Az Eagles megállította a Dolphinst, a Ravens kiütötte a Lionst, a Chiefs szokásosan verte a Chargerst

Az Eagles képes volt megállítani a Dolphins lehengerlő támadósorát és mindössze 10 pontot engedett Tuáéknak. A Ravens-Lions a hét meccsének indult, de hatalmas kiütés lett belőle. A Chiefs pedig a szokásoknak megfelelően megverte a Chargerst. 

Miami Dolphins @ Philadelphia Eagles 17-31

Az Eagles hazai pályán, kiváló hangulatban, a most bemutatott retro “kelly green” mezében fogadta az ezer fokon égő Dolphinst, és sikerült megállítania a Tua Tagovailoa és Tyreek Hill vezette támadósort!

A meccs úgy kezdődött, mint sok másik Eagles-találkozó. Hurtsék szépen meneteltek a pályán, a vörös zónában azonban megakadt a tudomány és rossz playhívások után mezőnygólra futotta csak. Az első meglepetés ott jött, hogy a Dolphins viszont csak egy first downra, majd puntra volt jó a meccs kezdetén, a Sasok védelme nagyon jól kezdett, és mint ahogy majd látni fogjuk, ez így is maradt a későbbiekre is.

Azonban előbb jött egy hiba a hazaiaktól, Jalen Hurts kezéből kiütötték a labdát, így a Dolphins egy mezőnygóllal egyenlíteni tudott. Itt pedig az Eagles percei következtek. Kétszer is végigmentek a pályán, ráadásul most a gólvonal előtt sem akadtak meg, előbb Dallas Goedert a nemzeti tight end nap alkalmából szerzett TD-t, majd egy hosszú AJ Brown elkapás után Jalen Hurtsöt nyomták be a társak az 1 yardosról, miközben a Miami egy újabb gyors puntra volt csak képes. Azonban hogy az izgalmak megmaradjanak, Tuáék a félidő előtt végre feltettek egy értékelhető drive-ot és Tyreek Hill révén szépítettek is. Így 7 pontos hazai előnnyel mentek szünetre a csapatok.

Aztán a második félidőt is a Miami kezdte jobban, hiszen eljutottak a vörös zónába, ahol aztán megakadt a tudomány, habár ehhez azért kellett egy negyedikre elmaradt sárga zászló. A karma azonban visszaadta ezt a vendégeknek, hiszen Hurts labdájába a vonalon beleütöttek, amit aztán Jerome Baker szerzett meg és hordott vissza TD-re, így újra egyenlő volt az állás!

Ez azonban nem zavarta meg a Sasokat és ismét végigmentek a pályán, AJ Brown elkapott hatpontosával szerezték meg újra a vezetést. Majd a Dolphins is levezetett egy szép támadást, azonban a legvégén elakadtak és Tua dobott egy interceptiont Darius Slay kezei közé (vélhetően Waddle rossz útvonalat futott, azért köthetett ott ki Slay). Erre válaszul az Eagles ismét végigment a pályán, legnagyobb részt egy hatalmas AJ Brown elkapásnak köszönhetően, majd a célterületre már Kenny Gainwell futott be. Ezzel eldőlt a meccs és már nem is volt válasza a Dolphinsnak, így az Eagles otthon tartotta a győzelmet és 6-1-es mérleggel áll.

Arra még csak-csak lehetett számítani, hogy az Eagles offense jól fog működni a gyengécske Dolphins védelem ellen, és ez így is lett, hiszen nyolc támadásból ötször pontokat tudtak feltenni a táblára, ebből ráadásul négy touchdown lett. A két eladott labda azért nem mutat jól, de a múlt heti néggyel ellentétben ez most belefért. Igyekeztek lassítani a játékot és minél több időt elégetni, hogy a Dolphins is minél kevesebb lehetőséghez jusson támadóoldalon, és ez sikerült is. AJ Brownt kell kiemelni, aki 137 yardot szerzett, így zsinórban ötödik meccsén jutott 125 yard fölé, amivel beállította Calvin Johnson rekordját. Mellette Dallas Goedertnek volt még jobb meccse, illetve Jalen Hurtsöt is kiemelhetjük, aki kisebb sérülése miatt futóként nem volt most extra, de a levegőben elég jól osztogatott (habár a fumble teljesen az ő hibája volt).

