Connect with us

Draft

Válaszút előtt megtorpanva – Buccaneers draftértékelő

A Buccaneers Tom Brady visszavonulásával válaszút elé érkezett: újjáépítés vagy nyomjuk tovább a gázt? A piacon nem feltétlen kaptunk kielégítő választ erre a kérdésre, így a draft adhatott esetleg újabb iránymutatást. De sikerült ez?

1/19 Calijah Kancey, DT, Pittsburgh

Szinte mindenki offensive tackle-t várt a Buccaneershez az első körben, azonban miután a top4 kiment, Anton Harrisont a jelek szerint nem akarták annyira, és inkább kivitték Kancey-t, így zsinórban harmadjára visznek az első pickjükkel embert a védőfalba – és az előző kettő egyelőre annyira nem vált be.

Kancey-ről sokat beszéltünk a draft folyamat alatt, hiszen egy elég megosztó játékos. A kivételek közé tartozik, ugyanis nagyon alacsony és vékony a poszton (mindkettő az alsó 4 százalékba tartozik), még Aaron Donaldnál is nagyobb nála. Ez talán a kisebb probléma, a nagyobb az, hogy a karjai nagyon rövidek, egész konkrétan a 4. legrövidebbek valaha a DT-k közt. Ez a falban nagy hátrányt jelent, hiszen akinek hosszabb a karja, az tudja kezdeményezni a kontaktot, és aki meg tudja ragadni az ellenfél vállvédőjét, az tudja irányítani a párharcot. Ezt nagyon nehéz lesz leküzdenie a profik közt.

Akkor mégis miért kelt el ilyen magasan? Nos, mert egy pass rush szörnyeteg. A pass rush win rate-je 22% volt, ami emberfeletti szintet jelent. Erre egyrészt hihetetlen atletikussága miatt képes, a robbanékonysága, irányváltásai, hajlékonysága tényleg elit szintet képviselnek. Másrészt pedig rendkívül jó a pass rush technikája, okos játékos, jól használja a széles repertoárját.

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

Mérete miatt értelemszerűen futás ellen nem fog tudni megtartani embereket, legfeljebb kikerüli őket és boom or bust módon vagy odaér a backfieldre vagy elmennek mellette. Ilyen szempontból viszont nagyon jó helyre került, hiszen ott lesz mellette a nose tackle Vita Vea, és Kancey-nek szüksége volt egy ilyen nagydarab társra, hogy el lehessen fedni futás ellen a hiányosságait. Szóval az biztos, hogy nagyon jó helyre került, de még így is nagyon nehéz vele magabiztosan jósolni, hiszen könnyen lehet, hogy nem tudja leküzdeni fizikai hiányosságait és csak egy szituációs pass rusher lesz. Én összességében bírom a játékát és az biztos, hogy nagyon szórakoztató nézni a videóit, szóval remélem, hogy kiteljesedik.

2/48 Cody Mauch, OL, North Dakota State

Nem létezik ennél Jason Licht-esebb húzás: egy jó értelemben vett köcsög támadófalember kis suliból, ráadásul hosszú hajjal. Ilyen volt Ryan Jensen, Alex Cappa és Ali Marpet is korábban a belső falban, most pedig folytatják a hagyományokat. Mauch a másodosztályból jött, ott tackle volt, de a profik közt a szélen nem állná meg a helyét rövid karja miatt, így guard lesz Tampában (esetleg hosszabb távon center). Rendkívül atletikus játékos, így jól illik az új támadókoordinátor Dave Canales zónablokkoló rendszerébe, emellett pedig tényleg egy kis köcsög, aki el akarja pusztítani az ellenfelét minden snap során – nem véletlen, hogy tele vannak pancake-ekkel a meccsfelvételei.

A félelem vele kapcsolatban az, hogy nem elég erős, ami guard poszton problémát fog jelenteni (TE-ként került még az egyetemre ösztöndíj nélkül). A horgonyzása jelenleg elég aggasztó, és a pass pro technikája is gyenge, mindenképp idő kell neki, hogy passzblokkolásban jó legyen, ráadásul már 24 éves, így a fejlődés is nehezebben megy. És még ha technikában fejlődik is, kérdés a fizikuma hova tud még erősödni, mikor már így is 45 kilót hízott, mióta az egyetemre került.

