Veretlen maradt az Eagles, alázott a Cowboys, simán nyert a Texans, a Titans és a Jaguars is

Az Eagles ha nehezen is, de veretlen tudott maradni, a csoportrivális Cowboys pedig gálázott a Patriots ellen. A Jaguars Londonban nyert könnyedén, a Texans a Steelerst verte el, a Titans pedig a sérült Burrow vezette Bengals ellen diadalmaskodott. 

Washington Commanders @ Philadelphia Eagles 31-34 (h.u.)

A múlt heti gyenge teljesítmény után visszapattant a Commanders és nagyon bekezdtek az Eagles ellen! Az első két támadásból TD-t csináltak (habár az egyiknél volt egy elejtett interception, illetve egy end zone-ba befumble-özött labdára is nekik sikerült ráfeküdniük), később még egy mezőnygól is belefért, így a félidőre 7 pontos előnnyel mehettek (17-10). Eric Bieniemy nagyon jó gameplannel készült, hatástalan volt az Eagles pass rush ellenük, Howell pedig nagyon jól osztogatott, 13/17, 161 yard volt a mutatója a nagyszünetben. Fun fact, hogy a Commanders lett az első csapat idén, amely az első negyedben pontot tudott szerezni az Eagles ellen.

A Sasok is egy TD-vel kezdtek, de utána megakadt a tudomány és csak az utolsó másodpercekben tudtak egy mezőnygólt szerezni, amihez nagyon kellett egy hihetetlen DeVonta Smith 50/50-es labda. A félidőben azonban sikerült gatyába rázni a hazaiakat, akik a harmadik negyedet 162-18 yardarányban nyerték meg!

Így a negyedik negyed elejére 24-17 volt az Eagles előnye, azonban a vendégek gyorsan egyenlítettek. A végjátékban a Sasoknak egy sima first downnal lehetősége lett volna lefuttatni az órát és egy mezőnygóllal megnyerni a meccset, de második és 4-re inkább TD-t szereztek 30 yardról, amivel a biztos pontszerzés persze meglett, de így még visszatámadhatott a Commanders. Howellék pedig végig is mentek, az utolsó másodpercben Jahan Dotson szerzett TD-t, és akkor ott volt a döntéshelyzet Ron Rivera előtt, hogy kétpontossal megpróbálja megnyerni, vagy inkább az extrával hosszabbításra menti.

Az extrát választotta (elmondása szerint nagyon fáradt volt a támadósor, habár az Eagles védelme sem tűnt frissebbnek, sőt), ami utólag rossz döntésnek bizonyult, hiszen a hosszabbításban a Commanders puntolni kényszerült, az Eagles pedig eljutott mezőnygól-távolságig, az egész meccsen (és mindig) kiválóan teljesítő Jake Elliott pedig 54 yardról nem hibázott (miután már bevert három hosszabbat a meccsen). Itt azért még emeljük ki Jack Del Rio védőkoordinátor érdekes döntését, hogy egy cover0-t hívott harmadik és hosszúra, amikor az Eaglesnek elég volt 5-6 yard a mezőnygól-távolságig.

Mindenképp ki kell emelni AJ Brownt, aki 175 yardot és a második félidős két Eagles TD-t szerezte, és aki agyondominálta az első körös újonc és nála 25 kilóval könnyebb Emmanuel Forbest (akin a Smith-elkapás is született korábban), ellenben azért a meccs végi egyenlítéshez hozzájárult egy taunting büntetéssel, ami 15 yard könnyebbséget jelentett a Commandersnek a visszatámadásnál. Jalen Hurts számai jól mutatnak (25/37, 319 yard, 2 TD, 0 INT), de azért annyira meggyőző még mindig nem volt, habár azt tegyük hozzá, hogy az első heteknél jobban nézett ez ki. A futójátékot most elég jól megfogta a washingtoni védőfal, összesen csak 104 yardig jutott az Eagles.

A túloldalon Sam Howell jól teljesített (29/41, 290 yard, TD), nem játszott alárendelt szerepet igazából. Ötször sackelték (ebből a linebacker Nicholas Morrow háromszor), de most a nagy része ezeknek nem az ő hibája volt, nem tartogatta túlzottan hosszú ideig a labdát, inkább a támadófal volt a ludas. A futójáték itt sem működött igazán, a levegőben pedig Terry McLaurint kell kiemelni 8 elkapásával és 86 yardjával. A védelemből Chase Young játszott elég jól még, akit érdemes megemlíteni, de összességében a védőfal jól állta a sarat.

Az Eagles így nagy nehezen veretlen maradt, ehhez kapcsolódó érdekesség, hogy utoljára az 1998-as Packers volt képes Super Bowl-vesztesként 4-0-val kezdeni.

(katonadani)

Pittsburgh Steelers @ Houston Texans 6-30

J.J. Watt visszatért Houstonba! Na jó, nem az öltözőbe, csak a stadionba, hiszen a franchise legnagyobb legendáját a félidei szünetben beiktatták a Ring of Honorba, ami a mérkőzést elnézve extra motivációt jelenthetett a Texansnak. A hazai gárda ugyanis domináns védelmi teljesítménnyel örvendeztette meg a jövendőbeli Hall of Famert, az utolsó drive-ot leszámítva a Texans defense 200 yard alatt tartotta a Steelerst, mindössze két mezőnygólt engedtek a 60 perc alatt, aminek köszönhetően magabiztos győzelmet arattak.

Matt Canada alatt egyre forróbb kezd lenni a szék, botrányosan rossz volt a Steelers támadósor. Valamit változtatnia kell a csapatnak a következő fordulóig, ugyanis az első félidőben a Steelersnek nem volt 10+ yardos játéka, konkrétan a felezővonalat sem tudták átlépni az első 30 percben. Teljesen felborult a pálya, 271-53 volt a támadóyardok aránya a Houston javára. Ötlettelen és kiszámítható volt az egész offense, a nézők is könnyen ki tudták találni, hogy milyen play jön minden drive-ban: elsőre futás, másodikra futás, harmadikra passz, aztán punt.

Felüdülés volt nézni ehhez képest a houstoniak támadójátékát. Bobby Slowik kiváló gameplannel készült a mérkőzésre, jól épültek egymásra a játékok, és a futás-passz egyensúly is kiváló volt. A Steelers védelme ugyanakkor nem engedte túlságosan elhúzni a Texanst, kiharcoltak egy turnover on downst, emellett 3 alkalommal is mezőnygólon tartották a houstoni támadósort.

A mérkőzés kulcsa az volt, hogy a Texans O-line képes volt kordában tartani a T.J. Watt vezette pass rusht. Mindenképp dicséret illeti a hazaiak támadófalát, ahol több kezdő sem volt bevethető, ennek ellenére nem engedtek sacket az újonc C.J. Stroudon. A fiatal karmester remekül passzolt tiszta zsebből, 11,9 yard per kísérlet átlagot produkált, valamint passzainak 69%-a legalább 10 yardot elért, amikor nyomás nélkül játszhatott. Kedvenc célpontja Nico Collins volt, a harmadéves receiver 7 elkapásból 168 yardot és 2 TD-t szerzett a mérkőzésen.

A félidőben 16-0-ra vezetett a Houston, viszont a harmadik negyedet jól kezdte a vendég gárda. Najee Harris és Jaylen Warren futásai megadták a lendületet a Steelers támadósornak, Chris Boswell mezőnygóljaival 10 pontra csökkentették hátrányukat. A következő drive-ban egy labdabirtokláson belülre zárkózhatott volna a Pittsburgh, viszont Mike Tomlin vezetőedző mezőnygól távolságban úgy döntött, hogy nekimegy a 4. és 1 kísérletnek. A kockáztatás azonban nem vált be, Jonathan Greenard sackelte Kenny Pickettet, aki ráadásul térdsérülést szenvedett a játék során, ami miatt nem tudta befejezni a mérkőzést.

A Texans az ellentámadásból végigment a pályán, Stroud és Collins kapcsolatára nem volt ellenszere a Steelersnek. Goal to go szituációban Slowik húzott egy váratlant: a futó Devin Singletary passzolt TD-je pedig eldöntötte a mérkőzést. Végül egy gyors punt után Stroud megadta a kegyelemdöfést, egy tökéletesen helyezett bombával kínálta meg Nico Collinst, aki 52 yardos touchdownnal tette fel a koronát kiváló teljesítményére.

