Megizzadt a Chiefs, parádézott a Bills, hosszabbításban nyert a Rams

Zach Wilson Patrick Mahomesra itta magát (és fordítva), így a Chiefs alaposan megizzadt a Jets ellen vasárnap éjjel. A Bills kifogástalan játékkal múlta felül a Dolphinst, a Rams leadott egy 23 pontos előnyt, de így is nyerni tudott hosszabbításban, a Chargers pedig szokásához híven majdnem elvesztett egy már bőven megnyert meccset. 

Kansas City Chiefs @ New York Jets 23-20

Hatalmas felhajtás övezte a mérkőzést annak ellenére is, hogy Aaron Rodgers nem játszhatott, ugyanis ott volt a stadionban Taylor Swift, Ryan Reynolds, Blake Lively, Hugh Jackman és sokan mások. Előzetesen a pályán azért nem vártunk egy nagy meccset, de nagyon nem lett igazunk.

A találkozó mondjuk pontosan úgy indult, ahogy vártuk, hiszen a Chiefs nagyon gyorsan elhúzott 17-0-ra, a három pontszerző támadás mellé a Jetsnél mindössze három gyors puntra futotta kettő darab first down mellett. Isiah Pacheco futott egy TD-t, ahol élvezet volt nézni, amilyen dühösen próbálja a műfüvet minél rosszabb állapotba hozni, később pedig Noah Gray kapott el egy hatpontost Mahomestól.

Ezután viszont teljességgel megfordult a találkozó. A Jets szerzett egy safetyt, miután a jobb tackle Jawaan Taylor facemask büntetést követett el a saját célterületén belül. Ezután pedig a két irányítót mintha kicserélték volna: Wilson bújt Mahomes bőrébe és osztogatta a kiváló passzokat, Mahomes pedig Wilson bőrébe bújt és csúnya hibákat vétett. Ennek következménye az lett, hogy a Jets háromszor eljutott pontszerzés lehetőségéig, és habár egy mezőnygólt kihagytak (Saleh igazán rámehetett volna negyedik és 1-re), feltettek 10 pontot a táblára és egy labdabirtokláson belülre zárkóztak.

Ezzel szemben viszont Mahomes nem tudta mozgatni a láncokat és dobott két csúnya interceptiont is (egyikből végül nem lett semmi, mert már nem sikerült eljutni mezőnygólig). Egy FG azért összejött a Chiefsnek, így 20-12-es vezetéssel mehettek szünetre, de azt látniuk kellett, hogy ha ez így folytatódik, akkor bajban lehetnek. Mahomesnak ugyanis csak a passzai fele ment emberhez, rossz döntéseket hozott, mintha meg lett volna illetődve a sztárok közt… Zach Wilson meg mintha imponálni akart volna Kelce Mamának. Ha nem tudtunk volna semmit a két QB-ról előzetesen (tehát ha csak Taylor Swift miatt néztük volna meg a meccset), akkor azt hihettük volna, hogy egyértelműen Wilson a jobb játékos.

Ez a második félidőben is folytatódott. Wilsonék egyből végigmentek a pályán, a QB dobott egy gyönyörű TD-t, majd a kétpontost ő maga futotta meg, így pedig egál volt az állás!

Ezután eléggé leült a meccs és csak puntok sorozatát láthattuk, majd a negyedik negyed elején a Chiefs tudta végül ismét megszerezni a vezetést egy mezőnygóllal. A Jets jöhetett volna vissza, de úgy tűnik a szerepcserés varázslat hatása csak eddig tartott. Zach Wilson ugyanis nem tudta megszelídíteni a snapet, így visszajuttatva Mahomesék kezébe a labdát.

