Összefoglaló

Már nem nyeretlen a Panthers, győzött a Saints, a Jaguars és a Seahawks is

Published on

A Panthers megverte a Texanst, így már nincs nyeretlen csapat az NFL-ben! A Seahawks megverte a Browns kiváló védelmét, a Jaguars túllépett a Steelers-vudun, a Saints pontgazdag meccsen verte a Coltsot, a Vikingsnál pedig vezéráldozattal járt a Packers elleni győzelem. 

Houston Texans @ Carolina Panthers 13 – 15

Az NFL történelmében először fordult elő, hogy újoncként ugyanazon a meccsen pályára lépett az 1/1-es, az 1/2-es és az 1/3-es játékos is. Igaz, Andersont nem igazán lehetett észrevenni. Volt egy-két szerelése, de ennyi, ő ezen a meccsen teljesen eltűnt. A két irányító sem ezzel a meccsel győzte meg a szurkolókat, hogy megérte őket ilyen magasan kiválasztani. Mindkettőnek volt egy-egy szép pillanata, de összességében egyikük sem alkotott maradandót.

C.J. Stroud csupán 140 yardot passzolt, és földön sem hozott sokat (13 yard). Igaz egy QB sneakkel legalább egy TD-t tudott szállítani. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Stroudnak volt pár nagyon szép passza, ami végül semmit nem ért, mert zászló miatt visszavonták.

A Texans offense-nek a meccsen két arca volt. Vagy vezettek egy hosszú drive-ot, ami TD-vel ért véget (pl egy 92 yardos 9 perces drive a második negyedben), vagy max egy first downt szereztek, és puntoltak. Mivel összesen kétszer sikerült csak az előbbit végrehajtani (és még a kétpontos sem sikerült), ezért a védelemnek kellett volna megnyernie a meccset.

Sokáig úgy tűnt a defense meg is teszi ezt. Hatszor is sackelték az ellenfél irányítóját, és volt egy nagy védekezésük, mikor az 1 yardoson fogták meg a Panthers 4 kísérletét is. Labdaszerzések azonban nem érkeztek, és az örökkévalóságig nem lehetett 10 pont alatt tartani az ellenfelet.

Bryce Youngnak nehéz napja volt. Nem elég, hogy hatszor sackelték, de a futójáték sem segítette ki. Földön a Panthers el volt veszve, levegőben pedig szintén voltak korlátai ennek a támadósornak (pass protection, elkapók hiánya stb). Mindezek ellenére Young képes volt 235 yardot és 1 TD-t összehozni, a végén pedig köszönhetően a defense helytállásának, megkapta az esélyt, hogy meccsnyerő drive-ot vezessen.

A labdát 6 perccel a vége előtt kapta vissza a Panthers, és a fennmaradó időt tökéletesen kihasználta. Mivel 13-12 volt az állás, így elég volt mezőnygól távolságot összehozni. Ennek megfelelően lassan, de biztosan haladt előre az egyre jobban fáradó Texans defense ellen. A 2 perces figyelmeztetésnél már az ellenfél 26 yardosán jártak, a Houstonnak pedig elfogyott az összes időkérése.

A Texansnak ezen a ponton annyi esélye lett volna, ha beengedi az ellenfelét a célterületre, és még vissza tud támadni. Végül azonban nem tették ezt, mindig földrevitték a futót, így Eddy Pineiro egy könnyű mezőnygól elé állhatott. Végül nem lett olyan könnyű az a FG, mert a Texansnál Tavierre Thomas kétszer is túl korán ugrott be, így Pineirónak háromszor is rúgnia kellett, de harmadikra már minden rendben volt és a 23 yardos mezőnygóllal megszerezte első győzelmét a Panthers.

A Texans csak magát okolhatja ezért a vereségért. Több pont is volt a meccsen, amikor könnyen lezárhatták volna a találkozót, de mivel az offense többnyire csak 3&outokat tudott csinálni, ezért a végén kicsúszott a kezükből a győzelem, a Panthers pedig örömmel fogadta ezt, így már nincs nyeretlen csapat az NFL-ben.

