Brutális Browns defense, összeomló Commanders offense, Patriots- és Seahawks-győzelem

A Seahawks egy gyengébb első félidő után felőrölte a Pantherst, a Jets továbbra sem tud nyerni a Patriots ellen, Sam Howell és a Commanders offense teljesen összeomlott, a Browns védelme pedig brutálisan jó.

Carolina Panthers @ Seattle Seahawks 27-37

A félidőben még vezetett a Panthers, a harmadik negyed végén is szoros volt, de az utolsó játékrészben elhúzott a Seahawks, amely azért a jobb csapat képét mutatta összességében.

A hazai csapat az első félidőben nagyon megküzdött a harmadik kísérletekkel és a vörös zónával, ugyanis előbbire 1/8, utóbbiban 0/3 volt a mérlegük. Így nem is tudtak TD-t feltenni a táblára, helyette összejött négy darab mezőnygól, illetve egy interception meg egy punt. Amíg a Hawks rugdosott, a Panthers elég jól haladt a levegőben. Egy TD mellé két field goalt tettek fel a táblára az első 30 percben, ami nagyrészt annak volt köszönhető, hogy a 36 éves Andy Dalton jelenleg még jobb megoldást nyújt egy meccs erejéig, mint az 1/1-es Bryce Young.

Az egész meccset tekintve Dalton 58 passzt eresztett el, ami karrierje legtöbbje volt. Nem haladt azért valami jó átlaggal, de 361 yardot összehozott. Ebből 231-et szerzett Adam Thielen és DJ Chark, akik a gyengécske Hawks defense ellen végre életképes elkapóknak tűntek az elmúlt hetekkel ellentétben – két kör alatt összesen 163 yardot szereztek együtt.

A mérkőzés végére viszont elfogyott a Panthers. Egyrészt kiesett Jonathan Mingo, Xavier Woods, CJ Henderson és Frankie Luvu, másrészt nem tudtak mit kezdeni a hangorkánnal: 8, azaz nyolc false startot sikerült összehozniuk, ebből négyet a tavalyi első körös Ickey Ekwonu vállalt magára. És akkor az olyan hibákat, mint Miles Sanders dropja a harmadik negyedben, amiből egy hosszú TD-t szerezhetett volna, nem is említem.

Mindez összecsengett azzal, hogy a Seahawks a második félidőben legyőzte a harmadik kísérletek és a red zone mumusát, az első félidős field goalok a második 30 percben touchdownokká változtak. Geno Smith az első félidőben nem nézett ki olyan jól, a másodikban viszont 12/13, 143 yard, TD statisztikát tudott felmutatni sack nélkül, plusz volt egy prime Russell Wilsonra hasonlító kétpontosa is.

Kedvenc elkapója DK Metcalf volt, aki 112 yardot szorgoskodott össze, de kiemelhető a futópáros is, Ken Walker 156 scrimmage yardig és 2 TD-ig jutott, míg az újonc Zach Charbonnet is jól mozgott és összeszorgoskodott 47 yardot a földön. A Seahawksnak a védelme is mutatott életjeleket, már ami a védőfalat illeti, hiszen a futást jól fogták és emellé 11 QB hitet is szereztek – még ha ebben közrejátszik a rengeteg dropback és a gyenge támadófal is a túloldalon.

(katonadani)

Tennessee Titans @ Cleveland Browns 3-27

Második hazai mérkőzésén is fölényes győzelmet aratott a Cleveland Browns, miután teljes mértékben leradírozta a pályáról a Titans offense-t. A vendég csapat támadósora mindössze 94 yardot (2006 óta először maradtak 100 yard alatt), és 6 first downt tudott szerezni a találkozón, totális katasztrófa volt az egység.

A mérkőzés előtt már lehetett rá számítani, hogy a Browns védőfala komoly problémákat okozhat a Titans támadófalának. Az előzetes várakozások beigazolódtak, Ryan Tannehill szinte végig az életéért küzdött, de még így is öt alkalommal sackelték a clevelandi védők. Myles Garrett szétszedte a vele szemben felálló Andre Dillardot, 3,5 sacket szerzett, valamint 8 alkalommal siettette a Titans irányítóját, teljesen átvette az irányítást a mérkőzés felett.

Ilyen körülmények között semmi esély sem volt arra, hogy a passzjáték ritmusba kerüljön. Emellett a Browns defense a futójátékot is teljesen megölte, Derrick Henry 11 futásból 20 yardot tudott megtenni. A Titans defense egy fumble utáni labdaszerzéssel próbálta kisegíteni a támadósort, de Tannehillék a rövid pályát sem tudták kihasználni, csak visszafelé haladt az offense. Ilyen impotens támadójátékkal pedig egyszerűen nem lehet mérkőzést nyerni az NFL-ben.

