Álmosító Saints-Panthers, részeg Steelers-Browns

Dupla hétfő esti rangadót rendeztek a 2. forduló zárásaként, ahol ha valaki ébren tudott maradni a Saints-Panthers első félidejében, akkor átkapcsolva a Steelers-Brownsra láthatott egy teljesen részeg meccset. 

New Orleans Saints @ Carolina Panthers 20-17

Csoportrangadó ide, 1/1-es újonc irányító oda, nem ez lett a forduló legérdekesebb vagy legizgalmasabb meccse, sőt. Az első félidőben nem láttunk TD-t, ellenben volt egy csúnya Derek Carr INT, egy Bryce Young fumble, illetve nyolc olyan támadás, ami maximum hat próbálkozás után punttal végződött (és mindössze négy olyan drive volt, ahol legalább 20 (!) yardot tudtak haladni a támadósorok). Három mezőnygólra futotta a két gárdától – kettő-egy arányban a vendégeknek –, így egy álmosító 6-3-as Saints vezetéssel ért véget az első 30 perc.

A változatosság kedvéért a második félidő is két punttal indult. Ebből a Saintsé volt az érdekesebb, ugyanis a saját hat yardosáról volt kénytelen elrúgni a labdát, ami nem is szállt különösebben messzire, így a Panthers az ellenfél 41 yardosáról indulhatott. A nagyszerű mezőnypozíciót viszont nem sikerült kihasználni, mindössze öt yardot tudott haladni a Bryce Young vezette offense, ami ugyan egy 54 yardos mezőnygólra elég volt, de itt már nagyon erősen támadott az álommanó.

Szerencsére a Saints összekapta magát és az offense elkezdte játszani azt a futball nevű valamit, ami miatt az ember felkel hajnalban, és egy nagyon szép 10 playből álló, 75 yardos TD-drive-val ismét átvette a vezetést. Effektíve már ekkor eldőlt a mérkőzés, egyáltalán nem volt benne a Panthersben a TD, amit egy 3&outtal rögtön demonstráltak is. A Saints ráadásul szerzett egy újabb hatpontost, és ugyan 1:24-gyel a mérkőzés vége előtt a Carolina 20-17-re szépített, de az onside kick sikertelen volt, így még csak esélye sem volt igazán szorossá tenni a találkozót.

Túl sok izgalomban és nagy játékban tehát nem volt részünk. Ez egyrészt köszönhető a két védelemnek, amik kiválóan teljesítettek. Carr a túlfizetett, de vállalhatatlanul játszó támadófala mögött folyamatosan nyomás alatt volt, négyszer is sackelték a vendég csapat védői, többször megütötték és egy labdáját is lehalászták, ráadásul még a futójáték sem működött. Cserébe a Saints defense is odatette magát és szétszedte a Panthers falát: négy sack és három QB-hit volt az egység mérlege, egy fumble is összejött, illetve egy-két villanást leszámítva a Carolina sem tudott haladni a földön.

A Saintsnél mindenképp érdemes kiemelni a főedző/védőkoordinátor Dennis Allent, aki zseniálisan hívta a játékokat, a kreatív blitzeivel és szimulált nyomásaival teljesen összezavarta az újonc Youngot. A túloldalon sem lehetett panasz a találékonyságra, a blitzek a Panthers részéről is ültek, aminek köszönhetően például a linebacker Frankie Luvu karriernapot tartott a 13 tackle-jével, két sackjével és egy negatív yardos szerelésével.

Az offense-ekben már sokkal nehezebb pozitívumot találni. Carral csak a világ volt több, nem nagyon érzem azt egyelőre, hogy előrelépés lenne a tavalyi Andy Daltonhoz képest, pedig 30 millióval fizet neki többet a Saints. A csapat így jobb híján elővette ismét Taysom Hillt, akinek volt egy sikeres 8 yardos passza, illetve kilenc futásból 75 yardot tett a közösbe, amivel messze a legeredményesebb futó volt a pályán. Rajta kívül mindenki legfeljebb 3,2 yardos átlaggal futott, és hogy még jobban fájjon az átlag szurkolónak, nem a tavalyi TD-király Jamaal Williams (aki összeszedett egy sérülést), hanem a harmadéves Tony Jones kapta a legjobb snapeket, aminek két bebrusztolt futott TD lett az eredménye. Illetve a két sztárelkapót, Chris Olavét és Michael Thomast is meg kell dicsérni, ketten együtt szinte a semmiből hoztak össze 13 elkapásból 141 yardot.

