Döcögve nyert az Eagles, a Jaguars és a Ravens, nagy meglepetést okozott a Rams

Az Eagles New Englandben, a Jaguars Indianapolisban tudott nyerni, de elég döcögősre sikerült a nyitány mindkét gárdától. Igaz ez egyébként a Ravensre is, amely otthon gyűrte le a Texanst. A Cardinals nem állt messze a meglepetéstől, a Rams viszont tényleg képes volt rá!

Philadelphia Eagles @ New England Patriots 25-20

Nem ez volt a hétvége leglátványosabb mérkőzése, amiért részben okolható a szakadó eső, részben pedig a Patriots, amely várhatóan ilyen meccseket fog játszani a szezon nagyobb részében. És ezt nem negatívumként értem, hiszen a védelem parádésan teljesített és ellehetetlenítette a Sasok támadásait.

Borzasztóan kezdődött a találkozó a hazaiknak, hiszen előbb Mac Jones dobott egy pick-sixet Darius Slaynek, majd egy játékkal később Ezekiel Elliott kezéből ütötték ki a labdát, ami után nem sokkal újabb TD-t szerzett az Eagles, így a nyitódrive-os mezőnygól után már 16-0 állt az eredményjelzőn. Ekkor azt hihettük, hogy nagyon sima lesz a meccs, de egyáltalán nem így lett.

Ezt követően a félidő nagy része rendkívül unalmas three-and-outokból állt (hat volt egymás után), utána viszont belelendültek Mac Jonesék, két touchdownt szerezve (Hunter Henry, Kendrick Bourne) teljesen nyitottá tették a második 30 percet. Ott aztán megint elhúzott az Eagles három mezőnygóllal, de nagyon nyögvenyelős volt az egész, minden egyes yardért hatalmasat kellett küzdeniük a Pats defense ellen. Jonesék a harmadik negyedben sokat nem tettek hozzá a meccshez, de a meccs végére ismét belelendültek, egy Rhamondre Stevensonnak kiosztott passzal egy labdabirtokláson belülre zárkóztak három és fél perccel a vége előtt.

Az Eagles offense továbbra sem tudott beindulni, így két lehetősége is volt a Patriotsnak fordítani, ám mindkétszer elhasaltak negyedik kísérletre, így végül 25-20-ra az Eagles nyerte meg a mérkőzést.

Ennek ellenére nem lehetnek túl büszkék a Sasok a győzelemre, hiszen a támadósor kifejezetten gyengén teljesített. Persze a Patriots védelem rendkívül kellemetlen ellenfél, de akkor is. A 251 szerzett yardnál tavaly mindig többet hoztak össze, illetve EPA és sikerességi ráta alapon is rosszabb volt ez minden tavalyi meccsnél (amikor Hurts irányított). A futás és a passzjáték sem akart beindulni, a playhívásokban is bőven lehet kivetnivalót találni, szóval Brian Johnson támadókoordinátor nem mutatkozott be valami szépen. És szerencséjük, hogy van egy kiváló rúgójuk Jake Elliott személyében, aki az esőben is mindent bevágott, ráadásul négyből hármat messziről (48,51,56 yard).

Ami a védelmet illeti, mindenképp ki kell emelni az újonc Jalen Cartert, aki eszméletlen jó volt, folyamatosan nyerte a párharcait, sok nyomást generált és a végén egy sack is összejött. Mellette a másodéves Jordan Davis is elég jól nézett ki egyébként, ellenben a linebacker sorban Nakobe Dean megsérült, Zach Cunningham pedig szokás szerint el volt veszve coverage-ben, ahogy a második számú safety Justin Evans is. Tudtuk, hogy ezek a gyenge pontjai az Eaglesnek, és most ki is ütköztek.

