Itt az egyetemi nagydöntő – Georgia Bulldogs vs. TCU Horned Frogs

Eljött hát az idei egyetemi szezon utolsó mérkőzése, ahol kiderül, hogy a Georgia megvédi-e a címét vagy beteljesül a tündérmese és az idény előtt, sőt az egész szezonban esélytelennek tartott TCU viszi haza a trófeát. A fogadóirodák szerint nagyon egyoldalú lesz a találkozó, de a Horned Frogs már nem egyszer hazudtolta meg a papírformát az idei évadban.

Nagyon érdekes mérkőzésre van kilátás, ugyanis a Georgia minden fronton jobbnak tűnik az ellenfelénél, mégsem lehet teljesen esélytelennek nevezni a BIG12 állva maradt csapatát. Még akkor sem, ha a TCU pálfordulása szinte példa nélküli. 1965 óta nem nyert ugyanis olyan egyetem nagydöntőt, amely az előző szezont még negatív mérleggel zárta. Mi több, a TCU lehet 1953 óta az első olyan csapat, amelynek a fennállása óta számított mérlege 55% alatt van, azaz alig több mint a meccsek felét nyerte meg a történelem folyamán (ezzel egyébként csak a 66. legsikeresebb az egyetemek rangsorában).

*A találkozót magyar idő szerint hétfőről keddre hajnal 01:30-tól rendezik.*

Párharcok, amelyek eldönthetik a találkozót

Keele Ringo (CB, Georgia) vs. Quentin Johnston (WR, TCU)

Mindkét játékost egyelőre az első körbe várjuk a drafton, sőt mind a ketten az első kiválasztottak lehetnek a saját posztjukon. A párharcuk azért lehet különösen érdekes, mert mindketten kiváló fizikummal rendelkeznek, magas játékosok, de nem nagydarab, hanem szálkás testalkatúak. Ringo előszeretettel használja testét az útvonalak során, agresszívan játszik és igyekszik belemászni az ellenfél fejébe. Johnston ezzel szemben nem feltétlenül szereti a kontaktot, inkább igyekszik megverni sebességből az emberét.

A TCU elkapója több mint 1000 yardot szorgoskodott össze idén és elkapásonként átlagban több mint 18 yardot gyűjt, egy igazi mélységi elkapóról van szó, aki ugyanakkor képes rövid útvonalakat is meghosszabbítani. Ringót egészen az elődöntőig érinthetetlennek hittük, ugyanis a tavalyi szezonja után nem is merték célba venni az ellenfelek, de az Ohio State megmutatta, hogy nem kell annyira félni tőle. Az elődöntő alatt 10-szer vették célba, ebből nyolc elkapás született és közel 100 yard száradt a lelkén.

Tre’Vius Hodges-Tomlinson (CB, TCU) vs Arian Smith (WR, Georgia)

Hodges-Tomlinsont idén a legjobb cornerbacknek választották meg az egyetem, pedig az idény előtt kevesen hallottak a TCU senior játékosáról. Nem hiába kapta meg azonban a kitüntetést, ugyanis az idei szezonban egyetlen touchdownt engedett csak, átlagban pedig nem engedett 20 yardot sem mérkőzésenként. A Georgia elkapósorát általában kevesen hozzák erősségként, pedig vannak itt is nagyon veszélyes játékosok. A sophomore Smith például az elődöntőben több mint 100 yardot termelt és a liga egyik legveszélyesebb mélységi fegyvere. Ellenállhatatlan sebessége van, ha nincs safety besegítés, akkor szinte lehetetlen levenni. Hodges-Tomlinson azonban egy nagyon dörzsölt, technikás játékos, aki már az útvonalak elején igyekszik majd kibillenti a fiatal ellenfelét.

Jalen Carter ( iDL, Georgia) vs TCU támadófal

Carterről már nagyon sokat beszéltünk az idei évben, nem kizárt az sem, hogy ő lesz a draft első kiválasztottja (még ha nem is ez a legvalószínűbb forgatókönyv), ami egy belső védőfalember esetében mindent megmutat. Ráadásul az elmúlt három találkozón a Georgia elkezdte mozgatni Cartert és nem csak a fal belsejéből, de a széléről is sokat indul, valamint a bal és a jobb oldalon is feltűnik. A TCU támadófal kiváló munkát végzett a Michigan ellen, nem bízták a véletlenre a dolgokat és sokszor tight end besegítéssel duplázták a legjobb embereket. Valamint Max Duggen is jól lép el a nyomás elől, ami ezúttal is kulcskérdés lehet.

