A Lions az NFC North favoritjaként, egy kifejezetten jó szabadügynök-piaccal a háta mögött vágott neki a 2023-as NFL Draftnak. A csapat még nem volt kész, de többek között két első körös pickkel a tarsolyban bőven meg volt az esély arra, hogy sikerül feltenni a pontot az elmúlt két és fél évben mutatott tudatos építkezésre. Ehhez képest furcsábbnál furcsább döntéseket hozott a menedzsment, és bár távolról sem lett tökéletes a csapat draftja, de nem is annyira rossz, mint amilyennek tűnik.
1/12 – Jahmyr Gibbs, RB, Alabama
A Lions számára a lehető legrosszabbul kezdődött a 2023-as játékosbörze. A Texans előbb behúzta CJ Stroudot, majd felcserélt az 1/3-as helyre és kivitte a pass rusher Will Andersont, a Colts Will Levis helyett Anthony Richardsont választotta franchise irányítónak, a Seahawks pedig kisebb meglepetésre behúzta a class legjobb cornerét, Devon Witherspoont. Konkrétan senki nem maradt, akit a Lions akart volna.
Az idei class eleve nem volt valami bő blue chip játékosokból, ráadásul pont olyan posztokon volt telített, amiből jól áll a gárda. Támadófalemberre nem volt szükség, nagyon fiatal és jó egység van Detroitban, ráadásul a képzés is kiváló. Jalen Carter ugyan prémium tehetség, de a Lions nem választ balhés játékosokat, egyszerűen nem illett a kultúrába. Tyree Wilson megfontolandó lett volna a fal szélére (a többiek nem illettek a védelembe), de ő sem volt kihagyhatatlan, míg a corner Christian Gonzalez nem volt rendszer fit.
Mindezt figyelembe véve egyedül a futó Bijan Robinson felelt meg minden olyan kritériumnak, amit a Lions keresett a drafton, de a riportok szerint nem szerették őt annyira Detroitban, hogy rááldozzák az 1/6-os cetlit – sőt arról is lehetett olvasni, hogy Jahmyr Gibbs előrébb volt a boardon. Ő viszont extrém korai lett volna a top 10-ben, de a csapat szerencséjére a Cardinals nagyon fel akart cserélni a Texans lehúzása után, így a Lions 1/6-osáért és 3/81-es pickjéért hajlandó volt feláldozni az 1/12-es mellett a 2/34-es és az 5/168-as választási jogát is.
A csere önmagában tökéletes volt, viszont a helyzet alapvetően nem változott, ugyanis továbbra sem volt olyan játékos, aki nemcsak, hogy hiányposztra érkezik és azonnali segítséget nyújt, de ár/érték arányban is megfelelő lett volna. És itt lehet vitatkozni azon, hogy mi a jobb: behúzni valakit, aki fontosabb poszton játszik, de nem kedveled és/vagy nem igazán tudod beilleszteni a csapatodba (Gonzalez, Lukas Van Ness, Nolan Smith, Jaxon Smith-Njigba), vagy kihúzod az általad sokra értékelt, de kevésbé fontos poszton játszó tehetséget? A Lions az utóbbit választotta.
[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]
Jahmyr Gibbs egy nagyon tehetséges futó (a legtöbb konszenzus boardon a 25. hely környékén mozog). Gyors (4,36-os 40 yardos idő), mozgékony, agilis, kiválóak a kezei és bár lehetne kicsit izmosabb, de összességében minden megvan benne, hogy a jobbak közé tartozzon a ligában. Effektíve hiányposztra is érkezett, mert David Montgomery leginkább egy szituációs futó, D’Andre Swift meg sérülékeny, ráadásul sikerült elcserélni egy negyedik körért, ami valami hihetetlenül jó érték. Gibbs azonnali impacttel fog rendelkezni, nagyon jó esélye lesz az év újonc támadója címre, aminek köszönhetően sokkal jobb lesz a pick megítélése, mint amilyen most. És nem biztos, hogy ez annyira távol áll a valóságtól.
