A Cleveland Browns a szezon után hatalmas tisztogatásokba kezdett, kis túlzással a fél segédedzői gárda távozott és világos volt, hogy a játékosállományban is szükség van némi átalakításra. Ellenben pénze nem volt sok a gárdának, hála az elmúlt évek pénzosztogatásának.
Cap műveletek
Az offseasont úgy kezdte a csapat, hogy közel húsz millió dollárral a sapka felett volt és a sok garantált szerződés miatt kevés olyan játékos volt, akinek a kontraktusához kifejezetten hozzá lehetett nyúlni. Ellenben akinél lehetett valamit kezdeni, ott szemmel látható összeget lehetett felszabadítani. A legnyilvánvalóbb lépés Deshaun Watson szerződésének átalakítása volt. Ez meg is történt és több mint 36 millió dollárt teremtett idénre a gárda, ami már adott némi mozgásteret.
Ezen kívül két említésre méltó tranzakciója volt a Brownsnak, John Johnson és Jadeveon Clowney elküldése. Előbbit június után teszik ki könyvelés szempontból, így a fizetését addig a pontig viszik, ellenben közel 10 millió dollárt szabadítanak fel. Utóbbit hivatalosan elbocsátották, de a szerződése úgy volt kialakítva, hogy gyakorlatilag szabadügynökké vált amúgy is, és nem tett hozzá annyit a csapathoz, mint remélték.
Érkezők
[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]
A Browns vezetőség azt gondolom nagyon jól mérte fel a csapat gyengeségeit és ha az érkezők pontos névsorát nem is, de a posztokat előre lehetett sejteni.
A futásvédelem és a védőfal, különösen annak a közepe már régóta nagy problémája a gárdának. Eddig kisebb igazolásokkal és drafttal próbálkoztak, de különösebb siker nélkül. Most nem halogatták a dolgot és a pénzt sem sajnálták.
Dalvin Tomlinson érkezett négy évre 57 millió dollárért. Ő pontosan az a nagy darab futás ellen kiváló játékos, akire a csapatnak szüksége volt. Tomlinson ráadásul nem tipikusan az a behemót hegyomlás, aki amolyan nose tackle-ként feláll a center vállához, hanem akár kicsit kijjebb is képes eredményesen játszani. Pass rushban már talán nem annyira erős, de még így is jobb mint bárki a csapatnál ezen a poszton. A szerződés nem kicsi, de látva a többi védőfal kontraktust a piacról, annyira túlzónak sem mondanám.
A másik egyértelmű igazolás egy pass rusher volt Myles Garrett túloldalára. Itt is próbálkozott évekig a gárda, de még úgy sem volt igazi áttörés, hogy Garrett miatt ez az oldal mindig kevesebb figyelmet kapott. Most szereztek egy fiatal, fejlődő pályán lévő játékost. Ogbonnia Okoronkwo nevéről talán még kevesebben halottak, mert tavaly robbant be úgy igazán és mivel a Texansban játszott, így elkerülte a rivaldafény is. Ellenben az idény végére nyomásszázalékban és pass rush párharcok megnyerésének százalékában is a legjobbak közé tartozott. Garrett mellett, Jim Schwartz védőkoordinátorral maga mögött minden adott, hogy tovább fejlődjön. Ráadásul három évre 22 millió dollárt fizetnek neki, ami nagyon barátinak mondható.
Nem kell sokat magyarázni a harmadik nagyobb nevű érkezőt, Juan Thornhillt sem. Egyrészt John Johnson elküldésével nyilvánvalóvá vált, hogy a safety poszton is foltozni kell, másrészt a fiatal safety egy igazán minőségi játékot hozhat a csapathoz és Grant Delpittel egy dinamikus, sokoldalú párost alkothatnak. A safety szerződések nem repkedtek az egekben, így ez az évi 7 milliós átlag korrektnek mondható és az upside miatt teljesen indokolható.
A három nagyobb név mellett sok pénz nem maradt erősítésre, de kisebb nevű, rotációs emberek azért érkeztek. A védőfalba jött Trysten Hill és Maurice Hurst, ami annak fényében nem meglepő, hogy itt nem csak minőségben, de mennyiségben sem volt meg a Browns. Főleg, hogy a tavaly sok snapet a pályán töltő Taven Bryan már a Coltsot erősíti. A kezdők mellett alighanem elenyésző snapet fognak a pályán tölteni az újak, de a hosszú idény miatt jó lehet a rotáció is.
