Két jó és két újjáépülő csapat versenyez jövőre az NFC Westben: előbbieknél alig találni gyenge láncszemet, míg az utóbbiaknál éppen a bőség zavara okoz nehézséget. Lássuk a 49ers, Cardinals, Seahawks, Rams négyes sebezhető pontjait!
San Francisco 49ers
A leggyengébb láncszem: Az irányító
Nem mutat túl jól, ha a csapatodban a legfontosabb poszton van a gyenge láncszem, de a 49ers esete speciális. A liga talán legjobb keretével rendelkezik a San Francisco, az már-már cheat code lenne, ha egy elit irányítót is maguknál tudhatnának az egyenként top 5-ös (de lehet, hogy top 3-as) támadósor és védelem mellett. A helyzet azért nem tragikus, de annál több kérdést vet fel.
Jimmy Garoppolo a Raidersbe szerződött, szóval papíron két versenyző maradt a kezdő irányító posztért: a sérülésektől hátráltatott, a világ minden pickjéért draftolt Trey Lance és a tavaly újoncként parádésan bemutatkozó Mr. Irrelevant Brock Purdy. Viszont hiába a rengeteg befektetett tőke, Lance egyre inkább bustnak tűnik és jó eséllyel csak akkor fog kezdeni, ha Purdy esetleg nem épül fel a könyöksérüléséből.
A tavalyi éve alapján nem is feltétlenül fair dolog Purdyt a leggyengébb láncszemnek titulálni, azt azonban látni kell, hogy Kyle Shanahan rendszere és a liga legjobb skill személyzete olyan helyzetet kínálnak a Frisco mindenkori (közelmúltbéli) irányítójának, amit sehol máshol nem kapnának meg. Ez persze továbbra is jelen van, de egy irányító esetében soha nem árt várni legalább két szezont, mielőtt elkönyveljük valamelyik polcon, pláne nem egy nagyon furcsa könyöksérülés után. Purdyvel kapcsolatban még mindig sok a kérdőjel, Lance-szel pedig még több, így pedig azért nem lehetnek maradéktalanul nyugodtak a szurkolók.
Miben lehet bízni?
[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]
A reálisnak tűnő várakozás az, hogy a 49ers QB-játéka nem esik vissza jelentősen a tavalyihoz képest. Az optimista forgatókönyvek szerint viszont még az előrelépés sem kizárt. A stabil és érett játék, mint kiváló alap Purdy mellett szól, Lance-nek viszont még mindig magasabban van a plafonja, még kijöhet belőle az a potenciál, ami miatt 2021-ben harmadikként kelt el a drafton. Az alacsony minta miatt sem szabad Trey Lance-t teljesen leírni, és bár a házat nem szabad feltenni rá, de elképzelhető, hogy két minőségi irányítója is lesz a 49ersnek idén. Ha pedig mindketten csalódást keltenének, még mindig ott van a korábbi első körös Sam Darnold, akinek voltak ígéretes megmozdulásai karrierje elején és egy ilyen elit közegben akár még ő is kiteljesedhet.
Mi/ki lehet még a leggyengébb láncszem?
Már az abszolút leggyengébb kiválasztása sem egyszerű a Friscónál, de azért próbáljuk meg ezt is. A támadófal passzblokkolásban top5-ös, futásblokkolásban pedig top10-es egység volt tavaly, de ez kis túlzással Trent Williams egyszemélyes érdeme. A fal B-betűs belső része (Banks, Brendel és Burford) jó indulattal is legfeljebb átlagosnak mondható. Mike McGlinchey Denverbe költözése is érzékenyen érintheti őket, hiszen az eddig nagyon kevés pályát látó, és akkor sem remeklő Colton McKivitz fog kezdeni. Ha nagyon kötözködni akarunk, a secondaryben is elférhet egy kis javulás, de gyengének semmiképp sem mondható az az egység sem.
Arizona Cardinals
A leggyengébb láncszem: Minden
A Cardinals is nehéz kérdés, bár pont ellentétes okból, mint a 49ers. Tavaly a csapat minden mutatóban a legrosszabb ötbe, de minimum a liga alsó harmadába tartozott, idén pedig belekezdett egy újjáépítésbe, vagyis a roster még gyengült is. Emellett az irányító Kyler Murray is sérüléssel küzd, ráadásul kvázi dedikáltan tankol a csapat, így az sem kizárt, hogy a korábbi 1/1-es csak pár meccset kap a szezon végén (jövőre pedig lecserélik egy másik 1/1-esre).
Konkrétan tehát bármelyik csapatrész ellen lehetne érvelni, de ha már mindenképp ki kell emelni valamit, akkor szerintem a védőfal helyzete a legelkeserítőbb. J.J. Watt visszavonult, a karrierje legjobb évét hozó Zach Allen a Broncosba szerződött, a szintén kezdő Markus Golden pedig a Steelersbe. A maradók és az érkezők között pedig még az átlagos teljesítmény is kirívónak számít.
