NCAA

Veretlen csapatok egész sora csap össze az NCAA hatodik fordulójában

Published on

Veretlen csapatok egész sora csap össze a hatodik fordulóban az NCAA-ben. A bajnokság feléhez közeledve elég sok csapat mondhatja el magáról, hogy nem talált még legyőzőre, ez azonban gyökeresen változni fog a hatodik hét után. A legérdekesebb párharcokat hozzuk el most.

Oklahoma 5-0 (12) vs Texas 5-0 (3) 18:00 – Red River Rivalry

Az egyébként maximum közepesnek mondható fordulóból Kilimanjaro-szerűen türemkedik ki a Red River rivalry, ami az egész egyetemi foci egyik legnagyobb találkozója. A tavalyi kivételtől eltekintve mindig óriási pontzuhatagot és szoros meccseket szokott eredményezni. Tavaly ugyanis 2018 után először tudta elverni a Texas a több mint 120 éves múltra visszatekintő rivalizáláson a Soonerst. Nem is akárhogyan, megalázó 49-0-s verésben részesítették Brent Venables tanítványait. Történelmi volt ez a mérkőzés, ugyanis ez lett az Oklahoma legnagyobb veresége szerzett pont nélkül. A mérkőzést hagyományos módon ezúttal is a Cotton Bowlban, semleges pályán rendezik meg.

Az Oklahoma játékosai a tavalyi végeredmény után egyszerűen nem engedhetik meg, hogy ne vágjanak vissza a Texasnak, így az amúgy is parázs meccsen extra motiváció várható tőlük. A 2022-es találkozót az irányító Dilon Gabriel csak kívülről figyelhette, ugyanis épp az agyrázkódási protokollban volt, így talán még frusztrálóbb volt számára tétlenül végignézni, ahogy felmossák velük a padlót. Dillonban pedig lehet bízni, mert remekül kezdte a szezont. 15 touchdownra csak két interceptiont dobott, a mélységi játékai életveszélyesek, már nyolc legalább 40 yardos sikeres passza volt idén. Az Oklahoma átlagolja a harmadik legtöbb pontot (47,7) és a hetedik legtöbb passzolt yardot (352) meccsenként. A támadósoruk robbanékonysága termékeny táptalajt találhat a Texas védelmében. A Longhorns ugyan a középmezőnyben helyezkedik el a 20+ yardos játékok engedésében, de amikor sikerül ellenük összehozni egyet, azok jóval több yardot érnek mint 20. A hangsúly a passzjátékon lesz, már csak azért is, mert az ellenfél védelme a legjobbak között van futás ellen. A Sweat – Murphy defensive tackle duó az egyik legjobb az országban és dominálják a párharcaikat.

Az irányítók csatája persze külön érdekes: Dillon veszélyesebb a mélységi játékokban önmagától, Quinn Ewers ebben picit inkonzisztensebb, de jó döntéshozó, kevés kockázatot vállal a rövidebb játékokban és sokkal jobb személyzet veszi körül. Az Adonai Mitchell, Xavier Worthy elkapóduónál vélhetően csak a Buckeyes kettőse jobb és nem lenne meglepő, ha mindketten első körben mennének ki a 2024-es drafton. Melléjük csatlakozik még a szintén 1.-2. körbe várt Ja’Tavion Sanders, aki egészen elképesztő mélységi “elkapó” ebben az offense-ben. 21,4 yardot átlagol elkapásonként, ami messze a legtöbb az FBS tight endek között a második helyezett 15-tel áll (min 20 target). Ha ez nem lenne elég, az elkapók mellé még ki kell emelni a futójátékot is, amely 190 yardot átlagol meccsenként Jonathan Brooks vezetésével, aki múlt héten 200+ yardot és 2 TD-t szerzett a Kansas ellen. Mindkét statisztika elsősorban a támadófalba invesztált erőforrások kifezetődése. A texasiak egysége nagy és erős, nehéz mozgatni és átmenni rajtuk. Ewers mindössze 24%-ban passzol nyomás alatt mögöttük, míg az ellenfeleket képesek kimozgatni a lyukakból fizikális játékukkal. A Sooners a védelmében bízhat, mely a tavalyi leolvadástól eltekintve egyébként évek óta a liga egyik legjobbja. Idén is mutatták már meg szebb arcuk, és egységként kell felvenniük a versenyt a Longhorns személyenként egyébként jobb nevekből álló sorával szemben.

