Sok kicsi sokra megy – Rams draftértékelő

A Rams ugyan első kör nélkül, de összesen 11 darab cetlivel kezdte meg a 2023-as draftot, majd különböző cserékkel végül 14-szer húzhatott. Sok kicsi sokra megy, ha a pickeknek csak a harmada beválik, már elégedettek lehetnek Los Angelesben. 

2/36 Steve Avila, G, TCU

A csapat idén behúzta vészféket és belekezdett egy újjáépítésbe. Ennek megfelelően távozott a csapattól többek között Jalen Ramsey, Bobby Wagner, Allen Robinson és Leonard Floyd is, vagyis úgy várhatta a Rams a draftot, hogy bárkit is választ, az biztosan hiányposztra érkezik majd. Emiatt lehetetlen volt előre megjósolni, merre indul el a gárda – szó szerint minden elérhető, magasan rangsorolt prospect előrelépést jelentett volna a jelenlegi keretben lévő játékosokhoz képest. A menedzsment végül úgy ítélte meg, hogy nem ártana, ha legalább egy dolog viszonylag normálisan funkcionálna, így a legmagasabb pickjével kihúzta az egyik legjobb elérhető támadófalembert.

A Rams támadófala tavaly borzalmas volt. Ebben természetesen szerepet játszott a sok sérülés, de még teljesen egészségesen sem volt különösebben tehetséges az egység – egyértelmű volt, hogy kell az erősítés (pláne, hogy a védelem annyira lyukas, hogy azon egy-két magasabb pick sem segítene). Azonban nem a legjobb elérhető játékos, a sokak által akár első kör végét is érő O’Cyrus Torrence, hanem Steve Avila lett a kiválasztott.

A TCU sztárja egy hihetetlenül konzisztens falember, legalábbis ami a passzblokkolást illeti. Tavaly egyetlen sacket sem engedett, nyomást is csak 11-szer generáltak róla, ráadásul egy évvel korábban is hasonlóan jól teljesített. Futásblokkolásban már nem ennyire megbízható, ami szintén nem ártana Los Angelesben, de Sean McVayék alighanem annak is örülnének, ha Matt Stafford végig tudná játszani a szezont. Ár/érték arányban teljesen rendben van, hiányposztra is jött – csak nehogy később megbánják, hogy elengedték Torrence-t.

[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]

3/77 Byron Young, Edge, Tennessee
5/161 Nick Hampton, Edge, Appalachian State
6/189 Ochaun Mathis, Edge, Nebraska

Két éve még Von Miller és Leonard Floyd alkotta a Rams kezdő pass rusher duóját, a draft előtt viszont a legjobb játékost Michael Hoechtnak hívták, rajta kívül pedig senkinek nem volt még csak 80 snapje sem tavaly. Nem meglepő, hogy három picket is ide lőtt el a csapat, effektíve mennyiségileg sem voltak meg.

Byron Young egy alulméretezett (191 cm, 113 kg), rövid karú pass rusher, viszont a fizikai limitáltságait elit atletikussággal kompenzálja: a különböző felmérőkön a legfelső 5-10 százalékba tartozott, a gyorsulása is kiváló, a 40 yardot pedig 4,43 másodperc alatt futotta. Mindebből adódóan nem meglepő, hogy futás ellen nem igazán jó, pass rush-ban is még bőven kell rajta csiszolni, de a sebességével és a robbanékonyságával magasan van a plafonja. Újoncként sok vizet nem fog zavarni, de egy-két év múlva a megfelelő képzéssel egy jó kis szituációs pass rusher lehet belőle, kis szerencsével akár egy korrekt teljes értékű kezdővé is kinőheti magát.

A másik két delikvensben már nincs ekkora potenciál. Hampton olyan mint a szegény ember Byron Youngja, a sebessége neki is kiváló, viszont a 107 kilójával olyan szinten pehelysúlyú, hogy jelenleg a speciális egységen kívül sehol nem lehet elképzelni. Ha magára szedne 8-10 kilót úgy, hogy a sebessége nem kopna meg, akkor hosszú távon egy rotációs játékos lehet belőle, de ez a nagyon maximum.

