Ha felé passzolsz, hagyj fel minden reménnyel – az Ed Reed portré

A 2000-es évek elején volt egy íratlan szabály az NFL-ben: soha ne dobj arra, amerre Ed Reed van. Lehetsz te Tom Brady vagy Peyton Manning, még csak ne is nézz arra! Mert Ed Reed okosabb nálad és bármit is csinálsz, mindig ő fog győzni.  

Reed 1978-ban született a Louisiana állambeli St. Rose kisvárosban. Édesapja, Edward Earl Reed Sr. az Avondale hajógyárban dolgozott hegesztőként és darukezelőként, főleg 12 órás műszakokban, de a sok munka mellett még arra is volt energiája, hogy bevezesse fiát a sportok világába. Már gyerekkorában rendszeresen ellátogattak egy közeli parkba, hogy ott az évszaktól függően kosárlabdázzanak vagy focizzanak. Reed később elmondta, hogy labdaérzékét baseballjátékosként, míg az állandó pontszerzésre való mentalitását kosárlabda irányítóként és amerikai foci irányítóként szerezte meg.

A középiskolában Reed egy igazi jolly joker volt: irányítót, futót, visszahordót, cornerbacket, safetyt, sőt még puntert (!) is játszott. Ezenfelül atlétikában is kamatoztatta képességeit, gerelyhajításban iskolarekordot állított fel, továbbá távolugrásban és váltófutásban is jeleskedett. A kimagaslóan sokoldalú atletikus képességeinek köszönhetően ösztöndíjat kapott a Miami Egyetemtől, ahol már csak defensive back pozícióban játszott, de nem is akárhogy: 21 interceptiont és 389 interception return yardot szerzett, amelyek a mai napig is iskolarekordnak számítanak. A 2000-es és a 2001-es egyetemi szezont követően is beválasztották a konszenzus All-American csapatba, 2001-ben ráadásul Reed bajnoki címet is ünnepelhetett a Hurricanesszel.

A fiatal védő ezek után jelentkezett a 2002-es draftra, ahol a Ravens a 24. helyen választotta ki. Ezzel elég nagy meglepetést okozott a csapat, ugyanis Reed minden egyetemi rekordja és teljesítménye ellenére nem tűnt olyan óriási tehetségnek. Mindössze 4,57 másodperc alatt futotta le a 40 yardot, de a méretei és az ereje sem volt különösebben impozáns, ráadásul sokak szerint még szerelni se nagyon szeretett – volt olyan szakértő, aki szerint “vicc, hogy Reed egy safety”. A Baltimore tulajdonosa, Steve Bisciotti sem rajongott érte, ő a Florida cornerbackjét, Lito Sheppardot szerette volna kiválasztani az első körben, de a Ravens szerencséjére a GM Ozzie Newsome ragaszkodott a csapat előzetesen felállított rangsorához, és neki lett igaza.

Ha Ed Reed felé nézel, hagyj fel minden reménnyel

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

Reed már újoncként kezdőként kapott szerepet, ráadásul nem is akárhogy hálálta meg a bizalmat. Első évében öt pick és számtalan nagy játék került a neve mellé, többek között karrierje első sackjét egy bizonyos Peyton Manning ellen szerezte. És ez még csak a kezdet volt.

„Irányítóként tudnod kellett, hogy Ed Reed hol helyezkedik el a pályán, mert ő egy igazi labdavadász, akinek hihetetlen ösztönei vannak. Azok a labdák, amiket más védők mellett be tudsz dobni a szűk ablakokba, azok a passzok Ed Reed ellen nem fognak sikerülni”

– nyilatkozta a safetyről Drew Brees és abszolút igaza volt.

2003 és 2011 között Reed kilencszer lett Pro Bowler, nyolcszor All-Pro, háromszor vezette a ligát interceptionökben és egyszer az év védőjének is megválasztották. Hiába volt mindössze 180 centiméter magas, egyszerűen nem lehetett megverni coverage-ben, ráadásul olyan futball IQ-ja volt, ami talán soha senkinek a posztján. Erre nagyszerű példa a Ravens és a Colts 2009-es összecsapása, amikor Reed karrierje talán legzseniálisabb játékát mutatta be.

Az akkor már bőven rettegett safety pályafutása csúcsán volt, uralta a pálya közepét single high safety-ként, így minden ellenfélnek hozzá kellett igazodnia. Nem volt ez másképp akkor sem, ha az ellenfélnél az MVP formában játszó Peyton Manning volt az irányító.

A fenti videón az akkor 9-0-s Colts egy go útvonalat hívott Reggie Wayne-re a szélen. Reed természetesen felkészült a játékra és pontosan tudta a meccsfelvételek alapján, hogy Manning őt fogja olvasni. Tisztában volt vele, hogy amennyiben a pálya közepére fog helyezkedni, akkor a szélső elkapónak fog menni a labda, ráadásul azt is megfigyelte, hogy ha Manning egy pump fake-et csinált, akkor gyakran ugyanabba az irányba dobta a labdát, amerre a cselt végrehajtotta.

“Amikor a play megkezdődött, Reed megfordította a csípőjét, a pálya közepe felé indult el, majd anélkül, hogy az irányítóra nézett volna, sprintelni kezdett az oldalvonal felé és Wayne elé vágva megszerezte az interceptiont. Ez volt minden idők legnagyszerűbb játéka, amit egy defensive backtől láttam”

– méltatta Reed teljesítményét Bill Belichick egy későbbi interjúban és nagyon nehéz ezzel vitatkozni.

