Aki nélkül összedől minden – AFC West

Az NFL franchise-ok minden évben arra törekszenek, hogy egy jól felépített tornyot alkossanak, amit nagyon nehéz ledöntenie az ellenfeleknek vagy külső tényezőknek. Azonban minden egyes csapatnál vannak olyan játékosok, akiknek az elvesztése minimum alapjaiban rengeti meg ezt a tornyot, ami adott esetben össze is dőlhet ennek az egy építőkockának a kihúzásával – mint a közismert Jenga játékban. Legújabb sorozatunkban ezeket a játékosokat keressük. 

Értelemszerűen szinte mindegyik csapatnál az irányító állna az első helyen egy ilyen listán, szóval őket most kivesszük az egyenletből és csak a nem-irányítókra koncentrálunk. Legtöbb esetben persze a legnagyobb sztárok lesznek a válaszok a kérdésre, de figyelembe kell venni a mélységet a posztokon, illetve a rendszer felépítését is.

Denver Broncos

Támadósor

Nincs igazán nélkülözhetetlen játékos a Broncos támadóoldalán, még Russell Wilsont beleértve sem. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy drive-onkéti pontokban, yardokban és harmadik kísérletes sikerességben is az öt legrosszabb egység között volt tavaly a Vadlóvaké és azóta nem különösebben fejlődött emberanyagban az egység.

Ha nagyon akarok játékost választani, akkor a bal oldali tackle Garrett Bollest lehet kiemelni, aki az elmúlt két szezonban amikor egészséges akkor abszolút a liga legjobb támadófalemberei között van és láthattuk, hogy megbízható O-line nélkül semmire nem megy a csapat. Ennek pedig a sarokköve a left tackle. Tavaly mindössze tíz nyomást engedett, aminél csak heten engedtek kevesebbet és futásblokkolásban is a jobbak közé tartozott.

Védelem

A Broncos védelmében kettő igazán kiemelkedő játékos van és közülük Justin Simmons az aki egyelőre a nélkülözhetetlenebb láncszem lehet. Patrick Surtain az aki fontosabb poszton játszik, de a safety egyelőre jobban irányítja a védelmet és régebb óta van a csapatnál így tapasztalata sokat számít. A jelenlegi védőkoordinátor Vance Joseph is lenyilatkozta, hogy a veterán safetyre támaszkodik a leginkább.

[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]

Simmons legnagyobb erőssége, hogy nagyon jól látja át a pályát így ha nem is lélegzetelállító a sebessége de oda tud érni minden fontos játékra. Jól ismeri a koncepciókat és a back7-ben sokat irányítja a többieket is, sőt tavaly meg volt a joga hogy ha úgy érzi, hívja át a játékokat is.

Ez a védelem tavaly erőn felül teljesített, az első 10 héten átlagban nem engedett 17 pontot és rendre meccsben voltak képesek tartani a pocsék támadósort. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy mindenki tudta a helyét, keveset hibázott, pedig nem is voltak nagy villanások, labdaszerzések és sackek. Ebben volt kiemelkedő szerepe Simmonsnak.

Kansas City Chiefs

Támadósor

A Chiefs esete rögtön érdekes, mert Mahomes mellett sok jó játékos van a támadóoldalon, de azt gondolom nem férhet kétség hozzá, hogy Travis Kelce kiesése dominószerű összeomlást is eredményezhet. Nem csak azért mert a kiváló tight end évek óta ott van az élmezőnyben targetekben, elkapásokban, touchdownokban és minden jelentős statisztikában, hanem azért is mert a jelenléte gravitációs térként befolyásolja az ellenfél védelmét.

Kelce a definíciója a mismatch tight endnek a pálya közepén, egy az egybe se cornerback, se safety nem képes levenni, így legtöbbször az ellenfeleknek duplázni kell, de minimum igazítani kell a védelmet ahhoz merre áll fel Kelce. Ezzel pedig a többi célpont számára rengeteg területet képes nyitni, így fordulhatott elő, hogy Tyreek Hill kiesése után aránylag közepesnek mondható elkapókkal is nyerni tudott a Chiefs.

Ezen kívül pedig érdemes azt is megemlíteni, hogy nagyon jól látja a pályát, tudja a védelmek felállásait. Nem egyszer lehetett látni, ahogy mutogat a társaknak, hogy hova fussanak, hogy üresen legyenek. Érdekes lesz, hogy visszaesése vagy visszavonulása után is csúcson tud-e maradni a Mahomes-Reid páros.