A labda túloldalán Deshaun Watson a legjobb mérkőzését hozta le a Browns színeiben, 289 yardot passzolt 2 TD mellett. Kevin Stefanski kiváló gameplannel érkezett a mérkőzésre, nem félt trükkös játékokat, valamint direkt irányító futásokat behívni és összességében is gyakran voltak szabadon az elkapók. Watson ugyan még mindig túl sokáig tartogatja a labdát, és volt egy teljesen WTF megmozdulása is, de láthatóan kezd egyre jobban megbízni a rendszerben.

A Browns irányítója mindössze 6 sikertelen passzal zárta a találkozót, nagyon pontosan osztogatta a labdákat, és több alkalommal is remekül mozgott el a nyomás elől. Kedvenc célpontja Amari Cooper volt, aki 7 elkapásból 116 yardot és 1 TD-t tett be a közösbe. A futójátékot ugyan jól fogta a Titans, de a passzjáték ellen nem volt ellenszerük.

Győzelmével a Browns 2-1-re módosította a mérlegét, és készülhetnek a Ravens elleni csoportrangadóra, míg a Titans a következő fordulóban a Cincinnati Bengalst fogadja hazai pályán.

(Atreus)

New England Patriots @ New York Jets 15-10

Csoportmérkőzést rendeztek az AFC Eastben, mert csoportrangadónak ezt a mérkőzést ne nevezzük azért. Nem éppen az acélos támadójátékról szólt a találkozó, kilenc 3 and outot láthattunk, és ez a szám csak azért nem lett két számjegyű, mert a mérkőzés hajrájában a Jets negyedikre is nekiment sikertelenül. Sokat elmond New York zöld felének támadó játékáról, hogy az első négy drive-ban összesen -1 yardot haladtak előre, vagyis hátra. A Patriots is maximum a győzelemmel lehet elégedett, és a védekezéssel, mert úgy játszottak a Jets ellen egy szoros mérkőzést, hogy az ellenfélnek kettő értékelhető támadása volt.

A félidő utolsó hazai támadásáig teljesen kilátástalan helyzetben volt a Jets. Az első négy drive gyakorlatilag értékelhetetlen és ötödik nekifutásra is csak hét yardot haladtak előre Zach Wilson vezetésével. Eközben a Patriots rögtön az első támadásából három pontot elért és 10 pontot az első félidő végén felpakoltak a táblára, de azért Chad Ryland 48 és 57 yardról is kihagyott mezőnygólt. A Jets végül azért egy támadást csak összerakott, aminek köszönhetően Zuerlein 52 yardos mezőnygóljával felkerültek a táblára.

A második félidő úgy folytatódott, ahogy az elsőben láthattuk. Ryland 51 yardról két labdabirtoklásra növelte az előnyt, a Jets pedig megint csak nem haladt előre. Egészen az utolsó 15 percig, ahol is egy támadásra összekapták magukat, és Bawden egy yardos futásával beértek a célterületre izgalmassá téve a hajrát. Sokat szenvedtek a nézők, de akik kitartottak a végéig, nekik megérte a hajrát megnézni. Első próbálkozásra amikor a Jets a fordításért támadott safety lett a vége, így eldőlt, hogy már csak touchdownnal lehet fordítani. A Patriots is mindent megtett az izgalmas végjátékért, adtak két esélyt a hazaiaknak. Elsőre nem sikerült előre haladni, aztán jött a mérkőzés utolsó játéka, ahol a saját 46 yardosáról dobta fel Wilson a labdát, amibe beleütöttek a célterületen, és így lett majdnem jó Cobbnak, aki centikre volt, hogy egy kilátástalan mérkőzést megnyerjen csapatának, de nem sikerült elkapnia a labdát.

Nézzünk rá a statisztikára is egy kicsit. A Jets oldalán Wilson szinte egész meccsen az életéért küzdött, mert azért azt hozzá kell tenni, hogy az előtte lévő támadófal nagyon nem végezte jól a munkáját. Végül három sacket nyelt be, de ezen kívül is a játékok nagy részében nem volt sok ideje gondolkodni, hogy hova passzoljon. 157 yarddal, TD valamint interception nélkül zárt. A futásról sem érdemes sok szót ejteni, hiszen 22 kísérletből mindössze 38 yardig jutottak. A védelemről az elmondható, hogy végig meccsben tartották a csapatot, de azért a futás elleni védekezésre biztosan nem büszkék.

