Minden héten van mit tanulni az NFL-ben, úgyhogy minden forduló után le is vonjuk a tanulságainkat. Jöjjön tehát egy touchdownnyi (6+1) pont / take / gondolat a szezon ötödik hétvégéje után.
Mike Tomlin valahogy mindig megcsinálja
Sokak számára ismert a statisztika, hogy Mike Tomlinnak nem volt még negatív mérlegű szezonja az NFL-ben. Többször is rezgett a léc és mélyről kellett visszajönni szezon közben, de valahogy mindig visszakapaszkodott legalább a középmezőnybe a Steelers. Amíg a 2010-es években még lehetett arra mutogatni, hogy rengeteg tehetség volt a labda mindkét oldalán és így víz felett tudott maradni a gárda, addig az elmúlt 2-3 szezonban már egyértelmű hogy Tomlin mágiája az ami valami csoda folytán kompetenssé teszi a gárdát.
Big Ben személyében hosszú évekig volt franchise irányító és többek között olyan skill játékosok voltak a csapatban mint a csúcson lévő és még épelméjű Antonio Brown vagy a legjobb éveiben lévő Le’Veon Bell, addig mostanra alig maradt valaki az offense-ben, akire igazi sztárként lehetne tekinteni. Sőt az elmúlt években azt is elbírja valahogy a gárda, hogy a liga legrosszabb támadókoordinátora, Matt Canada próbálja vezényelni a támadósort.
Ez a Steelers offense pedig Canada alatt teljesen diszfunkcionális. Legtöbb szimpla vagy advanced statisztikában a liga legrosszabb csapata a Kenny Pickett vezette támadósor, de valahogy mégis nyernek. A Browns ellen úgy, hogy az utolsó negyedet hátrányban kezdték, a támadósor negatív yardot termelt és nyertek. A Ravens ellen úgy, hogy az egész meccsen domináltak a Hollók, de végig a tűzközelben tudtak maradni és az utolsó pillanatokban fordítottak. Nehéz megmondani mi ez a boszorkányság és meddig lehet folytatni.
Az biztos, hogy Tomlin nagyszerű edző, nevelő, a játékosai végig hisznek benne és a győzelemben, ez pedig sokat számít. A kérdés az, hogy Matt Canada tevékenységét túl tudja-e élni, mert egyre többen követelik nyilvánosan a támadókoordinátor menesztését, ami nyilván Tomlin renoméjának is árt.