A Red River Rivalry az egyetemi football egyik legrégebbi és legnagyobb párharca. Könnyen lehet, hogy idén nem utoljára látjuk ennek a két csapatnak az összecsapását, hiszen a Big12 döntőre is ők a legesélyesebbek. Playoff álmai azonban szinte biztosan csak a győztesnek maradnak majd. Az Allstate Playoff Predictor kimutatása alapján a győztesnek 70% esélye lesz bejutni a rájátszás 4 csapata közé, míg a vesztes esélyei 30% alá csökkennek. Előrehozott playoff meccs tehát szombat kora estére.

Kentucky 5-0 (20) @ Georgia 5-0 (1) 01:00

Az irányítóját vesztő Wildcats jobban néz ki az NC State-ről idehozott, egyetemi szinten már-már veteránnak számító Devin Learyvel mint tették azt tavaly Will Levisszel? (Igen). Ez persze nem jelenti, hogy az ország továbbra is legjobb csapata ellen komoly győzelmi esélyeik lennének, pláne nem Athensban. A Bulldogs ugyanis noha talán nem olyan domináns mint az elmúlt két szezonban, továbbra is az egyetemi foci legjobb gárdája. A Kentucky azonban egy jól összerakott és látványosan játszó csapat. Az egész egyetemi ligában a negyedik legtöbb explosive játékuk van, miköben a védelmük top10-ben van az engedetteket tekintve. A támadósoruknak azonban szüksége is van a nagy playekre, mert elég hektikusak. A földön 6,48-cal a második legtöbb yardot átlagolják. Erőltetniük is kell a futást, mert a konzisztens haladás a levegőben nem az erősségük. Jó hír legalább, hogy képesek néha villani. Nagy kérdés, hogy tudnak-e villani most az ország egyik legjobb passzvédelme ellen. A Bulldogsban ugyanis nem lesz első körre taksált védőfalember (bajban is lehetnek Philadelphiában), de a secondaryben azért Javon Bullardra vagy Kamari Lassiterre érdemes lehet figyelni. A vezérletükkel a bajnok passzvédelme második sikerességi rátában és a nyolcadik legalacsonyabb az engedett yard per dropback statisztikájuk. Kérdés, hogy mennyire tudják majd továbbra is hatékonyan futtatni a labdát. Egy esetleges gyors hátrány átírhatja a meccsterveket és rohanva az eredmény után ez a Georgia védelem bármikor veszélyes a labdákra.

Ha nem létezne Marvin Harrison Jr. valószínűleg a csapból is Brock Bowers folyna. Bár a Georgia kétszeres bajnok védelme kissé megkopóban, az egyértelműen top5-ös tehetség Bowers miatt az offense-ben azért maradt még elit tehetség. Az új kezdő irányító Carson Beck több yardot hozott össze vele mint a két legjobb elkapójával együttvéve. Ez persze előrevetíti, hogy a Kentuckyval ellentétben a Georgiának nehézségei vannak a nagy játékokkal. Lassan, rövid haladásokkal képesek átmenni az ellenfélen, de nincs igazán mélységre is állandóan veszélyes elkapójuk és a futószekciónak sem jönnek össze a nagyobb home run-ok.

Két veretlen csapat találkozik egymással, két kiemelt csapat, de a tehetségkülönbség azért erősen a Bulldogs javára dől, bár ez most kevésbé szembeötlő mint az elmúlt években.