És jött még Jordan Akins is, hogy a tight end szekciót kicsit mélyítse, de nem gondolom, hogy sok játéklehetőséget fog kapni, ráadásul a sérülések sem kerülték el az elmúlt időszakban. Nála azt lehet érdekességnek kiemelni, hogy Watsonnal játszott két évig együtt, úgyhogy legalább ismeri, ki fog dobálni neki.
Azonban nem csak a piacon volt aktív a csapat, de csere útján is igyekeztek foltozni a csapatot. A New York Jets együttesétől szerezték meg Elijah Moore-t egy draft felmozgásért cserébe. A második körös picküket adták a New York harmadik köröséért, ami számomra egy kicsit drágának tűnik, mert Moore az égvilágon semmit nem mutatott eddig. Fiatal és rookie szerződésen van, ami előny, de egy pici túlfizetésnek érzem ezt a csapattól.
Saját szabadügynökök és hiányposztok a piac után
A saját szabadügynökeik közül sem sokat marasztalt a gárda, igazából egy név volt kimondottan fontos, vele pedig sikerült is megállapodni. A tavaly érkezett belső támadófalember Ethan Pocic ugyanis nagyszerűen ugrott be az év elején center posztra és egész szezonban stabil pont volt. Ár/érték arányban pedig nem is volt talán jobb szerződés nála a ligában. Nem csoda hogy szerették volna meghosszabbítani és végül három évre 18 millió dollárért maradt is Clevelandben. Véleményem szerint ez egy jó deal a csapat és a játékos számára is. A támadófal stabilitása évek óta fontos és meghatározó a Brownsnál, ez pedig csekély ár volt a kontinuitásért. Így ez az egység továbbra is a liga egyik legjobbja lehet.
Érdekes kérdése volt a Browns piacának, hogy miként kezelik azt, hogy Owusu-Koramoah kivételével az összes linebackerük szerződése lejár. Ők végül a Deion Jones, Anthony Walker, Sione Takitaki hármasból utóbbi kettőt tartották meg. Azt gondolom jó döntés született, mert míg Takitaki mellett a kora és sérülésmentessége (legalábbis a másik kettővel szemben), addig Walker mellett vezér szerepe szólt.
Akiről még érdemes beszélni az Kareem Hunt, akinek a távozásával a rettegett futószekció felbomlik. A futó már tavaly év közben pedzegette, hogy ő távozni akar, mert Chubb mellett nincs elég tere és a csapatnak sem volt érdeke nagy szerződést adni neki. A támadófal stabilitásával azt gondolom, nem fog ő annyira hiányozni, inkább Hunt számára lesz nagy koppanás a piac. A Browns az elmúlt időszakban azért hellyel-közzel draftolt futókat, akik Chubb mögött megoldják a feladatukat.
Végül pedig említsük meg Jacoby Brissettet, aki tavaly Watson visszatéréséig egy korrekt idényt tett le az asztalra. Semmi kiemelkedő, semmi botrányos. Ő ennyit tud, egy korrekt csere szint. Ilyen szempontból sajnálhatja a Browns hogy elment, de azt láthattuk, ha ő kénytelen beállni, akkor úgysem lehet playoffban reménykedni, főleg nem az AFC North-ban.
Furcsa módon egyébként nincs annyi hiányposzt így a piac után mint elsőre gondolná az ember. Az elkapó szekciót továbbra is vékonynak és kevésnek érzem. Cooper egy jó elsőszámú elkapó, nem a legmagasabb polcról, de tudja azt, amit egy ilyen játékosnak tudnia kell a poszton. Mögötte azonban hiába van 12 elkapó is a rosteren, senkit nem mondanék megbízható célpontnak. Donovan Peoples-Jones szépen lépett tavaly év végén elő, de megvárnám mit tud egy teljes idényen keresztül, Moore-t pedig nem hiába szerezték meg, de egyikükben sem bízom eléggé. A többiek pedig jelenleg szóra sem érdemesek.
A védelemben már persze több a kérdés, de jól igazolt a gárda. A védőfal darabszámra megvan és mélység is kezd kialakulni, de a három nagyobb néven kívül nem sok játékos van, akit magabiztosan a kezdőbe akar tenni egy edző. A linebacker sorban megvan szintén a két kezdő, az már egy másik kérdés, hogy még Owusu-Koramoah fejlődésével sem top10 az alakulat.
A legtöbb viszont úgy gondolom a secondaryn fog múlni. Sok az agilis, fiatal játékos, akik azonban tavaly teljesen diszfunkcionálisan működtek. A legnagyobb változást Jim Schwartz védőkoordinátortól várhatják a szurkolók, mert ha sikerül gatyába rázni ezt a szekciót, akkor a Browns nagyot léphet előre.
Értékelés: B+
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások