A Bengals, az Eagles, a Ravens és a Chiefs nyerte a forduló rangadóit

Négy nagy rangadót rendeztek a 9. fordulóban: a Chiefs Frankfurtban verte a Dolphinst, a Ravens simán kiütötte a Seahawkst, az Eagles őrült végjátékban győzte le a rivális Cowboyst, a Bengals pedig a playoff-helyek egyikéről is kitúrta a Billst. 

Buffalo Bills @ Cincinnati Bengals 18-24

A támadósorok tökéletesen felkészültek a vasárnap esti rangadóra, ugyanis mindkét offense azonnal végigmasírozott a pályán, Joe Burrow és Josh Allen közösen 11/12, 148 yard, 2 TD mutatóval indították a mérkőzést, tehát nagyon gyorsan, nagyon simán 7-7 lett az állás. A felrajzolt játékok után viszont egyértelműen a hazaiaké volt a főszerep az első félidőben, ugyanis Burrow-ék fel tudtak tenni még két hatpontost a táblára (két punt mellett, ráadásul az egyiknél illett volna nekimenni negyedik és 2-re félpályánál), míg Allenéknek csak két puntra és egy interceptionre futotta, amik során mindössze egyetlen egy first downt sikerült szerezniük. A nagyszünetben tehát 21-7 volt az állás és igazából elég egyoldalúnak tűnt a dolog, hiszen a Bengals általában mint kés a vajon ment át ellenfelén, viszont a Bills tudománya megállt Lou Anarumo védelme ellen.

A második félidő elején a Bills zárkózott egy mezőnygóllal, majd jött egy puntváltás, aztán a Bengalstól egy elrontott negyedik kísérlet, a Billstől meg egy fumble, és már csak 13 perc volt hátra. Sőt, Burrow-ék 5 percet leégettek az órából és eljutottak a Bills gólvonaláig, ahol viszont mezőnygólra kényszerültek, de így két touchdownnyira növelték előnyüket 8 perccel a vége előtt. Eldőlni látszott a dolog, tekintve hogy a Bills nem szerzett TD-t a meccs első támadása óta, azonban Allenék megemberelték magukat és végigmentek a pályán, Stefon Diggs a touchdown mellett a kétpontost is elkapta (okos analitikus döntés McDermottól), így már csak ki kellett volna védekezni egy támadást és újra végigmenni. Erre azonban nem került sor, Burrow-ék leégették a maradék három és fél percet az óráról és megnyerték a mérkőzést, így pedig 2004 után nyertek ismét vasárnap esti rangadót.

Igazából a meccs simábbnak tűnt, mint amit a végeredmény mutat, a Bengals alapvetően eléggé kontroll alatt tartotta a találkozót, de a második félidőben nem sikerült végérvényesen eldönteniük azt és mindössze 3 pontot tudtak szerezni, ami egyáltalán nem felelt meg a játék addigi képének. Futni mondjuk nem nagyon tudtak, de Burrow zseniális volt, 348 yardig és két TD-ig jutott, nyolc különböző célpontot megtalálva (ez a szám már az első félidőre is megvolt). Sikerült elővenni az eddig szinte láthatatlan tight endeket, Irv Smith, Drew Sample és Tanner Hudson közösen 10 elkapásból 101 yardot és 2 TD-t szállítottak. Chase most csendes volt a 41 yardjával, Tee Higgins viszont 110 egységet tett be a közösbe.

Lou Anarumót természetesen most is lehet dicsérni, össze tudta zavarni Josh Allent (lásd interception, ahol 8 embert küldött hátra coverage-be) és szokásához híven meghosszabbította az átlagos passzolási idejét, amivel top irányítóból közepessé tudja varázsolni az embereket. A védelemből Germaine Prattet emelném még ki mindenképp, aki ismét kulcsfontosságú turnovert harcolt ki, amikor épp éledezett volna a Bills.

A Billsnél a legnagyobb probléma talán az volt, hogy nagyon hamar elhagyták a futást. Amint hátrányba kerültek, elkezdtek pánikolni, pedig bőven lett volna még idejük normális támadásokat vezetni. Így összesen 8 darab futókísérletük volt (ami nem Allen megiramodás), ezzel pedig csak 23 percet volt náluk a labda, ami megnehezíti mindkét egység helyzetét. A fegyverek közül Diggst és Kincaidet lehet kiemelni, akik együtt 167 yardot és egy TD-t szereztek, azonban az újonc tight endnek volt egy fumble-je is.

