Connect with us

Draft

Már megint jobb a jövő évi irányító class?

Minden évben elsütjük a jól hangzó strófát, hogy a jövő évi irányító class jobb mint az idei. Sokszor így is van, máskor meg csak úgy tűnik abban a pillanatban. Most nem fogok nyilatkozni, csak megnézzük közösen, hogy a class két legjobbjának tartott QB-ja mit is tud, valamint bedobunk még pár nevet, aki odaérhet az első körbe és rátok bízom a megítélést, hogy ez jobb lehet-e mint az idei felhozatal.

Caleb Williams, USC

Rögtön egy nagyon erős mondattal nyitnék, hogy aztán jöhessen mindenki leírni, hogy ez nem úgy lesz, miért kell mindig túlozni és hasonló. De Caleb Williamsről sokan úgy nyilatkoznak, mint aki a következő Patrick Mahomes lehet. És részben egyet is értek velük. Nem azért, mert Williams minden idők vagy csak az utóbbi évtized legnagyobb irányító tehetsége, sőt egyelőre várjuk ki, hogy pontosan milyen lesz az utolsó éve. Ellenben a játékstílusa, a természetes ösztönei szerintem összekeverhetetlenül a kor legjobb irányítójára emlékeztetnek mindenkit. Ebben pedig két fő tényező játszik szerepet.

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

Ösztönös tehetség

És akkor kezdjük is ezzel az ösztönös dologgal, amit bár nehéz megragadni, de mégis mindenki tudja miről beszélünk. Williams ugyanis struktúrán kívül, amikor összeomlik körülötte a fal és improvizálnia kell, akkor az egyik legjobb, akit az egyetemen valaha láttunk.

Ezeknél a játékoknál ugyanis a lehető legnagyobb nyugodtsággal és emberfeletti megérzésekkel rendelkezik. Érzi mennyi ideje van a zsebben, mikor kell fellépni, de azt is nagyon jól tudja, hogy mikor kell elhagynia a menedéket. Egyszerűen kifejezve van egy olyan belső órája, ami megfoghatatlan, de segít neki gyors és jó döntést hozni pillanatok alatt. Szögezzük le a legfontosabbat. Williams elsősorban a zsebből szeret passzolni, de nem rest kilépni, ha erre van szükség.

És ha az ellenfél azt gondolja, hogy azzal jól járt, ha kikergeti a zsebből, akkor nagyot tévedett. Ugyanis Williams futtából tényleg Mahomes szintű labdákat tud megdobni, néha a test és fizika törvényeit meghazudtoló átadásokra képes. Egészen kifacsarodottnak tűnő testhelyzetből indít el csodaszép átadásokat, mintha csak még mindig a zsebben állna.

A technikája és a karja is átlag feletti, így nagy természetességgel dob meg olyan labdákat mikor jobbra kell menekülnie, de a célpontja balra mozog és fordítva. Ez persze nem mindig a legjobb gyakorlat, de nagyszerűen megmutatja, hogy mit enged a teste.

A tavalyi évben a ProFootballFocus statisztikái szerint 707 yardot, 7 touchdownt és 10 magas értékű dobást hozott össze, természetesen mindhárom a legtöbb volt az országban.

Az atletikus képességeiről keveset hallani, pedig ezek is messze átlag felettiek, még jobbak is mint Mahomes képességei, sőt több scout azt várja, hogy 4,40-4,50 másodperc közötti 40 yardra képes, aminél csak három jobb irányító volt a 2023-as classban. Így nem csak scramble játékoknál, de előre felrajzolt irányítófutásoknál is többet láthatjuk, ha egy jó rendszerbe kerül.

Higgadtság nyomás alatt

Részben az előző ponttal függ össze, hogy miként teljesít nyomás alatt. Ugyanis már a fent leírtakból kitalálható, hogy kiválóan. Megint csak az idei classzal összehasonlítva, mindenkinél messze jobban. Tavaly 106 alkalommal került nyomás alá, ezalatt pedig 10 touchdownt szerzett, miközben egyszer sem adta el a labdát és 73%-os pontossággal passzolt – a ligaátlag 40% körül mozog.

