Kenny Pickettben megtalálta franchise irányítóját a Steelers?

A Steelers a tavalyi drafton az első körben választotta ki Kenny Pickettet, akiről azt remélték, illetve remélik, hogy a jövő franchise irányítója lehet és hosszú időre betölti majd a Big Ben visszavonulása által keletkezett űrt. De valóra válnak majd ezek a remények? Most közelről megvizsgáljuk Pickett újonc szezonját. 

Pickett nem kezdte valami jól a profi karrierjét, hiszen első négy meccséből csak egyet nyert meg, a támadósor 11,5 pontot átlagolt, ő 2 touchdownt és 5 interceptiont dobott 5,5 yardos passzonkénti átlaggal. Persze újoncként baromi nehéz az irányítók élete, szóval nem is fogom emiatt földbe tiporni, főleg hogy a bye week után minden sokkal jobban mutatott: 6-1-es mérleg, köztük 4 game winning drive, 5 TD 1 INT mellé, és a pontátlag is majdnem megduplázódott. Na ez már valami!

A Steelers szurkolók érhető módon bizakodóak új irányítójukkal kapcsolatban, és most megnézzük, mennyire jogos ez a bizalom. Megnézem a statisztikákat is, de ezek sokszor félrevezetőek, úgyhogy kielemzem az All-22 felvételeket is két teljes mérkőzésről a szezon végéről, amik elvileg a legjobb meccsei voltak Pickettnek. Nézzük, mi lesz a vélemény ezután!

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

Kezdjük is talán a fent említett statisztikákkal. Hiszen fejlődés ugyan egyértelműen volt, de az utolsó hét meccses 21,4-es pontátlag a 17. helyre volt elég a ligában, a 6,4-es passzonkénti yardátlag a 30. helyre, a 84,3-as passer rating pedig a 28.-ra. És akkor itt ugyebár kidobtuk az első öt meccset a bye week előtt.

Pickett vezetésével a támadósor 13 meccsen mindössze háromszor érte el a 20 pontos határt, egyetlen egy meccsen sem passzolt egy touchdownnál többet, a 200 yardot is csak négyszer lépte át a szezonban, egyszer sem volt olyan meccse, amikor a hátára vette a csapatot és felpakolt egy csomó yardot a táblára. A győzelmi széria pedig Andy Dalton, Matt Ryan, Marcus Mariota, Derek Carr, Tyler Huntley és Deshaun Watson ellen jött össze, ami nem túl veretes névsor, főleg a tavalyi teljesítményű Watsonnal – és ebből öt meccset úgy nyertek meg, hogy maximum 20 pontot tettek fel a táblára.

Jó-jó, néztünk pár nem túl kedvező statisztikát is, de tudjátok, hogy engem ezek kevésbé érdekelnek, mert félre tudnak vezetni. És ha sokszor mondom, hogy a szuper statisztikák mögött nem feltétlen lakozik szuper játék, akkor nyitva kell hagyni azt a lehetőséget is, hogy a rossz statisztikák mögött jobb játék lakozhat.

Milyen irányító volt Pickett az egyetemen?

Mielőtt ebbe belemennénk, nézzük mit gondoltam Pickettről az egyetemi játéka alapján. Nem voltam vele valami magasan, nem tartottam első körös irányítónak.

Sokan NFL-késznek ítélték meg, vagy legalábbis a leginkább NFL-késznek a tavalyi classból (nem volt magas mérce), de ezzel nem értettem egyet (szerintem Desmond Ridderre inkább igaz volt ez a jelző), mert lassúnak ítéltem a feldolgozókészségét, lassan ment végig a progressiönön és emiatt nagyon sokáig tartogatta magánál a labdát. És a legtöbb esetben ez nem hogy csökken a profik közt, hanem nő is az első évben, ezért kifejezetten féltettem az átállástól.

