30 év feletti válogatott – Defense

Az NFL-játékosok nagy része 25 és 30 éves kora között van a csúcson. Na de mi a helyzet a veteránokkal? Mire lenne képes egy 30+ éves játékosokból álló keret? Erre próbálunk meg most választ adni, külön-külön vizsgálva a labda mindkét oldalát. 

Csak azokat a játékosokat vettem figyelembe, aki a szezon kezdetéig betöltik a 30-at. Illetve az is szerepet játszott a listára kerülésnél, hogy kiben van még legalább egy jó év, tehát nem a karrier, hanem az aktuális kvalitások és potenciál volt a döntő tényező. 

A támadókkal itt foglalkoztunk. 

Edge rushers: Za’Darius Smith (CLE), Von Miller (BUF)

Cserék: Matthew Judon (NE), Demarcus Lawrence (NYG)

A pass rusher pont olyan, mint a támadófalember: jól öregszik és rengeteg minőségi játékos van 30 fölött is. A kiválasztott négy klasszis mellett olyan edge rusherek maradtak le, mint Cameron Jordan, Khalil Mack, Preston Smith vagy a szebb napokat is megélt Chandler Jones. Azt nem merném állítani, hogy bármelyik listán lévő játékos beférne egy top 5-ös rangsorba, de ezzel együtt még mindig képesek All-Pro közeli szinten teljesíteni.

Smith tavaly 78 nyomásgyakorlással és 10 sackkel zárta a szezont a PFF adatai alapján. Előbbinél csak Maxx Crosby, Nick Bosa és Micah Parsons jegyzett többet, ráadásul hozzájuk hasonlóan futás ellen is jól teljesített. Millernek csak 11 meccs jutott a szezonban egy sérülés miatt, de ez is elég volt neki, hogy 45 nyomásgyakorlást és nyolc sacket szerezzen. Kérdéses, hogy a térdsérülése után milyen formában fog visszatérni, ráadásul a kora miatt már viszonylag sokat rotálják, hogy a lehető leghatékonyabb legyen. Nem biztos, hogy olyan jó számai lesznek, mint amit megszoktunk, de a játéka minősége alapján még mindig minimum top 10-es szintet várok tőle.

[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]

Demarcus Lawrence-nek statisztikailag nem volt egy különösebben jó idénye, 17 meccsen csak 55 nyomásgyakorlás és hat sack került a neve mellé. Viszont ezt jóval kevesebb snapen érte el, mint például Khalil Mack, ráadásul futás ellen is jól teljesített, gyengébb számokban pedig az is szerepet játszott, hogy általában ő állt fel a jobb OT-kkel szemben, hogy maximalizálni lehessen Micah Parsons teljesítményét. Nem mondom, hogy még mindig megvan benne az, hogy első számúként domináljon, de még mindig egy nagyon jó játékos, sőt azt is tartom, hogy jobb, mint Matthew Judon.

Ugyan a 69 nyomásgyakorlás és 17 sack a Patriots pass rushere mellett szól, ugyanakkor ebben hatalmas szerepe van Bill Belichicknek. A legjobb pass rusherek közül jó eséllyel neki van a legkönnyebb dolga, nagyon sok könnyű sackje van a New England rendszere miatt, ráadásul még azokat sem a legjobb csapatok ellen szerezte – a 17 zsákolásából 10 négy meccsen jött össze (Jets, Colts, Bears, Cardinals). Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz játékos, a liga egyik legstabilabb sackelője és legjobb szituációs pass rushere, aki a megfelelő rendszerben elit számokra képes. Emellett benne még lehet 2-3 jó szezon, de pusztán a kvalitásait nézve nincs a legmagasabb polcokon.

Belső védőfalemberek: Aaron Donald (LAR),  Cameron Heyward (PIT)

Cserék: Javon Hargrave (SF), Grady Jarrett (ATL)

A mélység nem a legjobb, a fenti négy játékoson kívül nem lennék senkivel maradéktalanul elégedett a csapatban – még szerencse, hogy a listán lévők All-Pro kaliberek. Aaron Donaldot senkinek sem kell bemutatni, tavaly is minimum top 2-es szinten játszott a sérüléséig és nincs okunk feltételezni, hogy idén nem lesz ott a legjobbak között. Sokkal érdekesebb az, hogy meddig látjuk még a pályán – 32 évesen, mindent megnyerve, a valaha volt egyik legjobb védőként számon tartva a pénzt leszámítva túl sok motivációja aligha van már.

A másik kezdőn nagyon sokat vacilláltam. Cameron Heyward már 34 éves és már nincs sok a tankjában, míg a korábbi csapattársa, Javon Hargrave csak nemrég töltötte be a 30-at és karrieréven van túl. Könnyen lehet, hogy előbbi idén már nem lesz a csúcson, de ezt már elég régóta mondogatják és ennek ellenére az elmúlt két idényben 119 nyomásgyakorlás és 23 sack került a neve mellé (Hargrave-nek ez idő alatt 118 nyomásgyakorlása és 19 sackje volt). El tudom képzelni, hogy pass rush-ban a 49ers sztárja idén már kicsivel magasabb szinten fog teljesíteni Heywardnal, de mivel futás ellen évek óta szenved, így ha nem is sokkal, de a Steelers legendája lesz a veteránok csapatának kezdője.