Mathies a többiekkel ellentétben nem túl atletikus, cserébe viszont magas és jó hosszú karjai vannak, kinézetre róla már el lehet hinni, hogy pass rusher szeretne lenni. Viszont hiába múlt már el 24 éves, nem igazán látszik rajta a sokéves képzés: a technikája kezdetleges, futás ellen el van veszve, és ugyan képes megzavarni az irányítót, nem elég gyors és ügyes ahhoz, hogy a nyomásgyakorlásait sackre vagy QB-hitre váltsa. Ha túléli a végső keretszűkítést, már boldog lehet.

3/89 Kobie Turner, iDL, Wake Forest
6/182 Tre’Vius Hodges-Tomlinson, CB, TCU
7/234 Jason Taylor II, S, Oklahoma State
7/259 Desjuan Johnson, iDL, Toledo

A pass rushereken kívül még négy védő érkezett: ketten a secondarybe, ketten a védőfalba. Közülük a harmadik körös Kobie Turnert érdemes kiemelni, aki a class egyik legmegosztóbb játékosa volt. A konszenzus boardokon a top 150-be se nagyon fért bele, de akadt pár szakértő, akik nagyon sokra tartották és a harmadik körben is jó értéknek tartották (a PFF értékelése szerint csak Jalen Carter játszott nála jobban tavaly a Power Five-ban).

A Ramsnél dolgozó scoutok egyértelműen az utóbbiak közé tartoztak. Turner egyik legnagyobb probléma, hogy csak 191 centi és 132 kiló, amivel ugyan nagyobb mint Aaron Donald, de azért a legtöbb belső falemberhez képest még mindig elég vékony. Ennek ellenére az egyetemen kiváló volt futás ellen, nagyon jól ismerte fel a játékokat és a technikája is átlagon felüli, emellett a kisebb méreteit remekül használta ki pass rushban is. Nem annyira domináns, hogy ez sackekben vagy QB-hitekben csúcsosodjon ki, de 323 snapen jegyzett 34 nyomásgyakorlás (három sack-kel) azért jól néz ki.

Már 24 éves, így azért olyan sok fejlődési potenciál már talán nincs benne, de a padlója elég magasan van, könnyen megüthet egy erős közepes szintet is a profik között, pláne Aaron Donald mellett. Hogy van-e benne annyi, hogy első számú DT legyen, az más kérdés, arra is komoly esély van, hogy a nagyok között végül bezuhan, de a potenciál miatt tetszik ez a húzás.

A többiek közül Jason Taylor és Desjuan Johnson nem sok szót érdemel. Előbbi egy kiváló atléta, aki nem igazán tud focizni – az első egy-két évében nem nagyon fog a speciális egységen kívül pályát látni, de ha sikerült kitanítani, akkor az atletikussága miatt akár egy vállalható kezdő is lehet. Johnsonban pedig az az igazán érdekes, hogy ő lett a draft Mr. Irrelevantja – sajnos a valóságban is ekkora jelentősége van, ugyanis alulméretezett (attól, hogy Donald bevált, ez nem kritérium a sikerességre) és képzetlen, ráadásul mellé lassan ő is 24 éves lesz. A speciális egység az ő esetében is az egyetlen lehetőség egyelőre, hogy helyet kapjon az 53 fős rosteren.

Tre’Vius Hodges-Tomlinson a fenti duóval ellenben egy pazar fogás a hatodik körben. Vannak, akiknél top 75-ös pick volt, de a top 100-ban szinte mindenhol szerepelt a neve. Mindössze 175 centi és 82 kiló, ráadásul a karjai is extra rövidek (magasságával együtt ez is alsó 1%), ami rengeteg csapatot elrettentett, pedig a felvételeken nem tűnik ilyen kicsinek, sokkal dominánsabban és keményebben játszik, mint amit kinéznénk belőle. Emellett nagyon jó a csípője, letisztult a mozgása és kiváló a sebessége, ha 8-10 centivel és 6-8 kilóval nehezebb lenne, akkor simán elkelt volna a második napon.

