A Lions, a Texans, a Browns és a 49ers nyerte a forduló legjobban várt meccseit

Négy meccs kiemelkedett ebből a fordulóból a várakozásokat tekintve, közülük három hozta is a vártakat, szenzációs mérkőzéseket láthattunk. A Lions egy elképesztő offense párbajban múlta felül a Chargerst, az elit védelmek csatáján a Browns nagyot fordított a Ravens ellen, a Texans pedig ismét meglepetést tudott okozni és megverte a Bengalst. Mindeközben a Jaguars egyáltalán nem tudta tartani a 49ers által diktált tempót. 

Detroit Lions @ Los Angeles Chargers 41 – 38

Hozta a várakozásokat a találkozó és pontesőbe torkolló meccset játszott egymással a két, elsősorban a támadósorára támaszkodó csapat.

A meccs elejét a Lions kezdte jobban, 17-3-ra és 24-10-re is mentek az első félidő végén. Jared Goff Amon-Ra St. Brownra támaszkodva haladt a levegőben, de a fő ereje ezúttal is a futójáték volt a csapatnak. Gibbs és Montgomery is megállíthatatlan volt, mindkettő jegyzett 1-1 touchdownt is – utóbbié volt a szebb, aki egy kickoff után 75 yardon keresztül vágtatott a célterület felé, szinte érintetlenül szabadulva ki a boxból.

A Chargers azonban nem tört össze és belement egy pisztolypárbajba. A hazaiak oldalán nem volt olyan domináns futójáték, de a Justin Herbert – Keenan Allen kapcsolattal nem tudott mit kezdeni a vendég linebacker sor. Allen sajnálatos módon kiesett a meccsből egy bő negyedre, de így is elkapott 10 labdát 137 yardért egy touchdown kíséretében két és fél negyed alatt.

Sérülés után tehát úgy állt a Chargers, hogy nem volt ott a csapat első, második és harmadik számú elkapója sem (Allen, Williams, Palmer). A top irányítók ismérve azonban, hogy sokadik számú célpontokkal is képesek mozgatni a csapatuk. Allen elvesztése után az offense stílusa nem sokat változott, de átkerült a fókuszpont Jalen Guytonra és az első körös újoncra Quentin Johnstonra.

A találkozón már a félidő után érezhető volt, miután egymás után záporoztak a touchdown drive-ok, hogy az fog nyerni, akié az utolsó labdabirtoklás lesz. Ez pedig így is alakult. 38-38-as állásnál kapta meg a Lions a labdát és mentek végig a pályán, hogy 0:00-nál berúgják a meccsnyerő field goalt.

A Lions offense hatékony volt, amikor nem kellett nehéz feladatot megoldaniuk. Egész este nem oldottak meg egyetlen harmadik downt sem, ha 4 yardnál több kellett az első kísérlethez. De jól csökkentették a távolságokat és 4/5-ös 4. downos mutatóval zárták a meccset. Köztük az utolsó drive-ban is eggyel.

A két támadósor valóban megmutatta mitől is szép ez a sport. A második 30 percben 7 drive-ot vezettek a csapatok, ebből egy punt, öt touchdown (egymás után) és a meccset eldöntő field goal. Az egész meccset tekintve 950 yardot szereztek és mindkét irányító 300 yard fölé jutott (Goff 2, Herbert pedig 4 touchdown passzal). A két szupersztár elkapó is nagyjából osztozott a statisztikákon. St. Brown 156 yardot, Keenan Allen 175-öt szerzett. A különbséget a futójáték jelentette, míg a Lions 200-ig jutott, addig a Chargers nem lépte át a 100-at sem.

A jobb irányító a meccsen Herbert volt, de hiába játszotta idei talán legjobb meccsét, a találkozó végén nem kapta meg a labdát. Védelmek nem igen voltak, egyik irányítón sem volt nyomás, sack nem született, az egyetlen labdaszerzés Kerby Joseph nevéhez fűződik még a találkozó legelejéről.