Fun fact vele kapcsolatban, hogy egy farmon nőtt fel hét testvérével együtt, ő is sokat dolgozott a földeken. Hetedikes korában kiesett a két elülső foga, amit nem tudtak rendesen helyreállítani, úgyhogy most büszkén vállalja és nem is akarja a foci utánig megcsináltatni.

3/82 YaYa Diaby, Edge, Louisville

Diabynak inspiráló története van, ugyanis a gimi után egy reptéren dolgozott, majd Junior College-ra járt és onnan játszotta be magát a Louisville-be. Későn érő típus, a kalandos útja nyomán már 24 éves újonc lesz, és emellé eléggé fejletlen mind technikailag, mind fejben, ami nem egy jó kombináció. Az atletikussága ellenben megvan (sőt!), rajta volt Bruce Feldman “Freaks listjén” és kimagasló RAS (Relative Athletic Score) mutatót ért el, amit eléggé szeret Jason Licht general manager. Emellé egész jó felépítése van hosszú karokkal, tehát potenciál mindenképp van benne.

A posztra kellett a mélység, mert Shaq Barrett és Joe Tryon-Shoyinka mögött nem nagyon volt használható játékos, Diaby pedig egy érdekes kis projekt a harmadik körben.

5/153 SirVocea Dennis, LB, Pittsburgh

Dennis egy eléggé alulméretezett, ellenben nagyon atletikus linebacker. Rengeteg szerelést halmozott fel a Pittsburgh egyetemén, de azt tudjuk, hogy ez nem jelent olyan sokat. Jól szerel egyébként, de az erővel meggyűlik a baja, így a blokkokról nem tud lejönni. Blitzelésben és zónázásban van benne potenciál, illetve csapatkapitány és vezéregyéniség volt a csapatában. Fun fact, hogy apja nagy Buccaneers szurkoló.

Tampában gondolni kell a jövőre LB poszton, hiszen elképzelhető, hogy a Lavonte David, Devin White duó egyike sem lesz már itt jövőre. Dennis a poszt mélységét elnézve várhatóan egyből harmadik számú LB lesz a csapatnál, de idén mindenképp a speciális egységben számítanak elsősorban a munkájára.

5/171 Payne Durham, TE, Purdue

A nagy atletikusság hullámot megszakítva érkezett egy nem túl gyors támadó, aki ellenben kiváló méretekkel rendelkezik és az egyik legjobb volt az egyetemen contested elkapásoknál. Igazi red zone threat lesz, csak tavaly 8 touchdownt szerzett a Purdue-n. Nagy elkapási sugarával hasznos lehet a célterület közelébe érve, ezen kívül viszont azért olyan sokat talán nem várhatunk tőle, mert lassú és darabos a mozgása. Blokkolásban van benne potenciál, de egyelőre azért nem olyan jó benne.

A Bucs vélhetően több két tight endes felállást fog használni az új támadórendszerben, így Durhamnek lesz szerepe azért idén. A red zone-ban egyébként is szenvedett tavaly a csapat, ezért érthető, hogy keresték a skill setjét. Valószínűleg a tavalyi negyedik körös Cade Otton lesz az első számú tight end, és akkor mellé léphet fel Durham, aki a tavalyi hatodik körös Ko Kiefttel fog versenyezni.