A Patriots a vereség ellenére pozitívabb lehet. A védelmét csak dicsérni lehet, külön ki kell emelni itt is az első körös corner Christian Gonzalezt, aki parádésan teljesített a liga egyik legjobb elkapóduója ellen, és még sacket is szerzett. De az egész egység remek volt, a tavaly megállíthatatlan Eagles offense a jeleit sem tudta mutatni miattuk. A támadók ugyan elég csúnyán kezdtek, de 20 perc idény eleji forma után elég jól belelendültek. Mac Jones gyorsan szabadult a labdától, ami a lyukas támadófal miatt fontos is volt, és nagyrészt jól osztogatott ritmusban. Ügyesen használták ki a pálya közepén az Eagles gyenge pontjait Hunter Henryvel és Kendrick Bourne-nal, plusz a futó Stevenson kapott még sok labdát, mindhárman kiválóan teljesítettek.

(katonadani)

Los Angeles Rams @ Seattle Seahawks 30-13

A rebuild közepén, 20+ újonccal a keretben támadt fel a Rams vagy csak kipukkadt a Geno Smith féle Seahawks lufi? Így vagy úgy (vagy máshogy), de a forduló egyik legnagyobb meglepetését szolgáltatta a két NFC West csapat.

A Seahawks erősen kezdett. Egy 12 playes drive végén előbb mezőnygólt, majd TD-t szerzett, a harmadik nekifutásból újabb három pont került fel a táblára és még egy mezőnygólt is sikerült blokkolni. Geno Smith kis túlzással azt csinált, amit akart, DK Metcalfra nem volt ellenszere a Ramsnek, ráadásul a hazai futójáték is működött. Aztán Jason Myers 31 másodperccel az első félidő vége előtt kapufát lőtt 39 yardról, ami úgy tűnik, eltört valamit a gárdában.

16-7-es hazai vezetés helyett a Rams megkapta a labdát, Matthew Stafford mezőnygól-távolságig juttatta a csapatot, Brett Maher pedig 56 yardról nem hibázott. Az előny tehát megmaradt a Seahawksnak, viszont a Rams támadhatott és már nem volt megállás. A második félidő első három drive-jából 17 pontot szerzett Sean McVay csapata, ráadásul mindegyik támadás legalább 60 yardos volt és 5+ percig tartott. Eközben a védelem is megérkezett, a Seattle támadósorának konkrétan egyetlen first downja volt az egész második félidőben – a noname osztag lenullázta a tavalyi szezon egyik legszórakoztatóbb és leghatékonyabb offense-ét, a Rams pedig nagyon simán nyert 30-13-ra.

A Rams támadósora kicsit döcögősen indult be, rengeteg volt a drop, a Tutu Atwell, Puka Nacua, Van Jefferson fémjelezte elkapósor nem mindig volt egy hullámhosszon Stafforddal, de a második félidőre félelmetesen jól nézett ki az egész. A korábbi második körös Atwell hat elkapásból 119 yardot szerzett, az ötödik körös újonc Puka Nacua pedig 10 elkapásból tett 119 yardot a közösbe. Előbbiről sok jót mondott McVay a szezon előtt, utóbbinak pedig olyan jó tábora volt, hogy az előszezonban szinte nem is kellett bizonyítania, de ez így is elképesztő teljesítmény a két fiatal elkapótól. Meg persze Staffordtól is, aki ilyen jól legutóbb a 2021-es bajnoki idényben játszott (jó eséllyel tavaly már a szezon elején sem volt egészséges, plusz most azért a fal is megvédte). Ami talán némi csalódásra adhat okot a vendégek részéről, az a 2,3 yardos átlagú futójáték, bár legalább a brusztolás megy, mert így is sikerült három TD-t szerezni a földön (a legtöbb labdát Cam Akers kapta, de Kyren Williams sokkal jobban játszott és jó eséllyel ő lesz a kezdő a szezon hátralévő részében).

A védelem is jól teljesített, sőt egyenesen csodás volt az előzetesen vártakhoz képest. Donald az Donald, nincs mit mondani róla, de rajta kívül nem sok ismerős név volt a kezdőben, mégis sikerült szétverni a Seahawks támadósorát. Ez elsősorban Raheem Morrisnak köszönhető, aki kifejezetten jó coverage-eket hívott be, folyamatosan meg tudta zavarni Geno Smith-t, a második félidőben pedig a pass rush-on is tudott javítani pár kreatív hívással. A futás elleni védelem miatt azonban aggódhat, a Seahawks 4,7 yardos átlaggal futott – ha nincs a nagy előny, ez megbosszulhatta volna magát.

