Félhet Josh Allen? Avagy valóban létezik a Madden-átok?

Néhány napja az EA bejelentette, hogy Josh Allen lesz a következő Madden videojáték borítóján. Az elmúlt években a szűk elitbe lépő irányító lett ezzel a Buffalo Bills történetének első cover athlete-je. Allen azt írta, hogy ezzel gyerekkori álma valósul meg, de kérdés, hogy a megtiszteltetés mellett vajon ott motoszkál-e a fejében a Madden-átok.

A babona létezése az elmúlt két évtizedben folyamatosan szivárgott be a köztudatba, és a következő a lényege: az a játékos, aki a Madden-játék borítójára kerül, valamilyen szerencsétlenségre van kárhoztatva a rákövetkező idényben; vagy sérülésekkel fog küzdeni, vagy bezuhan a pályán nyújtott teljesítménye, esetleg a kettő együtt. A közhiedelem természetesen nem a semmiből alakult ki, sajnos több példa is adódott arra, hogy a borítón szereplő játékos következő éve rosszul alakult. De vajon mennyire tekinthető ez tendenciának? Mennyire csak a véletlen műve? Ha volt visszaesés, az lehet, hogy természetes mértékű volt?

Hogy következtetést tudjunk levonni, a teljes mintát megvizsgálva kategóriákba soroltuk az összes játékost, aki megfordult a borítón, az alapján, hogyan alakult a további pályafutása, különös tekintettel a következő szezonja. Természetesen az oda vezető útjuk is szóba kerül, bár általánosságban megállapítható, hogy az EA Sportstól érkező elismerés szinte minden esetben egy kiemelkedő szezon eredménye volt.

A szabályok tisztázása kedvéért egy példa: a Madden NFL 13 videojáték 2012-ben jelent meg, itt előző szezonnak a 2011-est tekintjük, ugyanis ezután az idény után került a játékos borítóra; következőnek pedig a 2012-es idény teljesítményét vizsgáltuk. Ugyanez a matek érvényes az összes évre.

A következő kategóriák alakultak ki:

1. Kórházválogatott és megfeneklett karrierek
2. Titokzatosságok és szerencsétlenségek
3. Egyszezonos csodák
4. Természetes elavulás
5. Elátkozhatatlanok

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

1. Kórházválogatott és megfeneklett karrierek – avagy akikre hatott az átok teljesítményromlás és/vagy sérülés formájában

Garrison Hearst, RB, San Francisco 49ers (Madden NFL 99)

A 49ers running backje már az 1997-es szezonban 1000 yard felett futott, de igazán a következő év hozta meg számára az áttörést. Ő tette meg a legtöbb yardot futókísérletenként, volt egy azóta híressé vált 96 yardos futása, illetve megdöntötte a csapat scrimmage yard rekordját. A ’98-as szezon közben őt érte a megtiszteltetés, hogy első játékosként szerepeljen a Madden-játék borítóján (előtte mindig John Madden volt a borítón). A playoff divíziós körében a 49ers a Falconsszal csapott össze, Hearst pedig a mérkőzés legelején borzasztó bokatörést szenvedett. A műtét utáni komplikációk hatására az is veszélybe került, hogy valaha újra pályára lépjen. Két kihagyott szezon után 2001-ben megkapta az Év Visszatérője díjat, de az utána következő években már nem volt régi önmaga.

Daunte Culpepper, QB, Minnesota Vikings (Madden NFL 2002)

Első irányítóként szerepelt a játék borítóján Culpepper, aki ráadásul első kezdő évében nyújtott teljesítményével érte el ezt a megtiszteltetést. 2000-ben a Vikingsszal 11-5-ös mérleget ért el 33 passzolt touchdownnal, ami a legtöbb volt ebben az idényben – a konferenciadöntőig meneteltek, ahol a Giants viszont csúnyán kiütötte őket. A borító neki sem jelentett sok jót: 2001-ben már nem brillírozott, a 12. fordulóban pedig megsérült a térde, a szezon maradékát így ki kellett ülnie. A karrierje nem futott teljesen félre, 2004-ben még neki volt a legtöbb passzolt yardja a szezonban, de a rájátszásban így is csak a divíziós körig jutottak.

