Nehezen nyert a Chiefs és a Dolphins, hosszabbításban kapott ki a Chargers

Kiélezett csoportrangadót nyert meg a Dolphins a Patriots otthonában. A Chiefs egy nagyon furcsa és rengeteg hibával tarkított meccsen győzte le az AFC-rivális Jaguarst. A Chargers 0-2-vel kezdi az idényt, hiszen hosszabbításban kikapott a Titanstől. A Rams pedig sokáig tartotta a lépést a 49ersszel, de végül alulmaradt Shanahanékkel szemben. 

Miami Dolphins @ New England Patriots 24-17

Jó kis AFC East rangadó várt ránk éjjel és nem is okoztak csalódást a felek.

A Dolphins lehengerlően kezdett, az első félidőben négy támadásból háromszor végigért a pályán, és még ha az egyikből csak mezőnygól is született, feltettek 17 pontot a táblára. Tua Tagovailoa kiválóan játszott, 15/20, 181 yard, TD volt a mérlege a nagyszünetben. Pedig Belichickék úgy tűnt jó taktikát választottak, nem volt egyszerű a haladás a Dolphins számára, nem arról volt szó, hogy hosszú passzokkal hatalmas üres területeket találtak, de valahogy mindig megoldották a first downokat rövidebb játékokkal.

A Patriotsnak már nem ment ilyen jól az első félidőben, hiszen csak három pontig jutottak. Oké, az egyik támadásnál ez minimum még három lehetett volna, ha az újonc Demario Douglas nem vét fumble-t, de nyilván ez is hozzátartozik a játékhoz. Mindenesetre azért mutattak szép dolgokat, amik miatt lehetett kicsit bizakodni a második félidőre a 17-3-as állás ellenére is.

Ez a harmadik negyedben mondjuk nem mutatkozott meg, hiszen csak egy puntra és egy interceptionre futotta Mac Joneséktól. Pedig a lehetőség ott volt a zárkózásra, ugyanis sikerült blokkolni egy mezőnygólt és így az ellenfél térfeléről jöhettek. Nem is akárhogy blokkolták egyébként a field goalt, mintha a Dolphins offense motionös trükkjét ültették volna át a speciális egységbe, úgy robbant be a gunner Brenden Schooler:

A második félidőre viszont a Dolphins is megrekedt. A két gyors punt és a blokkolt mezőnygól után ugyan még 14 pont volt a gárda előnye a harmadik negyed végén, de nem lehetett teljesen nyugodt a csapat. A Patriots pedig szépen végig is ment a pályán és felzárkózott Hunter Henry (egyébként szabálytalan) elkapott touchdownjával, ráadásul ezután az első körös újonc Christian Gonzalez lehalászta Tua passzát, így megnyílt a lehetőség az egyenlítésre!

Ennek viszont egy Van Ginkel sack vetett véget, majd a Dolphins egy játékból büntetett Raheem Mostert révén. Újra két TD volt a különbség, de a Pats nem adta fel. Mac Jonesék szépen végigmasíroztak a pályán, Rhamondre Stevenson futásával pedig ismét egy labdabirtoklásra zárkóztak. Nagyon jól muzsikált ebben a szakaszban a támadósor, Jonesnak nagyon fekszik ez az offense Bill O’Brien irányításával.

A Dolphins eljutott mezőnygól-távolságba, azonban Jason Sanders 55 yardos próbálkozása mellé ment, így megnyílt a lehetőség az egyenlítésre 2 perccel a vége előtt. Az ellenfél térfelére át is ért a Patriots, de ott végül negyedik kísérletre nem sikerült megoldani a helyzetet. Nem akármilyen játékkal ért véget egyébként a meccs, hiszen Mike Gesickinek nem sikerült elérnie a first downt, de visszapasszolta maga mögé a labdát, a guard Cole Strange pedig előrevetődött és csak centikkel maradt el a first downt érő vonaltól.