Egy rendkívül hidegvérű játékos, aki nagyszerűen érzi a zsebet, kis mozgásával pedig meg tudja könnyíteni a támadófalának a dolgát, de ha már minden kötél szakad, akkor könnyedén lép el az érkező emberek elől. Nem egy félős típus, nem iramodik meg, amíg egyáltalán nem indokolt, a célpontjain tartja a szemét a végsőkig, ezzel pedig nagyban megkönnyíti az elkapók dolgát, hogy elszakadjanak. A tavalyi szezonban amikor nyomás alá került az átlagos passzolási ideje 3,98 másodperc volt, ami a legtöbb a kezdő irányítók között, tehát közel négy másodpercig fenntartotta átlagosan a játékot akkor is, ha közel voltak hozzá.

Nem ijed meg az ütésektől és szoros őrizetbe bedobott labdáktól sem. Nem egy olyan átadása volt, amikor már jött az ütés, de ő a végsőkig magánál tartotta a játékszert kedvezőbb helyzet kialakulása miatt.

Akkor miért nem ő minden idők legjobb prospectje?

Még van egy éve, hogy tegyen arról, hogy ez így legyen, mert bár nincs kétségem afelől, hogy a jövő évi draft messze legnagyobb sztárja lesz, de vannak kisebb hibái.

Amiért a legtöbbet kritizáljak, az a túlzott vakmerőség és inkonzisztencia. Néha az az ember érzése, hogy túl sokat akar. És bár nagyon sokszor be is jön neki a számítása, de vannak még csúnya labdaeladásai. Kicsit Josh Allen érzése van ebben az embernek, hogy rengeteg extra dobás jön tőle, de a kelleténél egy kicsit több hiba is. Egyszerűen nehéz elképzelni, hogy a rengeteg varázslatból, amit az egyetemen mutatott, azt a profik között is fenn tudja tartani.

Erőlteti a szoros őrizetes labdákat, bízik a karjában és a pontosságában, pedig néha a középtávoli passzoknál hajlamos mellé lőni. A dobó mozdulatának felsőtesti része hibátlan, de a csípő és lábmunkája csak átlag feletti, nem tökéletes, így becsúsznak csúnya periódusok.

Williams egy kivételes játékos, ne legyen kétségünk. Lehet hogy nem tud mindent átmenteni a profik közé és lehet hogy nem lesz minden idők leghibátlanabb prospectje, de az biztos hogy a nem tanítható dolgokban az elmúlt évek játékosai közül felfele lóg ki és mentálisan sem voltak sokan ilyen erősek mint ő.

Drake Maye, North Carolina

Ha Williams játékát Mahomeséhoz hasonlítottuk, akkor Maye-nél nehéz nem észrevenni a mostani Herberttel való párhuzamot. Nyilván egy prospect kiadásban és sokkal kisebb mintával. Maye a 2023-as év meglepetése volt, a szezon háromnegyedéig vezette a ligát passzolt yardokban, touchdownokban, összesen szerzett yardokban és összesen szerzett touchdownokban is. Nála is két tényezőre lehet elsősorban mutogatni és ha már Dani cikke Herberttel kapcsolatban az ágyúkar és számítógép-agy analógiát használta, akkor ezt fogom én is most megnevesíteni.

Számítógép-agy

Maye fiatalságához képest egy kiváló snap előtti olvasó. Pillanatok alatt méri fel a pályát és fordítja a saját előnyére. Felismeri a védő felállásokat, de még egyes játkosok külön beállásait is. Elkapói mondták róla, hogy többször segített nekik, hogy a velük felálló cornerback csípőfordításából tudta, hogy milyen technikát fog alkalmazni és merre próbálja szorítani, amit aztán kihasználtak a játékok során.

Egy egyetemi játékoshoz képest pedig sokszor élt a megtévesztés erejével is, a szemével manipulálta a safetyket vagy a linebackereket, hogy üresen maradjon a pálya azon része, amit támadni szeretne. Amíg Williamst sokszor a rendszer segítette, hogy sok elkapás utáni yardot szerezzen, addig Maye-nek sokszor meg kellett küzdeni az elemekkel és neki kellett biztosítani az elkapóinak szabad területet a továbbhaladásra.