Broderick Jones (OT, Georgia) vs. Dylan Horton (DE, TCU)

Újabb első körös Bulldogs tehetség, Jones egy igazi hegyomlás a fal szélén, akiről keveset beszéltek az elmúlt hetekben, pedig továbbra is makulátlanul teszi a dolgát. Mellette/mögötte a futójáték közel egy yarddal többet átlagol mint a fal más irányaiba és az egész szezonban mindössze két sacket engedett. Most viszont azzal a Hortonnal találkozik, aki a Michigan méltán rettegett támadófala ellen négy darab sacket szerzett az elődöntőben. Még leírni is sok. Pont Horton lehet az a játékos, aki nem fog megrettenni Jones méreteitől és technikásabb is mint ellenfele. Az egyik legalulértékeltebb csatája lehet ez a döntőnek.

Dee Winters és Jamoi Hodge (LB, TCU) vs Kenny McIntosh (RB, Georgia), Brock Bowers és Darnell Washington (TE, Georgia)

Nagyon fontos lesz minden fentebbi párharc, de azt gondolom, hogy a mérkőzés itt dőlhet el. Méghozzá azért, mert ha a Georgia futójátékát meg tudja állítani a TCU, ahogy tette azt többé-kevésbé a Michigan ellen is (néhány nagy játék miatt jött össze majdnem 200 yard a Michigannek), akkor elejét vehetik a Bulldogsnak. Ehhez pedig az kell, hogy Kenny McIntosh ne szabaduljon el.

A Georgiánál évek óta nincs elsőszámú futó, de mégis a senior játékos az, aki a legveszélyesebb az ellenfelekre. Az Ohio State ellen 130 scrimmage yardot és egy touchdownt hozott össze, de ez könnyen lehetett volna 150 yard és 2 TD ha nem esik el saját lendületében a célterület előtt.

A TCU-nak van két gyors linebackere, akik ott vannak a pálya minden szegletében és magabiztosan szerelnek. Különösen Dee Winters játéka javult fel a szezon második felére, az előző meccsen 10 szerelést mutatott be, amelyből három negatív yardos volt, emellé leütött két labdát és szerzett egy interceptiont is, amit visszahordott TD-re. Elképesztő.

Szükség is lesz az extrára mind tőle, mind Jamoi Hodge-tól, aki főleg coverage-ben veheti ki a részét a dolgokból. Várhatóan Bowers is sokat fog látni belőle és amilyen csendes éve van a tight endnek, nem lepne meg engem, ha most vennék elő és döntené el a találkozót is. Ide lehetne sorolni még Darnell Washington is, a másik tight endet, de ő kisebb sérülést szedett össze és bizonytalan a játéka.

Emari Demercado és Kendre Miller (RB, TCU) vs Christopher Smith és Malaki Starks (S, Georgia)

A TCU futók közül egyértelműen Miller a veszélyesebb és ha nem lenne a sérülése amit az elődöntőben szedett össze, akkor egyértelműen ő játszana 80%-ban, de így Demercado is sok lehetőséget fog kapni (Miller kiválása esetén szinte minden snapet). A Michigan elleni meccs alapján nem is akkora baj ez. Ugyanis ekkor a második számú futó beállva 150 yardot és egy touchdown pakolt fel, abszolút nem volt észrevehető Miller hiánya.

A Georgia sztár safety duójának pedig azért lehet nagy szerepe, mert a TCU futók rendszerint felérnek a második szintre, a Michigan ellen is nem egyszer fordult elő, hogy az utolsó embernek kellett (volna) megcsinálni a sorsdöntő szerelést. Ebben szerencsére az élmezőnybe tartozik a duó, ugyanis az egész ligában a harmadik legkevesebb elrontott szereléssel rendelkeznek a kezdő párosok között.

Max Duggan (QB, TCU) és Stetson Bennett (QB, Georgia)

Nincs még két ilyen sikeres csapat, ahol ennyire keveset emelnék ki az irányítók érdemeit. Pedig szép csendben mind a ketten a Heisman döntősök közé kerültek. Nem a leglátványosabb játékosok, nincsenek sztár allűrjeik, nem a legjobb prospectek. Mégis itt vannak és nagydöntőben vezetik a csapataikat. Két nagyon stabil QB, akik jól vigyáznak a labdára, jól kezelik a nyomást és fel tudnak lépni a mérkőzések végén, amikor nagyon kell.

Összességében egy jó taktikai játszmára számítok, de a Georgia tehetségbeli fölénye már túl sok lesz a TCU-nak. És tudom, az egész szezonban dacoltak az esélyekkel, de ennyire komplett csapattal, akik ráadásul tudják hogyan kell nyerni, még nem találkoztak. Aztán cáfoljanak rám újra.