Ezzel együtt remek fogás a Ramstől. Zónavédekezésnél vagy a slotban nem lenne akkora probléma a termete (Darious Williamsből is egy jó kis cornert sikerült anno kinevelni, ráadásul a szélen), a poszt milyenségét látva pedig jó eséllyel újoncként is lesz majd próbálgatva.

4/128 Stetson Bennett, QB, Georgia
5/174 Warren McClendon, T, Georgia
5/175 Davis Allen, TE, Clemson
5/177 Puka Nacua, WR, BYU
6/215 Zach Evans, RB, Mississippi
7/223 Ethan Evans, P, Wingate

Még mindig nincs vége, további hat játékos került még a Ramshez. A punter Ethan Evans második divíziós punter, aki a 193 centijével és 107 kilójával kifejezetten nagynak számít és képes 70+ yardra elrúgni a labdát. Warren McClendon egy mindössze 193 centis és 136 kilót OT, aki ilyen méretekkel soha nem fog szerepet kapni a szélen, bár legalább a karjai hosszúak. Mellette szól, hogy a Georgiában elég jól megtanították passzblokkolni, az elmúlt két évben nem engedett sacket, de nyomásból is csak 16-ot, ellenben futásblokkolásban szinte használhatatlan és legjobb esetben is guardként lehet elképzelni a profik között.

A másik Georgia sztártól, Stetson Bennettől sem feltétlenül kell elájulni, pláne hogy legalább egy, de akár két körrel is hamarabb választották ki, mint ideális lett volna. Hiába lett egymás után kétszer is bajnok, hiába vette ki a tavalyi 15-0-s idényből 4127 passzolt yarddal és 37 total TD-vel a részét, még egyetemi szinten sem volt kimagasló, a profik között pedig esélytelen lesz 180 centivel és 86 kilóval (igen Bryce Young alacsonyabb és könnyebb, de ő legalább kreatív és nem ideális körülmények között is tud passzolni).

Davis Allen egy érdekes pick. A sebessége nem jó (4,84-es 40 yardos idő), nem robbanékony, nem tud jól szeparálódni, de nagyon jó kezei vannak és a contested catchek királya. 20 darab 50/50-es labdából 17-et húzott le az elmúlt két évben, illetve a felé szálló elkapható labdáknak mindössze a 2,5 százalékát ejtette el. Ha máshol nem, a red zone-ban használható opció lehet belőle. Hasonló a helyzet Puka Nacuával, legalábbis azt illetően, hogy neki is jók a kezei: tavaly csak három labdát ejtett el az 51 felé szálló passzból. Ezen kívül nem sok skillje van, az egyetemen is csak relatív limitált szerepkört kapott, többnyire a speciális egységben lehet keresnivalója.

Végül pedig említsük meg Zach Evanst. Öt csillagos tehetségként indult, de a rengeteg sérülése miatt soha nem tudott megfelelni az elvárásoknak. Egészségesen 6,9 yardos átlaga volt az TCU-n, a fizikai felépítése ideális egy kezdő futónak, de a kórlapja, a merev csípője és a fumble gondjai miatt sok csapat boardjáról lekerült. A házat nem érdemes feltenni rá, de ideális körülmények között neki van a legnagyobb esélye az említett hatos közül, hogy kezdő legyen az NFL-ben.

Összegzés

Nehéz magas pickek nélkül nagyot alkotni, de legalább volt lehetőség válogatni. Nagy butaságot nem csinált a Rams, talált még egy két stealt is, bár azt sem lehet mondani, hogy sikerült maximálisan kihasználni a lehetőségeket.

A második körben azért voltak Avilánál jobb játékosok, de a harmadikban is be lehetett volna húzni a corner Kelee Ringót. Ezzel együtt Avila, Young és Turner kezdő potenciállal rendelkezik, Hodges-Tomlinson és Zach Evans is hasznos játékos lehet, illetve kis szerencsével a többiek közül is kikerül egy-két értékelhető játékos legalább a rotációba. Lehetett volna jobb, de a körülményekhez képest rendben van.

Értékelés: B

[/ppp_patron_only]