Michael Vick, QB, Atlanta Falcons (Madden NFL 2004)

A 2004-es kiadásban Vick valódi cheat code-nak számított a 95-ös gyorsaság értékével, de a való életben sem volt ez másként. Első kezdő szezonjában valami teljesen újat mutatott, ő volt az első igazán futásban is veszélyes irányító. Negyedik lett az MVP-szavazáson és playoffba vezette a Falconst. A borító bejelentése után nem sokkal egy preseason meccsen eltört a szárkapocscsontja és 11 mérkőzést ki kellett hagynia a 2003-as szezonból. Igaz, ekkor a karrierje még nem tört ketté, egy évvel később még második helyet ért el az MVP-szavazáson.

Donovan McNabb, QB, Philadelphia Eagles (Madden NFL 06)

Az irányító az első öt szezonjában többször is a konferenciadöntőbe vezette az Eaglest, ráadásul nem kiemelkedő elkapó személyzettel. 2004-ben McNabb remek játékkal rukkolt elő: 31 TD-vel és 13-2-es mérleggel a döntőig vezette a Sasokat, ott a Patriotstól szenvedtek vereséget. A következő két szezonban szintén jó játékot nyújtott, de sérülések miatt csak 9, illetve 10 mérkőzésen tudott pályára lépni. Az ezutáni években már nem tudott konzisztensen visszatérni korábbi szintjéhez.

Shaun Alexander, RB, Seattle Seahawks (Madden NFL 07)

A Seahawks running backje 2001 és 2004 között minden évben 1000 yard és 14 TD feletti számokat ért el, de 2005-ben jött el igazán az ő ideje: 27 futott TD-vel beállította Priest Holmes két évvel azelőtti szezon-rekordját, megkapta az MVP-címet és csak a döntőben állította meg a csapatát a Pittsburgh Steelers. A visszaesés talán nála volt a legjelentősebb. 2006-ban a harmadik héten lábtörést szenvedett, majd a következő szezonban is több sérüléssel küzdött, ami után kivágta őt a Seahawks. A Redskinsben már csak néhány snapet került pályára, majd visszavonult. Alexander karrierje egyértelműen megfeneklett a borító utáni évben.

Troy Polamalu, S, Pittsburgh Steelers (Madden NFL 10)

Larry Fitzgerald Cardinalsát győzte le a 43. Super Bowlon Troy Polamalu és a Steelers, a két játékos közösen került a Madden-borítóra. Polamalu ekkorra már kétszeres bajnok, többszörös All-Pro volt és a liga egyik legjobb védőjátékosának számított. A 2009-es idény viszont rémálomszerűen alakult, az első játéknapon megsérült a térdszalagja, később pedig a hátsó keresztszalagja, így összesen öt mérkőzésen lépett pályára, a csapata pedig lemaradt a playoffról. A karrierje abszolút nem siklott ki, egy évvel később az Év Védőjének választották.

Rob Gronkowski, TE, New England Patriots (Madden NFL 17)

Ha csak a sérülések nem akadályozták, Gronk megállíthatatlan erővel szántott végig a védelmeken karrierje összes addigi évében. A 2014-es bajnoki cím után a következő idényben ismét 1000 yard feletti teljesítményt rakott az asztalra, 11 elkapott touchdownnal – ő lett a következő cover athlete. A következő szezonján mintha átok ült volna: háromszor is kidőlt valamilyen sérülés miatt, a playoffban nem is volt aktív, így kimaradt a Patriots 2016-os Super Bowl-győzelméből. 2018-ban azért kárpótolta magát az újabb SB-győzelemmel, majd két évvel később a Buccaneersszel is bajnoki címet ünnepelhetett Brady oldalán.

2. Titokzatosságok és szerencsétlenségek – avagy az átok máshogy fejtette ki a hatását

Barry Sanders, RB, Detroit Lions (Madden NFL 2000)

Minden idők egyik legjobb futójátékosának az 1998-a szezonja saját magához képest nem volt kiemelkedő, de így is borítót ért. Sanders 1997-ben még 2000 futott yardot ért el, a Madden-cover híre után nem sokkal viszont ő is váratlan bejelentést tett: visszavonul a sporttól. Máig nem tisztázódtak az okok teljesen, ő a körülötte gyengülő csapatot és a Lions front office-t említette oknak, amiért 31 évesen befejezte a pályafutását.