Azért a varázslatnak volt még egy kis mellékhatása és Mahomes majdnem visszaadta a lehetőséget a Jetsnek, de egy véleményes sárga zászló kisegítette, így annulálták az interceptionjét. De még ha ezt be is lehetett dobni, a harmadik és 22-es helyzetben megfutott first downt mindenképp vissza kellett volna fújni, akkora holding volt Donovan Smith-en. Hozzátéve persze, hogy a Jets védelmének nagyon nem lett volna szabad engedni, hogy Mahomes megfussa azt a first downt.

Végül egy újabb Mahomes-futással a célterület előtt három yarddal letérdelve nyerte meg a meccset a Chiefs.

Őrült egy mérkőzés volt, pedig egyáltalán nem vártunk ilyen izgalmakat. Talán sosem láttuk még ilyen jól játszani Zach Wilsont, és talán sosem láttuk még ennyi hibával játszani Patrick Mahomest. Mindezekkel együtt az utolsó drive-ot leszámítva a Jets védelmét is nagy dicséret illeti, hiszen remekül telesítettek – főleg a két linebackert, CJ Mosley-t és Quincy Williamst emelném ki. A Chiefsnél Isiah Pacheco volt a legjobb játékos, a védelem viszont az első három heti kiváló teljesítmény után nem nézett ki jól egy lesajnált QB ellenében.

(katonadani)

Miami Dolphins @ Buffalo Bills 20 – 48

Úgy indult a találkozó, ahogy reméltük: egy egészen magas színvonalú offense párharccal. A Bills az első három, a Dolphins az első két labdabirtoklásából ért el touchdownt, nem volt megállás.

Alig ment el 18 perc a mérkőzésből és máris 35 pontot láthattak a nézők. Josh Allen és Tua Tagovailoa mindeközben egyetlen passzt sem hibázott el: az első pontatlan átadásra a meccs 6. drive-jában került sor. A vendégeknél az újonc De’Von Achane szerezte mindkét hatpontost, ráadásul ez volt az összes labdaérintése addig. A Bills kihasználva a Dolphins könnyebb felállásait sokat próbálkozott futással, de nem igazán voltak hatékonyak. A csapatot Allen mozgatta.

A nagy kezdés után azonban itt húzta be a féket a Dolphins. A két nyitó TD után három 3&outot és egy elvesztett fumble-t tudtak felmutatni (a meccsen akár már ez előtt is kétszer elveszthették volna a labdát, de akkor jól pattant még a játékszer a szempontukból). A 7 pontos előnyére a Bills pedig rápakolt további 10-et.

A félidőben 17 pontos előnye volt a hazaiaknak, ami a harmadik negyedre csak tovább nőtt. Hiába kezdte magabiztosan a pihenés után a meccset a Dolphins és mentek végig rövid játékokkal és jöttek fel 20-31-re, a Bills offense ellen nem volt ellenszer. A meccs érdemi részéig 17 további pontot tettek még fel. Az első 9 labdabirtoklásukból mindössze egyből nem értek el pontokat. A Dolphins közben egy picket és két turnover on downst hozott össze a félidőt nyitó TD után.

A meccset két dolog döntötte el. A kezdeti scriptelt játékok még jól működtek a Dolphinsnál, de Tua idén nem látott módon volt nyomás alá helyezve. A dropbackjei közel 50%-ában odaért valaki a Bills védőfalából és bár ritkán jöttek blitzek, azok is hatékonyak voltak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a sztár LT Terron Armstead sérülés miatt a 2. negyedben kiszállt a meccsből, a center Connor Williams pedig be sem öltözött. Nagyot is ment a vak oldalon Greg Rousseau, akinek több siettetése és két sackje is volt. A csere falemberek rettentően teljesítettek.

A folytonos nyomás nem engedte, hogy ritmusba kerüljön a Dolphins és jöttek a hibák, miközben a futójáték, mely a múlt héten még szárnyalt, hiába egyenesedett ki a garbage time-ban 1-1 nagy játéknak hála, a szünetig 20 yardja volt a Miaminak.

