A legfontosabb meccs – Lions@Packers

A Vikings nem néz ki annyira rosszul, mint amit a 0-3-as mérleg mutat, de innen már nem nagyon lesz visszaút, a Bears meg épp negatív rekordokra hajt, így nagyon hamar kétszereplősre apadt az NFC North trónjáért zajló verseny. Az amúgy is fontos Lions@Packers rangadó tehát még relevánsabb lett: a győztes két győzelmes előnyre tehet szert a legnagyobb riválisa ellen!

A szezon előtt alighanem az összes Lions szurkoló kiegyezett volna egy 2-1-es kezdéssel, hisz az első három fordulóban a nagyon jónak tűnő Falcons mellett a tavalyi bajnok Chiefs és a rájátszásba jutó Seahawks volt az ellenfél. Ehhez képest a 3-0 is bőven benne volt a pakliban, miközben a mutatott játék miatt azért bőven lehet aggódni, nem ez a legmagabiztosabb 2-1, amit valaha láttunk.

A Packers szempontjából kicsit máshogy néz ki a kép, ugyanis eleve kevesebbet vártak a legtöbben a csapattól, ellenben a relatíve könnyűnek tűnő sorsolás láttán a 3-0-s kezdés is elképzelhető volt. A Bearst sikerült is könnyen ledominálni, hogy aztán a gárda összezuhanjon a nem túl combos Falcons ellen, majd ezer sebből vérezve feltámadjon a semmiből a Saints ellen. A 2-1-es mérleg tehát Green Bay-ben is a jó kategóriába esik, de a pályán nyújtott teljesítménnyel a Packers szurkolók sem lehetnek maradéktalanul elégedettek.

A szezon viszont robog tovább és pont egy rövid hét után kell a legfőbb riválissal farkasszemet nézni. Nézzük, ki miben bízhat csütörtök este (péntek hajnalban).

Lions offense vs. Packers defense

Ben Johnson még mindig nagyon érti a dolgát. A Lions támadókoordinátorát 1-2 éven belül biztosan elviszik főedzőnek, a rendszere ugyanis minden egyértelmű hátráltató tényező ellenére (például nincs szélső elkapója és minőségi irányítója) kiváló. Tökös, tele van a playbook trükkös játékokkal és kreatív elemekkel, bármikor húzhat valami váratlant és szinte lehetetlen felkészülni belőle.

Ehhez képest a túloldalon az a Joe Barry edzi a Packers első körös elit tehetségekkel teletűzdelt védelmét, aki elmondhatja magáról, hogy védőkoordinátorként kulcsszerepet vállalt a 2008-as Lions 0-16-os szezonjában. Az elmúlt bő 15 évben semmit nem tanult vagy fejlődött, ugyanolyan konzervatív, kiszámítható és felkészületlen, mint amilyen Detroitban volt. Mindezt jól mutatja, hogy 2015 és 2016 között a Commanders élén a hatodik legrosszabb védelem volt az övé EPA/play alapon, miközben az elmúlt bő két idényben a Green Bay kiváló rosterével sem volt képes top 20-as teljesítményre.

Papíron tehát nem kérdés, hogy melyik egységnek kell ezt a párharcot dominálni, ugyanakkor nem lehet ennyivel letudni a Packers defense-t. A pass rush kiváló, a sérülésből visszatérő Rashan Gary csúcsformában van és már 13 nyomásgyakorlást jegyzett három sack mellett. Preston Smith is jól teljesít a túloldalán, de ami ennél is fontosabb, hogy a két belső védőfalember, a veterán Kenny Clark és a másodéves Devonte Wyatt is 10+ nyomást generált és összesen öt sacket tett a közösbe.

Ez a négyes a rendszer nélkül, saját tehetségből is képes folyamatosan nyerni a párharcokat, így nagyon izgalmas lesz, mire megy ellenük a szintén kiváló Lions támadófal, ami idén még a cserékkel együtt is csak egy sacket engedett három forduló alatt. Ráadásul jó eséllyel visszatér a kezdőbe a kiváló LT Taylor Dacker is, így a lehető legjobb felállásában lép majd pályára a detroiti fal.

Itt egyik egységtől sem várok különösebben látványos dominanciát, a Lions O vs. Packers D párharcát sokkal inkább a futójáték döntheti el. A Packers védelme ugyanis még a két jó linebacker ellenére is csak a 21. legjobb futás ellen (és De’Vondre Campbell hiányozni fog), egyértelműen itt a leginkább sebezhető az egység. A tavalyi Lions futójátéknak ez csemege lenne, ellenben idén eléggé döcög a gépezet, ráadásul David Montgomery kiesését sem sikerült maradéktalanul megoldani, az újonc Jahmyr Gibbs egyelőre nehezen birkózik meg a kezdő futó poszttal. Ellenben a potenciál még így is itt a nagyobb, pláne ha Montgomery visszatérhet a kezdőbe csütörtökön.