Rengeteget agyaltam azon, hogyan lehetett volna szigorúan ezt a húzást jobban megoldani, de nem igazán vannak alternatíváim. Nolan Smith nagyon kicsi ebbe a védelembe, negyed olyan jó nem lett volna, mint amilyen az Eaglesben lesz, Jaxon Smith-Njigba pedig nettó fölösleges Amon-Ra mellé, nem lehet csak slot elkapókat pályára küldeni. Van Ness hagyján, de ő nem idén lett volna jó, ráadásul a csapatban nagyon szeretik a saját fiataljaikat, akik mutattak is ígéretes dolgokat – nem volt prioritás a pass rush. A belső védőfalember Calijah Kancey ugyanolyan reach lett volna, mint Gibbs és még csak nem is játszik sokkal fontosabb poszton. Illetve ott van Gonzalez, aki itt értékben bőven jó volt, még ha nem is egy akkora playmaker, amilyet Detroitban keresnek.
A Lions tényleg nehéz helyzetben volt az elérhető játékosokkal kapcsolatban és még azt is el tudom hinni, hogy mondjuk 1/18-ra nem lett volna bent Gibbs, mert a Jets is elvitte volna (a New York első körös teljesítménye hasonlóan rosszul néz ki). Ezzel együtt nehéz lenyelni egy top 15-ben kiválasztott futót, mert akármennyire is nem szerették, de Gonzalez ár/érték arányban sokkal magasabb értéket képviselt és ugyanúgy hiányposztra érkezett volna. Viszont Gibbs és a 2/34-as még mindig jóval jobb biznisz, mint egy 1/6-os Bijan Robinson lett volna.
1/18 – Jack Campbell, LB, Iowa
Nem sok minden változott, a Lions pont ugyanabban a helyzetben volt, mint az 1/12-es pickkel, csak itt nem Gonzaleznek, hanem Brian Branchnek vagy Joey Porternek hívták a legkevésbé rossz opciót. A csapatnak viszont sikerült a lehető legrosszabb megoldást választani – míg Gibbs egy top 25-ös tehetség volt, addig Campbell a legtöbb boardon a top 50-be is csak alig-alig fért be és az egész első kör legnagyobb reache lett.
A linebacker poszt nagyon rosszul néz ki Detroitban, és ahogy az idei classban, úgy a Lions rosterén is Campbell lesz azonnal az etalon. Egy brutálisan nagy darab, kellően atletikus, tipikus középső linebacker, aki elég jól érzi a zónákat és képes pusztítani futás ellen is, ráadásul nemcsak a nevében, de a mentalitásában is olyan, mint a főedző Dan Campbell. Viszont nem nagyon lehet betenni a slotba a futók/tight endek ellen, a termetéből adódóan (196 cm, 112 kg) nem elég fürge és el tud veszni a pályán, illetve gyakran túl magasan játszik és esetenként bántóan könnyű kiblokkolni futójátékoknál. Aligha lesz belőle egy új Luke Kuechly, a Pro Bowler szinthez is szerencse kellene, így elég erős túlzás érte az első kör, pláne hogy az LB-piacon 6-7 millióért lehetett minőségi kezdőket igazolni.
2/34 – Sam LaPorta, TE, Iowa
Egy újabb Iowa játékos, ráadásul ismét nem feltétlenül értéken. A 22 éves LaPortának nagyon jó szezonja volt az egyetemen, hihetetlen playmaker, aki termelte az elkapás utáni yardokat (368) és missed tackle-öket (20) tavaly. Viszont a legtöbbet a negyedik-hatodik legjobb tight endnek tartották a classban, ugyanis nem tud úgy blokkolni, mint mondjuk Darnell Washington és nem olyan jó elkapó, mint például az első körbe várt Michael Mayer. Utóbbi ráadásul még elérhető is volt itt, így eléggé meglepő, hogy LaPorta lett a befutó.
Mégis mi szólhatott mellette? Feltehetően a harcos mentalitása, a sebessége (4,59 másodperces 40 yardos idő) és a yard after catch képessége. Mayer egy készebb játékos, jobbak a kezei és kiválóan blokkol, viszont lassú és pont azok a limitációi vannak, mint annak idején az első körben kiválasztott Hockensonnak (például nem lehet kitenni a szélre, ami viszont fontos lenne). LaPorta kvalitásai és erősségei pont azok, amiket a Lions keresett és végül is egyszerűbb megtanítani valakit jól elkapni, mint gyorsabbá tenni.