A negyedik postot a Falcons egykori ötödik köröse, Grady Jarrett kapta meg. Volt idő, amikor közel volt a Heyward-Chris Jones jelentette polchoz, de az elmúlt években egyértelműen visszaesett a játéka és már a Pro Bowl szint sem tűnik elérhetőnek. Tavaly 45 nyomásgyakorlás és hét sack került a neve mellé (2021-ben viszont csak 36 nyomásgyakorlása és egy sackje volt), futás ellen közepes volt – negyedik számúnak jó lesz.

Linebackerek: Bobby Wagner (SEA), Lavonte David (TB)

Cserék: Demario Davis (NO), Eric Kendricks (LAC)

Bobby Wagner és Demario Davis tavaly All-Pro volt (előbbi fix jövőbeli Hall of Famer), Lavonte David és Eric Kendricks pedig a 2010-es évek legjobb linebackerei közé tartoztak. Az idő már némileg eljárt felettük, ráadásul nagyon nehéz picit is belassulva minőségi játékot nyújtani linebackerént, de ezzel együtt nem sok ennél jobb négyest lehetne összerakni.

Wagner tavaly simán a liga legjobb linebackere volt. Ugyan coverage-ben minimálisan esett a játéka (32 évesen nem olyan egyszerű, bár így is csak egy engedett TD-je volt), de olyan szinten érti a futballt és olvasta az ellenfelek támadósorait, hogy így is a többiek fölé emelkedett. Futás ellen nem volt nála jobb, a szerelési kísérleteinek mindössze 2,9 százalékát rontotta el, ráadásul a 113 blitzéből 20 nyomásgyakorlást és hat sacket is betett a közösbe. David ellenben pont coverage-ben hozott elit szintet (szokás szerint), Fred Warneren kívül nem igazán van nála jobb passz elleni linebacker a ligában. Nyilván mindkettőjük esetében kérdés, hogy ezt meddig lesznek képesek fenntartani, de idén még nem számítok nagy visszaesésre.

Davis tavaly egy új oldalát mutatta meg, ugyanis 33 évesen 18-szor generált nyomást és szerzett kilenc sacket mindössze 69 pass rush snapből, ami egészen emberfeletti hatékonyság (utóbbiban vezette is a ligát az off ball linebackerek között). Coverage-ben és futás ellen is jól teljesített, egyedül a 14,4 százalékos missed tackle aránya aggasztó, ezzel korábban nem igazán volt baja. Ezt leszámítva viszont nem látszik a visszaesés a játékában, továbbra is prémium szintet képvisel.

Ami Eric Kendrickset illeti, ő egy óriási talány. Már tavaly is lehetett tudni, hogy a Vikings új védelmi sémája nem fog feküdni neki, amit karrierje egyik legrosszabb teljesítményével hálált meg. Pályafutása csúcsán a liga egyik legjobb coverage linebackere volt, tavaly viszont 600 yardot (10. legtöbb) és két TD-t engedett INT nélkül. Arra tavaly rácáfolt, hogy 3-4-es rendszerben elveszne futás ellen, de Los Angelesben is Fangio-féle védelmet futtatnak, ami már tavaly sem ízlett neki. Jobb opció nem volt nála, de erősen kérdéses, hogy mennyire lesz Kendricks még minőségi opció a poszton.

Cornerbackek: James Bradberry (PHI), Darius Slay (PHI), Stephon Gilmore (DAL)

Cserék: Xavien Howard (MIA), Patrick Peterson (PIT), Steven Nelson (HOU)

Ez aztán a névsor! Az más kérdés, hogy mennyire lesznek idén is jók a sztárok, mert ha van poszt a védelemben, ahol nagyon rosszul öregednek a játékosok, az a corner. Akiben biztos vagyok, hogy még mindig jó teljesítményt fog nyújtani, az James Bradberry, aki csak augusztusban lesz 30 éves, tavaly pedig All-Pro teljesítményt nyújtott. Az Eagles klasszisa 46 százalékos pontosságot, 429 yardot és két TD-t engedett három INT és 12 leütött passz mellett, átlag 54,2 százalékos passer ratinggel vették célba tavaly. Nincs okunk azt feltételezni, hogy hirtelen bezuhanna a játéka, jó eséllyel idén is minimum top 10-es szinten fog teljesíteni.

A csapattárs Darius Slay már neccesebb. A 2022-es idény első felében a liga talán legjobb teljesítményét nyújtotta a poszton: az első 12 meccsen mindössze egy TD-t engedett (azt is az első héten) és négyszer még elkapást sem szereztek róla. Ezt követően viszont mintha elfáradt volna, az utolsó öt meccsén három TD-t is szereztek róla és négyszer is 100-nál magasabb passer ratinggel vették célba. Már 32 éves múlt, az esetében már jó eséllyel látni fogunk egy komolyabb visszaesést, bár még így is átlagon felüli teljesítményt várok tőle.