Emellett úgy gondoltam, hogy nem olvasott elég gyorsan, lassan ért oda a 2-3. olvasására, és nem is volt meg benne a kellő anticipation, hogy előre lássa, hová fognak megérkezni az elkapói és ott üres lesz-e a tér. A karereje nem volt túl jó, és sokszor kihagyott hosszú lehetőségeket, amik helyett checkdownokat vagy rövid passzokat dobott inkább meg. Ráadásul tendencia volt az is, hogy korán hagyja el a zsebet.

A negatívumok mellett persze bőven voltak pozitívumok is, például hogy elég pontos irányító volt és kellően mobilis is. Jól is improvizált egyetemi szinten, és igazából neki elsősorban ez volt a játékstílusa, nem egy zsebirányító volt, aminek sokan be akarták állítani a felépítése alapján, ő a zseben kívül akart alkotni. Attól azért féltettem, hogy a profik közt ez kevésbé fog menni, mert nincsenek elképesztő adottságai, hogy egy szinttel feljebb is a legjobbak közt lehessen ebben.

Szóval nem voltam túl jó véleménnyel Pickett kapcsán, de ahogy mindenki más, sokszor tévedtem már irányítóprospectekkel kapcsolatban. Elég csak Justin Herbertre gondolni, akit szintén nem tartottam első körös irányítónak, azonban nagyon gyorsan rám cáfolt és megváltoztatta a véleményem, most meg az egyik, ha nem a legnagyobb rajongója vagyok.

Úgyhogy abszolút nyitott voltam arra, hogy Pickett is megváltoztassa a véleményemet. Nézzük sikerült-e.

Milyen irányító volt Pickett újoncként?

A fent már említett statisztikák mellett a meccseket felületesebben nézve sem volt különösebben pozitív képem Pickettről. De persze év közben nincs idő mindenkit minden meccsen All-22 vizsgálni, így előfordul, hogy valamennyire torz kép alakul ki az emberben az eredmények és mutatók alapján. Úgyhogy most megnéztem Pickett két teljes meccsét All-22 felvétellel és minden egyes dobását kielemeztem.

Direkt olyan meccseket akartam választani, amiken a legjobban játszott, hiszen így elméletileg jobban láthatom a benne rejlő potenciált. Mindenki azt hangoztatta, hogy a bye week után fejlődött, igazán jól pedig az utolsó négy meccsén játszott. Megnéztem a PFF értékeléseit is, ez alapján pedig kiválasztottam először a 17. heti Ravens elleni meccset, ahol elit grade-et kapott a PFF-től, majd ebben a periódusban a második legjobb meccsét (összességében a harmadikat), a Raiders elleni 16. fordulósat is megnéztem. Ezekből pedig ki is vágtam több mint 20 játékot, amiket most ide be is vágok a megfelelő részeket illusztrálandó.

Emberezés ellen jó

Pickett talán legnagyobb (fenntartható) erőssége, hogy emberezés ellen jól teljesít. Jól ismeri fel az emberezős coverage-eket snap előtt, és jól találja meg a matchupjait is. A dropback végére érve tudja, hová kell mennie a labdával, látja hogy üresre fogja-e játszani magát az elkapója és jól is időzít ilyen esetekben.

Emberezés ellen alapvetően egyszerűbb az irányító dolga, hiszen nem kell sok mindent feldolgoznia fejben, nem zavarja össze sok minden a folyamatát. Látja az egy-az-egyes helyzeteket, és jól el tudja dönteni, hogy ki fogja tudni üresre játszani magát. Pickett helyzetét különösen segíti és könnyíti, hogy van a keretben egy nagyon jól szeparálódó Diontae Johnson, egy kiváló contested elkapó George Pickens és egy nagyon megbízható Pat Freiermuth is.

Itt például single high emberezés van a Ravenstől, Pickett így tudja, hogy a comeback útvonal a szélen üresen lesz, és nagyon jó időzítéssel is dobja oda a WR-nek a labdát. Már azelőtt elindította, mielőtt visszafordult volna, ahogy azt kell. Ráadásul a túlsó hashmarkról. Nagyon szép passz!