A túloldalon Allen mélységi passzjátékkal szétszedte Fangio védelmét, ami azért nagy szó, mert a tapasztalt védőkoordinátor pont a nagy játékokat szokta elvenni. Allen azonban szuperhős üzemmódban volt: 14%-kal több pontos passza volt mint az elvárható lett volna. A mély labdáiból 6/8 sikeres volt, 153 yardot és 3 touchdownt szereztek úgy, hogy az első három fordulóban összesen 127 yard jött össze 2 TD és 4 interception mellett.

Az irányító mellett első számú elkapóját Stefon Diggst kell kiemelni, 120 yardot és 3 touchdownt ért el.

A nagy csoportgyőzelem azonban vezéráldozatokkal járt a Bills oldalán. Tre’Davious White zokogva hagyta el a pályát kiskocsin, jó eséllyel vége a szezonjának, de a kezdő LB, Terrel Bernard is hamar kiszállt a meccsből.

(alatriste)

Las Vegas Raiders @ Los Angeles Chargers 17 – 24

Egy csereirányítóval felálló rossz-, és egy sztárirányítóval játszó jó csapat. A meccs sajnos Garoppolóval sem biztos, hogy igazán izgalmas lett volna, de szerencsére a Chargers ritkán szokott simán nyerni, így izgulni most is lehetett.

A találkozót az első drive-tól uralta a Chargers. A nyitó drive végén Herbert szerezte meg a vezetést és bár a túloldali vetélytársa O’Connell még egalizálni tudott ugyancsak egy QB által futott TD-vel, a vezetést hamar visszaszerezte a Chargers. Az mindenképp érdekes volt, hogy az O’Connell által futott touchdown az első futott hatpontosa volt a csapatnak 2023-ban.

A Los Angeles azonban előbb Keenan Allen elkapott-, majd Herbert második futott touchdownjával növelte az előnyét. Szépen csorgott a találkozó az utolsó 5 percig 14 pontos hazai előnynél.

A Chargers az előny birtokában nem passzoltatta szét irányítóját, akinek egy csúnya pickje után meg is sérült a bal kezén az ujja. A Los Angeles hatékonyan futott, 5-ös átlag fölött, míg a Raiders továbbra sem találja a tavalyi futójátékát. A vendégeknél Aidan O’Connell bár 200 yard fölé jutott, annak tűnt ami a Purdue-n is volt, egy game manager irányítónak. Aki sajnos a labdára sem vigyázott ezúttal. Három fumble-t is vétett (kettőt vesztett el) és bár a Raiders a meccs végén feljött 7 pontra és esélye volt az egyenlítésre, jött Asante Samuel.

A meccs azonban nem róluk, hanem Khalil Mackről marad emlékezetes. Az egykoron elit védőnek az elmúlt 4 évben 9-6-10 és 9 sack jött össze sorban. Idén eggyel állt a mérkőzést megelőzően, majd jött az újonc QB és a tackle Jermaine Eluemunor, akiket agyonterrorizált. Nem kevesebb mint 6 sacket jegyzett, ezekből ráadásul kettő fumble is lett. Nehéz jelzőket találni erre a teljesítményre, mindössze eggyel maradt el az NFL rekordtól.

(alatriste)

Los Angeles Rams @ Indianapolis Colts 29-23 (h.u.)

Egy simának induló mérkőzés torkollt hosszabbításba. Az első félidőben a Los Angeles Rams konkrétan megsemmisítette a hazai Coltsot a labda mindkét oldalán. A Rams az első négy támadásából 20 pontot tett fel a táblára, Kyren Williams két touchdownt is futott az első két támadásból, majd Maher is értékesített két mezőnygólt. Teljesen egyoldalú volt a mérkőzés, a védők nem tudták megállítani a Rams támadóit, a Richardson vezette offense meg képtelen volt előre haladni. Amikor sikerült nekik, akkor vagy az irányító hagyta el a labdát, vagy a Ravens ellen rekordot döntő Matt Gay hagyta ki a mezőnygólt 47 yardról. Az erődemonstráció vége az első félidőre egy 20-0-s vendég előny lett.