Slayhez hasonlóan Gilmore is egyre inkább benne van a korban, a szezon elején már 33 éves lesz – nagyon messze van az, amikor olyan ellenálhatatlanul teljesített, hogy az év legjobb védőjének választották. Az elmúlt két évben egyébként nem volt borzalmas, sőt még mindig átlag felettit teljesítményre képes, de már inkább csak CB2-ként lehet magabiztosan használni.

A cseresor sem néz ki különösebben biztatóan. Pályafutása csúcsán hiába volt Patrick Peterson a liga egyik, ha nem a legjobb cornere, 33 éves korában már árnyéka önmagának és leginkább csak zónázásban hasznos. Tavaly egyébként jó idénye volt, három TD mellett öt INT-t szerzett és volt kilenc leütött passza, az engedett 66,8-as passer ratingje 2015 óta a legjobb tőle. Mentornak és egy low end kezdőnek még mindenképp hasznos, de túl sokat már nem reális elvárni tőle (az ezt megelőző három éve borzalmas volt, tavaly szinte csodával határos módon jól ment neki a szekér).

Xavien Howard egy érdekes eset, ugyanis ő soha nem volt egy igazán jó corner. 2016 óta volt konkrétan két jó szezonja, amikor épp ki tudott harcolni magának egy jó szerződést vagy némi emelést, de ezt leszámítva átlag alatti szintet képviselt. Az elmúlt két évben például 13 TD-t engedett, tavaly ráadásul még az INT-k sem jöttek, hat touchdown mellett csak egy pickje volt, átlag 121,1-es passer ratinggel vették célba. Viszont még csak most lesz 30 éves és talán megint új szerződést akar, így akár benne lehet ismét egy jobb szezon.

Az utolsó helyre három játékos jött szóba: a sérülékeny, tavaly öt TD-t és 116,3-as passer ratinget engedő Marcus Peters, a pályafutása csúcsán elit, de az elmúlt két idényben 90+-os passer ratinggel dolgozó Bryce Callahen és Steven Nelson. Hármójuk közül a teljes pályafutásukat figyelembe véve egyértelműen Nelson futotta be a legátlagosabb karriert, ellenben ő van a legjobb formában. Tavaly 60 százalékos pontosságot, 366 yardot és egy TD-t engedett az ellenfelek irányítóinak egy INT és hat leütött passz mellett. Nála nagyjából ez a plafon, ami alacsonyabb, mint a Peters-Callahen duónál, de belőle jobban kinézem, hogy még képes magas szinten teljesíteni.

Safetyk: Tyrann Mathieu (NO), Kevin Byard (TE)

Cserék: Jordan Poyer (BUF), Quandre Diggs (SEA)

Tyrann Mathieu Patrick Petersonhoz hasonlón egykor a posztja krémjéhez tartozott. 31 éves korára már alaposan megkopott a játéka, de a Saintsbe igazolás jót tett neki tavaly és a régi cardinalsos formáját idézte. Szokásához híven a pálya minden részén feltűnt, de ami igazán szembetűnő volt, az a coverage-ben mutatott teljesítménye: mindössze 219 yardot engedett (7,6 yardos átlaggal, ami karrierje legjobbja), a leghosszabb elkapás róla mindössze 21 yardos volt (szintén karriercsúcs), az irányítók pedig mindössze 65,9-es passer ratinggel dobáltak rá, ami szintén rekord az esetében. Nem biztos, hogy ezt fent tudja tartani, de ha nem is lesz megint All-Pro közeli szinten, még legalább egy Pro Bowl szezon bőven benne van.

Kevin Byard csak idén lesz 30 éves, így még sok jó szezon lehet a lábában. A korábbi harmadik körös játékos az elmúlt hat évben mindig legalább 1000 snapen pályán volt, kétszer lett Pro Bowler és kétszer első csapatos All-Pro, a tavalyi idényt pedig 101 tackle-lel, négy INT-vel, két leütött passzal és 79,4-es engedett passer ratinggel fejezte be (a harmadik legjobb pályafutása alatt). Továbbra is az egyik legjobb futás elleni védő, és bár a Titans szabadulna a nagy fizetésétől, a játékával semmi probléma nincs.

A cseresorba nagyon jól nézett volna ki a Bills kezdő párosa, de végül csak Jordan Poyer fért be. Sajnos már némileg megkopott a játéka, sérülések is hátráltatták, de még mindig az egyik legjobb coverage safety a ligában (két éve csak 15,1-es passer ratinggel vették célba az ellenfelek irányítói). A tavaly sérüléssel küzdő Micah Hyde helyére végül Quandre Diggs mellett döntöttem. A még mindig csak 30 éves safety tavaly kiemelkedően jól teljesített hátul, a felé szálló labdák mindössze 47,6 százalékából lett elkapás 135 yardért és két TD-ért, miközben négy labdát is lehalászott. Nem gondolom, hogy évi 13 milliót ér a játéka, de a kora miatt benne sokkal inkább látom a jó játékot, mint a többi szóba jöhető jelöltben (Rodney McLeod, Hyde, Harrison Smith, Adrian Phillips).

[/ppp_patron_only]