A következő példa szintén single high emberezés, most pedig egy go ballt ereszt meg tökéletes helyre. Persze szükség van egy ilyen jó elkapóra is, aki a contested szituációkat megoldja, de Pickett jól pécézte ki ezt a matchupot a snap előtt és egy nagyon szép passzt dobott meg a szélre.

Azt majd látni fogjuk, hogy zónázás ellen még bőven van hová fejlődnie, és amíg ezt nem teszi meg, addig kevés emberezést fog látni az ellenfelektől. Azonban emberezés ellen már most elég jól teljesít.

Jól improvizál

Pickett másik erőssége, hogy jól improvizál. Majd azt is látni fogjuk, hogy túlságosan is hagyatkozik erre a képességére és ezzel kihagy játékokat vagy elront másokat, de vannak tényleg nagyon szép megoldásai akkor, amikor összeomlik a játék.

Ennél a playnél például a támadófal – pontosabban a jobb oldali tackle Okorafor – teljesen elrontja a protectiont, így szabad ember érkezik Pickettre blokkolatlanul. Ő viszont szépen kikerüli és kihoz egy pozitív játékot a helyzetből (még ha vissza is fújták, mert az elkapó kilépett, de ez már nem a QB hibája és jól megmutatja a statisztikák hiányosságát):

Itt egy következő példa, ahol szépen lép el a nyomás elől és balra (a nehezebb oldalra) kiforogva, ugrásból oszt ki egy kiváló labdát a mozgásával ellentétes irányban. Azon lehetne vitázni, hogy még a zsebben is megoldhatott volna egy játékot és egy másik kategóriába kerülhetne ez a játék, de nagyon üresen nem volt senki, ez a testtel keresztbe, az elkapót üresre dobós mozdulattal viszont itt a helye.

És volt egy ehhez nagyon hasonló helyzet a Raiders elleni meccsen is:

Kevesebbet kellene improvizálnia

Sok olyan játéka volt Pickettnek ezen a két meccsen, ami eredményt tekintve jól sikerült, hiszen haladt előre a támadósor, azonban feleslegesen hozta magát nehéz helyzetbe. A Steelers irányítója jelenleg az improvizációból akar megélni, azonban ez hosszú távon nagyon nem jó és nem fenntartható stratégia, meg kell tanulnia a zsebből sikeresnek lenni.

Jó statisztika erre, hogy a 2. legnagyobb arányban hívtak be a számára gyors passzt (short dropback), miközben az 5. legnagyobb arányban indította el a passzait 2,5 másodperc felett. Ennek a két adatnak általában pozitívan, nem negatívan kellene korrelálnia, azonban Pickett nem hajtja végre a gyors passzokat, hanem hosszabbítani akarja a játékot.

Érdekes módon a bye week előtt gyorsabban szabadult a labdától (2,61 mp, ami a 14. volt a 34-ből), azonban a bye week után, ahol elvileg jobban teljesített, ez a szám felugrott 2,91 másodpercre, aminél csak Justin Fields indította el lassabban a passzait.

Az improvizációs képesség alapvetően egy nagyon hasznos dolog, hiszen sok mindenből ki tud húzni. De nem lehet egyedül erre támaszkodni, Pickett pedig jelenleg ebből akar megélni. A probléma pedig az, hogy bármennyire is szereti ezt csinálni, nem elég jó benne. Ezen a két vizsgált meccsen egyébként sokszor jól jött ki belőle, de egész szezont vizsgálva a zseben kívüli passzoknál az EPA-je a 43. volt a ligában.

Ez volt az egyik bajom vele az egyetemen is egyébként, hogy az ő skill setjével elsősorban zsebirányítónak kellene lennie, de ő teljesen más stílusban akar játszani, ami nem illik a képességeihez. Valamennyire mobilis, de azért NFL-szinten egyáltalán nem különleges, a karja szintén maximum átlagos, ami nem elég futtából, off-platform eleresztett nagy játékokhoz.

Pickett nem érzi jól a zsebet, és minél előbb szabadulni akar onnan. Tele volt olyan játékokkal ez a két meccsfelvétel, ahol kicsit többet a zsebben maradva összejött volna a felrajzolt játék, ő azonban ezt nem várta meg és inkább gyorsan kimozgott, hátha a szabadabb területen könnyebb dolga lesz.