A kiválasztása abszolút védhető és benne van a pakliban, hogy LaPorta jobb lesz, mint Mayer. Viszont megint ott tartunk, hogy a rendszerbe illés és a mentalitás fontosabb volt, mint a nettó tehetség (a pozíciós értékről nem is beszélve, hisz itt azt kockáztatta a csapat, hogy minden jó DB-ről lemarad). Mindez persze rövid távon megtérülhet, de hosszú távon óriási kockázatokat rejt.
2/45 – Brian Branch, DB, Alabama
Az első steal a csapatnál. Branch az első kör közepén is kimehetett volna, de mivel nincsenek prototípus méretei és a hosszú távú sebessége sem az igazi, így sok csapat boardjáról lekerülhetett. Ezzel együtt egy rendkívül okos és tanulékony, magas futball IQ-val rendelkező, képzett, illetve fürge és a termetéhez képest extrém fizikális játékos. Nem lesz belőle soha prémium mélységi FS, ellenben a box közelében strong safetyként, hibrid zónázó linebackerként, illetve nickel cornerként a posztja krémjéhez tartozhat idővel. Kiegészítve C. J. Gardner-Johnsonnal számtalan variációban lehet felküldeni a pályára már újoncként, ha pedig a veterán jövőre távozik, akkor átveheti a helyét. 1/12-re is rendben lett volna, a második körben viszont hibátlan döntés.
3/68 – Hendon Hooker, QB, Tennessee
Ismét egy olyan játékos, akiért az 1/18-as cetli sem lett volna óriási túlzás, de mindképp kevesebb kritikát kapott volna érte a menedzsment, mint egy reach linebackerért. Hooker tavaly Heisman esélyes volt az ACL-sérülésééig, a hosszú labdáit élmény volt nézni (csak hogy valami olyat említsek, amiben komoly előrelépés lenne Jared Goffhoz képest), viszonylag mobilis, mindemellett pedig pontos, ésszel játszik (mindössze a passzai 1,1 százaléka ért turnovert) és folyamatosan fejlődött az elmúlt években.
A draft előtt sokan mockolták az első kör első felébe is, alapvetően egy nagyon tehetséges és ígéretes játékos, akinek számos olyan skillje van, amivel Goff nem rendelkezik, illetve a plafonja is magasabban lehet. A sérülése ilyen szempontból nem releváns, úgy sem idén kell villantania, ám a rengeteg pozitív tulajdonsága mellett azért bőven vannak red flagjei is. Rögtön kezdjük azzal, hogy már 25 éves, ami azért nem valami egészséges egy potenciális franchise irányítónál. Emiatt az évről évre való fejlődése is más megvilágításba kerül, mert ilyen ütemben tényleg lehet belőle egy nagyon jó irányító 1-2 éven belül, csakhogy elég valószínűtlen, hogy valaki még 26-27 éves korában is folyamatosan fejlődjön. Emellett a fejlődését és a jó játékát a körülötte lévő, kivételesen jó rendszer is nagyban segítette, a rendszeren kívül ellenben nem sokat mutatott.
Azzal kapcsolatban, hogy franchise QB lesz belőle, meglehetősen szkeptikus vagyok. Ellenben egy prémium rendszer QB azért lehet belőle, ráadásul a mély passzaival és a lábaival hozzá tehet annyit a csapathoz, hogy az Goffhoz képest eggyel magasabb polcra kerüljön. Azok után, hogy a három még tényleg jó QB prospectet kivitték a Lions előtt, összességében nagyon jól oldotta meg az irányítókérdést a csapat.
3/96 – Brodric Martin, NT, Western Kentucky
Te jó ég, ez már megint mi volt? A Lions a saját negyedik és két ötödik körös picket adott fel egy olyan játékosért, aki a legtöbb boardon a top 200-ba sem fért be és jobb eséllyel a 6-7. körben is elérhető lett volna. A logika egyébként nem volt rossz, kellett egy hústorony a védőfal közepébe és Martin a 150+ kilójával erre abszolút alkalmas lehetne. Csakhogy az egyetemen nem igazán tudott mit kezdeni a futójátékkal, az óriási termete ellenére nem zabálta a lyukakat, sőt pass rush-ban még jobban is teljesített, pláne a termetéhez képest (bár ez is csak két sacket és 19 siettetést jelent 263 snapen).