Védelem

Itt sem lehet igazából kérdés, hogy Chris Jones az aki nem csak egyben tartja ezt az egységet, de a legjobbak közé is képes emelni. Tavaly az egyik legnagyobb arányban duplázták és ennek ellenére ilyen helyzetekben is top3-as százalékban gyakorolt nyomást az ellenfelek irányítóira. Azon kevés belső védőfalember egyike, aki passzjáték ellen igazán elit passzsiettetőnek számít, a tavalyi évben Donald hiányában abszolút a poszt királya volt.

Ami viszont igazán nélkülözhetetlenné teszi a Chiefs védelmében, hogy jellemzően akkor tud a legnagyobbat villanni, amikor nagyon kell. Ő gyakorolta a legtöbb nyomást harmadik downos szituációkban, valamint a mérkőzések végei felé, a harmadik és negyedik negyedben is neki volt a fontos szituációban legtöbb siettetése.

Los Angeles Chargers

Támadósor

Talán a legnehezebb választás ebből az egységből volt, mert sok a jó játékos, de nincs igazán elit. A választásom végül Keenan Allenre esik, aki talán az egyik legalulértékeltebb elkapó az egész ligában és nagyon fontos láncszem Herbert passzjátékában is. A rutinos elkapó nélkül ugyanis a tavalyi évben az egész támadóstratégiát át kellett alakítani a gárdának és láthatóan Herbert is komfortosabb volt az egyik kedvenc célpontjával.

A kémia közte és Herbert között kiváló, pedig az irányító játékstílusához nem feltétlenül Allen stílusa illik. A jövőre nézve valószínűleg esik majd Allen szerepe, ugyanis a Chargerstől mindenki azt várja, hogy Joe Lombardi távozása után jobban kinyitják a pályát, ebben pedig Mike Williamsnek és az újonc Quentin Johnstonnak több szerepe lehet.

Természetesen mellette a bal tackle Rashawn Slater is egy olyan alapkő, aki ha kiesik azt nagyon megérzi a csapat. A fiatal játékos tavaly még a másik oldalon bizonyított és amikor a sérülések elkerülik, akkor bizony a liga krémjéhez tartozik. Vele a pályán átlagban 15%-kal kevesebb nyomást engedett a támadófal, mint nélküle, ez pedig az egész rendszerre hatással van.

Védelem

Aránylag itt könnyű volt választani, mert bár van két-három magas szintű játékos, de egyértelműen Derwin James kiesése az amit a legjobban megszenvedne a csapat. A leginkább azért, mert képes irányítani a védelmet hátulról, intelligens játékos, aki vezérként működik hátul és gyorsan kiszúrja ha változtatni kell a felállásokon.

Ezen kívül azonban azt gondolom, hogy a legnagyobb erénye, ami miatt kiesése összeomlással járhat, hogy az ellenfelek legjobb játékosán – legyen az szinte bárki – képes védekezni. A liga legjobb tight endjei ellen egy az egybe felállhat, de akár slotból induló elkapókkal is el tud menni bizonyos esetekben.

Las Vegas Raiders

Támadósor

Bár a legnagyobb sztár az Davante Adams, de mégis úgy gondolom, hogy ez az alakulat akkor igazán jó ha pörög a futójáték. Ez pedig akkor lehetséges ha Josh Jacobs olyan formában játszik mint tavaly. Az éppen holdoutoló futó tavaly a legtöbb yardot szerezte, a második legtöbb touchdownt, a második legtöbb kontakt utáni yardot és a második legtöbb legalább 10 yardos játéka is neki volt. Pedig a támadófal előtte kicsit volt csak jobb az átlagosnál futáshoz.

Természetesen a már említett Adams is fontos láncszem, Rodgers nélkül is bebizonyította, hogy az elit tagja, harmadik legtöbb yardot, a legtöbb touchdown szerezte, mellé a Red Zone-ban megint levédekezhetetlen volt, pedig a negyedik legtöbb duplázást kapta a snapek pillanatában.

Védelem

Nem lehet kérdés, hogy Maxx Crosby nevét kell megemlítenünk, jóformán talán egyedül róla lehet beszélni. Tavalyi 81 nyomása a teljes csapat szerzett nyomásainak a 32%-a, ami a második legmagasabb bármelyik csapatot tekintve. Ez mellett pedig kétszer több futásmegállítása volt mint a második játékosnak a keretben. Így sem volt acélos a Raiders védelem, szinte az összes releváns statisztikában a legrosszabb ötben zártak, de nélküle alighanem történelmi mélységű számokat láttunk volna.

Mást képtelen vagyok megnevezni ebből az egységből, mert bár Marcus Peters képességei alapján felfele lóg ki, nem tudjuk hogy új csapatában mire lesz képes és jelentősen nem is biztos hogy más nélküle vagy vele az egység. Ráadásul kockáztatós stílusa miatt benne van, hogy még több nagy játékot nyel majd be a csapat, amiből így is a harmadik legtöbbet engedték.

[/ppp_patron_only]