Újraértékeljük a 2020-as draftot – AFC East

Folytatjuk a 2020-as draftok újraértékelését. A következő divízió az AFC East, ahol minden csapat egy újjáépülés előtt vagy elején volt.

A koncepció a következő: fogjuk a 2020-as draftértékelőinket, felelevenítjük az akkori gondolatainkat, majd a jelenlegi tudásunk alapján újraértékeljük az adott csapat húzásait. 

New England Patriots

Hosszú-hosszú idő után kezdett neki egy draftnak úgy a Patriots, hogy a csapat irányító helyzete megoldatlan volt, ugyanis ebben a holtszezonban hagyta el a csapatot Tom Brady, de a betöltetlen QB poszt mellett rengeteg hiányposzttal néztek szembe Belichick fiai.

Ennek ellenére már-már patriotsosan az első körből kicserélt a gárda és begyűjtött egy extra magas második és harmadik kört is. Amennyi lyuk volt a rosteren, nevezhetnénk jó húzásnak is, ellenben mivel a minőség is hiányzott, így kérdéses, hogy mennyire volt jó ötlet feladni egy potenciálisan magasabban jegyzett játékost.

Az első pick így a 37. helyen érkezett és senkit nem lepett meg, hogy egy defensive back lett a választás. Duggerről úgy vélekedtünk, hogy egy csiszolatlan, ámde tehetséges játékos, de nem tudtunk lelkesedni miatta, mert sokkal fontosabb posztok akadtak betöltetlenül. Amit a játékosról írtunk az még talán túlságosan visszafogottnak is tűnik, mert Dugger a harmadik éve utánra egyértelmű kezdő kaliber lett, de például Antoine Winfield is elérhető lett volna, ha már mindenképp a posztnál akarunk maradni.

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

A következő két játékosnál a posztválasztással meg voltunk elégedve, ugyanis kettő edge rusher jött, akik ráadásul sokoldalúak is voltak. Josh Uche és Anfernee Jennings nagyjából tudja is hozni az elvártakat, már amikor pályán vannak. Az egyetlen probléma, hogy mind a ketten keveset vannak pályán a sérülések miatt. A lelkesedésünk mérsékelt volt és bár mindkettő játékosban van potenciál, azért ez nem sokat változott.

Az igazi feketeleves azonban ezután érkezett. A csapat tight end szekciója teljesen kiürült a szabadügynökpiacon, ezért nem lepett meg minket, hogy érkezett tight end, talán még az sem, hogy rögtön kettő is a harmadik körben, de magukkal a választásokkal nem voltunk bizakodóak. “Ketten együtt kitesznek egy felet, ami nem túl előnyös két harmadik körös választás esetében.” Fogalmaztuk meg ekkor, de még ez a fél sem sikerült, így egyértelmű bukás lett a posztnak a pótlása.

A harmadik napon érkezett három támadófalember, akiknél azt jósoltuk, hogy a nagy számok törvénye alapján egy csak be fog válni és pont Michael Onwenuról hittük el a leginkább, ami utólag elég jól mutat. Justin Herron és Dustin Woodard talán szóra sem érdemes.

Ahogy az sem, hogy az ötödik kör elején egy rúgót, Justin Rohrwassert húzta a csapat és mi már ekkor sem rajongtunk a rúgó draftért, ami bizonyítást is nyert. Cassh Maluia-ban kicsit több lehetőséget láttunk, de egy hatodik köröstől azért nem gondoltuk, hogy megváltja a világot. Ez pedig nem is jött össze.

Összességében nem igazán tetszett nekünk a Patriots draftja, nem csak a játékosok miatt, hanem a kihagyott lehetőségek miatt is. Végső soron két és fél kezdő kaliberű játékos kikerült a classból, még ha nem is a posztjuk legerősebb fajtájából, amin nem nézne ki rosszul, csak éppen tíz pickből kicsit többet vártunk. Az akkori C+ értékelésen most nem változtatnék.

Buffalo Bills

A Bills Josh Allen megszerzése után mindent arra tett fel, hogy mindent megadjon fiatal irányítójának, ebben az évben például megszerezték Stefon Diggst a Vikingstól, amelynek többek között egy első kör is az ára volt. Így ebben az évben csak a második körben csatlakozott a gárda és főleg a hátsóbb körökben volt érdekelt.

A legmagasabb pick tehát egy második kör volt, ez pedig AJ. Epenesa kiválasztására ment el. A pass rusherről úgy vélekedtünk, hogy nem feltétlenül fogja megváltani a világot, de a Bills évek óta erős, rotálható védőfalat tart fenn, Epenesa meg már jó értéken volt itt. Ez nagyjából meg is állja a helyét, elsősorban inkább rotációs játékos, aki egyre több időt követel magának és még nem is kell temetni.