Összességében a Patriots védelme megint nagyon jól teljesített, az első félidőben is igazán extra teljesítmény kellett a Dolphinstól, hogy lassan, módszeresen végig tudjanak menni a pályán, de a nagy játékokat jól sikerült limitálni. Az offense viszont az első 30 percben nem tudta hozzáadni a saját részét. A cseretackle-ökkel felálló falban nem meglepő módon voltak problémák, és a turnover is elég rosszul jött, de a második félidőre megrázták magukat és azért mutattak olyan dolgokat, amikre még lehet építeni.

Dolphins oldalról a múlt heti lehengerlő játék nem jött, de ez azért várható volt egy sokkal erősebb védelem ellen. Az első félidő még így is megsüvegelendő volt, de a másodikra azért már nem feltétlen lehetnek büszkék. Védőoldalon voltak nagyon szép drive megállításaik, sackjeik, de maradéktalanul azért nem lehetnek elégedettek, mert a végén több ízben is szépen végigment rajtuk a Pats offense. Vic Fangio egységén az első két forduló alapján azért még bőven van mit javítani.

A Patriots így 0-2-vel nyitja az idényt, 2001 óta először, míg a Dolphins 2-0-val áll és úgy tűnik Tua Tagovailoa nem tud kikapni Belichicktől (5-0).

(katonadani)

San Francisco 49ers @ Los Angeles Rams 30-23

Folytatódott a 49ers győzelmi szériája a Rams ellen, zsinórban kilencedik alkalommal győzte le az alapszakaszban a San Francisco a Kosok csapatát. Ám ez a végkifejlet közel sem volt egyértelmű az első három negyed alapján, egy rendkívül kiélezett mérkőzést láthattak a nézők. Az első félidőben fej fej mellett haladtak a csapatok, a két támadógéniusz, Kyle Shanahan és Sean McVay remekül rajzolta fel a játékokat. A támadósorok folyamatosan fel-le masíroztak a pályán, mindösszesen egy puntot láthattunk az első 30 percben.

A pontgyártást Christian McCaffrey kezdte meg ezzel a 14 yardos futott touchdownnal, amivel az elit futó zsinórban 11. mérkőzésén szerzett TD-t. Ismét bebizonyosodott, hogy az egykori Panthers játékos minden pénzt megér, egyszerűen nem fair az ellenfeleknek, hogy egy CMC szintű fegyverrel dolgozhat együtt Shanahan.

A túloldalon folytatódott a Puka Nacua-show, az 5. körben kiválasztott újonc elkapó folyamatosan üresen volt, Matthew Stafford pedig rendesen etette őt a labdával. Cooper Kupp sérülése után szinte mindenki leírta a Rams offense esélyeit, de Nacua és Tutu Atwell egy rendkívül szórakoztató elkapóduót alkotnak eddig. Nacua végül 15 elkapásból 147 yardot szerzett a találkozón, amivel rekordot állított fel, egyetlen játékos sem szerzett nála több elkapást pályafutása első két mérkőzésén az NFL történetében. A vörös zónában mindkét alkalommal a Notre Dame egykori futóját, Kyren Williamst vette elő McVay, aki megszerezte a szezonbeli harmadik, majd negyedik TD-jét is.

A 49ers ugyanakkor nem akart hátránnyal vonulni a szünetre, és bár majdnem kifutottak az időből, de végül egy másodperccel a vége előtt Shanahan kockáztatott és Purdy QB sneakjével egyenlített a Niners.

A második félidőben a védelmek is megérkeztek a mérkőzésbe, mindkét defense puntra kényszerítette az ellenfél támadóit. Ezt követően jött el az összecsapás fordulópontja: a Rams már field goal távolságban járt, amikor Stafford az üresen álló Kyren Williams kezébe passzolt, aki azonban nagy hibát vétve levette a szemét a labdáról. A levegőbe felpattanó játékszer a 49ers corner Isaiah Oliver kezében landolt, így a Rams nem tudott pontokat szerezni a drive-ból. A labdavesztés megakasztotta a hazai támadósor lendületét, míg a San Francisco a következő két támadósorozatából 10 pontot szerzett, ezáltal a találkozó során először két labdabirtoklásnyi különbség alakult ki.

A Rams a negyedik negyedben egy mezőnygóllal szépíteni tudott, majd 5 és fél perccel a vége előtt az egyenlítésért támadhattak. Stafford 2. interceptionje azonban megpecsételte a csapat sorsát, a 49ers visszaállította a 10 pontos különbséget és innentől kezdve már nem volt visszaút a Los Angeles-i gárda számára.

