Sikerül megtörni a jeget? – Cowboys @ Buccaneers

Olyan párharccal zárjuk a wild card hétvégét, ahol a magasabban kiemelt csapat hivatalosan az esélytelenebb: jön a Dallas Cowboys és a Tampa Bay Buccaneers mérkőzése. Azok után azonban ez nem meglepő, hogy a hazaiak negatív mérleggel kullogtak a rájátszásba és egész évben szenvedtek. Azt gondolom azonban, hogy mégsem lehet leírni őket, ugyanis Tom Brady az irányítójuk, aki történetesen 7-0 a jelenlegi ellenfél ellen.

Amikor a Buccaneers kezében van a labda

Valószínűleg minden azon áll vagy bukik a Tampa oldalán, hogy a támadófal meddig tudja tartani a liga egyik legerősebb passzsiettető egységét. Azt ugyan tudjuk, hogy Tom Brady elképesztő gyorsasággal tud szabadulni a labdától, idén is ő tartogatta a legkevesebb ideig a játékszert, mindössze 2,3 másodpercig volt átlagosan nála a labda a passzok előtt. Ezzel a sackeket ugyan el tudja kerülni, de nem hagy esélyt arra, hogy kialakuljanak a nagy, mély játékok.

A Cowboys ellen márpedig erre szükség lehet. A dallasi alakulat 54 sacket szerzett, ami a harmadik legtöbb az idényben és 353 nyomást generált, ami szintén a harmadik legjobb mutató. Tehát Bradyék nem alapozhatnak arra, hogy sok ideje lesz a veterán irányítónak, mégis meg kell próbálni. A probléma az, hogy nem egy gyenge pontja van ennek a falnak, hanem minden oldalon van probléma, ugyanis senki sem emelkedik ki az egységből.

Amiben talán bízhatnak, hogy a Cowboys pass rush inkább a fal szélén jó, nekik pedig ha mégis leggyengébb láncszemeket kell találni, akkor azok a támadófal belső részén játszanak. Luke Goedeke a bal guard és a Robert Hainsey a center a két legkevésbé tapasztalt név, akik mindketten borzasztóan kezdték az évet, de azóta passzblokkolás terén fejlődést mutatnak.

A fal két szélén Donovan Smith és Tristan Wirfs pedig lehet hogy nem életük idényén vannak túl (sérülések hátráltatták őket egész évben), de relatíve jobban játszanak. A probléma csak az, hogy az ellenfeleik Micah Parsons és DeMarcus Lawrence lesznek, akik ketten együtt 150 nyomásnál tartanak, ami a harmadik legtöbb egy pass rusher duótól. Micah Parsons egymaga 90-et gyűjtött, ami holtversenyben a legtöbb idén. A két csapat pedig találkozott már egyszer idén, márpedig Parsons akkor 5 nyomás mellett két sacket is bezsebelt.

Kis érdekesség ehhez a párharchoz, hogy a Cowboys 1-4-gyel áll műfüves pályán, az egyetlen győzelmük is az ezer sebből vérző Titans ellen született és Parsons valamint Lawrence összesen 2,5 sacket jegyzett ilyen talajon. Most Tampában ezzel néznek újra szembe és bár nem biztos, hogy van jelentősége, de sokan pedzegetik, hogy a műfű nem kedvez a gyors passzsiettetőiknek.

Mindenesetre a hazaiaknak így azért továbbra is arra kell alapozni, hogy gyorsan kell Bradynek szabadulni a labdától, ami egy olyan agresszív emberezős védelem ellen, mint a Dallasé, nem lesz könnyű. Ellenben abban bízhatnak, hogy a Dallas Anthony Brown és Jourdan Lewis sérülése óta keresi a második-harmadik számú cornerbackjeit Trevon Diggs mögé, de nem igazán találja. Jelenleg úgy néz ki hogy Nashon Wright lehet a másik külső cornerback és DaRon Bland a slot játékos. Biztosítéknak pedig egyelőre a practice squadba érkezett Xavier Rhodes. Hát nem egy életbiztosítás.

Azt nagyjából sejteni lehet, hogy Trevon Diggs fogja majd Mike Evans őrzését kapni, ami egy nagyon pikáns párharc lesz, mert mind a ketten fizikális, sokat trash talkoló játékosok, így a test test elleni csatának hatalmas szerepe lehet. Evans a Buccaneers szenvedései ellenére is begyűjtötte a kilencedik 1000 yardos szezonját zsinórban és 14,7 yardos elkapásonkénti átlaga a hetedik legjobb az egész ligában a kezdő elkapókat vizsgálva. Diggs pedig a csendesebb éve ellenére is egész stabil elsőszámú cornerback, aki ugyanakkor megmaradt a nagyon boom or bust játékosnak, ugyanis szörnyű védekezések és nagyszerű megmozdulások továbbra is jellemzik. Ha jót akar ebben a párharcban, akkor az agresszív stílusát kénytelen lesz levetkőzni, mert ha mögé kerül Evans, akkor vége a dalnak.