(jarred)

Cleveland Browns @ Seattle Seahawks 20-24

Meglepően nehezen tudta behúzni az újabb győzelmet a Sehakaws a csereirányítóval felálló Browns ellen. Pedig jól indult a meccs, 14-0-ra is vezetett a Seattle, sőt 17-7-es állásnál még egy INT is összejött a védelemtől, csakhogy az első negyedben félistenként játszó Geno Smith hirtelen a korábbi jetses formáját kezdte idézni és a 17 feltett pont után öt punt (ebből négy 3&out) és két INT volt a mérlege, ami elég volt ahhoz, hogy a Browns átvegye a vezetést. Sőt, két perccel a meccs vége előtt 3&3-mal jöhetett a Cleveland a saját 41 yardosánál és egy sikeres first downnal ha nem is döntötte volna el a meccset, de nagyon közel került volna a győzelemhez. PJ Walker szerencsétlenül megpattanó labdáját viszont a Seahawks gyűjtötte össze és ezúttal Genóék már nem hibáztak, egy TD-vel megfordították és megnyerték a meccset.

Az első negyed alapján nagyon simának tűnt a meccs. A Seahawks offense sorra hozta a nagy játékokat, Genót nem lehetett szerelni és egymás után dobta az extra passzokat. Talán túlságosan is megnyugodtak a hazaiak a biztos előny birtokában, vagy egyszerűen a rettegett Browns védelem ébredt fel, az első 15 perc után 43 percig köpni-nyelni nem tudott a Seattle támadósora. Genónak volt két pickje (az egyiknél teljesen vétlen volt), a futójáték halott volt, a visszatérő DK Metcalf sem találta a helyét a pályán – mintha Russell Wilson valamelyik utolsó meccsét láttuk volna. A végére persze összekapta magát az offene és Jaxon Smith-Njigba TD-jével sikerült javítani, de ez minden volt, csak meggyőző nem.

A védelem is inkább közepes volt, mintsem kiváló, leginkább PJ Walker tette naggyá az egységet. A három turnover persze így is jól néz ki, még ha az utolsónál óriási szerencséje is volt a csapatnak azzal, hogy a lehető legjobban pattant fel a labda Jamal Adams fejéről. Ami viszont tényleg jó volt és nem igazán lehetett rá számítani, az a pass rush: Frank Clark ugyan semmit nem tett hozzá, de mindenki más igen, így három sack mellett négyszer is sikerült megütni PJ Walkert. Különösen Boye Mafe játszott nagyot, akinek nyolc tackle mellett egy sack és három QB-hit került a neve mellé.

A Brownsnak összességében jár a dicséret, nagyon jó kis gameplannel érkezett Kevin Stefanski. PJ Walkernek szinte mindig volt szabad embere, akiket néha-néha el is talált, plusz a futás is stabilan működött. Összességében sokkal konzisztensebben teljesített a vendég támadósor, csak a turnoverek rendre nehéz helyzetbe hozták a csapatot, plusz a végén a meccs lezárásáért támadva elfogyott a tudomány, de az aligha lehetne elvárás PJ Walkertől, hogy egymás után több clutch játékot bemutasson.

A védelemnek is felemás napja volt. A két INT és a rengeteg 3&out pazarul mutat, és Jim Schwartzot is meg kell dicsérni, hogy viszonylag hamar képes volt változtatni és korrigálni a felkészülés alatt vétett hibákon. Ugyanakkor a meccs végén ezúttal nem volt clutch a defense, illetve úgy általában is túl sok nagy játékot engedett. Például a Seahawks 6,7 yardos átlaggal 114 yardot futott, de ebből 66 yard két futásból jött – hiába enged a védelem átlagosan csak 3,2 yardot futásonként, ha 20-40 yardos játékokkal meg lehet őket égetni. De volt 15+ yardos elkapása Noah Fantnek, JSN-nek, Metcalfnak és Tyler Lockettnek is, ami a liga legjobb védelmétől elfogadhatatlan, pláne úgy, hogy az offense-től túl sokat nem lehet várni.