A két csapat közötti különbséget egyértelműen a turnoverek jelentették: Stafford összességében kiválóan játszott, de két interception egy ilyen kiélezett mérkőzésen nem fér bele, még ha az első egyértelműen nem az ő hibája volt. Purdy teljesítményét sem lehet igazán kritizálni, nyomás alatt sem pánikolt, volt néhány clutch átadása, és a labdára is jól vigyázott. A győzelem miatt nyilván a San Francisco lehet elégedettebb a mérkőzéssel, ugyanakkor a Ramsnek sem kell szégyenkeznie. A Kosok az előzetes várakozásokhoz képest sokkal magasabb szinten teljesítenek eddig, így a gyenge NFC-ben sokáig harcban maradhatnak a rájátszásért.

(Atreus)

Los Angeles Chargers @ Tennessee Titans 24 – 27 h.u.

Nehezen indult be ez a mérkőzés, másfél negyeden keresztül csak szenvedtek a támadók, és reális esély volt egy ingerszegény mérkőzésre. A Titans támadók csak hátrafelé haladtak, a Chargers rohamai pedig a pontszerzés határán haltak el. Aztán viszont történt egy hatalmas fordulat, ami a semleges szurkolók számára egy nagyon szórakoztató meccset hozott.

A szórakoztatást a Chargers indította el, akik nekimentek egy 4&4-nek a Titans 8 yardosán (hozzá kell tenni, hogy Staley előtte ellőtt egy teljesen felesleges challenge-et, ahol mindenki tudta, el fogja veszíteni). Ennél a játéknál Herbert kapott egy ütést a fejére, de kihordta lábon, és egy lézer passzal megtalálta Keenan Allent a célterületen belül.

Ezt látva azt lehetett hinni, innen már átveszi az irányítást a Chargers, hiszen Ryan Tannehillben nem sok bizodalmuk lehetett a Titans szurkolóknak. Múlt héten borzalmas volt, és a meccsen eddig a pillanatig sem mutatott semmi pozitívat. 11 pontos hátrányban azonban elindult nála valami, és azonnal kilőtt egy 70 yardos bombát Treylon Burksnek, amivel előkészítették Derrick Henry TD-jét.

Ezzel pedig elkezdődött egy adok-kapok játék. Ha az egyik csapat pontot szerzett, akkor arra érkezett a válasz azonnal. Ha pedig a támadás az egyik oldalon megakadt, akkor a másik oldal sem tudott pontot szerezni. Ez pedig azt eredményezte, hogy a végéig nyílt maradt a meccs, egyszer sem tudott egyik csapat sem ellépni ellenfelétől.

2:22-vel a vége előtt aztán egy Tannehill TD-passzal a Titans 24-21-es előnyre tett szert. Viszont bőven sok idő maradt az órán, és a Chargersnek még megvoltak az időkérései. Egy TD-vel le tudták volna zárni a mérkőzést. A red zone-ba érve azonban a Tennessee védői helyt álltak, így csak az egyenlítés sikerült, és jöhetett a hosszabbítás.

A pénzfeldobást ugyan a Chargers nyerte, de sokáig nem volt náluk a labda. Három gyors Herbert incomplete után jöhetett újra a hazai csapat, és ezúttal egy mezőnygólig is elég volt eljutni. A Titans okosan felépítve a drive-ot össze is hozta a biztos lövőtávolságot, Nick Folk pedig 41 yardról nem hibázott.

A Titans hosszabbításban nyert, de talán ennél is fontosabb, hogy a múlt heti katasztrófa után Tannehill végre újra életjeleket mutatott. Tette mindezt úgy, hogy a fal előtte semmit nem tudott blokkolni (ötször sackelték is). Viszont a Burks hosszú átadás felébresztette az önbizalmát, és utána alig volt hibája (20/24, 246 yard, 1 TD). Értelemszerűen ez nem lett volna elég, ha a védelem nem tudja folyamatosan megállítani a Chargerst a pontszerzés/TD határán. Egész meccsen jellemző volt, hogy a Chargers nem tudta érdemben befejezni a támadásait. Ez a legjobban a meccs végén ütközött ki, ahol nem is az idő fogyott el, hanem a down. Hiába jutottak red zone-ba, a TD nem jött össze, pedig a lendület megvolt. Emiatt pedig hiába dobott Herbert 305 yardot, hiába szerzett Allen 111 yardot és 2 TD-t, hiába sackelte a védelem ötször Tannehillt, a végén csak az fog megmaradni, hogy a Chargers (már megint) nem tudta befejezni a meccset.