A védelmet összességében talán még dicséret is illeti, hiszen a második félidőben sikerült három ponton tartaniuk a Bengalst, így meccsben tudtak maradni, ez pedig ilyen sok fontos sérülttel azért megsüvegelendő. Persze az első félidő mellett nem lehet elmenni, ahol meg nagyon könnyen mentek át rajtuk Burrow-ék, és az ember érzése az volt, hogy inkább a Bengals offense ült le a nagy előny tudatában a második 30 percre.

Buffalóban nagyon frusztráló lehet, amit idén csinálnak. Vezetik a ligát EPA/drive mutatóban offense oldalon, de nagyon nem így érződik a dolog. A második legjobb pontkülönbséggel rendelkeznek a ligában, de 5-4 a mérlegük és jelenleg nincsenek rájátszást érő helyen az AFC-ben. Ezzel szemben a Bengals 1-3-as kezdés után négyet nyert zsinórban és már playoff helyen áll.

(katonadani)

Dallas Cowboys @ Philadelphia Eagles 23-28

Szokták mondani, hogy az amerikai foci a “centiméterek játéka”. A fenti megállapítás hatványozottan igaz volt a Cowboys philadelphiai vendégjátékára, hiszen ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a dolgot, akkor tényleg csak néhány centin múlott az NFC East rangadó. A hazai szurkolók nagy örömére a mérkőzés kulcsszituációiból a Sasok kerültek ki győztesen, így a Philly az NFL legjobb mérlegével mehet a pihenőhétre.

A fenti képen látható két játék során 8 pontot vesztett el a Cowboys, aminek segítségével megnyerhették volna a találkozót. Nem így történt azonban, a mérkőzés utolsó játékában az Eagles védelem megakadályozta a Dallas fordítási kísérletét és 4 yardra az end zone-tól megállították a vendég együttest.

Az összecsapást a hazai csapat kezdte jobban, Kenneth Gainwell 12 yardos futásának végén szó szerint berepült a célterületre (0-7). KaVontae Turpin kiváló visszahordásának segítségével azonnal válaszolt a Cowboys: CeeDee Lamb elkapásával megoldottak egy negyedik kísérletet, majd Jake Ferguson 4 yardos elkapással egalizált. Egy gyors puntot követően a Dallas offense ott folytatta, ahol az előző támadósorozatban abbahagyta. Dak Prescott több alkalommal is meghosszabbította a játékokat, a zsebből kilépve Fergusonnak 40 yardos, Lambnek 20 yardos passzt osztott ki. Turpin pedig megmutatta, hogy nem csak a speciális egységben lehet rá számítani, 5 yardos hatpontosával már a vendégek vezettek (14-7).

Nem akart azonban lemaradni a hazai csapat sem: D’Andre Swift a vörös zónába juttatta a hazai támadósort, az 1 yardosról pedig jöhetett a szokásos tush push, Jalen Hurts futott hatpontosa után megint döntetlen lett az állás (14-14). A második negyed hátralévő részében még egy mezőnygólt feltett a táblára a Cowboys, így 30 perc játék után 3 ponttal vezetett a Dallas. Mindkét vezetőedző rendkívül agresszív felfogással állt hozzá a negyedik kísérletekhez az első félidőben, a támadósorok pedig hiba nélkül működtek szinte végig az első 30 percben.

