Aki nélkül összedől minden – NFC East

Az NFL franchise-ok minden évben arra törekszenek, hogy egy jól felépített tornyot alkossanak, amit nagyon nehéz ledöntenie az ellenfeleknek vagy külső tényezőknek. Azonban minden egyes csapatnál vannak olyan játékosok, akiknek az elvesztése minimum alapjaiban rengeti meg ezt a tornyot, ami adott esetben össze is dőlhet ennek az egy építőkockának a kihúzásával – mint a közismert Jenga játékban. Legújabb sorozatunkban ezeket játékosokat keressük. 

Értelemszerűen szinte mindegyik csapatnál az irányító állna az első helyen egy ilyen listán, szóval őket most kivesszük az egyenletből és csak a nem-irányítókra koncentrálunk. Legtöbb esetben persze a legnagyobb sztárok lesznek a válaszok a kérdésre, de figyelembe kell venni a mélységet a posztokon, illetve a rendszer felépítését is.

Dallas Cowboys

Támadósor

A támadójelöltjeim teljes csapatra vonatkoztatva alulmaradnak a védőkkel szemben, de itt is vannak olyan játékosok, akinek az elvesztésével alaposan meginogna az a bizonyos torony. A támadófalból nyilván Zack Martin juthat először eszünkbe, mint a liga legjobb guardja, azonban én mégsem őt választom az egységből, hanem Tyler Smith-t. A másodéves falember alapvetően a kezdő bal oldali guard, viszont ő az elsőszámú csere bármelyik tackle posztra. És mivel Tyron Smith 2015 óta nem tudott végigjátszani egy szezont, így nála nem az a kérdés, hogy meg fog-e sérülni, hanem hogy mikor és mennyi időre. Ha ő kiesik, akkor Tyler Smith megy ki a szélre, ami még menedzselhető lenne. Viszont ha ő is megsérül, akkor hatalmas bajban van a támadófal, mélység ugyanis egyáltalán nincs a poszton. Tackle-be Chuma Edoga vagy Matt Waletzko állhat be, guardba pedig Josh Ball vagy az újonc Asim Richards – utóbbi háromnak összesen van 43 profi snap a lábában, de Edoga sem éri el az ezres határt ötödévesként. És ugye négyük közül kettőnek kezdenie kellene, ami elég problémásan hangzik.

Ki lehetne emelni még CeeDee Lambet, ugyanis egyrészt egy nagyon jó elkapóról van szó, másrészt a Cowboys támadósorának tavaly is az volt a legnagyobb rákfenéje, hogy rajta kívül nem volt veszélyes fegyvere. Oké jött Brandin Cooks, de Dalton Schultz meg távozott, így még ha egyébként előrébb is vannak összességében, Lamb kiesésével a tavalyihoz képest is egyértelműen visszaesnének, ez pedig megtorpedózhatja az offense sikerességét.

Védelem

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

Vannak nagyon jó jelöltek erre a díjra a védelemben, hiszen a pass rushereket kivéve egyáltalán nem mély a keret. Tavaly láttuk, hogy Leighton Vander Esch kiesése idején mennyire visszaesett a futás elleni védekezés és ezzel együtt a teljes védelem is (lásd alábbi tweet), és már mellé sem feltétlen van biztos megoldása a csapatnak (Damone Clark), nem hogy mögötte. Szintén nagy problémája volt a Cowboysnak tavaly a második számú CB hiánya, amit Stephon Gilmore érkezése betömött, de ha Trevon Diggs kiesne, akkor újra előjönne ez a probléma, és talán még nagyobb mértékben.

The Cowboys have played 194 def. snaps this season without LVE. And while on/off field splits can have some noise. The dropoff in success rate is *steep*:

Def. Rush success (w/ rank)
On: 65.3% 2nd
Off: 47.3% 32nd

Def. success
On: 61.5% 4th
Off: 55.8% 26th

(via @TruMediaSports) https://t.co/hjlzqHzsog

— Nate Tice (@Nate_Tice) December 20, 2022

Mindkettejük elvesztése nagyon fájó lenne, és lehet amellett érvelni, hogy nagyobb is, mint a választottamé. Mégsem tudtam nem Micah Parsonst hozni válaszként, hiszen ő a liga talán legjobb pass rushere, de mindenképp top3-as a posztján és top10-es az egész ligában poszttól függetlenül. Egy ilyen kaliberű játékos elvesztése pedig óriási probléma lenne, még akkor is, ha egyébként a mélységgel egyáltalán nincs probléma a poszton – Sam Williamstől breakout év várható, de Dante Fowler és Dorance Armstrong is jól szállt be már tavaly is. Egyikük sincs azonban még csak a közelében sem Parsonsnak, aki legalább egy, de inkább két szintet emel a védelem játékán, tekintve hogy az egész ligában neki volt tavaly a legtöbb nyomásgyakorlása.