Snap utáni olvasásban nyilván van még mit tanulnia, de egyetemi szinten itt is kiváló munkát végez. Relatíve gyorsan ismeri fel a blitzeket és szabadul meg a labdától a felszabaduló területre, de különösen a manapság nagyon trendi RPO játékoknál lehet hasznos az olvasási képessége.

Tudja mikor kell egy elkapójának egy bizonyos területre érkeznie és nagyszerűen számítja ki, hogy mikor engedje el a labdát, hogy a védők még ne tudjanak összezárni előtte, de a WR-nek legyen esélye megfogni a játékszert.

Ágyú kar

Ezt talán kevésbé kell magyarázni, de több helyzetben hasznos lehet mint hinnénk. Maye karja az egyik legjobb a jövőbeli prospectek között, ami nem csak azt jelenti, hogy könnyedén dob meg 40-50 yardos labdákat is, de nagy erő és sebesség van a játékában.

A hosszú labdáknál ha van ideje beleállni, akkor csak egy gyors elkapó kell, mert a levegőben vagy 50 yardot is ül a labda, de ha nincs ideje beleállni, akkor csak simán vállból is képes kompenzálni.

 

A labdáinak van egy sebessége, ami a szűk helyre bedobott játékoknál, a Red Zone-ban kifejezetten hasznos, nagyon erős lézerekkel képes operálni. Ebben elsősorban az segíti, hogy nagyon erős a törzse, így kis fordulatból is nagy lendületet tud venni és erősen tudja a testét tartani dobás közben.

Miért tartunk tőle mégis?

Az ösztönei nem csak hogy nem olyan jók mint Williamsnek például, de inkább átlagosak. A zsebben néha magára húzza a nyomást, nem érzi mikor szabaduljon a labdától, sőt legtöbbször túlságosan sokáig dajkálja. A célpontjain gyorsan megy ugyan végig, de mégis keresi a jobbnál jobb lehetőséget a passzolás helyett. Meg kell tanulnia megdobni a checkdown labdákat is, mert úgy fog járni mint Burrow az első éveiben.

A technikája nem igazán csiszolt. A lábait néha túlságosan szét nyitja passz közben, ezzel a dobás stabilitása változik. A karját pedig túl szűk ívben viszi fel, ami segíti a gyorsaságot, de pontatlansághoz vezet.

Maye egy kiforratlan játékos. Az ő esetében sokkal jobban kell vigyázni a nagy szavakkal mint Williams esetében. Sokkal jobban el tudom képzelni róla, hogy alább hagy a hype, ugyanakkor azt is, hogy csak megerősíti a státuszát. Neki többet kell tanítani, hogyan kell futballozni és nincs is olyan érzése az embernek, hogy egyszer majd top5 irányító lesz, de egy stabil franchise játékos mindenképp.

A többiek

A két szupertehetség mögött pedig van pár irányító, akiért jelenleg nagyon lelkesednek, de náluk már vastagon vannak kérdések, elég kicsi a mintánk is a jó teljesítményükről és jelenleg erősnek érzem az elsőkörös hype-ot is mindenkinél, még ha vannak is biztató jelek.

Michael Penix Jr. , Washington

Egy nagyon jó ütemirányító, aki jól hajtja végre a felrajzolt játékokat, gyorsan szabadul a labdától ha minden a terv szerint halad. Emellé egy nagyon jó felépítésű játos, akit nehéz levinni és kevés labdaeladása is van. Az erős karja segíti, hogy a hosszú játékok is jól működjenek vele a fedélzeten, így tényleg csak egy scriptet kell írni neki és megdob mindent, amit kérnek tőle.

Ugyanakkor hiányzik belőle a természetesség és az ösztönök. Nyomás alatt pontatlanná és kapkodóvá válik, különösen az amúgy sem tökéletes lábmunkája esik szét, amelynek sok elrontott könnyűnek tűnő dobás a vége. Igyekszik időt vásárolni az elkapóinak, de nincs igazi X faktor a lábaiban.

A legnagyobb probléma azonban a sérülékenysége és a kora. Jövőre 24 éves lesz és az egyetem eltöltött öt szezonjából egyetlen egyet játszott végig.