J.J. Watt (99) idén már nem lesz ott a védőfalban
Miben lehet bízni?
Rebuild és tankolás van, a szezonnal kapcsolatban túl sok mindenben azért nem lehet bízni. Persze nem lenne baj, ha például az idei draftoltak, mint például az 1/6-os Paris Johnson vagy a második körös szélső passzsiettető BJ Ojulari (a Giantsben játszó Azeez öccse) beválna. Emellett lehet szurkolni a Texansnak, hogy lehetőleg minél rosszabb szezont produkáljon, mert így a Cardinals akár kétszer is húzhatna a top3-ban 2024-ben. Ez egy ilyen szezon, már most lehet készülni a következő idényre.
Mi/ki lehet még a leggyengébb láncszem?
Csak hogy ne tudjuk le a dolgot azzal, hogy minden rossz, kiemelhetjük például a skill személyzetet, mint ami kiemelkedően rosszul néz ki. Marquise Brown lehet az első számú elkapó, ami már rögtön nem hangzik jól. Rondale Moore oké, hogy slot-elkapó, de az átlagos elkapási mélysége tavaly másfél yard volt. A tavalyi újonc Greg Dortch-nak volt néhány jó meccse, de még több olyan, amin eltűnt a pályáról. Ráadásul a három játékos közül Brown a legmagasabb a maga 175 centijével, szóval egy magas és erős WR1 borzasztóan hiányzik ebből az egységből. A Coltstól érkező Zach Pascal méretei rendben vannak, de ő meg elkapni vagy elszakadni nem nagyon tud, így minőségi javulást nem fog hozni. A draft harmadik körében kiválasztottak még egy fizikális elkapót Michael Wilson személyében, akiből könnyen válhat egy jó possession elkapó (a Cardinals legjobbja is lehet), de egyelőre nem látni benne elit potenciált. A lassan 33 éves Zach Ertztől sem lehet már sokat várni, de a futó James Connertől is nehéz belelkesülni – még egy bombaformában lévő Murray-vel is szenvedős lenne ez a támadósor.
Seattle Seahawks
A leggyengébb láncszem: Védőfal
A Seahawks tavalyi játéka üde színfoltja volt a ligának, de ez elsősorban az offense-nek köszönhető, pontosabban Geno Smith-nek, aki valószerűtlen szintlépést mutatott be és top 10-es szinten játszott az egész idényben. A védelem teljesítménye viszont a liga alsó harmadába tartozott futás elleni védekezésben és coverage-ben is, de különösen a passzsiettetési és szerelési mutatóik voltak gyatrák.
Történtek nagyon is ígéretes ráncfelvarrások: egy év Los Angeles után hazatért Bobby Wagner, aki még mindig a liga egyik legjobb linebackere. Wagner különösen futás ellen kiemelkedő, de coverage-ben is elit, ezekben a szegmensekben biztosan erősítést fog hozni. A drafton pedig az ötödik választással kihúzták a class legjobb cornerbackjét Devon Witherspoon személyében. Ő és a tavalyi meglepetésember, Tariq Woolen könnyen a liga legjobb corner-párosává válhatnak rövid időn belül, velük hosszútávra nyugodt lehet a Seahawks ezen a poszton.
A szélen még csak-csak lehet látni a lehetőséget az egységben. A tavaly 9,5 sacket elérő Uchenna Nwosu teljesen rendben van, a túloldalára pedig több relatív magasan draftolt játékos pályázik. Darrell Taylor 2020-ban, Boye Mafe tavaly, Derrick Hall pedig idén volt második körös, talán valaki fel tud mutatni valamit. Ez sem egy jó helyzet igazából, de belül talán nagyobb problémák vannak. Dre’Mont Jones érkezett a piacról, aki nagy felüdülést jelent majd, de mellette Jarran Reed a legjobb játékos, aki már régi motoros, de az átlagost is ritkán üti meg – és mivel gyakran öt emberes frontokkal operálnak, így még valaki sokat lesz a pályán.
Miben lehet bízni?
Dre’Mont Jones nem véletlenül kapott 17 millió dolláros szerződést, tőle várhatunk szép dolgokat pass rush-ban, és kis szerencsével Mafe és Hall a szezon második felére kiszorítják majd Taylort a kezdőből. Plusz Jamal Adams is egészséges lesz végre, aki ha másban már nem, de blitzelésben elit szintet képvisel, volt 9,5 sackes idénye is Seattle-ben. Bobby Wagnert is nyugodtan rá lehet küldeni az irányítóra, tavaly hatszor zsákolta az ellenfelek irányítóit.
Mi/ki lehet még a leggyengébb láncszem?