Úgy tűnt, hogy a félidei változtatások az Eaglesnek jöttek ki jobban, 6 játék alatt végigszáguldott a pályán a Sasok támadósora, Hurts tűpontos passzát Devonta Smith kapta el a célterületen belül, így ismét a hazaiak kerültek előnybe. A védelem puntra kényszerítette Prescottékat, míg az offense kegyetlenül begyújtotta a rakétákat: Dallas Goedert 28 yardos elkapása után vörös zónába kerültek, ahol A.J. Brownt hozta játékba Hurts és már 2 labdabirtoklásnyira nőtt a 2 csapat között a különbség. (17-28)

Ezt követően magához tért a sokkból a Dallas offense, folyamatosan mozgatták a láncokat. Goal to go szituációban 4. kísérletre azonban az újonc tight end, Luke Schoonmaker térde túl hamar ért le, így a több mint 6 perces drive pontszerzés nélkül fejeződött be. A vendég defense gyorsan kiharcolt egy 3&outot, majd a támadósor 5 play alatt 52 yardot tett meg, a támadósorozat végén Jalen Tolbert elkapott touchdownjával 5 pontra zárkózott a Cowboys (a 2 pontos kísérlet nem sikerült, Prescott túl korán lépett ki a pályáról). A Dallas defense azonban lehúzta a rolót, kétszer is megadva az esélyt az offense-nek a győzelem megszerzésére.

Végül egyik drive-ból sem sikerült TD-t szerezni, köszönhetően egyrészt a Brandon Graham és Josh Sweat fémjelezte Eagles pass rushnak (5 sack), valamint a rossz pillanatokban benyelt büntetéseknek is. Az utolsó pár perc őrültre sikeredett, mindkét oldalon buta hibákkal és furcsa jelenetekkel, a dallasiaknak pedig végül az ellenfél 6 yardosáról 27 másodperc alatt nem sikerült a touchdown. Így egy semleges szurkolóknak rendkívül szórakoztató, ám a Cowboys és Eagles fanoknak idegőrlő és frusztráló végkifejlettel a hazaiak húzták be a győzelmet.

A hétvégi beharangozó cikkben Dani a Cowboys vörös zónás helyzetkihasználását, míg az Eaglesnél a turnovereket emelte ki. Nos, amíg a Philly 100 százalékban touchdownra váltotta a vörös zónás lehetőségeit, addig a Dallas 5 alkalomból csak háromszor jutott be az ellenfél célterületére. Valamint ugyan 3 alkalommal is fumble-t vétett az Eagles, de egyszer sem sikerült megkaparintaniuk a labdát a Cowboys védőinek, egy ilyen kiélezett mérkőzésen pedig ezek a kihagyott lehetőségek vereséghez vezettek.

Cowboys oldalon Prescott (374 yard, 3 TD) és Lamb (11 elkapás, 191 yard) is kitűnő teljesítménnyel rukkolt elő, rajtuk semmi nem múlott. A hazaiaknál offense oldalon most nem volt kiemelkedő teljesítmény, ellenben rendkívül hatékonyak voltak. Hurtsnek mindössze 6 incomplete passza volt, és 9 yardos átlagot produkált, ráadásul mindezt úgy, hogy láthatóan sérülten játszott, így különösen elismerésre méltó a teljesítménye.

(Atreus)

Seattle Seahawks @ Baltimore Ravens 3 – 37

Folytatódik a Ravens dominancia, lényegében lemásolták a két héttel ezelőtti Lions meccset. Annyi különbség volt csupán, hogy ezúttal vártak a 2. negyedig. Az első negyedben ugyanis szokatlan módon a Ravens offense semmit nem csinált, és kétszer is visszapuntolta a labdát az ellenfélnek. Ennyi esélyt adtak a Seahawksnak, de amint elkezdődött a második negyed, elkezdődött a hengerelés.

Innentől kezdve a Ravens egymás után vezette a jobbnál jobb drive-okat, ahol a Seahawks defense tehetetlen volt. Csupán egy-egy fumble csúfított bele a tökéletes meccs képébe, de mivel az ellenfél semmire nem volt képes offense oldalon, ezért ezek a labdaeladások sem bosszulták meg magukat.

A Ravens offense elsősorban földön volt erős, kis híján 300 yardig jutottak futásokkal (298-nál állt meg végül a számláló). Ez 270-nel több volt, mint amennyit a Seahawks tudott futásokkal elérni. Mind Gus Edwards, mind Keaton Mitchell nagyszerű meccset tudott maga mögött. Előbbi a rövid yardos szituációknál volt a csapata segítségére (jött 2 TD is tőle a célterület árnyékában), utóbbi pedig hosszabb futásokkal vétette észre magát (pl 40 yardos TD) a meccs végén. Mellettük Lamar 60 futott yardját alig vettük észre.