A Texans eddigi szezonja messze túlszárnyalja az előzetes várakozásokat. C.J. Stroud rendkívül éretten játszik újonc létére, az edzői stáb maximálisan kihasználja a keret erősségeit, nagyon fényesnek tűnik a jövő Houstonban. Steelers oldalon a támadósornak nagyon gyorsan össze kellene szednie magát, mert nem bízhatnak mindig a védelem pontszerző képességeiben. Nem csoda, hogy a mérkőzést követően Mike Tomlin újságírói kérdésre úgy nyilatkozott, hogy “változások jönnek”. Kérdés, hogy mire gondol a vezetőedző, mert a támadósor problémája többrétegűnek tűnik négy forduló után, és a probléma megoldását nehezítheti, ha Pickett sérülés miatt hosszabb időre az oldalvonalra kényszerül.

(Atreus)

Cincinnati Bengals @ Tennessee Titans 3-27

Joe Burrow vádlija sajnos továbbra is sérült, ez pedig az egész mérkőzést meghatározta. Az első drive-ban még viszonylag simán ment végig a pályán a Bengals és egy field goallal gyorsan meg is szerezték a vezetést. A másik oldalon szinte kizárólag Derrick Henry futásaira alapozott a Titans az elején, bár egy flea flickert is előhúztak, a passz picit hosszú volt Hopkins felé. A Bengals passzsiettetése harmadik kísérletre sackelte Tannehillt, így nekik is csak a mezőnygól maradt.

A második negyedtől jött ki Burrow sérülés miatti limitáltsága: végig kizárólag shotgunban kapta meg a labdát, a vádlijával nem tudott a zseben belül és azon kívülre sem mozogni, rögtön a gyors passz lehetőségét kereste. A legtöbbször viszont ez sem jött össze, mert a Titans agresszív passzsietetése azt csinált a Bengals támadófalával, amit csak akart. Azeez Al-Shaair volt az, aki többször sikeresen blitzelt és vitte földre Burrow-t. A Titans offense ezidáig nem mutatott túl sokat, itt viszont egy 38 yardos Hopkins-elkapás beindította a szekeret: több play action után Westbrook-Ikhine elkapott touchdownjával lépett el a Titans. Ezután Derrick Henry percei következtek. Először ő futott egy 29 yardos TD-t úgy, hogy közben 3-4 szerelésen is átverekedte magát. A következő drive-ban pedig wildcat formációt hívott a Titans, Henry kapta meg a gólvonalnál a snapet, de nem ő futott be vele, hanem szépen belöbbölte a felkanyarodó tight end Josh Whyle-nak.

A második negyedben három touchdownt szerzett a ritmusba kerülő Titans offense, míg a Bengals csak 3&out-okra volt képes. A meccs érdemi része itt gyakorlatilag lezárult, a Titans még 3 pontot tudott hozzátenni a harmadik negyedben. A második félidőben egyébként Burrow igyekezett még gyorsabb passzokkal operálni, ami legalább néhány yard előrehaladást hozott. Először a meccsen megpróbálkozott egy under center dropbackkel is, de rögtön sack és fumble lett a vége. Tannehill negyedik negyedes interceptionje csúnya volt, de igazából már lényegtelen, a Bengals nem tudott szépíteni, a Titans pedig lepörgette az órát.

Joe Burrow tehát továbbra sem épült fel, és 1-3-as mérlegnél talán már érdemes elgondolkodnia a Bengalsnak, hogy van-e értelme őt ilyen állapotban a pályán tartani, mert ezzel egy még makacsabb és hosszútávú sérülést kockáztatnak. Az ellenfelek ugyanis ki fogják használni, hogy Burrow nem tud kimozogni a zsebből, a támadófal pedig nem tudja őt megvédeni – pontosan ezt tette a Titans védelme, nagyon agresszív passzsiettetéssel és blitzekkel konstans nyomás alatt tartották Burrowt, aki nem tudott ennél is gyorsabban szabadulni a labdától.

Egy a sok nyomás közül:

A védőfal egyébként a másik oldalon is csinált szép játékokat, többször sackelték Tannehillt, de igazán megállítani nem voltak képesek őket. A Titans okos gameplant talált ki a meccsre, és Tim Kelly játékhívásai is a legtöbbször ültek: a Henry-futások, a play action, a trükkös játékok. Egyénileg Derrick Henryn (122 yard, TD, passzolt TD) kívül DeAndre Hopkinst (4 elkapás, 63 yard) kell kiemelni, aki többször is kiélezett szituációban csinált meg egy-egy hosszú játékot. Tannehill szintén jól menedzselte a csapatot 240 yarddal és két passzolt touchdownnal. A Bengalsból (sajnos) egyedül Tee Higginst érdemes megemlíteni, aki bordasérüléssel kiesett a mérkőzésből, tovább nehezítve ezzel a franchise helyzetét.