New York Giants

Támadósor

Nem sok kérdőjel volt a fejemben annak kapcsán, hogy a Giants legfontosabb (nem-irányító) támadója Andrew Thomas, aki ligaszinten is top5-ös játékos a posztján. Daniel Jones 273-szor volt nyomás alatt tavaly, ebből csak 23-ért volt felelős Thomas, ami jól mutatja, hogy rajta kívül azért elég gyengécske ez a támadófal. Persze lehet bízni az újonc John Michael Schmitzben és hogy Evan Neal második évére fejlődik, de az egyértelmű, hogy ha Thomas kiesik az egységből, akkor nagy a baj. Elképzelhető, hogy a Giants idén igyekszik majd a jobb támadófegyverek miatt a tavalyihoz képest kicsit mélyebb passzokkal operálni (nagyon alacsonyan van a léc), hiszen Brian Dabollék alapvetően kényszerűségből játszottak tavaly úgy, ahogy, ebben az esetben pedig még inkább felértékelődik a left tackle szerepe, hiszen Daniel Jonesról tudjuk, hogy nyomás alatt gyakoriak nála a turnoverek.

Második legfontosabbként egyébként Darren Wallert említeném, aki tight end létére minden bizonnyal elsőszámú fegyvere lesz a támadósornak. Az edzőtáborból is nagyon jó beszámolók érkeztek vele kapcsolatban, senki sem tudja kordában tartani és nem csak középen, hanem a szélen is sokat használják kvázi WR1-ként. Végülis a rosteren lévő játékosok közül már csak fizikálisan is leginkább ő képes ellátni ezt a feladatot, a tehetsége pedig abszolút adott. Nála egyébként különösen magas a sérülés kockázata az utóbbi évek alapján, szóval könnyen elképzelhető, hogy nem bírja ki az évet, és szerintem ebben az esetben nagyot esne vissza a támadósor hatékonysága és variációs lehetőségeinek tárháza is. Nélküle Isaiah Hodgins a legjobb szélső elkapójuk, rajta kívül szinte csak kisebb slot embereik vannak.

Védelem

A védelemben vannak jó és érdekes jelöltek. Akár említhetnénk Kayvon Thibodeaux-t, mivel én berobbanó évet várok a másodéves játékostól és a szélső pass rush az ő hiányában eléggé foghíjas lenne Azeez Ojularival és Oshane Ximinesszel. De ott van az idén igazolt Bobby Okereke is, akit még ha túl is fizettek, nélküle ez a linebacker sor katasztrofálisan néz ki, és nem véletlenül volt ez az egység tavaly messze a liga legrosszabbja, ami nagyon durván meglátszott a futás elleni védekezésen (és a coverage-en is).

The NFL Network has just unveiled Dexter Lawrence coming in at number 28 on the NFL Top 100 Players of 2023. Way to go Sexy Dex💪 #TOGETHERBLUE #BLEEDBLUE #NYGIANTS #GIANTS #GMEN pic.twitter.com/TU9eVNGwNH

— Chuck Knoxx (@chuckknoxx) August 2, 2023

Mindezek ellenére nem fogok elmenni az egyértelmű választott mellett, aki Dexter Lawrence. Hihetetlen volt, amit tavaly csinált, nose tackle-ként elit pass rusher teljesítményt nyújtott – messze-messze neki volt a legtöbb nyomásgyakorlása NT pozícióból, de az összes DT közt is csak Chris Jones előzte meg nyomásokban. Ugyan a védőfal nem vékony, hiszen Leonard Williams, A’Shawn Robinson és Rakeem Nunez-Roches is ott van a poszton, Lawrence kiesése katasztrofális lenne a védelem számára.

Philadelphia Eagles

Támadósor

Ha az egész csapatot vizsgáljuk, könnyen lehet, hogy az első három jelöltem a támadósorból jönne. Jason Kelce fogja össze a falat, hívja a protekciókat, változtatja meg a futásblokkolást a snap előtt, ráadásul ligaszinten teljesen egyedi módon, igazi támadófegyverként lehet őt használni futásoknál. AJ Brown egy elit elkapó, igazi első számú fegyver, akit a pálya minden szegletében kiválóan lehet használni – a szélen fizikálisan bárkivel felveszi a versenyt, középre bevágva pedig rendkívül jó elkapás utáni yardoknál is. Ha megsérülne, akkor amellett, hogy legjobb fegyverét vesztené el az Eagles, az elkapósor nagyon kicsi játékosokból állna, hiszen DeVonta Smith, Quez Watkins és Olamide Zaccheaus sem lépi át a 6 láb magasságot, ez pedig elég rosszul nézne ki a fizikális védők ellen.