(renningan)

New Orleans Saints @ Indianapolis Colts 38-27

A heti előzetesben említettük, hogy a Saints meccsein a szezon eddigi részében az ötödik legkevesebb pont, míg a Colts meccsein a második legtöbb született. A kérdés már csak az volt, hogy melyik irányba fog menni az összecsapás, erre pedig gyors és egyértelmű választ kaptunk, hiszen az első 30 perc alatt 41 pontot tettek fel a csapatok a táblára. 12 támadást láthattunk az első félidőben, ezekből mindössze három végződött punttal. A két támadóegység között felfogásban is volt különbség, a Colts a futást erőltette, míg a Saints inkább a passzjátékra támaszkodott. Ez mindkét oldalon működött, 17-7-es hazai vezetésnél úgy tűnt, egy kisebb előnnyel mehetnek majd szünetre, de két touchdownnal a Saints fordítani tudott, így 21-20-szal náluk volt az előny.

A második félidőre a Saints a passz mellett a futást is beindította, és végül összességében 511 yarddal végeztek, ami nem túl sok jót mond el a Colts védelméről. Az egység az elmúlt hetekben nem a legjobb formáját mutatja, hiába tesznek fel minden héten a támadók több mint 20 pontot, közben a védelem az utóbbi öt hétben a Titans elleni mérkőzés kivételével szinte mindig 30 pontot kapott. A 30 kapott pont a negyedik negyed elejére itt is meglett, amivel már 15 pontos előnyben volt a New Orleans. Innen már hiába próbáltak Minshew vezetésével zárkózni, a Saints betudta fejezni a mérkőzést, így 3-4-es mérlegről ők tudtak előrelépni 4-4-re.

Derek Carr egy jó mérkőzést tudhat maga mögött: 310 passzolt yarddal és 2 touchdownnal zárt. Célpontjai közül egyértelműen Rashid Shaheed emelkedett ki, aki mindössze három elkapásból 153 yardot ért el. Közte volt egy TD, valamint a mérkőzést végleg eldöntő elkapás 3&14-re. A fiatal elkapó a szezon eddigi legjobb meccsét hozta, eddig a Texans elleni 85 yard volt a legjobb, amit majdnem megduplázott. Futásban Taysom Hill vitte el a showt Kamara elől, 63 yarddal és szintén két touchdownnal zárt az elkapó/futó/irányító. A védelem az elmúlt két hétben nem az addig megszokott formáját hozza, a múlt héten a Jaguars 31 pontot, most a Colts 28-at tett fel ellenük. Ami kiemelhető az egységről, hogy Minshew-ra a nyomást jól helyezte, sokszor kellett menekülnie az irányítónak.

A másik oldalra áttérve Minshew az elmúlt két hétben a Jaguars és a Browns ellen is 300 passzolt yard fölött végzett, most 213-nál állt meg a számláló két TD és egy eladott labda mellett, amire az elmúlt hetek után mondhatjuk, hogy csak, de így is három eladott labda/meccs az átlaga, amióta átvette a kezdő szerepet Richardson sérülése után. Futásban testvériesen osztozott a játékokon Taylor és Moss, leginkább az első félidőben kaptak szerepet, a másodikban az eredmény hajszolása miatt ők kevesebb labdát kaptak. Mindkét játékosnak volt egy-egy nagy játéka, amikor egy megiramodásból több mint 40 yardot értek el. Az elkapók közül az újonc Josh Downs zárt 72 yarddal, aki az elmúlt hetekben egyre jobb formába lendül. A védelemről pedig már említettük, hogy nem a legjobb formában vannak. Egy-egy nagy játékot azért össze tudnak hozni, de összességében sokat engednek az ellenfélnek. Most is Buckner jóvoltából elértek egy strip sacket, ami már a szezonban a hatodik és ezzel ebben vezetik is a ligát.

(kronikk)

Jacksonville Jaguars @ Pittsburgh Steelers 20-10

A Jaguars minden szinten a Steelers fölé nőtt a pittsburgh-i esőben, és leginkább a hazai passzsiettetésnek köszönhető, hogy csak 10 pont maradt a különbség a csapatok közt. T.J Watték többször odaértek Lawrence-hez, de igazán nem tudták lelassítani a Jaguars-támadókat – a Steelers oldalán egy drive-ot leszámítva a támadósor alig tudott haladni, amiben szintén óriási szerepe volt a Jags-védelemnek, pass rush-ban és coverage-ben is.

