Csak ínyenceknek – Bears@Commanders

Nehezen nevezhető rangadónak az ötödik hét csütörtök esti mérkőzése, legfeljebb alsóházinak. A Commanders még úgy ahogy tartja magát, bár sok ok az örömre a fővárosban sincs, a Bears viszont eddig totál reménytelen. Nem tűnik olyannak a párharc, amiért érdemes fennmaradni, de sokszor pont az ilyen párosításokból születnek a legjobb meccsek (a múlt heti Broncos-Bears is emlékezetesre sikerült).

Mi történt eddig?

A Chicago Bears az első négy forduló alapján a liga leggyengébb csapatának tűnik (talán a Giants versenyez még ezért a címért), 0-4-es mérlegük van, Justin Fields karrierjét pedig mindenki eltemette. A legnagyobb probléma az irányítóval az, hogy bizonytalan a zseben belül, rosszul olvas és emiatt nagyon sokáig dajkálja a labdát, amit általában fejvesztett menekülés, egy reménytelen passzjáték vagy sack követ. Pedig a kisegítő személyzetre nem lehet olyan mértékű panasza, mint tavaly, a támadófal és az elkapók teljesítménye is vállalható – nem egyszerű a helyzete, de nem is indokolt az ennyire rossz játék (a Broncos ellen sokáig jól nézett ki, majd buta egyéni hibák miatt mégis alaposan kivette a részét a vereségből).

A védelmében persze elmondható, hogy az edzői tevékenység kritikán aluli Chicagóban. Teljesen érthetetlen, hogy Luke Getsy eddig alig hívott direkt futójátékot a tavaly 1000+ yardot szerző Fieldsre, de a playbook többi eleme is konzervatív és kiszámítható. Ráadásul a védelem még nagyobb romokban van, mint a támadósor: a passzsiettetésük a legrosszabb a ligában, de coverage-ben is bottom-5 egység a Bears secondaryje, plusz a védelmi koordinátor Alan Williams is felmondott (állítólag családi okok miatt, de jó eséllyel valami komolyabb van a háttérben), bár ez utóbbi nem biztos, hogy rossz dolog.

A Washington Commanders négy mérkőzés után 2-2-es mérleggel áll, ami megegyezik a várakozással: két gyengébb csapatot (Cardinals, Broncos) megvertek, két jobb csapattól (Bills, Eagles) pedig kikaptak. A támadósor teljesítménye eddig viszont elég hektikus:

Az első héten bár győztek, sem Sam Howell nem játszott jól, de az új OC Eric Bieniemy kézjegye sem látszott a csapaton. A Broncos elleni nagy fordítást viszont a jó gameplan és irányítóteljesítmény alapozta meg és a futójáték is jól működött. A harmadik héten a Bills ellen jött el a totális mélypont, Howell 4 intereceptiont dobott és az egész offense borzalmas volt. Ehhez képest az előző fordulóban meglepően megszorongatták az Eaglest, és akár nyerhettek is volna, ha az utolsó másodpercekben agresszívan rámennek egy kétpontosra az egyenlítést jelentő extrapont helyett.

Ami igazán aggasztó, hogy a támadófal eddig képtelen volt megvédeni az irányítót, 4 meccs alatt 24 sacket nyelt be Howell (ha sikerül tartani ezt az átlagot, akkor szerencsétlen Howell abszolút rekordot jelentő 102 alkalommal lenne beletaposva a földbe). Ez egy top irányító esetében is aggályos lenne, hát még egy másodéves, közepesen tehetséges QB-nál. Ellenben a skill személyzet elég jól néz ki, egy okos game plannel azért veszélyes csapat lehet a Commanders, pláne hogy a védelem szuperül teljesít.

Mire számíthatunk?

Arra a teljesítményre, amit Fields és a Bears offense a Broncos ellen nyújtott a múlt héten, bőven lehetne alapozni, de nem lehet elmenni amellett, hogy a Broncos védelme kimagaslóan a leggyengébb a szezonban, még olyan szegmens sincs, amiben akár az átlagos szintet megütnék. Ráadásul a minta is azt mutatja, hogy az erősebb védelmek ellen Fieldsék szenvedtek, és erre lehet számítani a csütörtöki meccsen is.

Várhatóan a Commanders-védőfal dominálni fogja a vendégek támadófalát, amely eddig szintén nem igazán volt képes megvédeni az irányítót: a 17 sack is nagyon magas szám még úgy is, ha ennek egy részét Fields zseben belüli bizonytalansága is okozta. A futás megbízhatóbb fegyvere volt eddig a támadósornak, Khalil Herbert és (remélhetőleg) Justin Fields futásaira is számíthatunk a meccsen, de a Commandersnek eddig a futás ellen is megvolt a fegyvere. A passzjátékoknál DJ Moore és Kendall Fuller párharcát érdemes majd figyelni, Moore rendszerint képes volt WR1 szintet hozni, Fuller pedig idén az egyik legjobb corner.

Vajon ebből…

…vagy ebből lesz több?

Ha a sormintát nézzük, megint gyenge támadóteljesítmény kellene hogy következzen a Commanderstől, de a Bears védelmét látva ezt inkább csak Howellék ronthatják el. A támadók a liga legrosszabb pass rush-ával néznek szembe, ha most sem képesek megvédeni az irányítót, az őket is beárazza. Ezen talán Yannick Ngakoue segíthetne, bár már ő sem az a szint, ami karrierje elején volt.

Howellnek tehát elég nyugis napja lehet, így pedig bőven benne van a jobb teljesítmény. Már csak azért is, mert McLaurin-Dotson-Samuel hármas ligaszinten is jónak számít, és a Bears secondarynek vélhetően nem lesz fegyvere rájuk, az egy szem Jaylon Johnson nem fog tudni három felé szakadni (és amúgy ő sem játszik különösebben jól). Plusz Eric Bieniemy munkája mintha kezdene beérni, egy gálázás sem teljesen kizárt.

Összegzés

Ha erősorrendet állítunk fel a négy csapategység között, az így néz ki:

1. Commanders defense
2. Commanders offense
3. Bears offense
4. Bears defense

A hazaiak mindkét egységben magasabb szintet képviselnek, és elméletileg fölényben játszhatnak az egész mérkőzésen, akármelyik csapat is támad éppen. Már az is elég lehetne a sikerhez, ha elkerülve a látványos hibákat a szükséges minimumot hozza a Commanders. A Bears részéről ellenben támadó- és védőoldalon egyaránt erőn felüli teljesítmény lenne szükséges ahhoz, hogy Fieldsék elkerüljék zsinórban a 15. vereségüket. Leginkább az irányító lábában és egy gyári Howell-leolvadásban lehet bízni, erőből nem igazán látni, hogy lenne képes ez a Bears bárkit megfogni.