A futójáték már csak azért is kulcskérdés lesz, Jared Goffnak ugyanis eddig nem nagyon ment a játék. A statisztikái nem olyan rosszak, de a kulcsszituációkban rendre megremeg a keze, ami főleg a rövid 3. és 4. downos szituációknál és a red zone-ban tetten érthető. Pedig a matchupok még akkor is elég jók lennének, ha Jaire Alexander vállalni tudja a játékot, ugyanis a Packersben nem igazán van olyan védő, aki le tudná szedni a pályáról a top slot elkapó Amon-Ra St. Brownt vagy az egyre jobb és jobb teljesítménnyel előrukkoló újonc TE Sam LaPortát.

Packers offense vs. Lions Defense

Ki gondolta volna, hogy a Packers támadósora a 9. legrosszabbul futó egység lesz a ligában, miközben a passzjáték hasítani fog és EPA/play alapon csak a Dolphins és a 49ers fogja megelőzni? Ebben elvitathatatlan szerepe van Matt LaFleur-nak, aki mintha megújult volna Aaron Rodgers távozása óta és valami hihetetlenül jó játékokat rak össze.

Mindezt úgy, hogy Jordan Love egyelőre messze nem egy Aaron Rodgers és inkább a vicces, mint az elit jelenetei miatt kerül bele a highlight videókba. A statisztikái jók, de mint ahogy Goff esetében, a rendszeren kívül ő sem tesz túl sokat hozzá a játékhoz, a számai pedig legtöbbször a fentebb linkelt zseniálisan felrajzolt játékokból jönnek össze. Ezzel együtt nem is kerékkötője az egységnek, egyelőre teljesen rendben van.

Ugyanakkor nincs egyszerű dolga, a kezdő futója (és a rendszer szempontjából legfontosabb játékosa), az első számú elkapója, az elit LT-je és guardja is sérüléssel küzd. Utóbbi kettő (David Bakhtiari és Elgton Jenkins) egyelőre nem is nagyon edz, előbbi kettő (Aaron Jones és Christian Watkins) is csak limitáltan, de kis szerencsével legalább páran pályára tudnak majd lépni csütörtökön. Hogy ki lenne közülük a legfontosabb, azt nehéz megmondani, a Lions védelme ugyanis eddig három meccsen teljesen mást hozott.

Watsont egyelőre elég jól sikerült pótolni, de azért nem ártana, ha támadni tudnák vele Jerry Jacobsot és minél több jó opciója lenne Love-nak. A Packers futójátéka nagyon gyenge volt Aaron Jones nélkül (és vele sem volt különösebben jó), miközben a Lions EPA alapon az egyik legjobb futás elleni védelemmel rendelkezik – ellenben base formációkban gyenge a detroiti defense, amit a Packers kezdő futója kíméletlenül ki tudna használni a passzjátékban. A támadófal fontosságát meg nem lehet eléggé hangsúlyozni, pláne úgy, hogy Aiden Hutchinson idén elit szinten sietteti az irányítókat, bár azt is érdemes megjegyezni, hogy a Seahawks cseresora ellen tehetetlen volt a védőfal.

A támadófalat összességében még akkor sem érzem nagy problémának a Packers részéről, ha egyik sztár sem épül fel. A Lions DC Aaron Glenn elég kiszámítható és gyakran indokolatlanul agresszív, ami a Green Bay-nek rengeteg lehetőséget fog teremteni, nagyon meglepne, ha LaFleur nem coacholná túl.

Összefoglalva

Normál körülmények között azt mondanám, hogy egy pontgazdag meccset látunk majd, de ez eddig nem nagyon jött egyik gárda esetében sem. A Lions győzelmi esélyein az segítene a legtöbbet, ha sikerülne végre domináns futójátékkal előállni, hogy Goffnak minél kevesebbet kelljen vállalnia. A védelem pedig leginkább a pass rush-ban és Jordan Love-ban bízhat, pláne ha már a meccs elején sikerül egy kisebb előnyt kiépíteni és a fiatal QB kénytelen nagyobb kockázatot vállalni. A Packers legjobb esélye Aaron Jones lenne a győzelemre, aki a sok heavy formationből szétkaphatná a Lions base védelmét, a hazai defense-től pedig leginkább az egyéni teljesítményben és a turnoverekben lehet bízni.