Az első félidő eléggé pontszegényre sikerült: a Jaguars szépen felrajzolt játékokkal haladt végig a pályán, főként Etienne tudott jelentős yardokat szerezni a futásaival, Lawrence pedig szépen osztotta meg a labdákat Ridley, Kirk és Engram között. A kritikus harmadik kíséreteknél ugyanakkor rendre érkezett az irányítóra a nyomás, így csak mezőnygól-kísérletekig jutottak, Brandon McManus viszont a helyére küldte azokat. Egyszer sikerült eljutniuk a red zone-ba, ott viszont Lawrence túlságosan is erőltette a passzt Ridley felé: három defensive back is fogta őt a labdát is figyelve, így Damontae Kazee kezében landolt a labda.

A Steelers védelem egy másik nagy megmozdulással is jelentkezett, egy trükkös játéknál Kwon Alexander ütötte ki Engram kezéből a labdát, amit össze is szedtek a hazai védők. Hiába a remek teljesítmény a defense-től, a támadósor sehova sem haladt: a Steelers első négy drive-ja mind 3&outtal zárult. Az első félidő végére azért sikerült felszívniuk magukat, a Pickett – Diontae Johnson kapcsolat elkezdett működni és kétszer is eljutottak mezőnygól-távolságba. Boswell mindkettőt bevágta, de a másodiknál zászlót dobtak a Steelersre, a rúgást meg kellett ismételni, 60 yardról pedig már nem találtak be, így 9-3 maradt az állás a félidőben. A játékrész végén Kenny Pickett bordasérülést szenvedett egy kemény tackle-nél, így Mitch Trubisky vette át a helyét a mérkőzés hátralévő részében.

A második félidőben a Steelers védelme továbbra is kifejezetten erőszakos volt, már a második alkalommal harcoltak ki fumble-t és szerezték meg a labdát. A következő drive-ban magasabb fordulatszámra kapcsolt a Jags, Lawrence az oldalvonalnál felálló Etienne felé passzolt – Joey Porter Jr. lemaradt róla, a safety pedig túlságosan fellépett rá, Etienne így 56 yardos elkapott touchdownt szerzett. Hogy két TD-nyire növeljék a különbséget, a kétpontosra mentek rá, azt is Etienne vitte be érintetlenül.

Trubisky beállása nem sokat változtatott a Steelers offense-en, bár az egyik drive-ban ő is többször megtalálta Diontae Johnsont, aztán George Pickens az elkapása után két Jaguars-védőt ugrott át egyszerre, az ő extrájával 17-10-re tudtak felzárkózni a hazaiak.

A negyedik negyedre már csak egy Jaguars-mezőnygól maradt, Trubiskynek pedig ekkor gyakorlatilag minden második passza labdaeladást érő volt, végül két interceptiont dobott, a mérkőzést pedig 20-10-re megnyerte a Jaguars.

A Jaguars támadósor a labdaeladásokon kívül az egész mérkőzésen szépen ment végig a pályán: Trevor Lawrence (24/32, 292 yard, TD, INT) a csúnya interceptiont leszámítva nem igazán hibázott, az elkapásoknál a tight end Engram (10 elkapás, 88 yard) volt a legveszélyesebb, de a vendégek legjobbja a földön 79, a levegőben pedig 70 yardot összeiparkodó Travis Etienne Jr. volt. A védelem szintén nem hagyta levegőhöz jutni az irányítót, az elkapókat pedig szoros man coverage-dzsel tartották kordában. A hazaiaknál a támadósorból egyedül Diontae Johnsont (8 elkapás, 85 yard) lehet kiemelni, összességében a Matt Canada-féle offense ezen a héten sem tudott rácáfolni a rengeteg kritikára. T.J. Watték mindent megtettek, amit tudtak, de a győzelemhez ez nem lehetett elég. Külön érvágás, hogy Pickett mellett a safety Minkah Fitzpatrick is combsérülést szenvedett. A Jaguars zsinórban ötödik meccsét is behúzta és most már magabiztosan vezeti az AFC Déli csoportját.