Ha 1990 óta historikusan nézzük, 1-3-as mérleggel 14% eséllyel jutnak be csapatok a playoffba – még nincs minden veszve a Bengalsnál, de Burrow vádlijának egyszerűen rendbe kell jönnie a jövő heti, Cardinals elleni meccsig, hogy vissza tudjanak kapaszkodni. A Titans 2-2-vel áll a legkiegyenlítettebb divízióban, a Colts elleni meccsre pedig jó szájízzel készülhetnek.

(nadubinszky)

New England Patriots @ Dallas Cowboys 3-38

Bántóan egyoldalú mérkőzést hozott a Patriots dallasi vendégjátéka, a Cowboys defense könyörtelenül kihasználta Mac Jones hibáit, így a hazaiak játszi könnyedséggel szerezték meg szezonbeli harmadik győzelmüket.

Pedig nem úgy indult a mérkőzés, hogy kiütés lesz a vége, mindkét offense szépen masírozott a pályán az első támadósorozatában. Ugyanakkor mind a Cowboys, mind a Patriots megtorpant a vörös zónában, így 2 drive után 3-3 volt a mérkőzés állása. A második dallasi drive-ban azonban már nem volt ellenszere a vendégek védelmének, CeeDee Lamb 20 yardos TD-t szerzett Dak Prescott passzából. Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy az eddig kiválóan teljesítő újonc cornerback, Christian Gonzalez sérülését követően a cseréje, Myles Bryant ellen következett be a pontszerző akció.

A Patriots próbált lépést tartani az addig hasító Cowboys támadósorral, a mérkőzés kezdeti szakaszában Mac Jones egész jól osztogatott, és folyamatosan mozgatta a láncokat az offense. 4. és 1-nél a Dallas térfelén Belichick úgy érezte, hogy muszáj nekimenni, azonban Mac Jones QB sneakje túl rövid volt, és a turnover on downs után jöhetett a Cowboys. Ebből a kihagyott lehetőségből még nem szerzett pontokat a Dallas, a következő hibából viszont már igen: Dante Flower ütötte ki a labdát a menekülő irányító kezéből, Leighton Vander Esch pedig összeszedte a labdát és visszavitte touchdownra. Az extra pont helyett trükkös játék következett, amiből további 2 pontot szerzett a hazai csapat, ekkor már lehetett érezni, hogy hosszú este elé néz a Patriots.

Egy gyors puntot követően aztán végképp beindult a Cowboys henger. Előbb mezőnygólt értek el, amivel már 18 pont volt a hazai csapat előnye, majd a következő támadósorozatban Jones elkövette az irányítók főbenjáró bűnét: a túloldali hashmarkról próbált keresztbe passzolni az oldalvonal mellé. DaRon Bland nem hagyta szó nélkül ezt a kapitális hibát, lelopta a levegőből az irányító átadását és 54 yardos pick-sixet szerzett, amivel gyakorlatilag eldőlt a mérkőzés, és már a második negyedben megkezdődött a garbage time.

Az optimistább Patriots szurkolók még reménykedtek egy csodás fordításban 28-3-ról, de a harmadik negyedben jött az újabb hidegzuhany: Jones megint DaRon Blandet hozta játékba, vagyis a Cowboys védő megszerezte második interceptionjét, végleg lezárva minden kérdést. Belichick egy támadósorozattal később le is cserélte kezdő irányítóját, miközben nem is titkolta frusztrációját.

Tipikusan az a mérkőzés volt, amikor az egyik csapatnak minden összejött, míg a másiknak semmi. Onnantól kezdve, hogy két labdabirtoklásnyi különbség alakult ki a csapatok között, egy pillanatra sem volt kérdéses, hogy ki fog nyerni. A New England támadósora úgy van felépítve, hogy a futással megalapozzák a passzjátékot, ne legyenek 3. és hosszú yardos kísérleteik, csökkentsék a labdabirtoklások számát és a védelmükkel kontrollálják a találkozók alakulását. Ebbe a formulába a labdavesztések egyszerűen nem férnek bele, főleg úgy, hogy kettőből azonnal TD-t szerzett az ellenfél. Jones ugyan pocsékul játszott, de nem csak őt lehet hibáztatni. A támadófal nem tudta őt megvédeni (Parsons egymaga 9 alkalommal helyezte nyomás alá az irányítót), az elkapók nem tudtak konzisztensen elszakadni, a futást pedig teljesen megfogta a Dallas (2,3 yardos átlag kísérletenként). Ilyen offense teljesítménnyel nem lehet nyerni.

