknek, pedig lehetőségük lett volna bőven. Három pontos hátrányban két és fél perccel a vége előtt visszakapták a labdát, hogy hosszabbításra mentsék vagy megfordítsák a mérkőzést. Ehelyett egy újabb fumble jött, majd egy Brady futott TD, ami után már csak a végét várták sokan. Az utolsó két percet a feleknek sikerült jó hosszúra elhúzni, de ez csak egy mezőnygólra volt elég a Pantherstől, bár a Buccaneers Jake Camarda utolsó puntjánál majdnem a fél pályán adta oda a labdát Darnoldéknak, de végül megmenekültek és kevesebb mint 30 másodperc nem volt elég időkérés nélkül a vendégeknek, hogy megfordítsák a mérkőzést, így az NFC déli csoportjából a Tampa Bay megy a rájátszásba.

A statisztikára ránézve a gyenge kezdés után Brady összekapta magát és végül 432 yardot passzolt három touchdown mellett. Nem lehet mondani, hogy a futójátékot erőltették, hiszen míg Brady 45 alkalommal indította el a labdát a levegőben, addig a földön 25 játékot indítottak el mérsékelt sikerekkel. Fournette és White 21 próbálkozásból mindössze 50 yardot értek el. Elkapóknál már annál inkább láthattunk emlékezetes teljesítményt, Mike Evans 207 yardját és három TD-jét nem lehet elégszer megemlíteni, de mellette még Chris Goodwin is 120 yarddal zárt. A védelemre áttérve fontos szituációkban léptek előre és a három szerzett labda is több mint jó. Vita Vea és Devin White fumble-t szedett össze, míg  Sean Murphy-Bunting egy interceptionnel zárt. A futást szépen megfogták, pedig D’Onta Foreman múlt heti teljesítménye után azért aggódhattak. Passzoknál már azért voltak problémáik. Összességében amikor kellett előléptek és nyomást helyeztek Darnoldra, annyit hozzátettek, hogy ez a mérkőzés meglegyen nekik.

Ha csak a passzolt yardokat és touchdownokat nézzük, Sam Darnold Bradyhez hasonló teljesítményt hozott. 341 yard mellett ő is háromszor passzolt TD-t, csak míg Brady a labdára is figyelt, addig ezt már Darnold nem mondhatja el magáról, két fumble mellett egy interceptiont is vétett. A földön múlt héten a Lions ellen 165 yardot szerzett D’Onta Foreman, ezt most nem sikerült megismételnie, be kellett érnie 35 yarddal 13 kísérletből. Míg az egyik oldalon Evanst emelhettük ki az elkapók közül, addig a Panthersnél DJ Moore nevét kell megemlíteni. 117 yarddal és egy TD-vel zárt, de ezek mellett a mérkőzés hajrájában az utolsó támadásnál amikor Darnold Antoine Winfieldet vette célba, Moore ha szabálytalanul is, de mindent megtett, hogy ne a védő szerezze meg a labdát. Moore mellett még Tommy Tremble és Shi Smith szerzett touchdownt. Védő oldalt nézve az első félidő végéig tökéletes játékot mutattak be, sem futásban, sem passzal nem tudott sokáig haladni a Buccaneers, de összességében Mike Evans ellen nem volt ellenszerük. Futás ellen jól védekeztek, és a nyolc bemutatott negatív yardos szerelés is szép teljesítmény, de a szerzett labdák és a passzjáték levédekezése hiányzott ezen a mérkőzésen tőlük.

(kronikk)

Miami Dolphins @ New England Patriots 21 – 23

Mindkét csapat a playoffért küzdött, amin az előjelek arra utaltak, ez egy szoros, de szenvedős meccs lesz. Egyik oldalon a kezdőirányító Tua Tagovailoa agyrázkódás miatt nem tudta vállalni a játékot, és Teddy Bridgewater helyettesítette, a másik oldalon pedig Matt Patricia hívta a playeket. A várakozásoknak megfelelően a védelmeké volt a főszerep, és az első félidőben mindkét csapatnak egy TD-je volt, a többi támadás mind punttal ért véget (egy Dolphins kihagyott FG volt a kivétel).

A második félidő is ebben a mederben folytatódott, viszont a pozíciós harcból a Dolphins jött ki jobban. Míg a vendégek puntjai rendre hosszúak és pontosak voltak, addig a hazaiaknál rövidek és pontatlanok. Emiatt a Dolphins folyamatosan közelebbről indíthatta a támadásait. A rövid pálya eredményeként már sikerült áttörni a Patriots védelmét, és Mostert 2 yardos elkapása révén 14-7-re átvette a vezetést a Miami.