A Ravens ellen több olyan eset volt, amikor így is kihozott jó játékokat, tehát végülis eredményes volt a play, de úgy gondolom, hogy ha a jövőre akarunk vetíteni, akkor elsősorban nem az eredményt, hanem az oda vezető folyamatot kell néznünk.

Itt van tökéletes példának a meccset megnyerő dobás. Maga a passz, amit Pickett eleresztett, az nagyon nehéz és gyönyörűen sikerült (ezért is kapott magas értékelést a PFF-től). De sokkal egyszerűbben is megoldhatta volna a helyzetet.

A hátsó kamerás felvételen látszik, hogy Pickett amint megkapja a labdát, elkezd balra tendálni, aminek az ég egy adta világon semmi oka és haszna nem volt. Konkrétan belefutott a nyomásba és majdnem sack lett a vége. Ezt végül elkerülte és kiosztott egy gyönyörű passzt, de ha ott marad a zsebben és fellép, akkor két elkapója is üresre játszotta volna magát és mindkettővel touchdownt érhetett volna el.

Az eredmény itt persze ugyanaz, de ha 100-szor újrajátsszák ezt a playt, akkor jóval többször lesz sikeres a zsebben maradós verzióval, mint ezzel a kifutóssal.

Jöjjön egy következő példa:

Gyönyörűen felrajzolt stick-n-nod játék volt, a tight end az első olvasás, üresre is játszotta magát, de Pickett nem indította el a labdát, helyette kimozgott (szépen elkerülve az érkező védőt) és megoldott egy pozitív játékot. Az eredmény jó, de ha a folyamat jó lett volna, akkor még több yardot szerezhettek volna, és hosszú távon sokkal többször fog működni egy zsebből eldobott ilyen passz, mint egy védőkikerülős-kimozgós-futtából dobós próbálkozás.

Itt egy újabb példa, ahol az első olvasást nem dobja meg Pickett, pedig a WR üresre játssza magát kifelé törve a befelé forduló CB ellen. Helyette kifordul a zsebből és úgy próbál megoldani egy játékot.

Azt külön kiemelném a videón, hogy az elkapója mennyire frusztrált a játék után, hogy nem felé ment a labda, miközben ő volt az első olvasás és üresre is játszotta magát. És ez volt nem az egyetlen ilyen jelenet ezen a két meccsen.

Egy példa a Raiders elleni meccsről is:

Simán volt helye és ideje ott maradni a zsebben Pickettnek, egy ici-picit várva szabadjára is játszotta volna magát az elkapója a pálya teljesen üres részére, de ő inkább kifutott az egész tiszta zsebből.

Nem érzi a zsebet, nagyon hamar ki akar mozogni

A fenti példák is jól mutatják, hogy Pickett nagyon hamar ki akar mozogni a zsebből és rengetegszer tiszta zsebeket hagy el. A fenti példáknál a végeredmény jó volt, de egyáltalán nincs ez mindig így.

A zsebben maradva könnyen megtalálhatta volna a befelé üres területre érkező Pickenst, ő azonban elkezdett hátul futkározni és végül sack lett a vége.

Itt van még két példa a Raiders elleni találkozóról, ahol tökéletes zseb van Pickett előtt, az útvonalak még bőven kialakulóban vannak, ő azonban máris elindul a zseben kívülre.

De itt van két további videó két másik meccsről is:

Ez egy nagyon rossz tulajdonság és mindenképp változtatnia kellene ezen a szokásán.

Zónázás ellen gyenge, nincs anticipation a játékában

Az elején írtam, hogy Pickett jó emberezés ellen, azonban ez az egyszerűbb feladat egy irányító számára. A zónázás már egy nehezebb történet, hiszen itt nem elég a dropback végén megnézni, hogy valaki üresen van vagy sem, esetleg elszakad hamarosan az őt egy-az-egyben őrző emberétől, hanem előre kell látni, hogy a támadó hová fog érkezni és hogy a védők hogyan mozognak, milyen üres területek nyílhatnak meg a pályán. Itt nem egy pillanatképet kell nézni, hanem előre kiszámítani azt, hogy mi fog történni.