A két támadókoordinátort érdemes még kiemelni, mind Ben Johnson, mind Kelen Moore a legjobbját nyújtotta ma, jövőre ne lepődjön meg senki, ha mindkettőt már a vezetőedzői pozícióban láthatja. Utóbbinál talán már idén meg lehetne ezt nézni, mert Brandon Staley lassan köznevetség tárgya, hogy ismét negatív mérleggel áll, miközben ott van a csapatában egy top5-ös irányító.

(alatriste)

Houston Texans @ Cincinnati Bengals 30-27

C.J. Stroudra lassan tényleg elfogynak a szavak. Az újonc QB ugyanúgy, mint az előző fordulóban, ezúttal is meccsgyőztes drive-ot vezetett az utolsó percben, amivel a Texans megszakította a Bengals ötmeccses győzelmi szériáját! Ez a győzelem egyértelműen bebizonyította, hogy a Houston jogosan pályázik a rájátszáshelyek egyikére.

Pedig a mérkőzést a hazai gárda kezdte jobban: Joe Burrow a tight end Tanner Hudsont tömte labdával, majd Trenton Irwin 32 yardos touchdownjával szerezte meg a vezetést a Bengals. Ezt követően azonban zsinórban 4 puntra futotta csak a Cincinnati erejéből, míg ezalatt a Houston offense folyamatosan termelte a yardokat, Tank Dell szerezte a vendégek első hatpontosát a mérkőzésen. Ugyanakkor két Stroud fumble miatt csak hárompontos előnyt harcolt ki magának a Texans a félidőre. (10-7)

A houstoni alakulat a második félidőben is folytatta a fel-alá masírozást a pályán, egy field goalt és Devin Singletary hathatós közreműködésével egy TD-t tettek fel a táblára (20-7). Ugyanakkor a Bengals nem adta fel, a védelem végre hosszú idő után puntra kényszerítette a Texanst, és az offense is beindult. Két drive során 10 pontot szereztek Evan McPherson 50 yardos field goalja és Ja’Marr Chase 64 yardos touchdownja révén, ezáltal 3 pontra csökkentették a hátrányukat (20-17). Nem késlekedett azonban a válasszal a Houston: 6 játék alatt 75 yardot tettek meg és Stroud 8 yardos futásával visszaállították a 10 pontos különbséget.

Ekkor már az utolsó negyedben jártunk és a mérkőzés hirtelen turnover parádévá változott át: Burrow 2 interceptiont dobott egymás utáni támadósorozatokban, a második után már csak 4 perc volt hátra a mérkőzésből. Úgy tűnt, hogy egy-két first downnal le tudja pörgetni az órát a Texans, azonban Stroud is csatlakozott kollégájához, és ő is odaajándékozta a labdát az ellenfél védelmének. Az újonc passzát Cam Taylor-Britt szedte le a levegőből, és a Texans 4 yardos vonaláig hordta vissza a labdát.

Joe Mixon pár játékkal később TD-t szerzett, majd a Bengals defense gyorsan kiharcolt egy puntot, és felcsillant a győzelem lehetősége a hazaiak előtt. Tyler Boyd 64 yardos elkapásával mezőnygól távolságba került a Bengals, és akár a TD is összejöhetett volna, de Boyd elejtette a labdát a célterületen belül, így maradt a mezőnygól, amivel egyenlített a Cincinnati. Túl sok idő maradt azonban hátra, Stroud pedig már több alkalommal is megmutatta, hogy a kiélezett szituációkban képes hátára venni a csapatát. Ezúttal is így tett: 6 play alatt 55 yardot tett meg a támadósor, Matt Ammendola pedig 38 yardról győzelmet érő field goalt helyezett el a póznák közé.

