Bármilyen hihetetlen és szomorú, de véget ért a az alapszakasz: nézzük, melyik játékosok teljesítettek a legjobban és hogyan alakultak az erőviszonyok a szezon előtti, negyedidényes, féléves és háromnegyed-szezonos állapotokhoz képest.
Szokás szerint most is 11 kezdő védőt és támadót, illetve a cseréiket válogattuk ki. Az offense-be a támadófal mellett egy irányító, egy futó, egy tight end és három elkapó, míg a védelembe két-két belső védőfalember, pass rusher, linebacker és safety, valamint három cornerback került. Emellett a szezon előtti, negyedéves és féléves jóslatommal is összehasonlítom a jelenlegi állapotot, a korábbi jelölteket áthúzva láthatjátok.
*Ahogy egész évben, a keret nem a teljes szerkesztőség, hanem egyedül az én véleményem tükrözi.*
QB: Patrick Mahomes (KC)
Csere: Joe Burrow (CIN)
Korábbi jelöltek: Jalen Hurts (PHI), Justin Herbert (LAC), Lamar Jackson (BAL)
Justin Herbert elég jó hajrát produkált, de ez sem volt elég ahhoz, hogy visszakerüljön a top 2-be, Jalen Hurts esélyeit pedig egy sérülés tette tönkre. Így végül nem igazán maradt igazi kihívója Patrick Mahomesnak, a második helyet meg kis túlzással megörökölte Joe Burrow.
Mahomes vezeti a ligát passzolt yardokban (ő az egyetlen, aki 5000 yard fölött teljesített) és passzolt TD-kben is. Ugyan most nincs annyi extra dobása, mit amit megszokhattunk tőle, de ez leginkább a Tyreek Hill távozása miatt átalakított offense-nek köszönhető – ezt leszámítva viszont tényleg nem lehet belekötni a játékába.
A csere kiléte már nem volt ennyire egyértelmű: passzolt TD-k, INT-k és yardok tekintetében, illetve a játékuk minőségében is nagyon egy szinten volt Joe Burrow és Josh Allen, ráadásul pont az ő egymás elleni meccsüket kellett félbeszakítani. A Bills irányítója mellett szólt, hogy a 7,4 százalékos extra dobás mutatójával kenterbe vert mindenkit a ligában, egyetlen kezdőnek sem volt még csak 6 százalékos aránya sem, ellenben rengeteg turnovert érő passza volt és a legbalszerencsésebb esetben akár 30 INT-je is lehetett volna. Burrow-nak ezzel szemben kevesebb extra dobása volt, ellenben a kezdők közül csak Justin Herbertnek és Jalen Hurtsnek volt kevesebb rossz passza és végül ez döntött kettőjük között.
[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]
RB: Josh Jacobs (LV)
Csere: Nick Chubb (CLE)
Korábbi jelöltek: Derrick Henry (TEN), Jonathan Taylor (IND), Saquon Barkley (NYG)
Itt nem történt változás a legutóbbi listához képest. Ugyan Derrick Henry és Saquon Barkley is remek idényt produkált 1300+ yarddal és 10+ TD-vel, de még így sem tudtak beférni a top 2-be. Chubb 5 yardos átlaggal 1525 yardot és 12 TD-t szerzett (bár rezgett a léc, CMC nagyot ment a szezon második felében), míg Jacobs vezeti a ligát futott yardokban (1653), messze ő szerezte a legtöbb first downt (94 került a neve mellé, senkinek nem volt még 70 sem) és még a levegőben is hasznos volt (53 elkapás, 400 yard). Ha most nem kap 12-15 millió dolláros új szerződést, akkor soha.
WR: Tyreek Hill (MIA), Davante Adams (LV), Justin Jefferson (MIN)
Csere: AJ Brown (PHI), Stefon Diggs (BUF), Amon-Ra St. Brown (DET)
Korábbi jelöltek: Jaylen Waddle (MIA), Cooper Kupp (LAR), Ja’Marr Chase (CIN), Keenan Allen (LAC)
Itt sem történt változás. Hillről, Adamsről és Jeffersonról már volt szó (lásd a díjátadós cikkünket), így most beszéljünk csak a többiekről. AJ Brown új szintre emelte és a levegőben is potensé tette az Eagles támadósorát, végül 1496 yardot és 11 TD-t szerzett 17 yardos elkapásonkénti átlaggal, az irányítói pedig az ötödik legjobb passer ratinggel dobáltak az irányába (118,8).
Diggs a szezon elején még az év támadója címre is esélyes volt, de egy minimális szinten visszaesett a teljesítménye és bár brutálisan jó volt összességében, de nem volt akkora playmaker, mint a top 3. Ezzel együtt azért 1429 yard és 11 TD került neve melle, illetve a legalább a snapek felén pályán lévő elkapók közül rá dobáltak a legjobb passer ratinggel (124,3) és csak a Jefferson-Hill duó szerzett több first downt. St. Brown pedig az ezer fokon pörgő Lions offense-t emelte más szintre AJ Brown szerűen: a liga egyik, ha nem a legjobb slot elkapójává nőtte ki magát, a 16 meccsen jegyzett 68 first downjánál csak Diggs, Hill és Jefferson volt jobb, a 106 elkapása az ötödik, míg az 1161 yardja a 10. legtöbb volt a ligában.