Minden dicséret ellenére azért tegyük hozzá, hogy a Seahawks mindent megtett a vereségért, ekkora tehetségbeli különbséget ugyanis nem tud egyetlen rendszer sem elrejteni. A támadófal ugyan csak két sacket engedett, de összességében nem volt jó, és miután kiesett a két kezdő tackle, ez hatványozottan igaz lett. Tyler Lockett láthatatlan volt (talán meg is sérült egy kicsit), DK Metcalf a szájalással volt elfoglalva, a 112 yardig jutó Geno Smith pedig semmi extrát nem mutatott a rendszeren kívül. Nem gondolom, hogy ez általános tendencia lesz a csapatnál, szerintem sokkal inkább meglepte a Rams jó játéka a sima győzelemre készülő csapatot, amit nem sikerült jól lereagálni. A második félidő már leginkább a hisztiről szólt, jöttek a sárgák a buta szabálytalanságokra (a labda mindkét oldalán), egyszerűen összeomlott minden. Kis szerencsével ez csak egy kijózanító pofon lesz (a védelemben a pass rush hiányával mindenképp kell kezdeni valamit), a szezon hátralévő részében pedig ismét a tavalyi Seahawkst látjuk majd.

(renningan)

Jacksonville Jaguars @ Indianapolis Colts 31-21

Az eredmény magabiztos Jaguars győzelmet sejtet, de azért három negyed után nem így nézett ki a dolog, amikor még a Colts vezetett. Pedig a Jaguars tűnt jobbnak egyébként, de volt Lawrence-nek szerencsétlen felpattanó interceptionje (mintha Tank Bigsby sosem próbált volna még elkapni egy labdát), kétszer elrontották a negyedik és rövid szituációt, és hát ott volt a hétvége legelképesztőbb játéka, ahol Lawrence kezéből kiütötték a labdát, Bigsby egy földről felpattanás után elkapta, de azt hitte csak rossz passz volt, szóval megállt a pálya közepén, majd a Colts védői kiütötték a kezéből a labdát és visszavitték TD-re. Szürreális jelenetsor volt.

Na és ezzel vezetett a Colts a harmadik negyed végén. Aztán még pár bénázás után az utolsó 10 percben végre beindult a Jaguars, levezettek két TD drive-ot egymás után és ezzel megnyerték a meccset. A csapat legjobbja a hosszú kihagyás után visszatérő Calvin Ridley volt, aki már a félidőben 92 yardnál és egy TD-nél járt (végül 101 yardig jutott), sokáig levédekezhetetlennek tűnt és a kémia is megvolt az irányítójával. A második félidőben pedig Zay Jones villogott, például az alábbi a touchdownjával. A támadófal ellenben nem tartott valami jól, beigazolódni látszanak a holtszezon félelmei az egységgel kapcsolatban. Érdemes még az offense-nél kiemelni, hogy Doug Pederson átadta a játékhívásokat a támadókoordinátor Press Taylornak, ami furcsa döntés volt, hiszen Pederson imádja a játékhívásokat és nagyon jó is benne. Taylort pedig nem illeti dicséret ezért a meccsért, nagyon sok furcsa playcall volt, nem érzett még rá erre az egészre, szóval kicsit szkeptikus vagyok vele.

A defense oldalán a futás elleni védelmet mindenképp ki kell emelni, 65 yardon tartották a Coltsot, Richardson sem tudott igazán lubickolni a földön. Persze összességében is jók voltak, három turnovert erőszakoltak ki és ötből négyszer megfogták negyedikre az ellenfelet. Illetve Josh Allen folyamatosan pusztított és szerzett három sacket, ami nem kis teljesítmény!

A Colts elég hektikus volt mindkét oldalon. Az újonc Richardson kicsit hullámzó, de teljesen rendben volt, nem kértek tőle sokat, főleg rövidekkel próbálkozott (és nagyrészt a jobb oldalra), így összességében egész pontos volt, de volt egy interceptionje a meccs végén, ahová túlzott magabiztossággal próbálta bedobni a labdát. A földön is megcsillogtatta tehetségét, de itt talán kicsit többet vártunk, a Jaguars védelme elég jól kordában tartotta – azzal együtt, hogy a Colts támadófal elég gyengén muzsikált. A futójáték futók hiányában és gyenge támadófallal egy jó run defense ellen a vártaknak megfelelően nem tudott beindulni. A negyedik kísérletek nagyon nem akartak menni (1/5), ezen mindenképp javítani kellene.

