Az AFC Déli csoportja hemzseg a fiatal és tehetséges játékosoktól, akikben jelentős potenciál lakozik, ám eddig még nem mutatták meg, mire is képesek igazán. Lássuk, kiktől várható kiugró teljesítmény az idei szezon során.
Houston Texans
Ki lesz a breakout játékos?
A Texans a tavalyi drafton az első kör harmadik választásával az LSU kiválósága, Derek Stingley Jr. mellett tette le a voksát, akit egyértelműen az újjáépülő védelem alapkövének szántak. Stingley bemutatkozása a profi ligában elmaradt az előzetes várakozásoktól, különösen az első öt mérkőzésén szenvedett, ekkor 25 elkapást engedett ellenfeleinek. Ezt követően azonban a fejlődés jeleit mutatta, utolsó négy mérkőzésén már csak 8 labdát tudtak leszedni mellette az elkapók. Emellett touchdownt egyáltalán nem engedett a szezon során és 5 leütött labda mellett karrierje első interceptionjét is megszerezte. Combizom sérülése miatt a szezon második felét ki kellett hagynia, ami megakadályozta, hogy a játéka még magasabb szintre léphessen.
Stingley-nek a sebessége és a fizikai attribútumai is megvannak ahhoz, hogy shutdown corner legyen a profik között. A csapatnál reménykednek benne, hogy ezúttal egészséges tud maradni a teljes szezon során, mert a draft process alatt is a sérülékenysége volt a legnagyobb kérdőjel vele kapcsolatban.
Ki lehetne még?
[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]
A Houston passz elleni védekezése jobban működött 2022-ben, mint a futás elleni védekezés, amiben a másodéves safety, Jalen Pitre jelentős szerepet játszott. Pitre 5 interceptiont szerzett, valamint 4 leütött labdája volt 31 stop mellett. Sikerült átmentenie a profi ligába az egyetemen mutatott látványos játékát, hiszen szinte repült a pályán. Nagyon jó ösztönökkel bír, kiváló a reakcióideje, és amikor csak teheti, kőkemény ütéseket osztogat a támadóknak. A futójátékok ellen is nagyon agresszívan lép fel annak ellenére, hogy 90 kilójával azért meglehetősen pehelysúlyúnak számít. A legnagyobb gyengesége azonban pont az agresszivitásából fakad, nagyon sok elhibázott szerelést írhattunk fel a neve mellé. Ha ezt a hiányosságát ki tudja küszöbölni, akkor nagyot léphet előre a játéka.
A divízió több csapatánál is ki lehet emelni még egy plusz nevet, így itt megemlíteném az elkapó John Metchie-t. Újonc idényét teljes mértékben kihagyta, miután leukémiával diagnosztizálták, ám felépült a kórból és az edzőtáborból nagyon pozitív hangvételű hírek érkeznek róla. Metchie kiváló útvonalfutó volt az egyetemen, aki könnyedén játszotta magát tisztára. Sok segítséget jelenthetne C.J. Stroud számára, ha ezt a képességét a profik között is meg tudná mutatni. Az elkapósornak nagy szüksége lenne a fiatal játékosok beépülésére, így az Alabama egykori receivere biztosan kap majd játéklehetőséget.
Indianapolis Colts
Ki lesz a breakout játékos?
Az új vezetőedző Shane Steichen irányítása alatt Philadelphiában Dallas Goedert karrierje legjobb számait produkálta, így Indianapolisban is fókuszba kerülhet a tight end játék, a keretben lévő játékosok közül pedig Jelani Woodsban rejlik a legnagyobb potenciál. A 2022-es draft harmadik körében kiválasztott játékos az első évében 312 yardot valamint 3 TD-t szerzett, és nem lenne meglepő, ha idén ezeket a számokat megduplázná. Woods egy überatletikus tight end (10-es Relative Athletic Score a draft előtt), hegyomlás méretű, emellett viszont rendkívül fürge, és az elkapás után is veszélyes. Mindössze 36 alkalommal vették őt célba tavaly, inkább a szezon második felében kapott több játéklehetőséget az edzőktől. Azokban az esetekben viszont, amikor őt célozták a Colts irányítói, akkor 112,5-ös passer ratinget tudtak összehozni.
A Virginia egykori tight endje kiterjedt elkapási sugárral bír, ami segíthet Anthony Richardsonnak, akinek nem feltétlenül a pálya közepére tartó precíziós passzok az erősségei. Jelenleg a veterán Mo-Alie Cox még előtte van a depth charton, de Woods képes lehet arra, hogy kiszorítsa őt a kezdőből. Woods a vörös zónában és egyértelmű passz szituációkban sokat lehet a pályán, igazi mismatchként szolgálhat a támadósor részére.
Ki lehetne még?
A Colts a tavalyi szezon során három kezdő irányítót is elfogyasztott, semmi állandóság nem volt a poszton. Ehhez képest a második körös Alec Pierce által szerzett 593 elkapott yard és két TD korrekt teljesítménynek mondható. Pierce egy mélységi célpont, aki tavaly a 20+ yardos elkapásokban vezette a csapatot. Steichen kifejezetten szeret a pálya hátsó szekcióit támadó passzjátékokat hívni, emellett Richardson egyik legnagyobb erőssége az elit karereje, így lehet bízni abban, hogy az offense jobban fog Pierce erősségeire építeni, mint tavaly.
