Őrület LA-ben, mészárolt a 49ers és a Cowboys, a Bengalsnak megvan a mumusa

A Dolphins és a Chargers játszották az első forduló legjobb, legszórakoztatóbb, legfordulatosabb, legőrültebb meccsét, ahol végül a Miami tudott felülkerekedni. A 49ers és a Cowboys igazi mészárlást hajtott végre, a Bengals pedig (ismét) gyengén kezdte az évet és kikapott a mumusnak számító Brownstól. 

Miami Dolphins @ Los Angeles Chargers 36-34

Őrült mérkőzést hozott a Dolphins Los Angeles-i vendégjátéka, ahol 7 alkalommal változott a vezető csapat személye, majdnem 1000 yardot hoztak össze a támadósorok és végül az döntött a Miami javára, hogy elkapójuk, Tyreek Hill egy levédekezhetetlen szörnyeteg. Annyi minden történt ezen a mérkőzésen, hogy kis túlzással könyvet lehetne írni róla.

A két csapat tavalyi mérkőzésén Brandon Staley, a Chargers vezetőedzője remek gameplannel limitálni tudta a Dolphins passzjátékát, ám most csak tehetetlenül nézte, ahogy kollégája, Mike McDaniel és a Miami irányítója, Tua Tagovailoa teljesen szétcincálja a Los Angeles-i védelmet. Tua 466 yarddal és 3 TD-vel zárt, míg csapattársa, Tyreek Hill messze kimagaslott a pályára lépő játékosok közül. Teljesen mindegy volt, hogy melyik cornerback állt fel vele szemben, Hill mindegyiküket megette reggelire, 11 elkapásból 215 yardot és 2 TD-t szerzett. Úgy tűnik, komolyan gondolja, hogy rámegy idén a 2000 elkapott yardos szezonra.

A Dolphins támadósora a találkozó folyamán két alkalommal is eladta a labdát az ellenfél térfelén, ám végül csak az egyikből tudott pontokat szerezni a Chargers. A mérkőzés negatív “hőse”, a cornerback JC Jackson hiába szerzett egy interceptiont az end zone-ban, térdelés helyett inkább kihozta a labdát a célterületről, így beszorulva kellett támadnia a Chargersnek. Egy gyors 3 and outot egy rövid punt követett, majd Tua és Hill azonnal megbüntette Jackson butaságát egy TD passz formájában. Emellett Hill több alkalommal is megégette Jacksont a mérkőzés folyamán, valamint Jackson az első félidő végén egy teljesen felesleges pass interference szabálytalanságot vétett, miután már lepörgött az óra. A Delfinek egy idő nélküli down keretében értékesítették a mezőnygól-kísérletet, 3 pontot szerezve. Rápillantva a végeredményre, Jackson szabálytalansága döntő jelentőségű hiba volt.

A Chargers első támadósorozatából már felismerhető volt taktikájuk: futásorientált gameplannel érkeztek a találkozóra, kihasználva, hogy a Miami a Fangio-féle rendszer sajátosságai miatt könnyű boxokkal próbált operálni. A terv működött, hatékonyak voltak a futások, Austin Ekeler és Joshua Kelly is 5 yardos átlag felett termeltek. A hazaiak futójátékát az egész mérkőzés során nem tudta lelassítani a vendégek védelme, végül 234 futott yardnál állt meg a mutató. Mindemellett Justin Herbert is sallangmentesen, mindenféle hiba nélkül hozta le a mérkőzést. Herbert rendszeresen megtalálta üresen lévő célpontjait, és a pass protection is kiválóan működött, egyáltalán nem a támadóegységen múlott a győzelem.

Ez a mérkőzés egyértelműen a passz elleni védekezésen ment el a Chargersnek, a Miami az egész mérkőzésen azt csinált, amit akart, a Tua-Hill kapcsolatra nem volt ellenszere a hazaiaknak. Kevesebb mint két perccel a vége előtt vette át utoljára a Dolphins a vezetést, majd a védelmük megrázta magát. Jaelen Phillips vezérletével több alkalommal is nyomás alá helyezték Herbertet és egy negyedik downos sackkel eldöntötték az összecsapást.

Mindkét csapat rájátszás álmokkal vágott neki az idei szezonnak, ugyanakkor ez a mérkőzés megmutatta, hogy van még bőven javítanivaló a csapatoknál. A Dolphins és a Chargers játékosállománya is borzasztó erős, ugyanakkor az is kiderült, hogy az edzői stábok döntő szerepet játszanak majd abban, hogy melyik csapat mire jut majd az idei szezonban. A támadósorokkal igazából mindkét fél abszolút elégedett lehet, a védelmekkel viszont egyik sem.

(Atreus)

Dallas Cowboys @ New York Giants 40-0

Izgalmas csoportrangadónak indult, mészárlás lett belőle: a Cowboys támadóinak fel sem kellett volna menniük a pályára, akkor is megnyerik a meccset. Kezdődött az egész azzal, hogy a Giants ugyan eljutott mezőnygólig, de azt a dallasiak blokkolták és a frissen megszerzett Noah Igbinoghene vissza is hordta hat pontért. Aztán Prescotték eljutottak mezőnygólig, de mielőtt feljöttek volna másodszor a pályára, már 16 pontos előnyben voltak (ilyen sem sokszor fordulhatott elő a történelemben), ugyanis a slot corner DaRon Bland szerzett egy pick-sixet.