Na és Pickett ezt egyelőre nem igazán látja, egyszerűen nincs anticipation a játékában.

A Steelers irányítójának zónázás elleni számai katasztrófák:

Ez minden szempontból borzasztó. És ebben még nincs is benne, hogy próbálkozásonkénti air yardban a 62. helyen végzett. Egyszerűen nem látja a középtávolban megnyíló üres területeket. Ha pedig látja, akkor meg nagyon pontatlanul dob oda (52,9%, ami a 62. helyre elég, miközben emberezés ellen 66,7%-os mutatóval a 17. legjobb volt).

Már a korábbiakban is láttunk erre példát, csak besoroltam egy másik kategóriába is őket, ahol végül improvizációval kihozott valamit a playből. De tipikusan ilyen volt a stick-n-nod játék, vagy ilyen volt a “kevesebbet kell improvizálni” rész utolsó-, és a “hamar hagyja el a zsebet” kategória első játéka is. És van még itt pár, csak erről a két említett meccsről.

Az első példa még csak nem is zónázás, hanem emberezés, de itt is látszik az anticipation hiánya.

A Steelers egy bunch formációt használ a jobb oldalon, amiből egy flat-corner kombinációt akarnak eladni. Általában a flat szokott ebből működni, hiszen a bunch két embere takarítja az utat előtte, azonban ezt a Ravens egy nagyon jó banjo hívással kivédte. Azonban ez a védekezés azt is jelentette, hogy a második opció, a corner útvonalat futó Pickens nagy helyzeti előnyben lesz az őrzőjével szemben, hiszen kifelé fog törni, miközben a védője belülről őrzi. Ez egy elég egyszerű olvasás lett volna Pickett számára, de nem dobta meg a cornert.

Ezután átnézett a túloldalra, ahol azt kellett volna látnia, hogy Freiermuth kifelé törve szintén helyzeti előnyben van az őrzőjével szemben, így könnyen touchdownt érhetne el. Pickett azonban ezt sem látta meg és ismét csak elkezdett egy tiszta zsebből kifelé mozogni.

A következő példa harmadik és hosszúra:

Hasonló a helyzet, mint már egy korábban mutatott játéknál, amikor az elkapó ugyanúgy a jobb oldalon ugyanúgy a first down vonalnál kifelé törve üresre játszotta magát, majd mikor nem kapta a labdát, elég mérges volt. Itt pontosan ugyanaz a helyzet, ráadásul harmadik downra, ami súlyosbítja a problémát. Pickett a jobb oldali route kombinációt olvassa, és látnia kellene, hogy a szélső CB a pálya közepe felé néz, így baromi nehéz dolga lenne a háta mögé menő passzal bármit is kezdeni. Az elkapó pedig pontosan azt a területet célozza, üresre is játssza magát, de Pickett a kellően tiszta zsebben nem várt még egy ütemet, hogy ezt megdobhassa, hanem a (túl) rövid opciót dobta csak meg, és jöhetett a punt.

Menjünk a Raiders elleni meccsre és jöjjön egy play action játék, ami tökéletesen megnyitotta a megjátszani kívánt üres területet, de Pickett mégsem dobta meg.

Az egész játék arra van kitalálva, hogy a play action felhúzza a linebackereket és a mögöttük lévő üres területre érkezzen be az elkapó. Ez mind meg is történik, de Pickett nem látja előre kialakulni a dolgot. A dropback végén odanéz az elkapóra, aki akkor még nincs üresen, és mivel nincs anticipation a QB játékában, így túl hamar átnéz a túloldalra, ahol tényleg nincs üresen az elkapója, így inkább elindul kifelé a zsebből és kidobja a labdát oldalra.