A második félidő úgy tűnt ott folytatódik, ahol az első befejeződött. Maher mezőnygóljával már 23 pontos volt a Rams előnye, de ekkor magára talált Anthony Richardson és a Colts offense. Először egy mindössze négy játékból álló támadás végén Mo Alie-Cox ért be a célterületre védőkkel a nyakában, a kétpontos is sikeres volt Zack Moss elkapása után. További reményt adva a hazaiaknak Stafford eladta a labdát és még meg is sérült. A negyedik negyed elején a Ramsnek Maher révén esélye volt lezárni a mérkőzést, de 48 yardról kihagyta, így esélyt adva a hazaiaknak. Richardson magára talált és két és fél perc alatt végigért a pályán egy futott TD-vel lezárva a támadást, így nyolc pontra felhozva csapatát. A sérült Stafford visszajött a pályára, de látszott, hogy nem tud rendesen a passzba beleállni, a futást pedig a Colts védők szépen fogták. Hét és fél perccel a vége előtt megkapták az esélyt Richardsonék, hogy egyenlítsenek. A redzone előtt egy negyedik kísérletet is megoldva Ogletree kapta el a labdát az endzoneban, majd a kétpontost az egyenlítésért Pittman szerezte meg.

Mindkét csapatnak volt még esélye, hogy megnyerje a mérkőzést, de ez nem sikerült, így jöhetett a hosszabbítás. A ráadásra összedrótozták Staffordot és az első támadásból végigvezette csapatát a pályán, a végén a pedig Puka Nacua koronázta meg nem mindennapi teljesítményt első profi touchdownjával. Hiába jött vissza a Colts 23 pontos hátrányból, a győzelmet a hosszabbításban a Rams tudta megszerezni.

A statisztikára ránézve Anthony Richardson első NFL meccsét tudta befejezni, 200 yardot passzolt 44%-os pontossággal és 56 yardot lábon is összeszedett. Az első félidőben vesztett labdája is volt és nem nagyon tudtak haladni, de a második félidőre végig vezetett egy 23 pontos feltámadást, ahol már megmutatta többször karerejét is, amire a jövőben számítanak majd Indianapolisban, több extra dobást is bemutatott. Zack Moss most kevesebb labdát kapott mint a Ravens ellen, de neki is volt szerepe a feltámadásban, 70 yardig jutott és az egyik kétpontost is ő kapta el. Elkapóknál kiemelkedő teljesítményt nem lehet megemlíteni, egy-egy jó játéka volt többeknek is, Drew Ogletreenek az egyenlítő drive-ban volt több szép elkapása és a TD is az övé volt ott. A védelem az első félidőben nem nagyon mutatott szinte semmit, a másodikban aztán már ők is hozzátették a magukét. A sérüléssel bajlódó Stafford ellen jól léptek fel futásokra, ezzel lerövidítve támadásaikat és hozzásegítve a támadókat az egyenlítéshez.

A Rams oldalán több jó teljesítményt is kiemelhetünk. Stafford végül 319 yarddal zárt 68%-os pontossággal, ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy az utolsó negyedben szinte végig húzta a lábát és nem tudott a passzokba beleállni. A mérkőzés egyik meglepetésembere Kyren Williams volt, aki 25 alkalommal kapta meg a labdát, 103 yardot és két touchdownt szerzett. A mérkőzés hőse pedig egyértelműen a samoai származású Puka Nacua, aki hétről hétre kiválóan teljesít, 163 yardot és a mérkőzést lezáró TD-t is ő szerezte, ami nem mellesleg az NFL-ben az első volt neki. A védelem az első félidőben szépen fogta a Colts támadásait, de a második félidőben belekényelmesedtek a játékba és a feljavuló Colts támadójátékkal már nem tudtak mit kezdeni.

(kronikk)