Connect with us

Szabadügynök

Nem hagyják Wilsont főzni – Broncos FA-értékelő

A Denver Broncos új vezetőedzővel esett neki a holtszezonnak, ráadásul nem kisebb név, mint Sean Payton érkezett. Egy ekkora kalibernek pedig meg kell próbálni a kedvében járni, így várható volt, hogy nem ülnek tétlenül a csapatnál.

Cap műveletek

Arra azonban talán kevesen számítottak, hogy ilyen mértékű agresszióval kezd el költekezni a Broncos, konkrétan a szabadügynökpiac első napján szinte kétszer annyit költött a csapat mint bárki más. Összesen 219 millió dollárnyi szerződést kötöttek az első napon és minden nagyobb hiányposztra érkezett játékos.

Erre nem lett volna lehetőség anélkül, ha előtte nem teremt egy kis szabad pénzt a gárda. Így a nyitás előtti napokban lényegében megszabadultak mindenkitől, akitől kötelező volt. Chase Edmunds, Ronald Darby és Graham Glasgow is távozott. Egyikükért sem különösebben kár, főleg a felszabaduló forrásokhoz viszonyítva. A szezonvégi 33 millió dollárból így hirtelen közel 60 millió volt a mozgástér, ami elég jó pozíció volt a piacon.

A legfontosabb feladat a támadófal kipofozása volt, ezt pedig nagyon komolyan vette a gárda. Különösen igaz volt ez a jobb tackle posztra, amelyet éveken keresztül tessék-lássék módon foltozgatott a gárda, de soha nem invesztált jelentős összeget erre a posztra, hogy nagyágyúkat hozzon. Egészen eddig.

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

Érkezők

Mike McGlinchey érkezett, aki legutóbb a 49ers szolgálatában volt és egy öt éves 87,5 millió dolláros szerződést írt alá. Ez a második legmagasabb right tackle kontraktus, amely elsőre nagyon soknak tűnik, de én inkább egy enyhe túlfizetésnek mondanám. A jobb szélső falember egy korrekt játékos, aki nem tartozik a poszt krémjéhez, ellenben egy stabil, közepes játékos, aki bizonyos dolgokban nagyon jó. A következő években az emelkedő árak mellett a körülbelül 7-10. szerződés lesz az övé, ami egyáltalán nem irreális pénz.

Kyle Shanahan wide zone rendszerében nagyon jó volt, különösen futásblokkolásban hozott korrekt éveket, de passzblokkolásban is bőven többet tud, mint bárki, aki a Broncos rosterén megfordult. Annak a csapatnak, amely évek óta keresi a megoldást erre a posztra, bőven megérte egy ilyen szintű túlfizetés és különösen lehet értékelni, hogy már az első napon meg akarták előzni a bajt.

Ahogy tették azt a nap másik támadófalszerződésénél, a guard Ben Powers megszerzésénél is. A Ravenstől távozó belső támadófalember négy évre 52 millió dollárért érkezett, ami szintén túlfizetés. Sőt, véleményem szerint sokkal inkább mint az előző. Powers három szürkébb szezon után tavaly robbantott és egy stabil, meghatározó játékos lett. Mivel kicsi a minta, így nagy a kockázat, de a csapat itt is erősítésre szorult. A túlfizetés tény, ahogy az is, hogy ezzel a két emberrel rengeteget erősödött a támadófal. Payton szereti a belső támadófal stabilitását és Powers illik is az elképzelésekbe, így azt gondolom itt sem történt tragédia.

A harmadik nagyobb szerződés már egy kicsit több magyarázatra szorul. A tavaly még Arizonában vitézkedő Zach Allen érkezett három évre, közel 46 millió dollárért. Az elképzeléssel itt sem lenne gond, a védőfal súlyos erősítésre szorult a csapatnál és Allen a visszatérő védőkoordinátor Vance Joseph embere, de mégsem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Ugyanis közel hasonló pénzért meg lehetett volna tartani Dre’Mont Jonest (aki a Seahawksban kötött ki végül), aki egy árnyalattal jobb és nagyobb potenciállal rendelkező játékos. A poszt jó, a körülmények viszont árnyalják az igazolást.