Mégsem őket gondolom a legfontosabb játékosnak a támadósorban: szerintem Lane Johnson elvesztése lenne a legfájóbb a támadósor és összességében a csapat számára is. Ő a liga legjobb jobb oldali tackle-je és az sem elrugaszkodott ötlet, hogy ő a liga legjobb támadófalembere. Az Eagles folyamatosan egy szigeten hagyja őt a liga legjobb pass rusherei ellen, és két éve nem engedett egyetlen sacket sem a PFF adatai alapján (és az utóbbi négy évben is csak kettőt összesen). Az sem véletlen, hogy 2016 óta vele a kezdőben 55-26-1 az Eagles mérlege, nélküle pedig 10-22. Ráadásul most már mélység sincs a poszton, hiszen Jack Driscoll, Dennis Kelly vagy az újonc Tyler Steen ugorhatna csak be a helyére.

#Eagles RT Lane Johnson hasn’t given up a sack since Week 11, 2020 (986 days).

pic.twitter.com/DnMgxLbPpO

— ʟᴇᴇᴍ 🦇 (@RunHurts) August 5, 2023

Védelem

A defense-ben már jóval nehezebb volt választanom. Gondolkodtam ilyen hipszter válaszon, hogy Jordan Davis, mert ebbe a rendszerbe nagyon kell egy jó nose tackle, hogy könnyű boxokkal lehessen operálni, szóval rendszerszinten talán ez lenne a legfontosabb poszt, de Davis egyelőre még nem bizonyított eleget, így ezzel várnék egy évet még. A legfontosabb játékos valószínűleg Haason Reddick lenne, amennyiben a posztmélységet nem vennénk figyelembe, de pass rusherekből nagyon jól áll az Eagles: Josh Sweat, Brandon Graham és az újonc Nolan Smith azért jól ellátnák a feladatokat még Reddick nélkül is, és még ha nem is lenne annyira top az egység, nem dőlne össze a torony.

Így végül a tavaly elit szinten teljesítő Darius Slayre esett a választásom, de azért azt nem gondolom, hogy tényleg összedőlne a torony a kiesésével. Tavaly nagyon nem fért volna bele akár Slay, akár Bradberry elvesztése, de idén egy fokkal jobb a helyzet Kelee Ringo draftolásával, Josh Jobe és Zach McPhearson fejlődésével, még ha azért ezek még mindig nem megnyugtató opciók. Azt is hozzátehetjük, hogy ilyen pass rush mögött és ebben a rendszerben a CB-k dolga relatív könnyű (vagy legalábbis nem annyira nehéz), így Bradberry és Maddox mellett egy gyengébb harmadik féllel is elkaristolhatna az egység. Mégis azért Slayt emeltem ki a védelemből, mert az ő kiesésével eshetne vissza talán a legnagyobbat a defense, ő mindenképp emel egy szintet az egységen, és a jó coverage a kiváló pass rush dolgát is egyszerűbbé teszi.

Washington Commanders

Támadósor

Ez volt az első olyan egység a cikkben, ahol nem igazán volt választási lehetőségem. A left tackle Charles Lenót esetleg hozhattam volna, aki egy korrekt játékos és nem túl megoldott a pótlása, de azért annyira nem is jó sem ő, sem a fal többi része, hogy ez katasztrófához vezessen. Az egyetlen valós jelölt Terry McLaurin, aki igazi első számú elkapója a csapatnak, aki gyenge irányítójáték és nagyon gyakori duplázás ellen is folyamatosan termelni tudja az elkapásokat és a yardokat. Ráadásul legnagyobb vezére is az öltözőnek, tökéletes példát mutat a társaknak, így nem csak a pályán, de azon kívül is nagyon érzékenyen érintené a gárdát az elvesztése.

Védelem

Ha a Commanders öt legjobb játékosát keresnénk, nem lenne hülyeség azt mondani, hogy ebből négy a védőfalban található. De épp ezért nem tudom azt mondani, hogy akár Chase Young, akár Jonathan Allen, akár Daron Payne, akár Montez Sweat jó válasz lenne a Jenga-tornyos kérdésre, hiszen ha egyikük kiesik, nem fog jelentősen visszaesni a védőfal teljesítménye három másik elit(közeli) játékos jelenlétében.

Úgyhogy inkább a secondaryre fókuszálok. Az egyik jelölt a cornerback Kendall Fuller lehetne, aki tavaly kiválóan játszott, de két éve meg elég gyenge volt, és jött a túloldalára és a slotba is az első két körben újonc, plusz Benjamin St-Juste is használható volt, így idén már eggyel kevésbé fontos talán Fuller. Szóval inkább a safety Kamren Curlt választom, aki nagy közönségkedvenccé vált Washingtonban kemény stílusa és jó játéka miatt. Ha nem is egy szupersztár, de abszolút stabilitást ad a passz elleni védekezésnek, elég csak megnézni a tavalyi szezon első kettő vagy utolsó három meccsét, ahol sérülés miatt nem tudott pályára lépni.

[/ppp_patron_only]