A védelemben a front7 elég jól dolgozott, a védőfal a nap nagy részében rombolni tudott és sok nyomást helyeztek Lawrence-re. DeForest Bucknert lehet kiemelni a szerzett TD-jén kívül is, illetve az LB sorból Zaire Franklin ment nagyot 18 szerelésével és egy kierőszakolt fumble-lel. Sokszor le tudták parancsolni a Jaguarst a pályáról, és ugyan a szélső CB-k tapasztalatlansága azért kijött, összességében rendben lesz ez a védelem.

(katonadani)

Houston Texans @ Baltimore Ravens 9-25

Előzetesen egy könnyű, sima Ravens győzelemre számított mindenki, ami a végeredményt látva végülis bejött, de a játék alapján nagyon nem volt meggyőző a hazai csapat. Lamar Jacksonék első drive-je egy 3&outtal ért véget, a második egy buta interceptionnel, a félidő hátralévő részében pedig két punt és egy TD volt a mérleg, de utóbbi is csak 58 yardos drive volt. Ehhez képest a meglepően bátran és jól játszó Texans offense két 60+ yardos támadást is összehozott, amelyekből ugyan csak mezőnygól született, de az első 30 perc alapján konkrétan a vendégek néztek ki potensebbnek.

A második félidőre aztán helyreállt a világ rendje. A Ravens védelme nem engedett TD-t, ellenben az offense magához tért és két gyors TD-vel már a harmadik negyed közepére eldöntötte a mérkőzést (ekkor 22-6 volt az állás). A Texans ugyan próbált küzdeni, a védelem egy fumble-t is kiharcolt, de a támadóknak nem volt ellenszere a baltimore-i defense-re és az egész félidős teljesítmény egyetlen sikeres mezőnygólban csúcsosodott ki.

Ahogy azt vártuk, a sérülésektől tizedelt houstoni támadófal teljes csődöt mondott. Az újonc CJ Stroud folyamatosan nyomás alatt játszott, ötször sackelték 46 yardért (egyszer negyedik és egyre), emellett 10-szer meg is ütötték, ami a 44 passzkísérlethez képest is brutálisan sok. Emellett futáshoz sem tudott jól blokkolni az egység, a Texans 3,1 yardos átlaggal mindössze 72 yardot tett meg a földön, az egész offense pedig 268 total yardra volt képes. Pozitívum ugyanakkor, hogy Stroud ilyen körülmények között sem omlott össze, nem dobott picket és még pár szép megoldása is volt. Nem játszott jól, de ez a vereség nem rajta múlt.

A vendég védelem ellenben nagyon is jónak tűnt, DeMeco Ryans hatása azonnal érződött. Az egység kiszámíthatatlan volt, folyamatosan képes volt nyomást generálni, jól ölte a futást és egyszer sem égett meg komolyabban. Ebben nagy szerepe volt az 1/3-as újonc pass rusher Will Andersonnak, aki hat tackle-t, egy sacket és két QB hitet mutatott be élete első profi meccsén az egyik legkellemetlenebb ellenfél ellen. De jól teljesített Jonathan Greenard is a túloldalon, a két évvel korábbi önmagát idézte, illetve a tavaly nagyon rossz újonc idényt produkáló corner Derek Stingley is végre életjeleket mutatott. Ha más nem, a védelem már most elég jó lehet Houstonban.

A Ravens ellenben elég nagy csalódás. A védelem jól játszott, bár ez azért elvárható volt, hisz a liga egyik legtehetségesebb egysége mégiscsak egy újonc irányítóval és egy cseretámadófallal nézett farkasszemet. Ellenben az előzetesen sokat hype-olt támadósorból semmit nem láttunk. Lamar Jackson lábon továbbra is elit, de a futójáték rajta kívül középszerű volt (ráadásul JK Dobbins megint megsérült), a passzjáték pedig semmivel nem volt kreatívabb vagy sikeresebb, mint tavaly. Mark Andrewsszal a pályán ez nyilván jobb lesz (bár az Odell Beckham igazolás egyelőre nem tűnik jónak, a nagy pénzt kapó WR nem tűnt első számú opciónak, csak három targetje volt), illetve papíron a támadófalnak sem kellene ennyire inkonzisztensnek lennie, de ennél alighanem mindenki többre számított.