A védelemből Kwity Paye-t emelném ki, aki 2021-ben első körös volt, de első két idényében sérülésekkel küzdött, ezért eddig még nem hálálta meg a csapat belé vetett bizalmát. Tavaly 12 meccsen 10 QB hitet és 6 sacket szerzett, harmadik évébe lépve bőven van tehát bizonyítanivalója, hiszen hiába tartotta sok szakértő kiforratlan prospectnek, az edge rusher pont az a poszt, ahol hamar meg szokott mutatkozni a tehetség. Amennyiben ezúttal végig tudná játszani a teljes idényt, akkor képességei alapján két számjegyű sacket szerző passzsiettető lehetne.
Jacksonville Jaguars
A Jaguars támadósora a tavalyi szezonban Doug Pederson vezetőedző hozzáértésének köszönhetően nagyot lépett előre, különösen Urban Meyer katasztrofális regnálásához képest. Ennek megfelelően inkább a védelemben érzek még kiaknázatlan lehetőségeket. Andre Cisco újonc évében még kevés játéklehetőséget kapott, tavaly viszont már kezdőként számoltak vele, és meg is hálálta a bizalmat. Elsősorban passzvédekezésben jeleskedett, 11 leütött labdát és 3 interceptiont szerzett. Az egykori harmadik körös védő old school stílusban játszik, szeret akkorát ütni a zónájába belépő elkapóra, mint a ház, viszont emiatt jellemzőek rá az elhibázott szerelések. Amennyiben a holtszezonban sikerült a játékának ezt az elemét kijavítania, akkor idén képes lehet Pro Bowl-szintű játékossá fejlődni.
Ki lehetne még?
A 2022-es draft 1/1-es választottjáról, Travon Walkerről már kiválasztása pillanatában is lehetett tudni, hogy ő inkább a jövő, mint a jelen játékosa lesz. Újonc szezonjában gyakorlatilag ugyanazokat az erősségeket és gyengeségeket mutatta be, ami az egyetemen is jellemző volt rá: a futás elleni védekezésben remekelt, és helyenként coverage-ben is mutatott pozitív játékokat. A pass rushban azonban nem tudott produktív lenni: 9.2 %-os nyomásrátát mutatott be, és a nyomásainak is alacsony számát, 9,7 %-át váltotta sackre (via Warren Sharp).
Az edzői stáb ugyanakkor láthatóan bízik benne, tavaly a 4. legtöbb snapet kapó játékos volt a defense-ben, matchuptól függően a fal szélén és belül is kapott lehetőséget. A szezon vége felé a teljesítménye javulni kezdett, a Titans és a Chargers ellen (5 nyomás, 1 sack) is kiválóan játszott. Walker idén is biztosan sokat lesz a pályán, ráadásul kicsit többet tervezik belül játszatni hárompontos felállásból, ami egy kiugró évet eredményezhet. A védelemnek nagy szüksége lenne arra, hogy Josh Allen túloldaláról is érkezzen nyomás az ellenfél irányítóira, ami a befektetett drafttőke alapján elvárható lenne Walkertől.
Tennessee Titans
Ki lesz a breakout játékos?
A Titans esetében nem kellett sokáig gondolkodnom a választáson. A csapatnak nagy szüksége van rá, hogy A.J. Brown távozását követően valaki átvegye az első számú elkapó szerepét, az ehhez szükséges skill settel pedig leginkább Treylon Burks rendelkezik. A tavalyi első körös receiver játékát a fizikalitás jellemzi, az elkapási ponton rendszeresen képes volt elnyomni ellenfeleit és megszelídíteni a labdákat (58%-os elkapási ráta). Ugyanakkor fontos lenne, hogy csökkentse az elejtett labdák számát, illetve fejlődjön az útvonalfutásban is. Első évében nem volt túl bonyolult az útvonalfája, általában a pálya mélységi zónáit támadta. Ahhoz, hogy igazán komplett elkapó legyen, meg kell mutatnia, hogy nem csak go útvonalakon tud nyerni. DeAndre Hopkins érkezése is minden bizonnyal segíteni fog Burksnek, hogy az ellenfél védelme ne tudjon rá fókuszálni, így még jobb számokat produkálhat.
Ki lehetne még?
A Titans GM Jon Robinson a hátsó körökben eredményesen halászott linebackereket a korábbi években, akik később kezdővé tudtak fejlődni, lásd David Long és Jayon Brown. A sormintát Monty Rice folytathatja, aki snaparányosan a harmadik legtöbb futás elleni stopot mutatta be tavaly a ligában. Nagyon kevés elhibázott szereléssel dolgozik, ebben persze szerepet játszik az is, hogy többek között Jeffrey Simmons dolgozik előtte a falban. A Georgia egykori védőjét azonban akkor sem kell félteni, amikor a védőfal nem takarít előtte megfelelően, mert a blokkok és a duplázások elkerülésében is kifinomult technikával rendelkezik.
A passz elleni védekezésben ugyanakkor még fejlődnie kell, túl sok elkapást engedett tavaly, meggyűlt a baja a hirtelen irányváltásokkal. Long és Cunningham távozásával már egyik tavalyi kezdő sincs a keretben, a stáb valószínűleg bízik abban, hogy az újonnan érkező Al-Shaair és Rice fenn tudják tartani a megszokott magas szintet.
Honorable mentionként Roger McCrearyt említeném, aki az egész ligában a legtöbb snapet töltötte a pályán a cornerbackek között. Annak ellenére, hogy extrém rövid karjai vannak, az ebből fakadó hátrányokat agresszív mentalitásával kompenzálni tudta. 84 szerelése a harmadik legtöbb volt a csapaton belül, továbbá 8 leütött labdát és egy interceptiont szerzett. A Titans évek óta folyamatosan lövi el a magas draft pickeket a secondarybe, akik közül Kristian Fulton és Caleb Farley sem igazán váltak eddig be, szükségük lenne rá, hogy McCreary végre megtörje a sormintát.
[/ppp_patron_only]