A Dolphins támadósora ellenben teljesen felsült. Mindössze 10 pontot sikerült szerezniük, pedig a McDaniel-Tua párosnak eddig mindig összejött legalább 17, és általában annál jóval több is – ráadásul ebből a 10-ből 3 egy turnover után jött, amikor semennyit nem haladtak már előre. Tyreek Hill 88 yardig és egy TD-ig eljutott, de volt egy elejtett touchdownja és összességében kevésbé tudott faktor lenni, mint általában (ami sokat elmond azért arról is, hogy általában milyen jó), illetve Jaylen Waddle sérüléssel küzdött, ami szintén nem segítette a dolgukat.

Ez lett idei legrosszabb teljesítményük yardok, TD-k, first downok, EPA és sikerességi ráta alapján is. Az utóbbi két évet tekintve most szerezték a második legkevesebb 20+ yardos játékot és most jött a harmadik legkevesebb elkapás utáni yardjuk. Nagy dicséret illeti ezért a túloldalon Sean Desai védőkoordinátort, aki egy elég foghíjas secondaryvel is képes volt ennyire kordában tartani a Miamit. A védőfal kiválóan teljesített, habár segítette a dolgukat, hogy három kezdője nélkül állt fel a Dolphins OL. A megszokottnál többet blitzeltek, így sok nyomást tudtak generálni és még jobban próbálták felgyorsítani és zavarba hozni Tuát, ami sokszor recept a sikerre.

(katonadani)

Detroit Lions @ Baltimore Ravens 6 – 38

Egy meccs, ami annyira sima volt, amennyire az eredmény mutatja. A Ravens a legelső pillanatban magához ragadta a kezdeményezést, és többé nem is engedte el. Lamar Jackson és az offense simán végigment a Lions védelmén az első drive-ban. Aztán a másodikban is. És a harmadikban is. És a negyedikben is. Nagyjából másfél negyed alatt megtettek bő 300 yardot, és szereztek 4 TD-t. A Lions védelemnek semmi válasza nem volt erre a támadógépezetre. A legközelebb egy stophoz még az első drive-ban voltak, amikor a 7 yardon 4&1-re kényszerítették az ellenfélt. Harbough azonban nekiment ennek a negyediknek, Lamar pedig könnyedén begyalogolt a célterületre.

Míg a Ravens offense parádézott, addig a Lions támadók összehozták az idei szezonjuk legrosszabb produkcióját. Az ellenfél már rég 28-0-ra ment, amikor nekik még first downjuk sem volt, sőt még 15 yardot sem tudtak haladni. Aztán nagy nehezen megtört a jég, és sikerült first downt szerezni, de messzire nem jutottak vele, ha össze is jött valami, akkor azt egy szabálytalansággal annulálták.

A második félidőre úgy futott ki a Lions, hogy innentől kezdve minden negyedik kísérletnek neki kell menniük. Neki is mentek, ahányszor csak kellett, de mindet nem lehetett megoldani. A célterület árnyékában a 6 yardoson végül nem sikerült a negyedik down. Ez még önmagában nem lett volna végzetes, de utána jött a Ravens és egy screen passzból szerzett Gus Edwards 80 yardot. Ez gyakorlatilag eldöntött minden kérdést, Lamar pedig Andrews-zal közösen megadta a kegyelemdöfést egy 8 yardos TD-vel.

35-0 után a meccs gyakorlatilag véget ért, és már csak a garbage time volt hátra. Ott a Lions tudott valamennyit szépíteni, Goff eljutott 284 yardig, Amon-Ra összehozott 13 elkapást, az újonc Jahmyr Gibbs pedig megszerezte karrierje első TD-jét. De ezek csak szépségtapaszok voltak. Valójában közük nem volt a meccshez.

A hazaiak oldalán nem az a kérdés, ki játszott jól, hanem hogy ki nem. És őszintén nem találni ilyen játékost. Mindenki hibátlanul játszott. Legfőképpen a támadófal. Ez az egység annyi időt biztosított az irányítónak, hogy Lamarnak arra is volt ideje, hogy végignézze a teljes pályát. Össze is hozott 357 yardot és 3 TD-t levegőben, amihez még hozzátett 36 yardot és 1 TD-t földön. Az elkapói ezúttal mindent elkaptak, de ismét Mark Andrews volt a kedvence, aki 4 elkapásból 63 yardot és 2 TD-t szerzett. Egyedül talán Beckham szomorkodhat, mert hiába a nagy kiütés, neki még mindig nincs TD-je idén.