A nap második választásával egy futó érkezett, ami meglepett minket, mivel tavaly is magasan húzott futót a gárda, így úgy voltunk vele, hogy inkább láttunk volna egy veteránt, mint egy újabb draftpicket, de Mosszal kapcsolatban bizakodóak voltunk. Ez utóbbi egyáltalán nem jött be, Moss már nincs is a csapatnál és nem is alaptalanul.

A harmadik nap aztán elég változatosra sikerült, mert a zavarosban talált két jó játékos is a csapat, Gabriel Davist szokás mostanában szidni, mert a Chiefs elleni négy touchdownos teljesítménye óta nem sikerült szintet lépnie, de egy negyedik körös elkapóból egy második számú elkapóig úgy tűnik sikerült eljutnia, ami szép eredmény, főleg hogy sem mi, sem a kinti szakírók nem vártak az első években sokat tőle.

Rajta kívül a csapat utolsó választása is jónak bizonyult, mert Dane Jackson ugyan nem biztos, hogy még akár csak kezdő is lesz valaha, de Tre White sérülése miatt jelentős időt töltött a kezdőben és nem volt teljes katasztrófa, főleg egy hetedik körös cornerhez képest. Mi pont annak hivatkozva értékeltük pozitívan, hogy vékony a csapat a poszton, ami be is bizonyosodott.

Két ilyen húzás mellett az is belefért, hogy a többiekből ne legyen semmi. Érkezett egy irányító Jake Fromm, aki még csak csere szintet sem ütött meg, Tyler Bass, akinél láttunk már jobb rúgókat, Isaiah Hodgins pedig már nem fért be az elkapósor végére sem. Mi egyedül Bassról hittük el, hogy akár valaha kezdő lehet és ez végső soron be is jött.

Összességben a két hátsó körös pick elég jól mutat, kár hogy igazából csak ennyi pozitív szól a Bills mellett és ez is inkább a Davis hype miatt van így. Egyelőre azonban a fiatal elkapóval is kicsit alább hagytak az elvárások, így az eredetileg adott B is erősnek tűnik. Értékelés: C+

Miami Dolphins

A Dolphins pont ebben az évben kezdte meg az újjáépülést, egyrészt mert irányító után vadászott a csapat, másrészt pedig három első körös pickje (és több hátsó köröst is bezsebeltek) is volt a Miaminak a Minkah Fitzpatrick és a Laremy Tunsil trade-eknek köszönhetően.

A top10-es húzásukkal természetesen jött is az irányító választás és Tua Tagovailoa lett a kiszemelt. A hangzatos nevű irányító az év elején még az első választásra is esélyes volt, de a sérülése és Joe Burrow mágikus szezonja miatt aztán csúszott. Végül az ötödik választás jogával azért a Miami kihúzta, pont egy hellyel Justin Herbert előtt.

Ezt akkor még teljesen jó döntésnek gondoltuk, sérülése ellenére Tuában láttuk a potenciált és tényleg ő tűnt Burrow után a megfelelő választásnak. Azóta persze kiderült, hogy ez nem így van, sőt a tavalyi idény elejéig kis túlzással semmi biztatót nem mutatott Tua. Azonban Mike McDaniel érkezésével teljes fordulat állt be és fejsérüléséig úgy tűnt, hogy a Miami azért mégis megtalálta hosszútávú franchise irányítóját. Most kicsit mindenki várakozó állásponton van, de a választás most sem tűnik rossznak, mert a sérülés kevésbé kalkulálható dolog és bízzunk benne, hogy az irányító karrierje nem törik ketté.

A másik két első kört aztán már nem sikerült ennyire jól elkölteni. Sőt. Először ugyanis Austin Jackson, majd Noah Igbinoghene érkezett. Márpedig már egyik játékos sem számít kezdőnek, ez pedig elsőkörösként a bust definíciója.

Rajongani egyikükért sem rajongtunk, sőt Jacksonnal kapcsolatban fenntartásaink voltak, illetve Igbinoghene-nél is úgy gondoltuk hogy voltak jobb opciók, de a posztot mindkét helyen értékeltük és ennyire nagy bukásnak sem láttuk őket.

Ezt az összességében elherdált első kört egy jó második nappal jóvá lehetett volna tenni, mert itt is volt három választása a csapatnak, de igazából senki nem tudott berobbanni. Raekwon Davis és Brandon Jones ideig-óráig szerepet kapott a rotációban, de többek között sérüléseknek köszönhetően is, nem bizonyították hogy kezdő kaliberű játékosok lennének. A rotációban elférnek, de ennél mi is és ők is többet reméltek. Ennél egy fokkal jobb Robert Hunt, aki idényről-idényre egyre jobb és úgy tűnik, hogy ő hosszútávon megtarthatja a kezdőt a fal belsejében. Ez nagyjából összhangban van azzal amit vártunk, sőt picit talán több is.