(nadubinszky)

Minnesota Vikings @ Green Bay Packers 24-10

A Packers eddigi kilátástalanságához már frusztráltság és dekoncentráltság is társult. Az első négy labdabirtoklásból a Green Bay négy 3&outot hozott összesen 6 yardért, ellenben Vikings támadósor az első félidőben 210 yardot haladt. A 10-3-as vendég vezetés egy jó Packers drive-nak, a Minnesota gyenge vörös zónás hatékonyságnak és Greg Joseph kihagyott mezőnygóljának volt köszönhető. Ez persze nem meglepő, a Packers ezzel együtt az elmúlt öt meccsén 73-9-re bukta az első játékrészt úgy, hogy egy touchdownt sem szerzett.

Aztán a szünet után két TD-vel szinte lezárta a meccset a Vikings. Előbb K. J. Osborn villant, Kirk Cousins négyszer is megtalálta 60 yardért, majd T. J. Hockenson húzta le a hatpontost. A visszatámadásnál Jordan Love eladta a labdát, Jordan Addison pedig rögtön az első játékból büntetett.

Daniel Whelan, a Green Bay puntere lehet elfáradt az első négy gyors punt után, mert utána már egyszer sem lépett pályára. Ehhez persze köze volt a mérkőzés alakulásának és a Packers támadósor hibáinak is. Ugyan a 21 pontos hátrány után a Love-offense is összerakott egy értelmes támadósorozatot, melynek végén Romeo Doubs kapott el egy hatpontost. Ezzel viszont el is lőtte minden puskaporát a hazai támadósor, pedig a Vikings mindent megtett, hogy meccsben tartsa a Green Bayt.

Már vörös zónában járva Cousins benyelt két sacket is, majd Karl Brooks blokkolta Joseph mezőnygólját. Ráadásul Cousins meg is sérült a második földrekerülésénél, így helyette a BYU-ról idén az ötödik körben kiválasztott Jaren Hall játszott. A Packers nem tudta kihasználni a pillanatot, noha haladtak, de a célterületről 10 yardra nem sikerült a negyedik kísérlet. A nem jól muzsikáló Packers védelem adott még egy utolsó lehetőséget a támadósornak, amikor Preston Smith sackelte Hallt, majd összeszedték az irányító kezéből kieső labdát. A nagy hátrány tudatában Love próbált hosszúakat dobálni, ami – ahogy az várható volt – kevés sikerrel járt, így a Vikings behúzta a meccset, még ha a győzelem vezéráldozatot is követelt.

A Packers támadósorban minden rossz volt. A támadófal passzjátéknál és futásnál is gyengélkedett. Jordan Love-ot négyszer is sackelték, az elkapók nem tudtak elszakadni, vagy ha igen, akkor Love volt pontatlan. Ha nagy ritkán Love jól passzolt, akkor pedig jöttek a dropok. Jayden Reednek ugyan volt egy hosszú elkapása, azonban a Christian Watson-Romeo Doubs duó a 17 célbavételből csak 7 elkapást tudott összehozni. A védelemből ki lehet emelni a korábban említett labdaszerzéseket, Preston Smith és Kenny Clark többször is tudott nyomást generálni, Cousins kiválásáig a Packers védelem sem volt igazán tényező. A Lambeau Field közönsége többször füttyszóval értékelte csapata teljesítményét, a frusztrációt pedig a játékosokon is egyre jobban érezni lehetett, összesen 11 büntetéssel 99 yardot buktak.

A Vikings sem lehet felhőtlenül boldog. Cousins karrierje során sose hagyott ki mérkőzést sérülés miatt, most viszont úgy néz ki, hogy elszakadt az Achillese és az egész szezonra kidőlt. A Minnesota támadósor eleinte csak a hatékonysággal és a hibákkal küzdött, nélküle viszont teljesen meg volt lőve, ugyanis a gyenge futójáték a borzasztó Packers futásvédelem ellen sem támadt fel. KJ Osborn, TJ Hockenson és Jordan Addison között jól eloszlottak a labdák, együtt 21 elkapásig és 269 yardig jutottak, viszont Cousins hiányában alaposan törhetik a fejüket Minnesotában.

(bandrew)

Related Topics:
1 Comment

Popular Posts

Minden jog fenntartva. © 2024 FK Media Group