Maryland 5-0 @ Ohio State 4-0 (4) (18:00)

Valószínűleg meglepetésre veretlen még ez a két csapat is, de nem véletlen, hogy a Terrapins nem rangsorolt ennek ellenére. Elég könnyű volt számukra az első öt forduló, az igazi erőfelmérő pedig csak most következik. Jelenleg Taulia Tagovailoáék vezetik a Big10-t megtett yardokban, de ezeket gyenge konferencia csapatai ellen és a BIG10-ben 2-3-mal álló Michigan State és Indiana ellen tették fel. A Maryland offense-nek persze meg kell adni a kreditet. Évek óta a liga egyik legjobb passzjátékát hozzák össze és sorra adják az NFL-be a minsőségi elkapókat. Ezen az oldalon a Tai Felton, Kaden Prather kettősre kell figyelni. A Buckeyes offense biztosan felveszi velük a versenyt de idén talán a védelem is képes az ilyen volumenben yardokat gyártó támadósorok levédekezésére. Tavaly sokszor ‘all or nothing’ volt az Ohio State egysége és nyelték a nagy játékokat pár szintén nagy védekező megmozdulásért cserébe. Idén sokkal konzisztensebbek, nem olyan agresszív a felfogásuk és jobban limitálják a nagy playeket. A gyengéjük a red zone védekezés eddig, ebben fejlődni kell, ha idén sem szeretnének lemaradni a rájátszásról. CJ Stroud távozásával a támadósornak pedig kell még idő. Kyle McCord játéka koránt sem olyan letiszult mint az NFL-ben remekül kezdő elődjének, de egy olyan offense-ben, ahol ott van Marvin Harrison Jr. és Emeka Egbuka, a liga legjobb elkapóduója, plusz TreVeyon Henderson futó, nem is feltétlenül kell még a vállára rakni a terhet. A futójátékra most is támaszkodhat az Ohio State, hiszen a Maryland védelme is hű a korábbi évekbeli önmagához és továbbra is rettenetesek szinte minden téren – de különösen a földön.

Papíron ez is egy veretlenek csatája, mégsem olyan nagy kérdés, hogy vélhetően simán hozza majd a találkozót hazai pályán a Buckeyes.

Notre Dame 5-1 (10) @ Louisville 5-0 (25) (01:30)

Nem vetetlenek már Marcus Freeman tanítványai, hiszen két hete pont az Ohio State ellen kaptak ki egy ikonikus meccs szó szerinti utolsó játékában, mégis továbbra is tartják top10-es tagságukat. Ehhez kellett, hogy aminek két hete elszenvedői voltak, az múlt héten a javukra jöjjön össze, egy utolsó meccsnyerő drive. Most a még veretlen Cardinalshoz látogatnak, akik egy rendkívül szórakoztató csapata az egyetemi ligának. Látványos meccseket hoznak össze, ahol sok yardot és nagy playt hajtanak végre és szenvednek is el egyszerre. A cél természetesen fenntartani a veretlen szériát. Ha sikerülne összehozniuk az upsetet az esélyesebb Fighting Irish-sal szemben az nemcsak a saját pozíciójukat erősítené meg az ACC-ben, de magának az ACC-nek is egy hatalmas szívesség lenne. A Notre Dame, mely ugyan független program – szegről végről az ACC-hez kötődik (több sporttagozatuk is csatlakozott a konferenciához, de a foci nem, ellenben minden évben sok meccset játszanak itteni csapatokkal). A Notre Dame jelenleg 30 meccses nyereségi szériában van az ACC ellenfeleivel szemben. A Duke közel volt múlt héten ennek megtöréséhez, de végül nem sikerült a bravúr.