A Panthers támadósort érintő rész rövid lesz, mert értelmezhetetlen volt a produkció. A támadófal még annál is rosszabb, ahogy az előszezonban kinézett, a játék egyik aspektusában sem képes még csak egy gyenge közepes szintet sem hozni. A skill poszton nincsenek minőségi játékosok, így pedig nem is láttunk olyan extra játékokat, mint amilyeneket mondjuk Olave hozott össze. Emiatt Youngot sem lehet igazán értékelni, hisz amikor nem épp az életéért menekült, akkor sem volt kinek dobnia a labdát (jól mutatja ezt, hogy 33 passzkísérletéből csak 153 yard jött össze). Ami talán így is negatívum vele kapcsolatban, hogy a földön kicsit többet vártam volna tőle, bár másrészről meg is lehet dicsérni, ugyanis nem rohant – szó szerint – a falba. Okosan és megfontoltan játszott, folyamatosan irányítót próbált játszani és menekülés közben is passzlehetőséget kereste ahelyett, hogy a futás lett volna az első opciója. Mondjuk így nem is csinált szinte semmi extrát, de legalább nagy butasága sem volt.

(renningan)

Cleveland Browns @ Pittsburgh Steelers 22-26

Ez egy teljesen részeg meccs volt. De komolyan. Egyből az első játékból pick-sixet szerzett a Steelers, miután kétszer pattant fel a labda. Ez volt egyébként 2018 óta az első olyan pick-six, ami a meccs első játékából jött.

Aztán a túloldalon Gunner Olszewski döntött úgy egy kickoffnál, hogy a 9 yardos vonalon elkapókat megszégyenítő módon bent kell tartania a lábát a vonalon belül, így 31 yarddal hátrébbról indulhatott a Steelers, mintha simán kiengedi a labdát a vonalon kívülre.

Erre rákontrázva Kenny Pickett egyből dobott egy csúnya interceptiont, miközben a Browns berúgott, majd kihagyott egy mezőnygólt. Aztán mindkét csapat fumble-t vétett, a Steelersé kifejezetten mókásra sikerült, hiszen a visszahordás közben a Browns is elvesztette a labdát. És ez mind az első negyed forgatókönyvéhez tartozott.

Ezután megsérült Nick Chubb, ráadásul olyan csúnyán, hogy a közvetítésben nem is voltak hajlandóak visszajátszani az esetet (ha nagyon meg akarjátok nézni, akkor az interneten fellelhető, de nem ajánlom). Egyébként a túloldalról Minkah Fitzpatrick is sérülést szenvedett a találkozón.

Aztán 9-7-es Browns vezetésnél kicsit lenyugodtak a kedélyek. Jött három punt, közülük az egyik olyan rövid volt, hogy a Steelers offense-nek 5 yard elég volt a mezőnygólhoz. Ezután jött a meccs első és legnagyobb offense villanása, George Pickens szerzett egy 71 yardos TD-t!

Még a félidő előtt TJ Watt a Steelers történetének legtöbb sacket jegyző játékosa lett, a szünetre pedig 16-14-es Steelers vezetéssel mentek a felek.

Úgy tűnik a nagyszünetben sikerült kicsit rendezni a sorokat, hiszen mindkét fél végigvitt egy nyugodt támadást, a hazaiak csak mezőnygólt, a vendégek viszont touchdownt szereztek a cserefutó Jerome Ford nagy nyargalása után, így 22-19-re átvették a vezetést.

Három punt után aztán újra elkezdődött a buli. A negyedik negyed elején előbb David Njoku vétett fumble-t, majd a következő támadásból Alex Highsmith ütötte ki Deshaun Watson kezéből a labdát, amit TJ Watt összeszedett és visszahordott TD-re.

Ez pedig 7 perccel a vége előtt végülis elég volt a Steelersnek a győzelemhez, ugyanis a Browns offense innentől csak két first downt szerzett (egy punt, egy turnover on downs) és elvesztette a mérkőzést. A Steelers hátrányban kezdte a negyedik negyedet, sikerült mínusz 7 yardot szereznie és így is megnyerte a találkozót.

Persze a furcsaságok sorának még nem volt vége, Deshaun Watson például kapott két sárga zászlót facemask szabálytalanságért, ami irányítótól elég ritkaság számba megy, ráadásul meg is úszott egy kiállítást, amikor arrébb lökött egy bírót.

És akkor itt van még ez a jelenet, amikor Patrick Peterson elkezdett táncolni és rávette az ellenfél támadófalemberét, Wyatt Tellert is, hogy csatlakozzon. Ez tényleg egy nagyon részeg meccs volt.

Ha tanulságokat akarunk levonni, akkor leginkább arra juthatunk, hogy mindkét védelem baromi jól néz ki, miközben mindkét offense szörnyű. A Steelers a első két fordulóban pontosan ugyanannyit TD-t szerzett támadó- és védőoldalon is, a Browns pedig több touchdownt nyelt be a saját támadósora miatt, mint amennyit a védelme engedett.

A Matt Canada által vezérelt offense továbbra is borzalmasan statikus és minden kreativitást nélkülöző, ráadásul Kenny Pickett is gyengén teljesít továbbra is. A túloldalon rendszerszinten kicsit kevesebb a probléma, de Nick Chubb kiesése nagy gondokat jelenthet (még ha Jerome Ford nem is mutatott rosszul), illetve Deshaun Watson továbbra sem játszik jól, és akkor még szépen fogalmaztam. Ha a pozitívumokra akarunk koncentrálni, akkor nézzük a védelmeket, mert azok tényleg hihetetlenül jók.

(katonadani)