Halálos betegségből az NFL-be – A Mark Herzlich sztori

Egy óriási tehetség, akit vörös szőnyeg várt volna a profik között, ha nem kellett volna szó szerint élet-halál harcot vívnia a rákkal. Az orvosok azt mondták az akkor 22 éves védőnek, hogy jobb esetben járhat és nem veszíti el a lábát, rosszabb esetben viszont már csak egy éve van hátra. Ő azonban nem adta fel sem a rák elleni küzdelmet, sem az NFL-ről szőtt álmait, és ugyan nem lett akkora sztár, mint lehetett volna, végül minden csatáját megnyerte és minden célját elérte. Bemutatjuk Mark Herzlichet, az amerikai futball egyik leginspirálóbb alakját.

[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]

Herzlich 1987-ben született Missouriban. Édesanyja profi teniszező volt, édesapja pedig egy nácik elől az Egyesült Államokba emigráló askenázi zsidócsalád sarja (bár a fia születése után vallást váltott), vagyis hősünknek nem kellett különösebben nélkülöznie. Ennek ellenére nem valamilyen sztereotip életpályát, hanem a futballt választotta magának, ráadásul messze átlagon felüli tehetségnek számított.

Linebackerként játszott a középiskolában és hamar felkeltette több egyetem figyelmét. A Duke, a North Carolina, a Vanderbilt, a Virginia és a Boston is versengett a fiatal védőért, ő pedig végül utóbbit választotta. A döntés bevált, csak úgy lubickolt az egyetemen: szinte minden rangsorban a legjobbak között szerepelt, az egyetemi futball egyik legjobb védőtehetségének tartották. Juniorként 110 tackle, hat interception, nyolc leütött passz, két összeszedett és visszahordott fumble, illetve 13 negatív yardos szerelés került a neve mellé, a legtöbb szakértő egyértelműen a top 15-be várta a 2009-es drafton. Csakhogy a sors közbeszólt.

A lábában kezdődött minden. Hetekig szenvedett, majd már annyira elviselhetetlen lett a fájdalom, hogy bement a kórházba, ahol Ewing-szarkómával diagnosztizálták, ami egy kifejezett ritka és nagyon veszélyes csontrák. Emiatt természetesen ki kellett hagynia a 2009-es egyetemi szezont és már rég nem az volt a kérdés, hogy lehet-e belőle profi. Az orvosok mindössze néhány százalék esélyt láttak rá, hogy Herzlich valaha felépül a betegségből: a diagnózis szerint szerencsésebb esetben megmarad a lába és talán járhat még segédeszköz és segítség nélkül, a legrosszabb esetben viszont mindössze egy éve marad hátra. Így vagy úgy, de Herzlich-nek fel kellett adnia a focival kapcsolatos álmait, vagy legalábbis így gondolta mindenki.

A fény az alagút végén 

A “megszokott” kezelés alapján szerették volna meggyógyítani a fiatal védőt, ez pedig azzal jár, hogy a testében lévő combcsontját helyettesítik egy (már elhunyt) donor csontjával. Ezzel a módszerrel azonban hiába gyógyult volna meg, nem játszhatott volna többet, így a kicsit rizikósabb megoldás mellett döntött: sugárkezeléssel és kemoterápiával kezelték a rákot, eltávolították a kialakult tumort, majd egy titánium rúddal erősítették meg a combcsontot.

Herzlich minden egyes nap edzett a terápia alatt, semmi más nem számított neki, csak hogy újra a pályán lehessen. A kezelések között az edzőteremben töltötte minden idejét, általában testvérével vagy legjobb barátjával. A kitartása és az elhivatottsága pedig meghozta a gyümölcsét: mindössze öt hónappal azután, hogy megállapították nála a betegséget, már be is jelenthette a világnak, hogy meggyógyult!

“Amikor diagnosztizáltak, minden este és reggel elmondtam egy imát azért, hogy teljesen felépüljek, és újra focizhassak. Ez a cél juttatott el idáig. Sok olyan emberrel beszéltem, akik rákkal küzdenek, vagy akik harcolnak valami problémával és mindegyiküknek az a legnagyobb gondja, hogy nem látják a fényt az alagút végén. Az én célom éppen az volt, hogy a csapatommal együtt rohanjak ki az alagútból a fénybe. Ez nagyon sok mindenen átsegített”

-mesélte a linebacker egy vele készült interjú során.

A pokolból a csúcsra

Herzlich 2010-ben visszatért a pályára és végigjátszotta a szezont, bár érthető módon nem volt annyira domináns, mint korábban. A története és a betegsége előtti teljesítménye viszont így is elég volt ahhoz, hogy elhívják a draftra. Sokan azt gondolták, hogy lehet még belőle első körös választás, de végül a fiatal védő nem kelt el az első körben, de még csak a másodikban vagy harmadikban sem – nem választotta ki senki.

“Tudom, hogy ha egészséges lettem volna, kiválasztottak volna, és tudtam, melyik helyen. Számomra az most a legfontosabb, hogy bekerüljek egy csapatba, és az edzőtáborban bizonyíthassak”

– mondta a linebacker egy beszélgetés során.

Végül draftoltalan játékosként a New York Giants adott neki esélyt. John Mara, a csapat társtulajdonosa személyesen akarta magának a védőt, és ugyan beverekedte magát az 53-as keretbe, de nem volt már a régi önmaga. Ennek ellenére aligha volt oka panaszra: bár csak epizódszereplőként, de tagja volt a 2011-ben bajnokságot nyerő Gitantsnek (sérülés miatt a Super Bowlon nem játszott).

Soha nem lett belőle jó játékos, de nagyszerű karakter volt, akit mindenki imádott. A Giants is hű volt hozzá és egészen a 2017-es szezon végéig magánál tartotta Herzlichet, de mástól nem kapott lehetőséget a bizonyításra. Így a korábbi top 15-ös tehetségnek tartott védő 88 mérkőzésen léphetett pályára a profik között, amelyeken 173 tackle-t, egy fumble-t és egy sacket jegyzett. Nem eget rengető számok, de nem rossz valakitől, akinek 22 évesen azt mondták, hogy felejtse el a futballt.

[/ppp_patron_only]