A Louisville reménye azonban ott lehet Sam Hartmanban. Az idén a Notre Dame-hez transferelt irányító egy jó minőségű game manager játékos egyetemi szinten, kevés hibával, kevés kiemelkedő megmozdulással. Tavaly azonban – még a Wake Forrest játékosaként – karrierje legrosszabb meccsét játszotta a Cardinals ellen. Dobott 3 interceptiont, elvesztett 3 fumble-t és összesen hétszer sackelték a 48-21-es vereséggel végződő meccsen. Ha a hazai csapatnak sikerülne újra egy rémálomba sodorni az irányítót, akár még a meglepetésre is lenne esélyük. Persze a college foci egyik legjobban ragyogó csillagát Audric Estime-et is ki kellene venniük a játékból. A Notre Dame futója vezeti az FBS-t futott yardokban (egy meccsel persze többet játszott a csapata), de a vendégek legendásan jó támadófala mögött (melyben Joe Alt top10-es, Blake Fisher 2-3. körös tehetség) most is jó esélyei vannak a futónak. A túloldalon a Jake Plummer, Jamari Thrash, Jawhar Jordan irányító, elkapó, futó triót kell figyelni, akikben sok nagy játék és pár hiba is bármikor benne van. Ha a Fighting Irish sikeresen venne egy újabb ACC akadályt, zsinórban a 31.-et, akkor maradna még esélye a playoffra, de a Buckeyes elleni vereség után nem ártana pár statement győzelem sem a gárdától, hogy meggyőzze a bizottságot, hogy egyetlen (top csapat elleni) vereséggel még alapvetően nem kell leírni őket.

További két érdekes meccset említenék még meg csupán futtában.

Alabama 4-1 (11) @ Texas A&M 4-1 (21:30)

Az Alabama a Texas A&M-hez látogat, ahol továbbra is az irányító kérdést lehet feszegetni. A mély labdákkal és futásokkal remekül operáló, de a konzisztens rövid és középtávoli passzokra nehezen képes Jalen Milroe hatékony volt múlt héten a Mississippi State ellen, de kérdés meddig tartható fenn egy olyan offense, ahol az irányítónak csak 10-15, maximum 20 pontos átadása van egy meccsen. Az A&M jelenleg nem rangsorolt gárda, de 2021-ben legutóbb hazai pályán el tudták kapni az akkor sokkal stabilabb lábakon álló Crimson Tide-ot.

LSU 3-2 (23) @ Missouri 5-0 (21) (18:00)

Végezetül a két Tigers összecsapása, mely a forduló negyedik, egyben utolsó két top25-ös párharca. Az LSU a Florida State és az Ole Miss ellen elszenvedett két vereségnek hála hamar le kellett mondjon a playoffról, pedig a Jayden Daniels – Malik Nabers duónál lehet, hogy nem tudnánk sok jobbat mondani a jelenlegi college mezőnyben. Utóbbi jó eséllyel pályázik arra, hogy Marvin Harrison Jr. mögött a másodikként kiválasztott elkapó legyen majd, míg az idén a futásai mellett a passzaiban is feljavuló Daniels 1-2 hibától eltekintve igazán top szinten játszik és jön fel a boardokon. Igazi kis offense parádé jöhet ki ebből a macskaharcból, hiszen a túloldalon Brady Cookék is igazán lehengerlő passzjátékkal rendelkeznek. 364 yardot átlagolnak a levegőben és dropbackenként több mint egy first downnyit (10,1 yardot) haladnak átlagosan. Első számú fegyvere a másodéves Luther Burden III, aki berúgta az college foci ajtaját és jelenleg úton van egy 1,500 yardos szezon felé. Kérdés mennyi ideje lesz megjátszani őt Cooknak amíg odaér a Maason Smith, Mekhi Wingo védőfal duó vagy Harold Perkins, aki a tavalyi berobbanása után idén fájdalmasan gyengén kezdte a szezont, de a még mindig csak másodéves pass rushertől bármikor jöhet a breakout teljesítmény.

1 Comment

Popular Posts

Minden jog fenntartva. © 2024 FK Media Group