Eddie George, RB, Tennessee Titans (Madden NFL 2001)

George a liga egyik legjobb futója volt a korábbi években, csupa 1300 yard körüli szezont hozott. A borítót érő ’99-es szezonban második csapatos All-Pro lett, összesen 13 TD-t ért el, a Titans pedig csak a Super Bowlban kapott ki a Ramstől. Élete szezonja éppen a 2000-es volt: 1509 futott yard, 14 futott hatpontos, az MVP szavazáson pedig harmadik helyet ért el. Az átok a playoffban érte utol. A divíziós körben a Ravens ellen játszottak, a negyedik negyedben George felé érkezett egy pontatlan passz, ő nem is tudta birtokba venni, az ősi riválisa, Ray Lewis pedig interceptiont szerzett és visszahordta touchdownra.

Brett Favre, QB, Green Bay Packers / New York Jets (Madden NFL 09)

A Packers legendás irányítója azután kapta meg a borítót, hogy a 2007-es szezon után bejelentette visszavonulását – a játék ezzel tisztelgett a bajnok, háromszoros MVP Favre előtt. Ő viszont röviddel ezután meggondolta magát és visszatért a New York Jetsbe, így a szezonban nem abban a mezben szerepelt, mint amiben a Madden borítóján virított. A 2008-as szezonja egyébként átlagos volt, az előző évhez képest azért visszalépésnek volt tekinthető. Az idény végén összeszedett egy makacs vállsérülést is, ami a hátralévő két minnesotai évét is megmételyezte.

3. Egyszezonos csodák – avagy akiknek az egyetlen kiemelkedő évük borítót ért

Dorsey Levens, RB, Green Bay Packers (Madden NFL 2000)

Barry Sanders mellé a borítóra került egy némileg meglepő választás, a Packers running backje. Levensnek 1997-ben volt egy Pro Bowl-szezonja, 1998-ban viszont sokáig sérült volt. A borító utáni 1999-es szezonban jó számokat hozott, de a csapata nem jutott rájátszásba. Levens később ráadásul meg is sérült, elvesztette kezdő pozícióját, majd távozott Green Bayből.

Vince Young, QB, Tennessee Titans (Madden NFL 08)

Ebben a szezonban LaDainian Tomlinsont szánták a borítóra, ami ellen a Chargers-szurkolók még petíciót is indítottak, mert féltek a Madden-átoktól. Tomlinsonnal végül nem sikerült megegyezni, így a Titans újonc irányítója lett az végső választás. Young nem hozott kiemelkedő statisztikákat összességében, az nyújtotta a különlegességét, hogy ő vezette a legtöbb meccsnyerő drive-ot az idényben. A borítót követő évben nem esett vissza drámaian a teljesítménye, bár nem is volt túl magasan a léc. A sérülések őt sem kerülték el, ki kellett hagynia majdnem egy teljes szezont. Szépségtapasznak tekinthető a 2009-es idénye, amely során ismét megvillantotta a benne rejlő clutch faktort és ő lett az év visszatérője.

Peyton Hillis, RB, Cleveland Browns (Madden NFL 12)

Hillis helyzete is speciális, hiszen a running back úgy került rajongói szavazás után a borítóra, hogy egyetlen kiemelkedő szezonja volt. A 2010-es idényben nyújtott teljesítménye a semmiből érkezett: 1177 futott yardot, 11 futott TD-t és 477 elkapott yardot produkált úgy, hogy előző két szezonjában még fullback pozícióban játszott vagy cserejátékos volt. A következő idényben a számai visszaestek, ekkor sérülések is hátráltatták, de később sem tudta akár csak megközelíteni a borítót érő formáját.

4. Természetes elavulás – avagy akiknek minimálisan romlott a teljesítményük, de átokról nem lehet beszélni

Marshall Faulk, RB, St. Louis Rams (Madden NFL 2003)

A St. Louis Rams 1999-ben bajnokságot nyert, a rekordokat döntögető offense pedig megkapta a “The Greatest Show on Turf” becenevet. Ennek a gépezetnek a motorja volt a running back Faulk, aki 1999 és 2001 között zsinórban háromszor érdemelte ki az Év Támadójátékosa díjat. Az elkapóként is veszélyes futó 2001-ben is Super Bowlba vezette a Ramst, ott a Patriots viszont jobbnak bizonyult. 2002 volt az első ramses szezonja, ahol 1000 futott yard alatt maradt, utána pedig hanyatlásnak indult. Az ő esetében a teljesítmény esése azért a normális „elavulással” is magyarázható, a 2002-es már Faulk tizedik szezonja volt a ligában, előtte pedig végig magas szinten teljesített. Futójátékosokat tekintve ez ma már átlagon felülinek számítana.