Stroud ezen a találkozón is folytatta parádés szezonját, 356 passzolt yarddal és 1 touchdownnal fejezte be a mérkőzést. Nem játszott hibátlanul, de 3 eladott labdája ellenére a mérkőzés végi kulcsszituációban ezúttal sem remegett meg. Hihetetlen hidegvérrel játszik, sugárzik róla a higgadt magabiztosság, feladatát pedig elképesztő, veteránokat megszégyenítő precizitással hajtja végre. Ez a játék például elképesztő  volt.

Stroud ezen a találkozón számíthatott a futójáték támogatására is, Devin Singletary 30 futásból 150 yardot tett meg a földön. Az elkapók közül Noah Brown volt az irányító kedvenc célpontja, aki 7 elkapásból 172 yardot tett be a közösbe. A védelemből Sheldon Rankinst kell kiemelni, aki 3 alkalommal zsákolta be a Bengals irányítóját.

Burrow-nak eléggé felemás délutánja volt: 347 yardja és 2 touchdownja szépen néz ki, de 2 interception is csúfítja a statisztikáját. A futás nem működött rosszul, viszont csak 11-szer adták Joe Mixon kezébe a labdát, így elég nagy nyomás nehezedett Burrow-ra, hogy egyedül nyerje meg a mérkőzést. Az elkapók közül Chase (5 elkapás/124 yard/1 TD) és Boyd (8 elkapás/117 yard) is szépen termelt, de mivel a mérkőzés közepét átaludta a támadósor, ezért ez is kevésnek bizonyult az üdvösséghez.  A vereség okait elsősorban a secondary (nyolc 20+ yardos engedett passz) és a támadófal (4 engedett sack) gyenge teljesítményében érdemes keresni. A csapatnak mindenesetre gyorsan össze kell szednie magát, mert a Ravens elleni csütörtöki összecsapás döntő jelentőségű lehet a végelszámolásnál.

(Atreus)

Cleveland Browns @ Baltimore Ravens 33 – 31

A Ravens egyetlen másodpercig sem volt hátrányban a meccsen, mégis vereséget szenvedett, a Browns pedig három héttel a Colts legyőzése után újabb őrült mérkőzést húzott be. A liga két legjobb védelme találkozott, de ez ezúttal nem az ellenfél támadósorok lenullázásában, hanem nagy játékokban mutatkozott meg. Rögtön a mérkőzés második játékában letette a névjegyét Mike Macdonald védelme: Kyle Hamilton ütött bele Watson passzába, a felpattanó labdát el is kapta és visszahordta touchdownra. A pick-six után 3&outtal küldte le a védelem Watsonékat, úgyhogy jöhetett a hazai támadósor, és rögtön két nagy játékot csináltak. Először Bateman kapott el egy hosszabb passzt, aztán az újonc Keaton Mitchell futott egy 39 yardos touchdownt. Kevesebb, mint öt perc alatt már 14-0-ra vezetett a Ravens.

Ezután a második negyed végéig egyik támadósor sem tudott igazán haladni, miután mindkét irányító nagyon intenzív nyomás alatt játszott: Jackson általában jobban ki tudott menekülni és improvizálni, Watson pedig elég pontatlanul passzolt (6/20 sikeres passz az első félidőben), de mindkét támadóegység eljutott mezőnygól-kísérletekig. Dustin Hopkins háromból hármat bevágott, Tucker második mezőnygólját viszont blokkolta a Browns, és rövid pályát is adtak a támadósornak – ebből jött össze a harmadik Browns field goal. A kétperces figyelmeztetésen belül Jackson interceptiont dobott, így lehetősége nyílt a vendégeknek tovább zárkózni: végül Hopkins nem próbálta meg 60 yardról az újabb mezőnygólt, és a Hail Mary (amit P.J. Walker próbált meg, mert Watson az előző játéknál úgy tűnt, kisebb sérülést szedett össze) sem sikerült, így 17-9-es Ravens-vezetéssel ért véget a félidő.