TE: Travis Kelce (KC)
Csere: George Kittle (SF)
Korábbi jelöltek: Darren Waller (LV), Mark Andrews (BAL)
A legunalmasabb poszt. Kelce esélyes az év támadója díjra is –, olyan szinten dominál, hogy sértő a többi tight endhez hasonlítani. 110 elkapással, 1338 yarddal, 12 TD-vel, 2,23 yard/route átlaggal és 77 first downnal zárta a szezont, míg a második legjobbnak a poszton 86 elkapása, 914 yardja, 11 TD-je, 1,95-ös yard/route aránya és 48 first downja van csak (és ehhez TJ Hockenson, Mark Andrews és George Kittle statjait kellett összegyúrni).
A cserének végül Kittle-t választottam Hockensonnal szemben, mert bár utóbbinak több elkapása és yardja van, de nem volt akkora faktor a játékban és blokkolásban mérföldekkel elmarad vetélytársától. Kittle viszont az utóbbi fordulóban Kelce szintjén teljesített, talán a legjobb formában lévő tight end jelenleg: mindössze két dropja volt idén, szerzett 11 TD-t, a 133,6-os passer ratingje a legjobb a mezőnyben és még futásblokkolásban is elit.
OL: Laremy Tunsil (HOU)– Joel Bitonio (CLV) – Jason Kelce (PHI) – Joe Thuney (KC) – Lane Johnson (PHI)
Csere: Andrew Thomas (NYG) – Chris Lindstrom (ATL)– Core Linsley (LAC) – Zack Martin (DAL) – Tristan Wirfs (TB)
Korábbi jelöltek: Jordan Mailata (PHI), Shaq Mason (TB), Penei Sewell (DET), Trent Williams (SF) Creed Humphrey (KC), Wyatt Teller (CLE)
Itt már történt pár változtatás az előzőekhez képest. Először is Trent Williams nem került be a végső keretbe – nagyon magas szinten játszott, de csak 14 meccsen volt a pályán, így a hasonlóan teljesítő, de két meccsel (153 snappel) többet játszó Andrew Thomas fért oda a padra. A kezdő pedig Laremy Tunsilé lett, aki brutálisan zárta a szezont: a legjobb LT volt a ligában passzblokkolásban, ráadásul futáshoz is jobban blokkolt, mint Andrew Thomas és Trent Williams.
Nem került be a végső keretbe továbbá Creed Humphrey (KC) és Wyatt Teller (CLE). Előbbi top 3-as szinten teljesített, csak épp annak a végén, így a helyén a 14 meccsen a sacket és QB-hitet sem engedő Corey Linsley került be, aki ráadásul futáshoz is jobban blokkolt. Teller viszont egyszerűen összezuhant a szezon végére, a helyét így a Falcons guardja, Chris Lindstrom örökölte meg, aki mindössze kielnc nyomást engedett idén és még futáshoz is elég jól blokkolt.
A többiek hozták az eddig megszokott teljesítményt. A fal jobb szélén Lane Johnson nem engedett sacket a szezonban és nyomásgyakorlásból is csak kilencet, Wirfsnek a két engedett zsákolásával együtt is csak öt engedett nyomásgyakorlása volt – ha nem nézzük az oldalakat, akkor nincs náluk jobb OT jelenleg a ligában. Kelce sem engedett egyetlen sacket sem, de nyomásból is csak 11-et, míg Thuney nemcsak, hogy pass protectionben volt elit, de még futáshoz is jól blokkolt idén. Zach Martinnál kicsit rezgett a léc, illetve Bitonio játéka is kicsit visszaesett, de nem annyira, hogy le kelljen őket cserélni.
iDL: Quinnen Williams (NYJ), Chris Jones (KC)
Csere: Cameron Heyward (PIT), Dexter Lawrence (NYG)
Korábbi jelöltek: Jonathan Allen (WAS), Jeffery Simmons (TEN), Aaron Donald (LAR)
Fura egy ilyen listát Aaron Donald nélkül összerakni, de hiába volt All-Pro szinten, amikor a pályán volt, a 11 meccs kevés a tagsághoz. Szerencsére nélküle is volt pár elit teljesítmény: Williams, Jones, Heyward és Lawrence is nagyon kiegyensúlyozott, minden téren hibátlan teljesítményt tett le az asztalra. Nemcsak futás ellen hasítottak, de négyen együtt 49 sacket tettek a közösbe és egyedül Lawrence-nek nem jött össze a 10-es határ (9-nél állt meg a mutató, de ez egy nose tackle-től brutális teljesítmény).