Ennél is sokkal nagyobb probléma azonban a slot levédekezése dallasi oldalon. DaRon Bland egy ötödik körös újonchoz képest nem játszik rosszul, a 600 snap alatt leszedett öt interception kifejezetten jól néz ki, de a Buccaneers slot elkapójához, Chris Godwinhoz mérve ez kevésnek tűnik. A kiváló elkapó ugyanis a sérülésekkel tarkított szezonjában is átlépte az 1000 yardot és a felé szálló labdák 75,9%-át szelídíti meg ami az ötödik legjobb a kezdő szintű elkapók között.

És akkor ejtsünk szót kicsit a Buccaneers futójátékáról is, bár ha a Cowboys nem ront el sok mindent, akkor ennek nem szabadna tényezőnek lennie. A Tampa Bay annak ellenére maradt az egyik legtöbbet futó csapat, hogy borzasztóan teszi ezt. Az első és második kísérleteknél továbbra is top5-ben vannak a gyakoriságot tekintve, de nagyon gyatrák ezek a próbálkozások. Messze a Buccaneers futotta a legkevesebb yardot mérkőzésenként, a 76,9 yardos átlaguk közel 10 egységgel rosszabb mint a második legrosszabb Texans mutatója. Emellett a Buccaneers futói átlagolják a legkevesebb yardot játékonként és nekik van a legkevesebb legalább 10 és 20 yardos futásuk.

Az egyetlen szerencséjük, hogy a Dallas kifejezetten nem tartozik a jó futásmegállító csapatok közé. A Cowboys a 11. legtöbb yardot engedi, meccsenként 129,3-at, de a szezon utolsó öt mérkőzésén ez 140,3-ra rúgott, ami a hatodik legrosszabb. Jó hír azonban a vendégeknek, hogy két fontos futás elleni védőjük, mind Jonathan Hankins, mind pedig Leighton Vander Esch visszatér, velük pedig közel 15 yarddal kevesebbet engedtek meccsenként.

A Buccaneers valószínűleg továbbra is rotálja a futóit, de én azért arra számítók, hogy Playoff Lenny, azaz Leonard Fournette kapja az oroszlánrészét a dolgoknak. Nem tudom mennyire lehet kiindulni az alapszakaszból, de ott ő a 3,7 yardos playenkénti átlagával éppen hogy befért a legjobb 100 futó közé, szóval finoman szólva sincs nagy formában.

Ebben persze a támadófal is vaskos részt vállal, ha azt mondtam, hogy passzblokkolásban vannak előremutató jelek, akkor ezt a futásblokkolásban már nem látni. A Tampa futói teszik meg a harmadik legkevesebb yardot kontakt előtt és lényegében nincs olyan lyuk, ahol hatékonyan futnának.

Amikor a Cowboys kezében van a labda

A túloldalon is vannak gondok, újra kezdenek gyűlni a viharfelhők a csapat feje felett, ahogy megérkezik a csapat a rájátszásba. Az utolsó meccsén például (ahol elvileg azért még volt tét, még ha valószínűsíteni is lehetett, hogy hiába nyernének), a csapat lehozta a szezon legrosszabb meccsét.

Nagyon nagy hangsúly lesz itt is a támadófalon, mert a Tampa front7 továbbra is kiemelkedő. Ráadásul a Cowboysnál is vannak sérülések, a center Tyler Biadasz elvileg úgy néz ki tud játszani, de koránt sem lesz 100%-os. Márpedig az ő jelenléte kulcsfontosságú minden szempontból. Vele a fedélzeten a csapat top5-ben volt futás DVOA-ben, EPA/play-ben és a hetedik legtöbb yardot tették meg meccsenként. Az utolsó két meccsen, amikor nem volt? A legrosszabb öt csapatban voltak. Ezeken a meccseken egyetlen egy legalább hét yardos futásuk sem volt.

Ez pedig azért nagy probléma, mert a Cowboys úgy tűnik továbbra sem tanult a múlt hibáiból. Idén is a hatodik legtöbbször futtatják a labdát az első kísérleteknél és az ötödik legtöbbet az első két kísérletnél. Ezt pedig semmi nem indokolja. Egyrészt Dak Prescott személyében van egy nagyon megbízható irányítójuk (nem úgy mint az előttük álló még több futójátékot futtató csapatoknak), másrészt pedig nem is ellenállhatatlan az a futójáték.

Első kísérleteknél például 4,04 yardot tesznek meg futásonként, ami a 24. legjobb csupán. Az idény végén pedig ez tovább romlott. Az utolsó négy fordulóban ez a mutató 2,91 yard, aminél csak egy rosszabb csapat volt. Ezen periódusban persze több sérülés is sújtotta a támadófalat, így most nagyon fontos lenne Biadasz jó formában való visszatérése.