Ray Lewis, LB, Baltimore Ravens (Madden NFL 2005)

Ez a Madden-játék a védekezésről szólt, a borítót pedig a Ravens védekezésének alapja, az azóta Hall of Famer Ray Lewis érdemelte ki, miután a 2003-as szezonban karriercsúcsnak számító 6 interceptiont szerzett. A következő szezonban továbbra is domináns védő volt Lewis, de karrierje során először nem szerzett interceptiont, a csapata pedig lemaradt a rájátszásról. Egy évvel később az idénye hamar véget ért egy sérülés miatt, de utána még jó pár évig a baltimore-i védelem oszlopa volt a linebacker.

Drew Brees, QB, New Orleans Saints (Madden NFL 11)

A San Diego Chargersben töltötte első öt idényét, de a Saints színeiben lépett be a liga elit irányítói közé Brees, aki a 2009-es szezon végén története első Super Bowl-győzelmére vezette a lousianai franchise-t. Ebben az évben passzpontosság-százalék rekordot állított fel, amit később négy ízben is felül tudott múlni. A borítót követő szezonban is a legjobb irányítók közé tartozott, bár a 33 TD mellé 22 interceptiont is dobott, a Saints pedig a playoff első körében kizúgott. Az ő vezetésével a Saints a következő évtizedben is a liga élmezőnyébe tartozott, de a döntőbe többet nem jutottak be.

Adrian Peterson, RB, Minnesota Vikings (Madden NFL 25)

Már hat szezon óta teljesített a legmagasabb szinten Adrian Peterson, amikor a 2012-es teljesítménye MVP-címet és Madden-borítót is jelentett számára. Ebben a szezonban minden idők második legtöbb yardját (2097) futotta, a Vikingst pedig a rájátszásba vitte. Bár a következő évben nem tudott hasonló teljesítményt nyújtani és a csapata sem volt eredményes, így is a liga egyik legjobb futójátékosa volt. A szezon végén lábsérülést is szenvedett, és bár 2015-ben még hozott egy extra szezont, utána folyamatos sérülésekkel bajlódott. Peterson ekkorra már túl volt a peak évein, az ő esetében a teljesítmény csökkenése inkább természetesnek tekinthető.

5. Elátkozhatatlanok – avagy „Madden-átok? Hagyjuk már!”

Larry Fitzgerald, WR, Arizona Cardinals (Madden NFL 10)

Újoncévétől kezdve a liga legjobb elkapói közé tartozott Fitzgerald, aki ötödik szezonjában 1431 elkapott yardot és 12 TD-t (a szezonban a legjobb) ért el, a Cardinalst pedig a döntőbe repítette. A Super Bowl ellenfél Steelers safetyjével, Troy Polamaluval közösen kerültek a borítóra. A következő, 2009-es idényben az elkapó nem lassított, ugyanúgy az ő nevéhez fűződik a legtöbb elkapott touchdown (13) és ugyanúgy 1000 elkapott yard felett zárt. Bár az Arizona nem jutott Super Bowlba, ő pedig az előző évhez képest „csak” második csapatos All-Pro lett, egészen kiváló szezonja volt összességében.

Calvin Johnson, WR, Detroit Lions (Madden NFL 13)

Megatron brutális számokat hozott 2011-ben, 1681 yardot és 16 touchdownt kapott el minden idők egyik legjobb wide receivere. Ebben az évben a Lions is bejutott a rájátszásba, ahol nem Johnsonon múlt, hogy végül kiestek a Wild Card körben: 211 yard és 2 elkapott TD szerepelt a statlapján. A borító évében sikerült megfejelnie az előző szezont: azóta is fennálló rekordot állított fel az egy szezon alatt elkapott yardok tekintetében: 1964 yard, 122,8 mérkőzésenként. Ha létezik érv a Madden-átok létezése ellen, akkor az Calvin Johnson személyesen.