Persze ezért Prescotték is beletették a magukét, még egy mezőnygólt és Tony Pollard révén további két touchdownt is felírtak a táblára az első 35 percben, illetve a végén még Kavontae Turpin is feliratkozott a pontszerzők közé, de ez a találkozó elsősorban nem róluk szólt. A már említetteken kívül Stephon Gilmore is szerzett egy interceptiont, a Micah Parsons vezette védőfal pedig egész éjjel rettegésben tartotta Daniel Jonest, ugyanis hihetetlen 63,9%-ban nyomást helyeztek rá és hétszer is bezsákolták. Parsons csak egyet tett be a közösbe, de ettől még ellenállhatatlanul játszott és megnyitotta a helyet például Osa Odighizuwának vagy Dorance Armstrongnak, akik 2-2 sacket hoztak össze. És azt se felejtsük el, hogy négy fumble-t is kierőszakoltak, habár ebből csak egyet tudtak összeszedni.

Voltak a Cowboysnak domináns csapatai a történelem során, de ez volt a legnagyobb arányú nullázásuk (és az első 2017 óta). Tényleg hihetetlen volt, amit műveltek. A Giantsnek három negyed után mindössze 21 nettó passzolt yardja volt (passzolt yardok mínusz sackekből elvesztett yardok). A hazai támadósor semmit sem tudott kitalálni, amivel bármi életképeset össze tudtak volna hozni – a legnagyobb eredményük az volt, hogy kétszer eljutottak mezőnygólig, de hát mindkettőt kihagyták, az egyikből ráadásul az ellenfél szerzett hat pontot.

A Cowboys tehát egy domináns teljesítménnyel rúgta rá az ajtót a 2023-as szezonra, a Giantsnél pedig azzal vigasztalódhatnak, hogy ennél rosszabb meccsük jó eséllyel nem lesz idén.

(katonadani)

San Francisco 49ers @ Pittsburgh Steelers 30 – 7

Előzetesen azt hittük az egyik legszorosabb meccs lehet, végül az egyik legsimább lett. 28 percen keresztül lényegében semmi nem jött össze a Steelersnek, a 49ersnek pedig minden működött. Purdy visszatért, és nyomát sem mutatta a játéka annak, hogy milyen súlyos sérülést szenvedett tavaly az NFC-döntőn. Jól érezte a nyomást, ha kellett akkor kiforgott a védők elől, és még futásból is megdobta a szükséges passzokat. Kedvenc célpontja Brandon Aiyuk volt, aki 8 elkapásból 129 yardot szerzett, de talán ennél is fontosabb, hogy minden elkapása vagy first downt vagy TD-t ért. A Steelers védelmének nem volt ellenszere rá.

A hazaiak védelme gyengén kezdett, de az offense még ennél is borzalmasabb volt. Gyakorlatilag semmit nem tudtak haladni. 28 percen keresztül nemhogy pontot, de még first downt sem sikerült szerezni, és a 2 minute warningnál nettó 1 yardjuk volt. Nyoma sem volt a lehengerlő előszezon-teljesítménynek, Kenny Pickett pedig talán legrosszabb félidejét játszotta fiatal karrierjének. Aztán a félidő utolsó percében 20-0-s hátrányban valami eltört, és hirtelen elkezdtek haladni. Másfél perc alatt időkérés nélkül sikerült végigmenni a pályán, és szerezni egy TD-t.

Ekkor felcsillant egy halvány remény a hazaiaknál, hogy talán még nem veszett el teljesen a meccs, de aztán elkezdődött a 3. negyed, és érkezett Christian McCaffrey. A 49ers futója gyorsan rendet rakott, mikor a fél Steelers védelmet kikerülve 65 yardos TD-t szerzett.

Ezzel a nagy játékkal ismét 20 pont lett a különbség a két csapat között, és elkezdődött a garbage time. A Steelers offense ugyan már yardokat tudott szerezni, de továbbra is reménytelen próbálkozásai voltak csak. Néha eljutottak a pontszerzés határára, de a 49ers mindig résen volt, és kivédekezték a próbálkozásokat.

A Steelers védelem a támadókkal ellentétben képes volt fejlődni. Noha az első 4 drive-ban nem volt ellenszerük Shanahan ellen, de a meccs vége felé már újra azt a formájukat mutatták, amit elvár tőlük a szurkoló. Legfőképpen T.J. Watt hozta a nagy játékokat, aki háromszor is földre vitte Purdyt, és kétszer is kiütötte a labdát a kezéből (az egyiket össze is szedte). Igaz, a 49ers már jelentősen visszafogottabban játszott, hiszen 20 pontos előnynél nincs szükség kreatív játékokra.