Ez azonban még mindig kevés lehet, mert az ellenfélnél ott van Vita Vea, a kiváló belső védőfalember, aki a harmadik legtöbb futásmegállítással rendelkezik a posztján és a Buccaneers teljes védelme amúgy is a harmadik legjobb a futásmegállítás sikerességi mutatójában, de összességben is csak 120 yardot engednek meccsenként, ami bár csak középmezőny, de folyamatosan javuló pályán vannak. A Dallas elleni első fordulóban egyébként 60 yardon tartották az Elliott, Pollard futókettőst.

A passzjátékot tekintve már talán kicsit kiegyenlítettebb a kép. A Dallas támadófala a harmadik legkevesebb nyomást és sacket engedte és bár a Buccaneers 45 sacket szerzett ami a nyolcadik legtöbb, de az előny a Cowboysnál van így is. Még akkor is, ha itt is meg kell jegyezni, hogy Biadasz hiányában Prescott játéka sokkal pontatlanabbá vált, Vita Vea pedig nem csak futás ellen, de passzjátékoknál is az egyik legjobb a posztján, így az ő párharcuk kulcsfontosságú lehet.

Ezt igyekszik Todd Bowles vezetőedző extra agresszív rendszere sok blitzcel majd még inkább kiegyenlíteni. A Buccaneers idén is az egyik legnagyobb arányban küld meglepetésembert az irányítókra, az alapszakaszban konkrétan csak hét gárda küldött többször. Ami viszont még ennél is fontosabb, hogy a Tampa rengeteg szimulált nyomással dolgozik, Prescott pedig elsősorban snap előtt olvas jól, viszont a labda elindítása után össze lehet zavarni.

Ennek az eredménye, hogy a csapaton belül négy játékosnak is van legalább nyolc siettetése azon közül, akik nem a védőfalban játszanak. Közülük is kiemelkedik a linebacker Devin White, akinek 32 nyomásgyakorlása van, ez pedig messze-messze a legtöbb, ha nem védőfal játékosokról van szó (mögötte Patrcik Queen szerepel 24-gyel). Ő várhatóan agresszíven fogja ezúttal is támadni az A és B lyukat, igyekeznek majd a Dallas belső hármasát megbontani.

Ebben szerepe lehet a sok keresztezésnek is, amiből az ötödik legtöbbet használja a védőfal. Ez azért jöhet létre, mert relatíve gyors játékosokról van szó. Joe Tryon-Shoyinka a hazaiak fiatal defensive endje talán nem váltott be minden reményt, de kezd egyre jobb formát mutatni, 46 nyomásgyakorlása a legtöbb a csapaton belül. Nagyon érdekes lesz, ha Jason Peters oldalára rakják, akkor ki tudja-e használni a veterán tackle lassúságát.

Az elkapó-corner viszonylatban aztán elég nagy a differencia a Tampa Bay oldalára. Az első meccsen a Dallas legjobb elkapóját CeeDee Lambet 29 yardon tartották, viszont azóta a fiatal WR kiváló szezont fut, a hatodik legtöbb yardot, holtversenyben a negyedik legtöbb touchdownt és a hetedik legtöbb elkapás utáni yardot szerezte.

Mivel Lamb több mint a snapjei 60%-át a slotban tölti, így a legtöbbet valószínűleg Antoine Winfielddel találkozhat, akit érdekes módon a Buccaneers nagyon sokat használ nickelként. Ez valószínűleg azért is van, mert vékony a cornerback sor, de a fiatal safety abszolút úgy is játszik, mint egy képzett nickel. A felé szálló labdák csupán fele végződik elkapással és ami fontos Lamb ellen, hogy összesen 113 elkapás utáni yardot engedett a szezonban.

Egy további fontos része lehet a mérkőzésnek, hogy a Buccaneers mit kezd a tight end védekezéssel, elsősorban Dalton Schultz semlegesítésével. A tight end szerezte a legtöbb yardot ellenük az első héten és azzal hogy White bizonytalan coverage-ben, Winfield pedig sokat lehet a slotban, érdekes kérdés ki fog figyelni rá. Adódik a válasz, hogy Lavonte David, aki idén is szenzációsan játszik, de a felé szálló labdák közel 80%-át engedi és már majdnem 500 yardot nyeltek be róla.

Összességében ez egy kiegyenlített párharcnak tűnik, ahol a higgadtság és az edzők jó húzásai kiemelten fontosak lehetnek. Márpedig egyelőre elég sok kételyünk van ezzel kapcsolatban minden oldalról. Mindenesetre a semleges nézők inkább egy jó védőfociban reménykedhetnek és elsősorban egy szoros összecsapásban.