Richard Sherman, CB, Seattle Seahawks (Madden NFL 15)

A liga egyik legjobb védőjeként és a friss Super Bowl-győztes Seahawks kulcsjátékosaként Sherman érdemelte ki a Madden-borítót a 2013-as szezon után. 8 interceptionnel a kategória legjobbja volt ebben az évben a cornerback. Egy évvel később bár kevesebb labdaszerzése volt, de a pályán gyakorolt hatása nem változott, a Seahawks pedig ismét döntőbe jutott, ahol végül a Patriots múlta felül Shermanéket.

Odell Beckham Jr., WR, New York Giants (Madden NFL 16)

A Giants újonca hozta a legtöbb mérkőzésenként elkapott yardot az összes elkapó közül a 2014-es szezonban, 1305 yardot és 12 touchdownt iparkodott össze mindössze 12 mérkőzésen, a legemlékezetesebb pillanata pedig a Cowboys elleni, mára már legendássá váló egykezes TD-elkapása volt – egy ehhez hasonló illusztrációval került fel a játék borítójára. Az Év Támadó Újonca a második évében is elit számokat hozott: 1450 yard, 13 elkapott TD. A teljesítménye 2017-től hagyott alább, sérüléseknek is köszönhetően.

Tom Brady, QB, New England Patriots (Madden NFL 18)

Meglepő, hogy minden idők legjobbja csak húsz év után került fel a játék borítójára. 2016-ban az ötödik bajnoki gyűrű megszerzése után a következő évben is ott folytatta, ahol abbahagyta. 2017-ben 4577 passzolt yard (a legtöbb az évben), 32 TD, 8 interception plusz a harmadik bezsebelt MVP-cím. A playoffban 1000 yard, 8 TD interecption nélkül. A döntőben végül a Philly megálljt parancsolt nekik, de Tom Brady ebben az évben fityiszt mutatott a Madden-átoknak.

Antonio Brown, WR, Pittsburgh Steelers (Madden NFL 19)

A Steelers valahogy nagyon ért az elkapók draftolásához és kineveléséhez, ennek Antonio Brown az egyik példája, aki második szezonjától kezdve fellépett, 2013-ra pedig már a liga egyik top elkapójává vált. Kétszer is a legtöbb elkapott yardot hozta egy szezonban, másodjára 2017-ben, ami után ő lett az új Madden cover boy. 2018-ban ugyanúgy elit teljesítményt hozott a pályán, ekkor a legtöbb, 15 elkapott touchdownt szerezte meg. Bár a szezon után több humoros és problémás ügye is volt, amelyek után távozott is Pittsburgből, a futballteljesítménye abszolút elit szintet képviselt.

Patrick Mahomes, QB, Kansas City Chiefs (Madden NFL 20)

Miután egy évet padozott Alex Smith mögött, Mahomes megkapta a marsallbotot Andy Reidtől, azóta pedig nem volt akár még átlagos szezonja sem, töretlenül a liga (egyik) legjobbja. A második évében, 2018-ban, technikailag újoncként 5000 yard felett passzolt, 50 TD-t osztott ki és MVP-címet szerzett. Bár az ő esetében fölösleges is visszaesést keresni, azért említsük meg, hogy a borítója utáni évben bajnoki címre vezette a Chiefst.

Lamar Jackson, QB, Baltimore Ravens (Madden NFL 21)

Jackson is rögtön óriásit robbantott első kezdő szezonjában: soha, de legalábbis Michael Vick óta nem látott kettős fenyegetésben tartotta védelmeket, 3127 passzolt yarddal, 36 passzolt TD-vel, 1200 futott yarddal és 7 futott TD-vel zárta az elképesztő idényt. Természetesen meg is kapta az MVP-címet. A 2020-as szezonban a passzstatisztikái minimálisan gyengébbek voltak, de visszaesésről szó sem volt az esetében. Egyénileg ugyanúgy dominált és a Ravens is eredményes maradt.