És mind közül talán ez a legcsúnyább:

Újabb play action, ami tökéletesen működik, a linebackerek fellépnek, mögöttük pedig megnyílik egy hatalmas terület, ahová megy is az elkapó, akinek ennél a játéknál az első olvasásnak kell lennie. Pickett valamiért mégsem dobja ezt meg és inkább elkezd menekülni a teljesen tiszta zseb ellenére.

Persze nem akarom azt mondani, hogy egyetlen jó dobása sincs zónázás ellen. Valamennyit fejlődött ebben és a szezon végére már legalább pár példát láttunk arra, hogy anticipate-elt, vagy hogy szűk zónába be merte dobni a labdát.

A szezon legjobb passzát végülis így eresztette el. Ez tényleg gyönyörű, igazi Big Time Throw volt!

És ez is szép volt harmadik és hosszúra:

Valószínűleg ez volt Pickett két legjobb dobása zónázás ellen az egész szezonban. De sokkal-sokkal több az elhibázott lehetőség jelenleg.

Túl hamar dob checkdownt

Szintén tendencia Pickett játékában, hogy nem várja meg a kialakuló játékot középtávolban vagy mélyebben, hanem túl gyorsan dob egy checkdownt. Ez is visszavezethető az anticipation hiányára, hiszen nem látja előre, hogy pontosan mi és hogyan fog kialakulni kicsit mélyebben, úgyhogy ezeket gyorsan elveti és túl hamar jön a checkdown. Erre egyébként már a védelmek is kezdenek rájönni és a szokásosnál hamarabb lépnek fel a checkdown opcióra megcsinálni a szerelést még akkor is, ha mögöttük van üresen megjátszható elkapó.

Az előző kategória első játéka is jöhetne akár ide, ahol nem várta meg a kialakuló játékot harmadik és hosszúra. De van még erre példa, mondjuk ez:

Pickett a dropback végén a bal oldali koncepciót olvassa, ahol tényleg nem játszható meg senki, így gyorsan áttér a backside-ra. Ahol lenne egy tökéletesen működő dig útvonal befelé, de Pickett ezt nem várja meg a nagyon tiszta zsebben és egyből a checkdown felé fordul.

Itt a következő játék is:

Pickett a bal oldalt olvassa először, de rendkívül gyorsan otthagyja a koncepciót és nézi a checkdownját. Még csak az útvonal tetejére sem ért az elkapója, mikor már Najee Harrist nézi. Pedig NFL szinten elég nagy terület volt ott három védő között, ahová a visszaforduló WR-nek be lehetett volna dobni a labdát.

Végül itt egy játék egy másik meccsről a Bengals ellen, ami szintén jól illusztrálja a problémát.

Tökéletes a play design, hiszen egy scissors koncepciót látunk, ami azt jelenti, hogy a belülről induló elkapó kifelé, a kívülről induló befelé tör mélyen. Így ketten lesznek a safety területén, tehát a safety bárhogy dönt, az egyikük biztosan üresen lesz. Teljesen tiszta a zseb, Pickett mégsem várja meg, hogy kialakuljon a játék, ami egyébként touchdownt ért volna. Helyette sietve megdob egy checkdownt.

via Alex Rollins

És vannak simán rossz döntései is

A végére hagytam a két legcsúnyább játékát erről a két meccsről, egy tényleges és egy majdnem interception.

Persze mindenkinél előfordulnak a rossz döntések és interceptionök, szóval különösen nem húzom le ezekért, mert nem volt nagy tendencia a játékában. A zónázás elleni nagy problémák és a zsebérzet hiánya sokkal jobban aggasztanak Pickett kapcsán.

Pontosság problémák

Pickettnek a középtávoli és mély labdák pontosságával is akadnak problémái. A Ravens ellen ezek annyira nem jöttek ki (nem véletlen az elit PFF grade), de a szezon többi részében azért igen. Középtávoli labdáknál – ami talán a legfontosabb része a pályának – csak Davis Mills volt pontatlanabb nála az egész ligában (43,8%). Nem vezette az elkapókat, sokszor mögéjük mentek a labdák, le kellett lassítaniuk, amik limitálták az elkapás valószínűségét és az elkapás utáni yardok lehetőségét is.