A Lionsnél úgy gondolják, hogy óriási upside van benne, egy igazi under the radar tehetség. Arra a tényre, hogy 2,15-ös RAS mutatót ért el Holmes azt mondta, hogy a felvételeken ennél sokkal jobbnak tűnt, amiről azonnal az óriási bust Teez Tabor jutott az eszembe. Jó eséllyel annyi hozzáadott értéke lehet a csapathoz, hogy Isaiah Buggst lehet majd többet pihentetni, de erre nem gyakran áldoznak egy harmadik körös cetlit.
5/152 – Colby Sorsdal, OL, William & Mary
7/219 – Antoine Green, WR, North Carolina
Az 5-7. kört nem igazán érdemes értékelni, egy 150+-os játékos és egy jobb draftolatlan között minimális a különbség. Persze ha sikerült megszerezni egy második napos tehetséget, az mindig sokat dob az adott csapat tevékenységén, de ezt leszámítva nem igazán van miről beszélni, már az komoly eredmény, ha valamelyik 5+ körös játékos egyáltalán a rotációban hasznos tud lenni.
Ellenben például Brodric Martinnal vagy az első körös reachekkel, itt egyáltalán nem releváns, hogy valakit 6-7. körösnek vagy potenciális UDFA-nak tekintettek a draft előtt. Talán jobb lett volna focizni nem tudó szuperatlétákat draftolni, hátha meg lehet tanítani őket játszani, de azzal sincs gond, hogy a Lions a mentalitást helyezte előtérbe. Erre különösen jó példa Sorsdal, aki kineziológusként végzett a nem túl nagy nevű William és Maryn. Nem egy szuperatléta, a rövid karjai miatt legjobb esetben is csak guardként lehet szerepe a profik között, de egy igazi vezér, aki többek között azzal hívta fel magára a detroiti menedzsment figyelmét, hogy nettó hűségből nem transzferált át egy Power 5 csapatba a senior évére, hanem maradt az FCS-ben és 11-2-es győzelmi mutatóhoz segítette a csapatát. Emellett korábbi falamberek szerint kifejezetten nagy a potenciálja, a Lions falemberképzése pedig ligaelit, így jó eséllyel még lehet belőle valaki.
Ami pedig Greent illeti, ő pont azt testesíti meg, amit fentebb említettem: focizni nem tud, de atletikus és X elkapó méretei vannak. DJ Chark távozása és Jameson Williams eltiltása miatt nagy hiányposzt lett az X elkapó, amire elvileg Green alkalmas lehetne, a North Carolinán igazi mélységi célpontként működött és átlagosan 18 yardos labdákkal szórták meg. Sajnos nem valami robbanékony, így nagyon szeparálódni sem tud, de a 4,47 másodperces 40 yardos idő nem rossz egy 188 centis, 90 kilós embertől – ha mást nem is, a pályát azért meg tudja majd nyújtani.
Összegzés
A Lions egy nagyon véleményes draftot produkált, amit nagyon sokan lehúztak. Bármennyire is szeretném, én sem tudom azt mondani, hogy ez egy tökéletes játékosbörze volt, de nem is annyira borzalmas, mint ahogy elsőre tűnik. Amennyiben a konszenzus boardok alapján 15-17. Brian Branchet viszi ki az 1/12-es cetlivel, az 1/18-assal a top 21-25-ösnek tartott Gibbset, a két második körösét pedig ellövi a 40-55. közötti helyen szereplő Campbell-LaPorta duóra, vagy akár Hendon Hookerre, akkor az overall megítélés azért jóval pozitívabb lenne. Pláne, hogy azért próbált hiányposztokra lőni a csapat és legalább négy olyan újoncot választott ki, akik jó eséllyel idén kezdők lehetnek.
Mindezzel együtt a pozíciós értéket és a tehetség relatív hiányát nem lehet semmibe venni – attól, hogy valaki szerethető, lelkes és szorgalmas, még közel sem biztos, hogy meg tudja majd csinálni a játékokat. Ennyire nem fontos tényező a kultúra. Nem lett ez rossz, pláne hogy Holmes eddig átlagon felüli sikerességgel draftolt, de a jelenlegi tudásunk alapján ebből azért többet is ki lehetett volna hozni.
Értékelés: B-
[/ppp_patron_only]