49ers oldalról azt lehet mondani, mindent amit kitaláltak az működött, és ameddig meccs volt, addig nem is hibáztak. Aztán később a támadók visszafogták magukat, de a védelem továbbra is harapott, Drake Jackson pl. 3 sacket is gyűjtött, illetve Pickett két labdáját is lehalászták. Teljesen megérdemelten nyertek, egy pillanatig nem volt kérdés, ki volt a jobb csapat.

Steelers oldalról sok pozitívumot nem lehet említeni, legfeljebb a védelem javulását. A támadóknál azonban teljes káosz volt. Igaz, erős védelem ellen játszottak, és a nagy hátrány miatt csak passzolni lehetett (amit az ellenfél is tudott), de erre a teljesítményre ez sem magyarázat. Egy drive. Ennyi értékelhető játékot tudtak felmutatni a támadók egész meccsen.

(jarred)

Cincinnati Bengals @ Cleveland Browns 3 – 24

Az NFL történetének két legtöbb garantált pénzét kapó irányítója csapott össze, aminek az eredménye egy igazi roncsderbi lett. Nem segítette a játékosokat az egész meccsen ömlő eső sem, de ez akkor is csalódás volt mindkét offense részéről.

A Super Bowlra is az egyik legnagyobb esélyes Bengals a Burrow éra óta talán a legrosszabb meccsét játszotta le. A frissen hosszabbító irányító sérülés miatt nem sok edzésen és nulla előszezonon volt túl, ami nagyon meglátszott a játékán. Több olyan passza is volt, aminek a végén 10 yardos közelségben nem volt csapattársa (egyet nem értés), de bőven akadtak nagyon alul- vagy túldobott passzok is. 13 támadósorozata volt a Bengalsnak, ezekben pedig írd és mondd hat darab first downt hoztak össze. Direkt nem számmal írtam, nehogy az ember azt higgye, hogy elírás történt.

És akkor jöjjenek a lesújtó számok: 2/15-ös harmadik downos mérleg, 82 passzolt yard, 14 sikeres passza 31 kísérletből. Ja’Marr Chase 5 labdát kapott el, azonban rendszerint rövideket így mindössze 39 yardig jutott. Még így is jobban járt azonban, mint csapattársa Tee Higgins, akinek az irányába nyolcszor passzolt Burrow, de egyetlen egyet sem sikerült elkapnia.

A Browns védelem ezzel együtt minden dícséretet megérdemel. A védőfal sok nyomást generált és nem volt stabil pont Joe védői közt. A két szélen folyamatosan omlott be a zseb. Za’Darius Smith és Myles Garrett remek párosnak néz ki, még ha ez ma csak egy sackben manifesztálódott (azzal mondjuk lezárta a meccset a Browns). A secondary pedig végig agresszív volt és nem tudtak elszakadni a Bengals elkapók. Newsome, Ward is ütöttek le labdát vagy zárták ki szépen az elkapókat. Jól ült Schwartz emberező taktikája a meccsre, mire elszakadhattak volna a támadók, rendszerint odaért a pass rush.

A meccs egy jó részén a meggyőző különbség ellenére Watson sem volt sokkal jobb Burrow-nál. A találkozó elején volt pár szép scramble-je a playek végén, de sok pontatlanság, bizonytalan megoldások jellemezték a meccse elejét. Ami a Bengalshoz képest mindenképp jobban ment, az a futójáték. Nick Chubb közel 6-os átlaggal 106 yardig jutott. További 21-et el is kapott, így mindenképp az offense legjobbjának mondható. Bár a sokáig egyetlen touchdownt nem ő, hanem Watson szerezte a kevés direkt QB futások egyikéből.

Bár mindkét irányító egyébként gyengébben teljesített, Watsonnak azért összességében jobb meccse volt. A futásai többször segítettek és 150 passzolt yard fölé jutott, voltak szép dobásai, 1-2 play action után jövő kifejezetten szép volt. A meccs egyetlen pickjét ő dobta ugyan, de a másodéves safety Dax Hill kezébe azután hullott a labda, hogy felpattant egy védőfalember kezén, így nem lehet teljesen Watsonnak adni.

Sokáig a meccs alapvetően szoros volt, amiben az irányítókon kívül volt szerepe a Bengals védelemnek is. Cam Taylor-Brittnek pár szép coverage munkája és leütött passza is volt, sacket pedig BJ Hill, Trey Hendrickson és Germaine Pratt is jegyzett. A meccs krónikájához hozzátartozik, hogy súlyosnak tűnő sérülést szenvedett a Cleveland jobb oldali sztár tackle-je Jack Conklin, de a helyére belépő, hegyomlás méretű újonc Dawan Jones egyáltalán nem lógott ki lefelé.

6 perccel a vége előtt Watson passzolt TD-je és éppen benyújtott kétpontosa végleg lezárta a meccset. A kickoff után a Bengals már Jake Browningot és a cseresort küldte fel a pályára. Burrow mérlege ezzel 1-5 a Browns ellen, egyértelműen mumusnak mondható az államon belüli rivális.

(alatriste)