Manning mindent a tankönyv szerint csinált. Amikor elindult a játék, végigment az olvasáson és egyrészt látta, hogy Reed bemozdult középre, majd egy pump fake-kel helyzetbe hozta Wayne-t – már csak egy jól helyezett labda kellett a hosszú TD-hez. Érkezett is a játékszer, a legtöbben már kezdtek ünnepelni, de Reed szinte a semmiből ott termett és lehalászta a passzt. A meccset végül két ponttal így is megnyerte a Colts (ami végül 14-2-es alapszakasz-mérleggel végzett és egészen a Super Bowlig menetelt), de elég csak megnézni Manning arcát és megértjük, hogy miért is vált legendássá ez a play – ilyenre csak a legnagyobbak képesek.

A nagyságért tenni kell

Reed úgy robbant be a ligába, mint valami kiválasztott, pedig akárhogy nézzük, nem ezt a karrierutat kellett volna bejárnia. Sokak szerint nem ért első kört az egyetemen mutatott játéka, a fizikai felépítése és a combine-on mutatott számai alapján. Ő maga is többször elmondta, hogy soha nem ő volt a leggyorsabb, a legnagyobb vagy a legerősebb, és valóban tény, hogy fizikai értelemben nem volt benne semmi különleges. Sőt, még a futball IQ-ja sem volt annyira kiugró, rengeteg nagyon okos és jó ösztönökkel megáldott safety tűnt már el a süllyesztőben. Ami Ed Reedet naggyá tette, az a szorgalom és kemény munka.

“Ed folyamatosan a meccsfelvételeket nézte. Több száz formációt és kombinációt jegyzett meg a több ezer óra filmnézés miatt. Nem csupán olvas és reagál, hanem felteszi a kérdést: mit hívnék én az irányító és a támadókoordinátor helyében? Úgy tűnik, mintha csak hazardírozna, de tulajdonképpen csak kamatoztatja a tudasát”

– mesélte róla a korábbi csapattársa, Dominique Foxworth.

Reed megszámlálhatatlanul sok órát töltött az ellenfelek játékának tanulmányozásával. A futballal kelt és feküdt, minden szabad percében ezen járt az esze, és ezáltal olyan szintű tudásra tett szert, amivel minden létező hiányosságát képes volt szinte teljesen elfedni. Ráadásul mindezt nem volt rest megosztani a csapattársaival sem, így nemcsak a saját teljesítményével javította a Ravens védelmének minőségét, hanem kvázi segéd védőkoordinátorként a csapattársait is magasabb szintre emelte.

Ennek a hihetetlen mennyiségű munkának volt köszönhető, hogy pályafutása során Ed Reed 64 interceptiont szerzett, ami a 7. legtöbb az NFL történetében. Az 1590 interception return yardja NFL-rekord, emellett holtversenyben ő szerezte a legtöbb interceptiont a rájátszások során és ő az egyetlen játékos az NFL történetében, aki touchdownt ért el interception után, fumble visszahordásból, blokkolt punt után és punt visszahordásból is.

Mindezt pedig egy Super Bowl győzelemmel is sikerült megfejelnie, ráadásul a lehető legstílusosabb módon. Ugyan gyakori szereplő volt a Ravens a rájátszásban Reed ideje alatt, de nem sok sikerben volt része a csapatnak. A 2012-es idénynek pedig úgy futottak neki, hogy szinte mindenki biztosra vette, hogy ez lesz Ray Lewis és Ed Reed utolsó idénye a csapatnál. A két legenda iránti tisztelet viszont brutális mentális lökést adott a gárdának. Nemcsak, hogy csoportgyőztesként bejutott a Ravens a rájátszásba, de ott előbb az Andrew Luck vezette Coltsot, majd a Peyton Manning fémjelezte Broncost és a Tom Bradyvel felálló Patriotsot is sikerült legyőzni (utóbbi kettőt ráadásul idegenben).

Ed Reed tehát karrierje során először eljutott a Super Bowlba, ráadásul a 47. döntőt New Orleansban, nem messze a védő szülőhelyétől rendezték. Az ellenfél az a 49ers volt, amely a korábbi hat Super Bowlján soha nem dobott INT-t – naná, hogy Reed megtörte ezt a sorozatot. A safety ezzel alaposan kivette a részét abból, hogy a Ravens megnyerje története második Super Bowlját, feltéve ezzel a koronát az amúgy is impozáns pályafutására.

Ahogy arra számítani lehetett, Reed a bajnoki cím után távozott a Ravenstől. Ugyan a Texans még látott potenciált a 34 éves veteránban és megkínálta egy 3 éves, 15 millió dolláros szerződéssel, de a safetyben nem maradt több. A szezon második felére elveszítette a kezdő pozíciót, majd a kivágása után a Jetsben sem tudott megújulni. A 2014-es idényt teljesen kihagyta, majd aláírt egy napra a Ravenshöz, hogy hollóként vonulhasson vissza. Öt évvel később beiktatták a Hírességek Csarnokába, illetve helyet kapott az NFL 100 éves évfordulója alkalmából összeállított álomcsapatban is. Legenda.

[/ppp_patron_only]