(jarred)

Kansas City Chiefs @ Jacksonville Jaguars 17 – 9

Ezt a meccset a legjobban 4 egymást követő játékkal lehet bemutatni.

Történt, hogy a 2. negyed közepén Justin Watson megcsinálta a first downt, de a játék végén elhagyta a labdát. Mindezt azután, hogy pár perccel korábban egy punt után is sikerült egy fumble-t összehoznia a Chiefsnek. Ezt látván a visszatérő Kelce-nél eltört valami, a pályán belül levette a sisakját, és a földhöz vágta. Erre kapott 15 yardos büntetést, és a Jaguars az ellenfele 37 yardosáról indíthatott támadást.

Ez a támadás 1, azaz egy playt élt meg, Lawrence screen passzát Agnew elejtette, és mivel hátrapassz volt, ezért szabaddá vált a labda, amit a Chiefs szedett össze. A nagy hibát tehát sikerült a Jaguarsnak kijavítania, de Mahomesék ezt nem hagyták annyiban. Rögtön utána érkezett egy rossz snap, amivel megint majdnem elvesztették a labdát, de ezt még megúszták. Majd jött egy false start büntetés, amit egy Mahomes hosszú indítás követett… amit a safety Andre Cisco húzott le.

4 play 3 turnover. Ez a 4 játék bemutatta, mit csinált ez a két csapat egész meccsen. Hibák hibára halmozása. Gyakorlatilag úgy játszott mindkét gárda, mint aki nem akar nyerni. A Chiefs folyamatosan adogatta a lehetőségeket a Jaguarsnak, de ők nem kértek belőle, és vagy semmit nem csináltak, vagy csak mezőnygólokat rúgtak.

Egy jó csapat képes kihasználni az ellenfele hibáit, de ez a Jaguars vasárnap nagyon messze volt a jó csapat benyomásától. Az egyszerűen elfogadhatatlan, hogy négyszer is eljutnak a vörös zónába, de egyetlen jó passzt sem sikerül ott értékesíteni. Igaz, háromszor is majdnem TD-t szereztek, de Zay Jones és Ridley egyszer sem tudta mindkét lábát letenni a fehér vonalon belül. Az egyik láb valahogy mindig kikerült a pályán kívülre (pedig ha csak az egyik összejön, már más lett volna a meccs képe). A Jaguars egyszerűen nem volt ott eléggé fejben, hogy lezárja a támadásait.

A Chiefs ugyan nyert, de erre a teljesítményre ők sem lehetnek büszkék. A 3 turnover még megbocsátható, de rengeteg koncentrációs zavart lehetett észrevenni, elsősorban a támadósornál. Kelce dühében a földhöz vágja a sisakját pályán belül, Jawaan Taylor folyamatosan szabálytalankodott (false start és holding, egy időre le is ültették, hogy megnyugodjon), Mahomes pedig folyamatosan rossz snapeket kapott, amik után jöhettek a kapkodásos megoldások.

Viszonyt a Jaguarsszal ellentétben a Chiefs legalább képes volt egy hibára egy jó játékkal válaszolni. Kétszer is össze tudtak hozni egy jó drive-ot, ami TD-vel zárult. Mahomes előbb Skyy Moore-t majd Kelce-t találta meg a célterületen belül (illetve Kadarius Toney-nak is voltak szép elkapásai).

Ez értelemszerűen a Chiefs szintjén nagyon kevés volt, ők ennél többre képesek. Nagyon sok volt az elsősorban koncentrációs hiba, egy jó csapat pedig biztos kihasználta volna ezeket. A Jaguars azonban nem volt jó csapat.

(jarred)