Mert bizony a Patriotsnál a futójáték működött. 40 alkalommal indultak meg a földön és ebből 157 yardot összeszedtek. Elliott 80 yarddal, Stevenson pedig 59-cel végzett. Mac Jones 52%-os pontossággal 201 yardot passzolt, egy touchdown mellett a labdát nem adta el. Pharaoh Brown 71 yarddal zárt, aminek nagy része egy 58 yardos touchdownból jött össze, ez a játék volt a mérkőzésen a legszebb. A védelemből Matthew Judon emelhető ki, aki két sacket is jegyzett, de a defense összességben dicsérhető, hiszen egész mérkőzés alatt két támadástól eltekintve olyan nyomás alá helyezték a Jets támadóit, ami megoldhatatlan feladat elé állította őket.

(kronikk)

Buffalo Bills @ Washington Commanders 37-3

A 2-0-s Commanders fogadta az 1-1-es Billst, ami akár azt is jelenthette volna, hogy két jó csapat mérkőzik meg egymással Amerika fővárosában. A valóság azonban rárúgta az ajtót a liga két legrosszabb csapatát legyőző Washingtonra, amit olyan csúnyán beárazott a Bills, hogy rossz volt nézni.

A meccset a Bills kezdte, de egy szép drive után csak egy mezőnygólra futotta. A Commanders is jól indított, a támadás vége azonban egy interception lett és ennyi, effektíve ez ismétlődött a maradék 50 percben. A hazai védelem összességében jól teljesített, rendszeresen nyomás alá helyezte Josh Allent, működött a coverage is és két nagy futást leszámítva (összesen 57 yardért) a futást is egész jól fogta. A 37 benyelt pont persze nem néz ki jól, de ebből csak 10-et (az első drive után értékesített mezőnygólt és egy meccs végi TD-t) szerzett önerőből a Bills:

• a vendégek első TD-je úgy született, hogy a Commanders 35 yardosáról indulhattak az ellenfél gyenge speciális egység teljesítményének és egy büntetésnek hála,
• ezt két mezőnygól követte két turnover – egy INT és egy turnover on downs – után,
• a második TD egy Antonio Gibson fumble után született és mindössze 31 yardot kellett megtenni,
• a harmadik hatpontos pedig egy pick-six volt.

Utóbbi kettő ráadásul már a negyedik negyedben született, addig a Commanders 16 ponton tudta tartani a Billst és a nem létező offense ellenére is csak 16-0-ra ment a Bills 14 perccel a meccs vége előtt. Aztán jött a teljes fővárosi összeomlás, a Buffalo pillanatok alatt feltett 21 pontot, amire csak egy utolsó másodperces mezőnygóllal tudott válaszolni a Washington.

Amilyen jó volt tehát a fővárosi védelem, olyan rossz volt a támadósor. Sam Howell 190 yardot passzolt négy INT mellett, ráadásul köztük voltak olyanok, ami a támogatói flag focikon is kínosak lettek volna. A támadófal is bemondta az unalmast, összesen kilenc sacket engedett az egység (bár a fiatal irányító ebből is bőven kivette a részét). Egyedül a futójáték működött, 13 futásból sikerült 105 yardot szerezni, bár ez sem volt különösebben konzisztens. Egy semleges irányítóteljesítménnyel ez a meccs nyerhető lett volna a Commandersnek.

Ami a Billst illeti, a védelem tökéletes volt, gyakorlatilag semmit nem hagyott benne a meccsben az egység. Hat játékos is szerzett sacket, a Ramstől igazolt Leonard Floyd kettőt is, de a belső védőfal is alaposan kivette a részét a buliból. A picket szerzők közül érdemes kiemelni Tre’Davious White-ot, aki kezd a régi fényében tündökölni, illetve AJ Epenesát, aki pass rusherként vissza is hordta a lehalászott labdát.

A vendég támadósor inkább közepes volt, mint jó és leginkább arra lehet büszke, hogy semmi butaságot nem csinált. Josh Allennek volt ugyan egy INT-je, de az 3&20-ra jött össze, ráadásul direkt a pálya szélére dobta a labdát, hogy a legrosszabb esetben se lehessen sokat visszahordani, így ez felért egy punttal. Ezt leszámítva rendben volt, eleresztett pár szemkápráztató lézert és lábon is sokat tett a közösbe (46 yard, TD). Stefon Diggsnek is volt végre egy jó napja (111 yard nyolc elkapásból), a másodéves futó James Cook pedig tényleg kezd elmenni kezdőnek, még ha stabil három downos RB-nek egyelőre talán kevés is.

(renningan)