Quinn Ewers, Texas

Ewers egy nagyon érdekes prospect, ugyanis a valaha volt egyik legtehetségesebb recruitként érkezett az egyetemre, de mivel nem kaphatott Stroud miatt kezdőt a tavalyi évben, így rögtön csapatot váltott és az Ohio State-ről a Texasnál kötött ki. Sérülése miatt ráadásul nincs egy egész évünk róla. Az évet mindenesetre nem kezdte a legjobban, sokat volt pontatlan, sokáig tartogatta a labdát és nem érezte a nyomást.

Ellenben az év végén amikor visszatért, akkor egy kicserélt játékost láthattunk. Sokkal higgadtabb volt, időt nyert a társainak és ami a legfontosabb, hogy nem kapkodott. Úgy tűnt hogy mentálisan is ugrott egyet, ugyanis a gunslinger, kicsit mohó játékosból egy megfontoltabb, az olvasásain jobban végigmenő irányítót láthattunk. Nagyon nehéz megítélni a játékát, mert mintha két teljesen különböző játékos lett volna az idény két részében, így az idei év mindenképpen kell az ő pontos megítéléséhez.

Bo Nix, Oregon

Soha nem gondoltam volna az Auburnön mutatott játéka alapján, hogy Nix egy ilyen cikk hasábjain lesz, de tavaly az Oregon mezében mintha teljesen kicserélték volna. A legnagyobb gondja mindig az volt, hogy nyomás alatt borzasztó döntéseket hozott és rengeteg labdát adott el. Sem fejben, sem pedig fizikailag nem volt képes menekülni a nyomás elől, a játéka rendszeresen szétesett és nem is tudta meghosszabbítani a játékokat. Hogy ezt teljesen helyretette-e nehéz megítélni, mert a Pac12 mezején kevesebbet kellett ezzel küzdenie, de tény hogy javult a játéka.

A labdákat sokkal gyorsabban engedi ki a kezei közül, elsősorban annak köszönhetően, hogy gyorsult az olvasási folyamata, de a dobó mozdulatán is csiszolt. Kicsit még mindig túlságosan vállból dob, de már jobban használja az alsótestét is. A felépítése kiváló és a lábait is lehet használni. Egy csupaszív játékos, aki a hiányosságait küzdéssel kompenzálja. Az más kérdés, hogy ez NFL szinten mennyit ér. Véleményem szerint nem sokat, de ha az Oregon hasonlóan jó lesz mint tavaly, akkor a Heisman versenybe beleszólhat és talán elkelhet a jövő évi drafton is. Én személy szerint nem látok első két napos tehetséget benne.

K.J. Jefferson, Arkansas

Jefferson egy nagyszerű atléta, aki struktúrán kívüli dolgokban jobb mint simán a zsebben. Ez egyetemi szinten még vonzó lehet, de az NFL-ben aligha lesz helye, ha nem fejlődik szignifikánsan. Jelenleg egy olyan dual-threat fegyver, akinek a lábaira lehet alapozni, sokszor Lamar Jackson szintű megiramodásokra képes, de túlságosan nyers, hogy belőle igazi NFL tehetség legyen.

Nem áll bele a dobásokba, folyamatosan mozgásban van, akkor is amikor már rég fegyelmezetten ki kéne támasztania. Túlságosan elfordítja a csípőjét a dobómozdulat közben és nem viszi végig a mozdulatot sem. Ennek köszönhetően elég pontatlan, rövid célpontoknál is gyakran a bokához dobálja a labdát vagy éppen túl magasan.

Hasonlóan problémás az olvasási fegyelmezetlensége. Ne megy végig a readeken, hanem ha nem jó az első célpont, akkor futni kezd. Nem elég figyelmes blitzeknél, csak a lábainak köszönheti, hogy sokszor talpon marad.

 

A biztos hogy kivételes mennyire mozgékony, főleg az első pár lépése robbanékony, valamint zone readeknél is hatalmas kincs, de egyelőre ő is közelebb áll egy harmadik napos pickhez mint egy elsőhöz.

[/ppp_patron_only]

Related Topics

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!