6/181 Josh Hayes, CB, Kansas State
6/191 Trey Palmer, WR, Nebraska
6/196 Jose Ramirez, Edge, Eastern Michigan

Hayes nagybátyja az a Geno Hayes, aki a Buccaneers linebackere volt egy bő évtizeddel ezelőtt. Ő is a környéken nőtt fel egyébként, szóval a család kedveli a csapatot. Ő volt cornerback és safety is az egyetemen (a North Dakota State-re is járt, onnan transzferelt a Kansas State-re), vélhetően slot corner lesz a profik közt. Kellett egy sokoldalú játékos a secondarybe, hiszen a slot és a safety feladatkör is elég hiányos volt Tampában, de nem hiszem, hogy Hayes lesz a megoldás, akit a konszenzus boardon nem volt benne a top400-ban sem. A 6-7. körökben persze már nehezebb reachekről beszélni, de azért itt ezt a szót is megkockázathatjuk.

Palmer ellenben stealnek tekinthető, hiszen 125. volt a konszenzus boardon, ráadásul nagyon jól is illik a csapatba. Szükség volt egy gyors mélységi fegyverre az Evans-Godwin-Gage trió mögé. Palmer a leggyorsabb elkapó volt az idei Combine-on, szóval erre a feladatra tökéletes. A WR4 poszt egyébként is nagyon üres volt a csapatnál, sőt a kick returner is, amit szintén betölthet majd Palmer. Amennyire nem tetszett a Hayes pick, ez annyira tetszik, még ha fel is kellett adni egy jövő évi 5. kört érte, ami azért kicsit drága volt, főleg a jövő évi Buccaneers kilátásait tekintve.

Végül pedig jött egy újabb Buccaneers-szurkoló játékos. Ramirez egy nagyon alulméretezett (magasság és súly is alsó 5%), de rendkívül atletikus pass rusher, aki elit 3-cone drillt produkált, ami nagyon fontos mutató a pass rusherek NFL-be való jóslásához. Futójátékoknál nem nagyon lehet majd pályára küldeni, de pass rush specialistként hasznos rotációs tagja lehet az egységnek, a sebessége és hajlékonysága sok problémát okozhat a tackle-öknek.

Összegzés

Az egyértelmű a Buccaneers draftjából, hogy nagy hangsúlyt fektettek a sebességre és atletikusságra (mínusz Durham). Az elején hoztak két nagyon izgalmas játékost, akikért tudok rajongani, de kettős érzéseim vannak, mert mindkettő komoly kockázattal érkezik, és nem tudom magabiztosan állítani, hogy átlag feletti kezdők tudnának lenni, amit azért várnál az 1-2. körös játékosaidtól. Diaby szintén egy boom or bust játékos talán, van benne egy érdekes potenciál, de nem tudom ki tudják-e aknázni, hogy jobb legyen egy szituációs pass rushernél.

A harmadik napon aztán az első három pickjük nem igazán tetszett, ellenben az utolsó kettő igen, szóval itt is kettős érzéseim vannak, amik áthatják úgy összességében az egész draftot, és igazából a teljes Buccaneerst is.

Az ugyanis nem derült ki számomra, hogy mi is az irány. Brady visszavonulásával válaszúthoz érkeztek, de nem érzem, hogy bármelyik irányba el tudtak volna indulni, inkább megrekedtek középen. Egy újjáépítésbe nem kezdtek bele, hiszen szinte mindenki maradt a tavalyi csapatból, ami már eléggé öregszik. Viszont arra sem mentek rá, hogy még idén is sikeresek legyenek, hiszen Baker Mayfield lesz az irányítójuk. Nem gondolom, hogy vele a rájátszásig tudnak menni, de ezzel a kerettel szerintem olyan rosszak sem lesznek, hogy a top5-8-ban húzzanak, hogy reális esélyük legyen jövőre Caleb Williamsre vagy Drake Maye-re.

Persze nem a draft az, ahol meg kell határozni az utat, szóval ez inkább csak egy teljes holtszezon gondolat volt. Maga a draft nem volt rossz, de azért jónak sem mondanám, és sok kockázatot rejt magában. Hiányposztokat nézve a legnagyobbat, a tackle-t teljesen elhanyagolták, és az elkapókon kívül az offense összességében sem néz ki valami jól. A védelemmel kevesebb a probléma, de a slot corner és a safety nem tűnik megoldottnak továbbra sem.

Értékelés: B

[/ppp_patron_only]

Related Topics

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!