Ahogy Seattle-ben már megszokhattuk, a támadófal miatt lehet aggódni. Charles Cross (1/9) és Abraham Lucas (3/72) is tavalyi eresztés, meg is kapták a két kezdő tackle pozíciót és újonc létükre meglepően érett játékot mutattak. Ezzel együtt azonban még bőven van hová fejlődniük, futás- és passzblokkolásban is inkább csak átlagos, mintsem jó szintet hoztak. A belső támadófal sem az igazi, mert bár Damien Lewis egész jó volt passzjátékoknál, de Gabe Jackson és Phil Haynes sem volt meggyőző tavaly, előbbit ráadásul már ki is vágták. A centerben játszó Austin Blythe pedig visszavonult, őt a Lionstól érkező Evan Brown próbálja meg pótolni. Hanyestől és Browntól nem várható sok, és ugyan melléjük érkezett vetélytársnak egy-egy hátsó körös játékos (Olu Oluwatimi és Anthony Bradford), harmadik napos újonc falemberektől nem sok minden várható. Egy erős közepes mindenképp benne van ebben a támadófalban, de a top csapatok vagy akár egy Aaron Donald ellen ez bőven okozhat komoly problémákat.
Los Angeles Rams
A leggyengébb láncszem: Minden védő, aki nem Aaron Donald
Két éve a Rams teljes all-int mondott a szezon előtt, ami kiváló lépésnek bizonyult, hiszen megnyerték az 55. Super Bowlt. A tavalyi sérülésekkel tarkított, csalódást keltő idény után pedig úgy döntöttek, hogy az újjáépülés irányába indulnak el. Úgy tűnik, hogy a franchise vezetése nem hisz a középszerűségben, ami abszolút védhető álláspont, főleg a Lombardival a vitrinükben. Ennek fényében nagytakarítást tartottak, távozott Jalen Ramsey, Bobby Wagner és Leonard Floyd, hogy csak a nagyobb neveket említsük, így most ott tartunk, hogy Aaron Donaldon kívül nem nagyon van a kezdőben még csak átlagon felüli védő sem.
Ha ránézünk a Rams potenciális kezdőjére, talán még a vérbeli Rams-drukkereknek sem cseng ismerősen a lineup nagy része. A tavalyi kezdőből is összesen ketten maradtak Donaldon kívül: a linebacker Ernest Jones és a safety Jordan Fuller. A távozók sorában voltak még olyan nem kiemelkedő, de stabil játékosok, mint A’Shawn Robinson defensive tackle, Troy Hill corner, vagy a Nick Scott, Taylor Rapp safety páros. Az érkezők oldala is nagyon karcsú: a sérülékeny corner Akhello Witherspoonon kívül csak a drafton húzott újoncokat lehet kiemelni, és jó eséllyel egyikük sem fogja megváltani a világot. Ez a védelem borzasztóan gyengének tűnik, hiába játszik ott minden idők talán legjobb védője.
Miben lehet bízni?
Mivel a Rams vállaltan beáldozta (legalább) a 2023-as idényt, csak ugyanaz lehet a legfőbb cél, mint a Cardinalsnál: fejleszteni a fiatalokat és jól draftolni a következő években. Ott van például (az NBA-drukkereknek jól csengő) corner, Cobie Durant, aki tavaly újoncként limitált szerepkörben, de kifejezetten jó mutatókat hozott coverage-ben. Az idei drafton a hátsóbb körökben is sikerült pár ígéretes védőt kiválasztani, például a szélső passzsiettető Byron Youngot, akinek bőven van hova fejlődni gyakorlatilag mindenben, de a kiváló atletikussága és robbanékonysága magasra helyezi a plafonját.
Ezzel együtt azonban túl sok jóra nem lehet számítani, sőt az sem teljesen kizárt, hogy jövőre már nemcsak Donald, de Matt Stafford vagy Cooper Kupp sem lesz már a rosteren, de a főedző Sean McVay is leléphet. Új időszámítás kezdődik a Ramsnél, most egy ínségesebb időszak jön.
Mi/ki lehet még a leggyengébb láncszem?
A védelem van igazán romokban, de a támadósorban is találunk problémás pontokat. Tavaly az offense húzójátékosait sérülések hátráltatták, így nem érdemes az előző évből kiindulni. Ha feltételezzük, hogy Matt Stafford képes kimászni a gödörből, Cooper Kupp pedig egészséges tud maradni, már rögtön magasabb polcra lehet helyezni őket a tavalyihoz képest. Ugyanakkor Kupp mögött az elkapók terén nem megnyugtató a helyzet: Van Jefferson, Ben Skowronek vagy Demarcus Robinson nem ütik meg a második számú elkapó szintjét, de talán még a harmadik számúét sem. A támadófal sem az igazi, egyedül Rob Havenstein számít stabil játékosnak, meg talán az idei második körös jobb oldali guard, Steve Avila, de Stafford vakoldalán nem egy életbiztosítás az irányító védelme. Illetve maga a QB egészsége is sok kérdést vet fel, már messze nem az a vasember, mint 4-5 éve volt.
[/ppp_patron_only]