A mérkőzés legkésőbb a 3. negyed közepén 30-3-nál végleg eldőlt, amit ezúttal már a Ravens is érzékelt, ennek megfelelően az utolsó negyedet már a csereirányító Tyler Huntley vezette le. Ennek a döntésnek legjobban Odell Beckham Jr. örülhetett, aki a születésnapja alkalmából kapott egy ajándékot egy TD formájában. Huntley ugyanis végre megtalálta őt a célterületen belül, így megszerezte idei első TD-jét.

Beckhamnek szüksége is volt erre, mert a meccs egyetlen Seahawks momentumát lényegében ő hozta össze. Még a 2. negyedben 14-3-as állásnál az elkapó elhagyta a labdát, a fumble-t pedig a Seahawks védői szedték össze félpálya környékén. Ez a fumble pedig teljes mértékben Beckham hibája volt, aki újoncokat megszégyenítő módon lóbálta a labdát, az lett volna a kisebb csoda, ha nem ütik ki a kezéből.

A Seahawks ennek a hibának köszönhetően kapott egy esélyt, de Kyle Van Noy gyorsan összetört minden győzelmi álmot. Előbb sackelte Genot, majd a következő körben a labdát is kiütötte a kezéből. Ez a két play tökéletesen bemutatta mennyire nem tudott a Seahawks offense semmit csinálni. Lényegében pályán sem voltak. Minden játékuk katasztrófa volt, kisebb csoda, hogy 3 pontot sikerült szerezniük.

Van Noy játéka mellett még két védőt érdemes jobban kiemelni a mérkőzésről. Az egyik Jadeveon Clowney, aki a meccs elején többször is megállította a futásokat, illetve Geno két passzát is leütötte, amivel megalapozta a dominanciát. A másik játékos pedig Geno Stone, aki újfent INT-et szerzett (immár az ötödiket a szezonban), de emellett volt még több szép leütött labdája is. Mike Macdonald védőkoordinátor egészen kiváló egységet rakott össze az idei évre, elképesztő a dominanciájuk hétről hétre.

Ezen a meccsen nem volt kérdés ki a jobb csapat, a Ravens szurkolóknak sok okuk nem volt az idegeskedésre. Egyedül talán a Beckham fumble-nél, de ott is 3 play kellett csak, hogy megnyugodjon mindenki.

(jarred)

Miami Dolphins @ Kansas City Chiefs 14 – 21

Egyáltalán nem ilyen mérkőzésre lehetett számítani Frankfurtban a két elit offense találkozásakor, ezúttal viszont abszolút a védelmek irányították a meccset. Az első félidőben a Chiefs-védelem lenullázta a Dolphinst (nem történt ilyen 40 mérkőzés óta), a második játékrészben pedig hiába lépett előre a Miami a pálya mindkét oldalán, Steve Spagnuolo védelme állni tudta a sarat és meg tudta őrizni a vezetést.

Mahomesék kezdték a mérkőzést az egész délután legsimább drive-jával: nyolc játékból végigmentek a pályán, az első end zone-ba tartó passzt még kiejtette Justin Watson, de rögtön a következő játékban az egyre jobban játszó Rashee Rice szerzett touchdownt egy screen passz után. Ezután egészen a második negyed végéig egyik csapat sem tudott akár mezőnygól-távolságba eljutni. A Chiefs védelme agresszív blitzekkel tartotta nyomás alatt Tuát, szoros és dupla coverage-ben az elkapókat, ráadásul a futást is sikerült megállítaniuk, pedig idáig az egyik leggyengébbek voltak ebben a tekintetben. A Dolphinsnak az egész első félidőben nem volt sikeres harmadik kísérlete, ez pedig főként a blitzeknek volt köszönhető.