Külön ki kell emelni Chris Jonest, aki ismét donaldi szinten teljesített a Chiefsben: 77 nyomásgyakorlása és 15 sackje volt a PFF adatai alapján, mindkettő a legtöbb a poszton, ráadásul rajta kívül senki sem szerzett 63-nál több nyomásgyakorlást. Illetve nagyon sajnálatos, hogy Jeffery Simmons nem tudta egészségesen végigtolni a szezont, mert amíg legalább félig-meddig egészséges volt, addig All-Pro szinten játszott.
Edge: Nick Bosa (SF), Myles Garrett (CLV)
Csere: Micah Parsons (DAL), Maxx Crosby (LV)
Korábbi jelöltek: Khalil Mack (LAC), Von Miller (BUF), TJ Watt (PIT), Matt Judon (NE)
Pont ez a négy játékos küzdött a legjobb védőnek járó címért, így ehhez sokat már nem tudok hozzátenni. Egyedül még Matt Judon kiesését lehetne árnyalni némileg, ugyanis az előző listán még holtversenyben negyedikként felfért a listára. A Pats pass rushere 69 nyomásgyakorlással és 17 sackkel zárta a szezont, ami nagyon jó, de ez egyrészt összességében elmarad a többiektől (esetenként mennyiségben és minőségben is), illetve sokat ront a megítélésén, hogy a szezon utolsó négy meccsén, amikor a legjobban számított volna teljesen visszaesett a játéka: mindössze 11 nyomásgyakorlás és egy sack került a neve mellé az alapszakasz hajrájában.
LB: Fred Warner (SF), Bobby Wagner (LAR)
Csere: Lavonte David (TB), Dre Greenlaw (SF)
Korábbi jelöltek: Micah Parsons (DAL), Shaq Leonard (IND), TJ Edwards (PHI), Matt Milano (BUF)
Matt Milano játéka indokolatlanul visszaesett az utolsó pár fordulóban, így Lavonte David visszatért a legjobbak közzé (illetve nagyon gondolkoztam még az eaglesös TJ Edwardson is). A Bucs védője továbbra is a liga egyik legjobb coverage linebackere, futás ellen is jól teljesített és 55 blitzből szerzett három sacket bónuszképp.
A 49ers kezdő LB-sora, vagyis a liga két legjobb coverage linebackere természetesen maradt a helyén. A San Francisco elit védelme kis túlzással rajtuk áll vagy bukik, az atletikusságukkal és játékintelligenciájukkal a 49ers defense olyan dolgokra képes, amire senki más. Illetve maradt Bobby Wagner is a kezdőben, aki olyan jó volt idén, hogy konkrétan a legjobb linebacker jelenleg a ligában. A veterán védő a fénykorát idézi Los Angelesben, futás ellen és coverage-ben is elit, sorra hozza a nagy játékot, még pass rush-ban is volt 20 nyomásgyakorlása.
CB: Sauce Gardner (NYJ), James Bradberry (PHI), Jalen Ramsey (LAR)
Csere: Jaycee Horn (CAR), Patrick Surtain (DEN), Jaire Alexander (GB)
Korábbi jelöltek: AJ Terrell (ATL), Kendall Fuller (WAS), Marshon Lattimore (NO), Jamel Dean (TB), Darius Slay (PHI)
Gardner újoncként jött, látott és győzött – ő az új Revis Island. Ramsey is nagyot ment, a Seahawkst majdnem egyedül verte meg a szezonzárón a két pickjével és egy kulcsfontosságú negatív yardos szerelésével, még mindig a liga legsokoldalúbb cornere. Bradberry és Horn helye sem lehet kérdéses, csak Gardnerre dobálva volt rosszabb passer ratingje az ellenfelek irányítóinak, ráadásul Horn még TD-t sem engedett idén.
Surtain is jól játszott, bár nála kicsit rezgett a léc az utolsó meccseken mutatott teljesítményével. Viszont nála is nagyobbat esett vissza Darius Slay, aki az elmúlt öt fordulóban három TD-t és négyszer is 100+-os passer ratinget engedett. Így a helyére bekerült Jaire Alexander, aki tényleg egy olyan jó corner, ahogy hangoztatja és volt is pár nagyon jó meccse, például a Vikings ellen, amikor kis segítséggel, de teljesen kivette a játékból Justin Jeffersont.
S: Minkah Fitzpatrick (PIT), Derwin James (LAC)
Csere: Tyrann Mathieu (NO), Kevin Byard (TEN)
Korábbi jelöltek: Jevon Holland (MIA), Talanoa Hufanga (SF), Antoine Winfield (TB)
Antoine Winfield elit volt idén, de nem játszott eleget az All-Pro tagsághoz, így a helyére a szezon második felében brutálisan jól teljesítő Kevin Byard került vissza. A többiek maradtak a helyükön: Fitzpatrick a liga egyik legnagyobb playmakerévé vált és minden téren elit teljesítményt nyújtott free safety szerepkörben, Derwin James ugyanez volt strong safety szerű szerepkörben, csak azok a csúnya szükségtelen durvaságok nem kellenének. Mathieu pedig sokadvirágzását éli, az egyik legjobb svájci bicska volt idén is, ráadásul nem igazán volt nála jobb safety idén coverage-ben sem.
[/ppp_patron_only]