Erre érkezett egy Patriots FG drive, majd jött újra a Dolphins, és a meccs kulcsjelenete. Bridgewater labdáját Kyle Dugger ellopta, és meg sem állt vele a célterületig. A pick6 rosszul érintette a Dolphinst, de ami ennél nagyobb baj volt, hogy Bridgewaternek a játék során az ujja is megsérült a dobókezén, így pedig nem tudta folytatni a játékot.

A második számú irányítóját is elveszítette a Dolphins, így Skylar Thompsonnak kellett beállnia, aki azonban nem volt alkalmas arra, hogy megfordítsa a meccset. Nem mertek vele semmit vállalni (csak a végén, mikor már minden mindegy volt), a passzai alig mentek el a line of scrimmage-ig, de az elkapói sem segítették ki. Főleg Tyreek Hill nem, akiről úgy pattant fel a labda, hogy aztán Jonathan Jones kezében landoljon.

A New Englandnek innentől kezdve nem volt semmi más dolga, mint egyszer még pontot szerezni, és bebiztosítani a győzelmet. Ez a pontszerzés összejött, Mac Jones megtalálta Jakobi Meyerst a célterületen belül, 23-14-re módosítva az állást, ami a mérkőzés végét jelentette. Ugyan volt még hátra idő, de Thompsonnal a Dolphinsnak esélye sem volt. Az utolsó pillanatban még összejött egy TD, de ez csak kozmetikázásra volt jó.

Ahogyan az egész évben látható volt, a Patriotsnál most is a védelem szállította győzelmet. Sem Hillnek, sem Waddle-nek nem engedtek 60 yardot sem, szereztek 2 INT-t, és abból egy TD-t. Ráadásul pont azzal a pick6-szel fordult meg a meccs addigi menete. Erre az egységre ezúttal sem lehet panasz. Ami viszont a támadókat illeti… A szokásos. 1-2 drive-ot fel tudnak építeni, és szépen végig tudnak vinni, a maradék 8-nál meg az arcát kaparja a szurkoló, hogy mit csinálnak. Az egy külön csodás jelenet volt, mikor a meccs végén FG távolságban nekimentek negyedikre, és olyan jó játékot sikerült hívni Patriciának, hogy sack lett a vége.

A Dolphinsnál nem voltak könnyű helyzetben. Bridgewaterrel még valamennyire működött az offense (bár elég korlátoltan), de Thompsonnal már teljesen reménytelen volt. Az a pick6 sokkal többe fájt, mint 6 Patriots pontba.

(jarred)

Jacksonville Jaguars @ Houston Texans 31 – 3

Egy tét nélküli találkozón a Jaguars úgy döntött, nem ülteti le a kezdőit és inkább a meccsben tartás mellett tették le a voksukat. A meccs elején a Houston egy 4&1-es szituációt nem tudott abszolválni a saját 45-ösén, a vendégek pedig köszönték szépen az ajándék mezőnypozíciót és Hasty révén meg is szerezték a vezetést. A Jaguars védelem ezután szinte semmit sem adott a Texansnak, a félidőig összesen 4 first downt tudtak összehozni a hazaiak és a 100 szerzett yardot sem lépték át. A Jacksonville pass rush szinte végig remekelt és nem sok időt hagyott Davis Mills számára, miközben a hazai futókat folyton meg tudták fogni 1-2 yard megtétele után. A Jaguars azonban 200 yard fölé ment elsősorban Travis Etienne-nek hála, aki közel 150-et vállalt ebből magára. A futójáték végig remekül működött a vendégeknél és a korábbi első körös futó mellett további két másik running back is elért 1-1 futott touchdownt.

A futó nagy rohanása után Josh Allen okozott fumble-t Millsen, amit Tyson Campbell kapott fel és szerzett 21-0-s vezetést. A meccs érdemi része pedig itt a második negyed közepén véget is ért. A félidő után még egy drive-ot kapott Lawrence, aminek végén már 28-ra növelték a pontjaik számát, aztán átadta a kezdő posztot C. J. Beathardnek. A padról beszállva a csereirányító egy pickkel nyitott, ami után már főleg csak lepörgetni akarta mindkét csapat a megmaradt játékidőt.

A Jaguars tét nélkül állhatott ki erre a meccsre, hiszen a csoportgyőzelem jövő héten fog eldőlni hazai pályán a Titans ellen. A főpróba azonban igazán szépre sikerült. Noha Lawrence-nek voltak bizonytalanabb dobásai, több alkalommal is fölé dobta a célpontját, összességében korrekt meccse volt, ami elég volt egy remek és változatos futójáték és egy nagyon éles védelem mellett. A defense-ből Oluokunt lehet kiemelni több remek védekezéssel és Josh Allent, aki többször is meg tudta zavarni a hazai irányítót egy sack mellett. A Texans nem “rontotta” el az 1/1 pozícióját, ami a legjobb dolog amit ez után a meccs után el lehet mondani.

(alatriste)