Tom Brady, QB, Tampa Bay Buccaneers és Patrick Mahomes, QB, Kansas City Chiefs (Madden NFL 22)

Minden idők legjobbja és a jelen legjobb irányítója közösen kerültek a borítóra. Brady az első Tampában töltött szezonjából újabb bajnoki címmel a zsebében érkezett – éppen Mahomes Chiefsét múlták felül a Super Bowlban, aki szintén a megszokott elit szintet hozta. A következő évben Brady a legtöbb yardot és touchdownt passzolta a ligában, Mahomes pedig tartotta a tempót korábbi teljesítményével. Végül mindkettőjük csapata a konferenciadöntőig jutott.

Számoljuk össze, hány játékos került az egyes kategóriákba!

1. Kórházválogatott és megfeneklett karrierek: 7
2. Titokzatosságok és szerencsétlenségek: 3
3. Egyszezonos csodák: 3
4. Természetes elavulás: 4
5. Elátkozhatatlanok: 8 vagy 10 (ha Mahomest és Bradyt kétszer számoljuk)

Ha csak az egyes csoportok számosságát nézzük, a teljes 27-es mintából a legtöbbször (10-szer) az adott játékos szinten tartotta a korábbi teljesítményét, vagy még képes volt emelni is rajta. További négy esetben a teljesítménycsökkenés természetes vagy nem jelentős mértékű volt. A három egyszezonos csoda se nem erősíti, se nem gyengíti a hipotézist. 10 esetről tudunk, ami valamilyen módon okot ad arra, hogy higgyünk az átok létezésében, közülük talán kilógnak Barry Sanders és Brett Favre visszavonulós-visszatérős esetei. Összességében körülbelül az esetek egyharmadában vehetünk észre jelentős negatív „hatást”. Látható, hogy abszolút nem minden esetben alakult szerencsétlenül a borítón szereplő játékos következő szezonja, de azért az egyharmados valószínűség nem maximálisan megnyugtató.

Josh Allen kedvéért érdemes külön figyelembe venni az irányítók sorsának alakulását. Daunte Culpepper, Michael Vick és Donovan McNabb egyértelműen szerencsétlenül jártak; Tom Brady, Patrick Mahomes és Lamar Jackson pedig egyértelműen kicselezték az átkot, illetve Drew Brees még a pozitív oldalra sorolható. Favre esete nem mérvadó, Vince Young pedig egyszezonos csoda volt, az ő karrierjét Allen már túlszárnyalta. Ha a QB-k szerencséjét nézzük, akkor már kevésbé alhatnak nyugodtan a Bills-szurkolók, az arány gyakorlatilag 50-50%.

Fontos még időszakok szempontjából is megvizsgálni a mintát, főleg, mivel az irányító posztról beszélünk Allen esetében. Jól tudjuk ugyanis, hogy akár az elmúlt tíz évben is egyre inkább olyan irányban alakították a szabályokat, ami az irányító védelmét, sérthetetlenségét erősíti. A felfogásról lehet vitázni, de természetesen a kevesebb sérülés mindenki számára pozitívum. A védőfelszerelések biztonságosabbá tételét is abszolút ide sorolhatjuk. Ebből a szempontból az elmúlt tíz év egyetlen szerencsétlen szezonja Rob Gronkowski nevéhez fűződik, akit a sérülések fektettek két vállra, irányító hanyatlásáról legutóbb 2007-ben hallottunk. A borító kezdeti idejében viszont valóban az számított ritkaságnak, amikor a játékos megúszta a következő szezont. Ha az idő-komponenst is figyelembe vesszük, legpontosabban talán azt mondhatjuk, hogy a Madden-átok valóban létezett, de a 2010-es évek környékén úgy tűnik, kámforrá vált.

Hogy Josh Allen milyen esélyekkel indul? Az elmúlt években már láthattuk, hogy Allen ágyúkarjában és progresszív játékstílusában ugyanúgy ott van a hiba (interception), mint a nagy játék lehetősége. Ha visszatérne az átok, jó eséllyel ezek az arányok borulnának fel nála. Ne feledjük ugyanakkor, hogy ha valaki, akkor Josh Allen tudja, hogy milyen érzés felülírni egy hiedelmet. Tartja a mondás, hogy az az irányító, aki a második szezonjában nem képes elit játékot villantani, abból már biztosan nem válik elit irányító. Eddig egyetlen játékos cáfolt rá erre: Josh Allen.

[/ppp_patron_only]