A harmadik negyedben mindkét csapat vezetett egy-egy touchdown drive-ot, amelyeken keresztül jól látszott a két támadósor közti különbség és a mérkőzés képe. A Ravens elsősorban Jackson passzaiból származó nagy játékokkal, nagyon gyorsan tudott haladni (persze amikor a Browns védelme engedte nekik), a Browns pedig szokásosan a futójátékra alapozva, az órából nagyon sokat elégető támadósorozatokat rakott össze. A Ravens a félidő elején először csinált meg sikeresen harmadik kísérletet, rögtön touchdown is lett belőle, miután a slant útvonalat futó Odell Beckham Jr.-ról lemaradtak a védők. A Browns hosszú támadása után pedig Kareem Hunt erőltette be magát az end zone-ba, majd a kétpontos kísérlet is sikeres volt, úgyhogy 24-17-re zárkózott a Browns.

Myles Garrett egymás utáni két játékban is sackelte Jacksont, a Browns következhetett volna a punt után a negyedik negyed elején, de az ex-Raven visszahordó James Proche kiejtette a labdát, amit a Baltimore szedett össze az ellenfél 12 yardosán. Itt nagy kavarodás következett, előbb a védelemre, majd a támadósorra, majd megint a védelemre dobtak zászlót, de Gus Edwards végül bevitte touchdownra, úgyhogy az elejtett punt megbosszulta magát.

A Browns kivételesen összerakott egy Ravens-féle támadást, Njoku hozott masszív yardokat, aztán Rock Ya-Sin ellen ítéltek pass interference-t, közelről pedig Watson megoldotta, Elijah Moore-nak osztott ki egy TD-passzt. Watson egyébként nagyon feljavult a második félidőre, mind a 14 passzkísérlete sikeres volt és 134 yardot hozott össze. Miután megint egy labdabirtoklásra zárkózott a Browns, jött az igazi fordulat: megismétlődött a meccs első jelenete, csak ezúttal a másik oldalon. Jackson passzába beleütöttek, Greg Newsome II pedig összeszedte és bevitte a célterületre.

Tovább fűszerezte a meccset, hogy az addig hibátlan Dustin Hopkins kihagyta az extrát, tehát megmaradt a Ravens vezetése 31-30-nál. A Browns passzsiettetése a Ravens következő akcióját is megállította, a Cleveland így megkapta a labdát és jöhetett a bevált recept, ezúttal a legjobbkor. Szépen tudtak haladni a futójátékkal, eljutottak mezőnygól-távolságba, az órát lepörgették 3 másodpercre, Hopkins pedig bevágta 41 yardról.

14 pontos negyedik negyedes hátrányból aratott óriási győzelmet a vendég Browns és több játékost nem lehet eléggé dicsérni: Deshaun Watson legjobb játékát hozta Browns-mezben a második félidőben, a támadófal elit módon blokkolt a futáshoz, amiből 178 yard jött össze a földön, a védelemben olyan playmaking-faktor van, mint talán csak a Ravensnél, Myles Garrett és Za’Darius Smith pedig elképesztőt melózott az egész meccsen. Az utóbbiak miatt a túloldalon Lamar Jackson a két villámgyors drive-ot leszámítva nem tudott dominálni, és a futójátékot is nagyrészt elvette a Browns-védelem. A Ravens védelmétől viszont ugyanúgy jöttek a nagy játékok, a Jadeveon Clowney vezette pass rush is végig élénk volt, habár a futás ellen ma nem tudtak mit kezdeni (Jerome Ford 6,3 yardos átlaggal futott 107 yardot). A Ravens 7-3, a Browns 6-3, az AFC North pedig egyre izgalmasabb, mind a négy csapat reális eséllyel küzd a rájátszásért.