Ugyanúgy a Dolphins passzsiettetése az első drive után fokozatosan egyre nagyobb nyomást helyezett Mahomesra, illetve elvették a mélységi passzokat és Travis Kelce-t is, akit végig duplázott a védelem. Ehhez alkalmazkodva a Chiefs egy nagyon türelmes drive-ot vezetett a második negyed végén, néhány yardot hoztak a futásból, aztán Mahomes vagy megtalálta az elkapóit 5-10 yardos passzokkal, vagy ő maga mentette meg a játékot lábon, miután kiüldözték a zsebből. A red zone-on belül Jerick McKinnon kapta el a passzt a pálya közepén, Kelce helyet csinált neki az ellentétes irányú mozgásával, McKinnon pedig bevitte a Chiefs második TD-jét egy 95 yardos drive végén.

A Dolphins a szépítésért ment a kétperces figyelmeztetésen belül, és több mélységi passz is sikerült nekik, hiába őrizték szorosan Hillt és Waddle-t. Ezután jött a meccs legszebb mozzanata, Trent McDuffie egy gyönyörű szerelést mutatott be Tyreek Hillen, a Chiefs védelme szerezte meg a labdát, Bryan Cook pedig magas-térdemelésben hordta vissza az end zone-ba. Mindenkit dicsérni kell, de a kulcsjáték Mike Edwardsé volt, aki miután összeszedte, nagyon okosan hátrapasszolta a labdát Cooknak, ezzel megteremtve a védelmi touchdownt.

A második félidőre úgy jött ki a Dolphins, ahogy kell, a támadósor és a védelem is szintet emelt a játékán. Miután a meccsen először sikerült egy harmadik kísérletet végrehajtani, play actionre építve összeraktak egy hosszú támadást, aminek a végén Cedrick Wilson Jr. elkapott TD-jével zárkóztak. Eközben a Chiefs támadósora nem igazán tudott haladni, de ez a legkevésbé múlt Mahomeson, sokkal inkább a benyelt büntetések akadályozták őket, meg persze a továbbra is aktív Dolphins pass rush. Egy viszonylag reménytelen 3&20-as szituációban viszont Mahomes sem szabadult időben a labdától, Bradley Chubb és Jaelan Phillips sackelték őt és össze is szedték a labdát, nagyon rövid pályát adva ezzel Tuáéknak, akik a Chiefs 27 yardosáról indulhattak. Ugyanaz a taktika hozta a nagy játékot, amit az egész meccsen alkalmaztak: a defensive tackle kifelé mozogva az offensive tackle-t támadta, a szélső passzsiettető pedig a guardot, ezzel pedig többször összezavarták a Chiefs támadófalát.

Egy büntetés és két újabb remek Chiefs-védekezés után 3&20-szal jött a Dolphins is, a játékból semmi nem jött össze, de Chris Jones szívességet tett nekik egy végtelenül fölösleges szabálytalansággal: jóval a passz után ütötte meg Austin Jacksont, zászlót dobtak rá, ezzel pedig első kísérletet adott a Dolphinsnak. Mostert meg is büntette Jones hülyeségét, egy szép szélső zóna futással hozta egy labdabirtokláson belül a Miamit.

A negyedik negyedben Vic Fangio védelme már szinte semmit nem engedett Mahomeséknak, a Dolphinsnak pedig két támadásban is lehetősége nyílt az egyenlítésre. Először két harmadik kísérletet is megoldottak a Tua-Hill kapcsolattal, de a Chiefs-védelem egymás után két negatív yardos szereléssel lépett elő megint. A kétperces figyelmeztetésen belül is náluk volt a labda és már a Chiefs 31 yardosán jártak, de három újabb jó védekezés következett. Negyedik kísérletre Steve Spagnuolo mindenkit ráküldött Tuára, de a snap is rossz volt, a labdát pedig a Chiefs szedte össze, onnan pedig kitérdelték a meccset. A Mahomes-Kelce-Tua-Hill négyesből senki nem tudott kiemelkedőt nyújtani (főleg Kelce 14 elkapott yardja nagy meglepetés), ez pedig maximálisan a védelmeket dicséri.

Az a csapat nyert a frankfurti meccsen, amelyiknek jobb volt a védelme, azt pedig Steve Spagnuolo rakta össze. A Chiefs 7-2-vel mehet bye weekre, és a Dolphinsnál sincs ok aggodalomra egyelőre, bár az mindenképp intő jel, hogy a pozitív mérleggel álló csapatokkal szemben hat meccses vereségi szériájuk van McDanieléknek.

(nadubinszky)