A Cowboysban Zack Martin és Tyler Biadasz is tudta vállalni a játékot, és ez meg is látszódott a támadósor teljesítményén a múlt heti kisikláshoz képest. Működött a futás, Prescott is nyugodtan osztogathatott, végül 261 yardot és 1 TD-t szerzett. 9 különböző célpontnak volt elkapása, közülük Jake Ferguson tight end emelkedett ki, 7 elkapásból 77 yardot szerzett. Ugyanakkor a vörös zónás támadások még mindig nem elég hatékonyak, itt gyors fejlődésre lenne szükségük. Jövő héten komoly teszt vár a Cowboysra, ugyanis San Franciscóba látogat a Dallas, míg a Patriots a Saintset fogadja egy hét múlva.

(Atreus)

Atlanta Falcons @ Jacksonville Jaguars 7-23

Elérkeztünk az első Londoni mérkőzéshez ebben a szezonban, és egy elég egyoldalú összecsapást láthattak az európai NFL rajongók a helyszínen. Az első félidőben a Falcons támadói finoman szólva sem nyújtottak jó teljesítményt. Első két támadásukból a first down sem jött össze, a második negyed hajrájában pedig Desmond Ridder dobott két interceptiont, sőt Darius Williams az elsőt 61 yardon keresztül tudta visszavinni, aminek a vége touchdown lett. Eközben a Jaguars 17 pontot feltett a táblára többek közt egy Calvin Ridley bosszú-touchdownnal volt csapata ellen – pont annyit adtak ki magukból, ami egy megnyugtató előnyhöz volt szükséges. Félidőben így is közel 100 yarddal haladtak többet, mint a “vendég” Falcons.

A harmadik negyed elején aztán felcsillant a remény a semleges- és az Atlanta szurkolói előtt, hogy itt még akár izgalmak is lehetnek. Az első támadásból végigért a Falcons, Ridder passzát Drake London kapta el Londonban. Ezen kívül még a mérkőzés hajrájában láthattunk egy ígéretes támadást tőlük, de a red zone-ban negyedik kísérletet nem sikerült megoldani, így egy könnyed győzelmet arathatott a Jaguars második otthonában, a Wembley-ben.

A statisztikai lapra ránézve Desmond Ridder a mutatott játékára korántsem lehet büszke, 191 yardig jutott 61%-os pontossággal. Azt azért hozzá kell tenni, hogy a sikeres passzoknál többször az éppen a labdát elkapó játékos bravúrja kellett, hogy az sikeres és ne sikertelen átadás legyen. Bijan Robinson egykezes elkapását érdemes megnézni. Ha már Robinson, akkor egyértelmű, hogy az újonc futó emelkedett ki a Falcons támadói közül, 14 próbálkozásból 105 yardig jutott a földön, plusz 32 yardig a levegőben. Mellette még Jonnu Smith említhető meg, aki 95 yardig jutott hat elkapásból. A védelem próbálta addig amíg lehet a csapatot meccsben tartani, főleg futás ellen láthattunk is szép megmozdulásokat, de amikor kellett, a Jaguars tudott előre haladni.

A másik oldalra áttérve Trevor Lawrence most a jobb formáját mutatta, 207 yardig jutott 77%-os pontosság mellett, illetve még 42 yardot lábon is megtett, és ami a legfontosabb eladott labda nélkül zárta a mérkőzést. Elkapásoknál ahogy várható volt a yardokat Christian Kirk (84), Evan Engram (59) és Calvin Ridley (38) hozták. Ridleynek különösen fontos mérkőzés volt, hiszen korábbi csapata ellen játszott, és a támadók egyetlen TD-jét is ő hozta. Futás már korántsem nézett ki jól, Travis Etienne 20 alkalommal kapta meg a labdát és ebből mindössze 55 yardot hozott össze, többször negatív yardon fogták meg, a leghosszabb futása 7 yardot ért. A védelem végig kordában tartotta egy-két támadást leszámítva a Falcons offense-t, négyszer sacckelték Riddert, és az első félidő végén Darious Williams és Andre Cisco is leszedett egy passzt, előbbi pedig ahogy említettük már vissza is tudta vinni a labdát.

(kronikk)