A rendszer nem segítette

A rosszabb statisztikákra van egy elég jó mentsége Pickettnek, méghozzá hogy Matt Canada támadókoordinátor nem egy igazán jó szakember. Sok mindent csinál a snap előtt (motionök stb.), de snap után eléggé egyszerű és kiismerhető a támadósora, amit a védelmek is tudnak. Sokat futtatja a labdát tömött boxokba és a passzjátékok mellett a futások sem valami változatosak. Pat Freiermuth pedig arra is rávilágított valamikor, hogy nem igazán vannak hot route-ok beépítve blitzek esetén, ami megmosolyogtató.

A rossz hír az, hogy érthetetlen módon a Steelers megtartotta Canadát, tehát ebből a szempontból nem várható javulás Pickett számára.

Szóval… megtalálta a Steelers a franchise irányítóját?

Ha Kenny Pickett úgy fog játszani a jövőben, mint újoncként, akkor biztosan nem. Szóval ha tényleg “pro-ready” volt, ahogy sokan be akarták állítani prospectként, akkor pár év múlva új irányítót kell keresnie a Steelersnek. Szerintem nem volt annyira NFL-kész tavaly sem, szóval ebből a szempontból ez egy jó hír, hiszen ezek szerint van benne fejlődési lehetőség.

A problémám alapvetően az, hogy egyrészt fejben nagy fejlődésre lenne szükség zónázás ellen, olvasásban, feldolgozókészségben, anticipationben, illetve zseb menedzselésben, zsebérzetben – sokkal nagyobbra mint azt a legtöbben gondolják. Az természetes, hogy újoncként nem lesz ebben kifejezetten jó valaki, de azért Pickett a spektrum másik végén volt. Ez tapasztalattal mindenképp fejleszthető dolog, szóval várhatóan jobb lesz benne – a kérdés az, hogy mennyire.

Struktúrán belül kell jobbnak lennie, ám ami még fontosabb, hogy akarnia is kell struktúrán belül játszani. Jelenleg ugyanis nem akar, és folyamatosan menekülni akar a zseben kívülre, hogy majd ott struktúrán kívül megold valamit. Ez nem egy fenntartható játékstílus, főleg nem Pickett maximum közepes adottságaival. Ráadásul ez nem új tulajdonság nála, már az egyetemen is ilyen volt, és nagyon nagyon ritka az, hogy egy irányító tud az alapvető stílusán változtatni.

Azokkal az irányítókkal pedig nagyon vigyázni kell, akik ki akarnak mozogni a zsebből, struktúrán kívül akarnak kreálni, de ebben nem igazán jók. A Ravens elleni meccsen szinte minden jól alakult Pickett számára ilyen szempontból, szóval ez egy jó ellenpélda, de ez nem lesz mindig így, és nem is volt igaz a tavalyi évére összességében – lásd 43. legjobb EPA zseben kívüli passzoknál. Ilyen stílussal próbált sikeres lenni Baker Mayfield is, akinek voltak fellángolásai meg minden, de összességében nem vált be a profik közt.

Szóval hacsak Pickett nem tud jelentősen változtatni a játékának alapstílusán, akkor nem hogy felső polcos top10-es irányító nem lesz belőle, de még csak az átlag feletti 11-16. szintre sem fog felérni. Azt a draft előtt sem gondoltam, hogy valaha top10-es irányító lehet belőle, és ez a véleményem nem változott azóta sem. A mostani elemzés után pedig abban is bizonytalanabb vagyok, hogy az átlagon felüli (Cousins, Carr, Tannehill stb.) szintet meg fogja ütni.

Persze ha megtanul a zseben belül játszani és nagyot fejlődik olvasásban, feldolgozókészségben, anticipationben, akkor ezt párosítva a kisebb arányú improvizációval, elképzelhető a szintugrás és hogy egy nagyon jó csapattal körülvéve sikerekre tudja vezetni a Steelerst. Ehhez azonban – ahogy fentebb is látni lehetett – elég nagy fejlődésre lesz szükség tőle.

[/ppp_patron_only]