(nadubinszky)

San Francisco 49ers @ Jacksonville Jaguars 34 – 3

Mindkét csapat a bye weekről érkezett erre a mérkőzésre, de a látottak alapján csak az egyik csapat töltötte hasznosan a pihenőt. A 49ers. A csapat 3 meccses vereségsorozatból érkezett Jacksonville-be és olyan erődemonstrációt tartottak, ami az első 5 hetükre volt jellemző. Igaz, ez a demonstráció inkább a második félidőre volt jellemző, az első 30 percben még akadozott az offense. Az első drive-ot szépen levezették, Purdy meg is találta Aiyukot egy TD-passzal, de utána csak két mezőnygólra voltak képesek a támadók a nagyszünetig.

A második félidő második játékával aztán Purdy kiosztott egy 66 yardos TD passzt Kittle-nek, és innentől kezdve nem volt megállás. A 49ers offense ténylegesen visszatért, és felpakoltak még további 2 TD-t, amivel elérték a 30 pontot, ami az első 5 meccsük átlaga volt.

Brock Purdy kiheverte azt a negatív spirált, amiben az elmúlt hetekben volt, és ezúttal egy hibátlan játékot hozott 19/26, 296 yard és 3 TD-vel. Ami még jobb, hogy minden célpontját bevonta a játékba, Kittle, Aiyuk, Deebo és McCaffrey is legalább 3 elkapást jegyzett. Ha egyikük nem volt megjátszható, akkor mindig volt más, akinek lehetett passzolni (néha még a fullback Kyle Juszczyk is jelentkezett elkapással, sőt TD-vel is). A Jaguars védelmének nem volt válasza erre az offense-re.

A 49ers támadósorának kellett egy félidő, míg teljesen felébredt, a védelem ellenben egész meccsen harapott, és semmit nem engedett az ellenfélnek. A Bosa-Young duó tökéletesen működött, mindketten Lawrence arcában voltak egész meccsen. Volt, hogy ketten együtt zsákolták be az irányítót (mellettük még Javon Hargrave is szerzett 3 sacket).

A defense továbbá kulcs szituációknál labdát is szerzett, ha a Jaguars el is jutott a red zone közelébe, akkor vagy fumble vagy INT biztosan jött. Ezzel kapcsolatban azonban volt egy eléggé amatőr hibája a 49ersnek. A 3. negyed közepén a Jaguars 7 yardra volt a célterülettől, de Kirk kezéből kitépték a labdát, és Ambry Thomas 92 yardos fumble return TD-t szerzett. Jobban mondva csak szerzett volna, ha a csapattársai a helyükön maradnak. A kispadról ugyanis többen is berohantak a pályára, azt gondolván a játék véget ért, mikor Thomas ráfeküdt a labdára. Csakhogy a védőhöz senki nem ért hozzá, így felpattant, és visszafutott, de mivel a fél kispad berohant a pályára, ezért repült egy zászló, így bár a fumble maradt, de a TD-t elvették.

Végül nem bosszulta meg magát ez az apró baki, a támadósor végigment utána a pályán, és TD-t szerzett, de ha ez egy szorosabb meccsen történik, akkor ez egy végzetes hiba lehetett volna. Ezen a meccsen még belefért.

Ami a Jaguarst illeti… Teljes katasztrófa volt. Mintha pályán sem lettek volna. Lawrence borzalmas napot fogott ki (2 INT, és 1 fumble), és Kirkön kívül senkit nem tudott megjátszani. Gyakorlatilag minden drive-ja a Jaguarsnak vagy turnoverrel vagy punttal végződött. A védelem egy darabig még tartotta magát, de az örökkévalóságig nem bírták ezt a nyomást.

Ezen a meccsen a Jaguarsnak semmi esélye nem volt, viszont ennek a csapatnak nem ez az igazi arca. Itt most semmi nem jött össze, mindenkinek van ilyen egy évben. De ha nem tanulnak ebből, akkor bajban lehetnek, mert a Texans elkapta a ritmust a csoportban.

(jarred)