Az egyetlen, aminek örülni lehet, az Zay Flowers játéka. Az újoncnak már most tökéletes a kémiája Jacksonnal, majdnem annyi targetje volt, mint mindenki másnak összesen (10 vs. 11), Lamar 17 sikeres passzából és 169 yardjából ő jegyzett kilenc elkapást és 78 yardot.

(renningan)

Arizona Cardinals @ Washington Commanders 16-20

Meglepően szoros lett az 1/1-esélyes Cardinals fővárosi szereplése. Olyannyira, hogy az első félidőt konkrétan meg is nyerte az arizonai csapat, az első három negyed után pedig 16-10-re vezetett. Tette mindezt úgy, hogy az offense csak dísznek volt a pályán.

Joshua Dobbs egy teljesen használhatatlan irányító. Mindössze két értékelhető drive-ot tudott levezetni, de azok is csak mezőnygólra voltak jók. Emellett öt támadás punttal ért véget, elhagyott két labdát, illetve a meccs végi potenciális game winning drive is turnover on downsszal ért végét. A támadófal nem volt tökéletes előtte, de ezzel együtt is egyedül annak lehet örülni, hogy nem volt interceptionje, de a 4,4 yardos átlaggal összehozott 132 yardja tényleg értelmezhetetlen. Ennél Colt McCoy fél lábon is jobb lett volna, Dobbs az élő bizonyíték, hogy a Cardinals az 1/1-re hajt.

A Cardinals védelme ellenben meglepően jól muzsikált. A sok ismeretlen játékos (Dennis Gardeck vagy Jonathan Ledbetter neve kinek mond valamit?) képes volt dominálni, Jonathan Gannon valahogy képes volt mindenkit olyan helyzetbe hozni, hogy villogni tudjon. Ennek hat sack, hat QB-hit, hét leütött labda, egy INT és egy TD lett az eredménye. Különösen nagyot ment a 2018-ban draftolatlan Dennis Gardeck, akinek volt négy tackle-je, két sackje, egy negatív yardos szerelése és három QB-hitje.

Természetesen ez nem lesz mindig ennyire egyszerű a Cardinalsnak, a Commanders mindent megtett azért, hogy a vendég védőknek jó napja legyen. A hazai támadófal például minden téren kritikán aluli volt, de ami ennél is nagyobb gond, hogy nem látni Eric Bieniemi állítólagos zsenialitását. Nyilván Sam Howell nem egy Patrick Mahomes, de utóbbival még én is relatíve sikeres OC lennék, mert valamit úgy is összehozna, pláne ha átmásolhatom előtte Andy Reid playbookját.

A Commanders offense-ből egyértelműen hiányzik egy jó irányító, mert Sam Howell nem az – persze meg kell nézni, hátha jól sül el a dolog, de én ebben a projektben nem tudok hinni. Ezzel együtt ez a támadósor nem egy jó irányítóra van attól, hogy működjön.

Rendszerszinten nem látom az előrelépést tavalyhoz képest, nincsenek trükkös játékok, kreatív útvonalak vagy észlelhető újítások – egy teljesen átlagos, sok esetben konzervatív valami, amiből szerintem még el is vett Bieniemy az előző idényhez képest. Még a negyedik negyedes feltámadást sem tudom pozitívan értékelni, mert bár összejött 10 pont és ezzel sikerült 16-10-ről 20-16-ra módosítani az állást, de az offense amúgy nulla volt, a TD-pedig egy fumble után jött össze és mindössze 29 yardot kellett megtenni. Sőt, igazából itt még meg is dicsérhetjük Howellt, ugyanis a semmiből hozott ki egy 6 yardos futott TD-t (ráadásul a támadósor első negyedes TD-je is csak az ő kreativitásának volt köszönhető).

(renningan)