A sok elpazarolt magas tőkét egy beakadt hátsó körös húzás kicsit feljavíthatná, de a harmadik napos öt pickből senki nem tudott maradandót alkotni. Sőt, még csak rotációs, kiegészítő szerepkörbe sem került senki. Többen már nincsenek az NFL-ben sem. Csak hab a tortán, hogy a hatodik körükkel egy long snappert húztak, amin már akkor is megbotránkoztunk.

Összességében hiába volt rengeteg erőforrása a csapatnak, nem gondoltuk, hogy ezeket jól használták fel, egyedül Tuában bíztunk kimondottan. És végsősoron a draft megítélését is ő határozza meg. Az a balszerencsés helyzet, hogy az agyrázkódásainak hála nem lehet megmondani, hogy mennyire is vált be ez a húzás. A B- nem volt nagyvonalú már akkor sem, de ennyi tőkéből sokkal többet kellett volna kihozni. Még Tua ellenére sem tudok jobbra értékelni mint C. Értékelés: C

New York Jets

A csoport utolsó csapata is építkezőben volt, ők akkor még Sam Darnold köré akartak keretet húzni, mindezt ráadásul új general managerrel, Joe Douglasszel. Egy kicsit szürke szabadügynökpiac után a draft akkor nagyon jónak tűnt, minden segítséget megadtak Darnoldnak. Kár hogy mint később kiderült, nem a megfelelőt.

Az első körben Mekhi Becton érkezett, akit akkor úgy írt le a média mint egy nagyon nyers játékos, akiben hatalmas a potenciál. Sokadszorra bizonyosodott be hogy támadófalemberek esetén talán érdemes inkább a magasabb padlót támogatni, legalábbis a draft ezen pontján, mert Becton nem tudott felnőni az elvárásokhoz. Ebben persze a sérülések is benne voltak, de a fiatal OT súlyával is jócskán akadtak gondok. Mi csúnyán elhittük a fiatalnak a dolgokat, mert bár felvetettük, hogy Tristan Wirfs is lehetett volna a választás, de indokolhatónak mondtuk Bectont is.

A második körben hátrébb cserélt a gárda egy extra harmadik körért, ami megsüvegelendő, de a választás már kevésbé. Denzel Mims érkezett, aki egy prototípus felépítésű elkapónak tűnt, aki még gyors is. Ellenben az útvonalfutási képességeivel és a kezei finomságával kapcsolatban voltak félelmek.

Mi azonban oda voltunk ezért a pickért, mert itt már jó értéknek gondoltuk Mims kiválasztását. Nem hogy nem lett jó elkapó, de eddig a pályára kerülésért, most pedig a keretben maradásért kell küzdenie.

A harmadik körben három pickje volt a gárdának, de egyet átgörgetett két negyedik körre, a másik kettőből pedig a védelemre koncentráltak. Némileg mindkét választás meglepő volt, mert Ashtyn Davis helyén volt két kezdő is (még ha Jamaal Adams szerződése a levegőben is lógott), Jabari Zuniga pedig egy magas potenciállal rendelkező játékosnak számított, de balhés múltja miatt sokan lehúztak a boardokról. Mint kiderült ők tették jól, ugyanis Zuniga magatartásbeli gondjait nem tudta levetkőzni, így a kockáztatás megint nem vált be. Davis pedig bár nem lett reménytelen, de stabil kezdő sem.

Gondolhatnánk, hogy a három negyedik körrel tudott legalább kezdeni valamit a gárda, de csalódnunk kell. Felsorolni is felesleges a neveket, mert NFL szinten senkiből nem lett még csak egy közepes csere sem. Itt legalább bejött a megérzésünk, mert nem is vártunk senkitől semmit igazából. Eleve a csere irányító (James Morgan) és futó picket (La’Mical Perine) egy kicsit luxusnak tartottuk.

Az utolsó két pickből a korábbi Bryce Hall lett ár/érték arányban a class legjobb pickje a csapatnál, mert egy ötödik körös cornerhez képest egy csere szintet lazán elhoz. Végül pedig egy punter Braden Mann jött, aki már nincs a csapatnál, de a hatodik körben már talán nem számít.

Összességében ezt hívják teljes katasztrófának, amikor konkrétan egyetlen normális játékost sem tudsz szerezni, pedig viszonylag magas választási jogaid vannak. Mi nagyon bedőltünk ennek a Jets draftnak, szinte semmi megérzésünk nem jött be. Értékelés: D-

[/ppp_patron_only]