Szintén jó fogásnak tűnik Samaje Perine idecsábítása is. A futó két évre érkezett 7,5 millió dollárért és több szempontból is beillik a képbe. Egyrészt egy viszonylag jó passzblokkoló és elkapó futóról van szó, amit Sean Payton vezetőedző külön értékel. Másrészt Javonte Williams elhúzódó sérülése miatt a futószekció elég harmatos. Harmadrészt pedig Perine tavaly Joe Mixon helyére is nagyon szépen szállt be a Bengals színeiben. Egy jó ár/érték arányú szerződés hiányposztra.

A többi igazolás aztán már kevésbé fontos, ha minden jól alakul. Érkezett Jarrett Stidham a csereirányítói helyre két évre 10 millió dollárért, ami egy kicsit talán sok, de elnézve hogy a csapatok egyre többet invesztálnak a csereirányítókba, nem mondható vészesnek. Tavaly beugróként korrekt teljesítményt rakott le az asztalra, de ha be kell állnia, akkor alighanem úgyis lemondhat mindenről a Broncos.

Akiket még érdemes megemlíteni, az Michael Burton és Chris Manhertz. Előbbi a Chiefsnél szolgáló fullback szintén Payton miatt érkezhetett, akivel még a játékos Kansas Citynél töltött kitérője előtt a Saintsnél dolgozott együtt. És nem is volt rest használni. Utóbbi pedig egy főleg (futás)blokkoló tight end, aki passzjátékoknál azért limitált. Ketten együtt sem voltak drágák, de nem is veteránminimumért jöttek. Várhatóan a Broncos egy jóval futáscentrikusabb csapat lesz, ebben pedig nagy szerepe lehet mind a kettő érkezőnek.

A nagy igazolások mellett egyetlen fontosabb visszaigazolás történt. Ez Alex Singleton nevéhez fűződik, aki tavaly beugró belső linebackernek érkezett fillérekért és hatalmas szezont futott. Várható volt, hogy a csapat próbálja majd megtartani, mert a poszt nagyon vékony és a három éves 18 millió dolláros szerződés teljesen korrektnek tekinthető. Egy kicsit kockázatos egyetlen jó szezon után, de valószínűleg ez alá nem mehetett a csapat, mert könnyen felüllicitálják őket.

A többi lejáró szerződésű játékos közül szinte alig akad, akit érdemes lenne megemlíteni. Vagy rotációs játékosok vagy gyengén teljesítő veteránok nem kaptak új szerződést, új edző révén pedig várható volt, hogy senkiért nem fognak ragaszkodni.

Hiányposztok a piac után

Az FA tevékenység mellett érdemes kicsit arról is beszélni, hogy a hírek szerint a csapat nagy erőkkel igyekezett cserepartnert találni az elkapói egyikére. Courtland Sutton és Jerry Jeudy csábító lehetett sok csapatnak, ellenben a Broncos csak vaskos túlfizetés esetén lett volna hajlandó megválni a fiatal wide receivereitől. Jeudy esetében minimum egy első körről beszéltek, ez azonban irreálisan sok a fiatal játékos esetében, viszont a csapat okosan áron alul nem akart megszabadulni tőle.

A kiárusítás nem csoda, mert hiába foltozgatta a rosterét a csapat, maradt még lyuk dögivel és mindent nem lehet úgy befoltozni, hogy a gárda a harmadik körben húz először a drafton. A támadófal a két megaigazolással szinte teljesen kész, mindössze a center poszt lehet kérdéses, mert Lloyd Cushenberry finoman szólva is hagyott kivetnivalót maga után.

A védelemben már jóval több problémám van. Számra ugyan megvan a passzsiettetés, de Gregory személyisége és Browning fejlődése is kérdéses. Cornerbackből is kellene valaki Patrick Surtain túloldalára és safety poszton is vékony a gárda. Mindent nyilván nem kell és lehet megoldani, de ez a kelleténél egy kicsit több lyuk.

Összességében nagyon tökösen, agresszívan ment a gárda és bár kétségtelenül túlfizetett játékosokat, nem feltétlenül érzem, hogy itt a tipikus kétségbeesett kapkodásról lett volna szó. Sokkal inkább arról, hogy tudják, Wilson és Payton vezetésével maximum két éve van a gárdának bizonyítani, ehhez pedig sürgősen cselekedni kellett. Ez persze nem azt jelenti, hogy tökéletes lett volna ez a tevékenység és két év múlva ne lenne arról szó, hogy milyen rossz szerződések is születtek. Ahogy tavaly, úgy idén is minden Wilson teljesítményén múlik majd végső soron.

Értékelés: B

[/ppp_patron_only]

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!