A védők oldalán a pass rusht érdemes kiemelni, ami egész meccsen terror alatt tartotta Goffot. Hiába volt a Lionsnak az egyik legjobb a támadófala, a Ravens védői gond nélkül törtek át, és rohantak az irányító arcába (5 sack össze is jött 1 INT kíséretében).

Egyetlen alkalmat lehet csak megemlíteni, amikor a Ravensnél valami elromlott. Még az első félidő végén Lamar rosszul adta át a labdát a futójának, és végül fumble lett belőle. Viszont ez a hiba bőven belefért (nem is szerzett belőle pontot a Lions). Ezen a meccsen egyszerűen minden működött. Méltóképpen ünnepelték meg Terrell Suggs Ring of Honor felavatását.

(jarred)

Los Angeles Charges @ Kansas City Chiefs 17-31

Bolond egy mérkőzést játszott egymással a két csoportrivális. Az első félidőben sorra érkeztek a nagyobbnál nagyobb játékok a támadóktól, mindössze két puntot láthattunk 30 perc alatt 41 (!!) pont társaságában, sőt a Chargers védelemnek köszönhetően még egy pick is összejött. Ehhez képest a második félidőre teljesen leült a meccs, sorra jöttek a hibák (a harmadik negyed egy fumble-lel kezdődött, egy INT-vel folytatódott, majd volt egy olyan periódusa a meccsnek, amikor öt támadásból négy is 3&outtal ért véget) és mindössze egyetlen Chiefs TD-n kívül (az is a negyedik negyed végén) egyetlen drive sem ért véget pontszerzéssel, ez pedig elég volt a címvédőnek a győzelemhez.

Brandon Staley-t vágják ki. A védelme az első félidőben egy 3&12-re dobott, punttal felérő Patrick Mahomes interceptiont leszámítva teljesen vakon volt a pályán, a Chiefs támadósora a 24 pont mellé 326 yardot tett fel a táblára. Ez később sem lett jobb, mert ugyan összejött egy újabb turnover (fumble), de a második félidőben látott sok punt ellenére sem lehet azt mondani, hogy a védelem dominanciája miatt esett vissza a Chiefs, főleg hogy amikor nagyon kellett, akkor azért Mahomesék bőven tudtak haladni.

A vendég támadósor sem lehet büszke magára, pláne a második félidős teljesítményére, ami úgy néz ki, hogy: INT, 3&out, 3&out, 3&out, INT. A támadófal nem volt az igazi és Austin Ekeler is kicsit rozsdás volt még, de ennél azért bőven több volt ebben. Úgy viszont nem lehet, ha a kezdő irányító nem hozza a tőle elvárt szintet, Justin Herbertnek sorozatban másodszor van meglehetősen gyenge meccse (259 yard, egy TD, két INT volt a mérlege), habár azt tegyük hozzá, hogy törött ujjal játszik a nem dobó kezén, ami valamennyire vélhetően zavarja a játékban. Illetve eddig Kellen Moore sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, egyelőre nem végez sokkal jobb munkát, mint Joe Lombardi.

A Chiefs részéről összességében minden remekül alakult. A védelem elég jól limitálta a Chargers futójátékát (Joshua Kelley 49 yardos TD-je csak anomália volt), sikerült kétszer is lehalászni Justin Herbert passzát és ötször még sackelte is az egység az ellenfél irányítóját. Utóbbit ráadásul öt különböző játékos hozta össze, ami egyértelműen Steve Spagnuolónak az érdeme. A veterán DC a kreatív blitzeivel és hívásaival parádésan összezavarta a Chargers támadósorát és hozta brutálisan jó helyzetbe a saját játékosait.

A támadóknál szokás szerint Travis Kelce vitte a prímet, aki 12 elkapásból 179 yardot és egy TD-t szerzett, utóbbi ráadásul az 50. volt Patrick Mahomestól (örült is neki Taylor Swift, akit megint nagyon sokat láthattunk a közvetítés alatt). Apropó Mahomes: a liga legjobb irányítója elképesztően jól játszott. A szokásosnál is jobban mozgott a zsebben, Khalil Macknek és Joey Bosának momentuma sem volt, a passzjátékban meg Kelce mellett is kiosztott 245 yardot és négy TD-t összesen kilenc embernek. Isiah Pacheco, Marquez Valdes-Scantling és Rashee Rice is TD-vel mehetett haza, utóbbit pedig külön is meg lehet dicsérni, úgy néz ki, végre sikerült egy tényleg tehetséges elkapót draftolni a top 100-ban.

(renningan)