Összefoglaló
346 nap után nyert újra a Bears, és nem is akárhogy!
A Commanders 6,5 pontos favoritként várta a Bears elleni csütörtök esti rangadót hazai pályán, ehhez képest a nyeretlen Chicago felmosta a pályát a fővárosiakkal. Justin Fieldsék 27-3-ra vezettek az első félifő végén, végül pedig 40-20-ra húzták be a meccset és 346 nap után nyertek újra!
A Bears kezdte a meccset és konkrétan minden támadásából pontot szerzett az első 30 percben. Eközben a Commanders az első két támadásából hat yardot gyűjtött (eközben csak DJ Moore-nak 126 yardja volt), majd a szünetig egy mezőnygól mellett egyszer a labdát is eladta, így 24 pontos hazai hátránnyal mentek szünetre a csapatok.
A második félidő már csak formalitásnak tűnt, de az előző héten is így tűnt, aztán végül a Broncos meg tudta fordítani a meccset. A Commanders viszont soha nem tudott 10 pontnál közelebb kerülni a Bearshez, ami egyébként megint bepunnyadt és az első négy támadásából csak egy mezőnygólt hozott össze a szünet után. 30-20-as hátrányban, 5:14-gyel a mérkőzés vége előtt aztán Joey Slye kihagyott egy 46 yardos mezőnygólt, amire válaszul DJ Moore szerzett egy 56 yardos TD-t és eldöntötte a meccset. A végére még maradt egy vendég mezőnygól, így 40-20-ra nyerte meg az idei első meccsét a Bears, megszakítva ezzel egy 14 meccses vesztes sorozatot.
Justin Fields a remek statisztikái ellenére nem játszott különösebben jól. 282 yardot és négy TD-t passzolt turnover nélkül, de ebből DJ Moore szerzett 230 yardot (a javát az elkapás után) és három TD-t, ráadásul mindössze nyolc elkapásból. Rajta kívül csak a két tight end, Cole Kmet és Robert Tonyan regisztrált elkapást, ami hihetetlen, nem nagyon láttunk ilyet korábban. Azt viszont mindenképp adjuk meg a fiatal irányítónak, hogy minden hibája ellenére nem csinált butaságot, volt pár tényleg jó passza és a földön is szerzett 57 yardot 11 futásból, így bőven hozzátette a magáét a győzelemhez.
A Bears támadófala szintén jó napot fogott ki a Commanders rettegett védőfala ellen. Fieldset csak háromszor sackelték és hatszor ütötték meg (amiben azért a QB is bőven hibás volt), a futójátékot pedig csak az állította meg, hogy Roschon Johnson és Khalil Herbert is megsérült, így annak a Khari Blasingame-nek kellett beállnia, aki FB-ként karrierje során csak három labdacipelést kapott a meccs előtt (végül nyolc futásból 26 yardot szerzett).
A vendég védelem is elég nagyot ment, öt sacket, egy fumble-t és egy INT-t jegyzett pár turnover on downs mellett. Előbbihez persze Sam Howell is kellett, aki könyörgött a zsákolásért, de emellett a futójátékot is sikerült limitálni, szóval elégedettek lehetnek most Chicagóban. Nem úgy Washingtonban.
Sam Howellról eddig is tudtuk, hogy nem egy jó QB és ezt most is bizonyította. Vannak fellángolásai, de eddig még nem nagyon rakott össze egy olyan meccset, ahol végig átlag feletti szinten teljesített. Most is szerzett 388 yardot és két TD-t, de egy rakás ziccert kihagyott, volt egy interceptionje a saját térfelén, illetve annyira lassan olvas és olyan sokáig dajkálja a labdát, hogy a kínai nagy fal nem tudta volna megvédeni attól a Bears pass rush-tól, ami a meccs előtt 22 sacket szerzett 21 találkozón.
A hazai futójáték értékelhetetlen volt, Brian Robinson hat futásból csak 10 yardot szerzett, így a csapat teljesen el is engedte ezt a dolgot, amikor a Bears már 24 ponttal vezetett. Az utolsó szűk 40 percben pedig konkrétan egyetlen futójátékot sem hívott a Commanders, ellenben 55 dropbackje volt Howellnek. Ilyet se látunk gyakran.
Ami a Commanders védelmét illeti, teljes káosz. DJ Moore karriernapot tartott, és ugyan volt két-három olyan elkapása, amit nem nagyon lehetett levédekezni, de emellett a közelében sem voltak. Effektíve a vakon lévő bírók (akik egyszer valami érthetetlen módon úgy látták a lenti játéknál, hogy kilépett) többet tettek az elkapó megállításáért, mint a washingtoni DB-k.
Chase Young jól játszott, nagyot küzd a jövő évi szerződéséért, 10+ nyomásgyakorlással zárta a napot, illetve Montez Sweat és Jonathan Allen is rendben volt, de rajtuk kívül nem volt pozitívan értékelhető játékos, pláne a secondaryben. Ebben óriási szerepe van Ron Riverának, a felkészülés és a védelmi gameplan összességében csapnivaló volt, aki csinált valami értelmeset, az csak saját zseniből. Ellenben Eric Bieniemy megint elég jó játékokat hívott, de amíg Howell az irányító, addig meg van kötve a keze.