Összefoglaló
Drámai meccsen győzte le a Broncos az egyre nagyobb gödörben lévő Billst
Az 5-4-es Bills hazai pályán fogadta a 3-5-ös Broncost hétfő este. Nagyon kellett a győzelem Josh Allenéknek, ugyanis az inkonzisztens játékuk miatt nemhogy a csoportgyőzelem, de lassan a rájátszás is veszélybe kerül. A Denver jó ellenfélnek tűnt, ám a Buffalo ismét legyőzte önmagát.
Hogy mennyire mélyen van a Bills és milyen önpusztító üzemmódban van, azt jól mutatja, hogy rögtön a mérkőzés első játékából fumble-t vétett a futó James Cook. Sebaj, a védelem nagyot ment és nem engedett TD-t, de mivel Josh Allan idén mindkét kapura lő, így a Buffalo második támadása is turnoverrel ért véget (a korrektség kedvéért: ez az egy interception nem az irányítóé volt).
A Bills szurkolók még mindig bizakodhattak, ugyanis az újabb eladott labdából sem lett vendég TD, sőt a védelem az ezt követő támadást is kivédekezte, de mivel Allenéktől ez idő alatt csak két puntra futotta, így a második negyed elején még mindig 3-0-ra a Denver vezetett. Ekkor felpörögtek kicsit a támadósorok és volt egy-egy TD mindkét oldalon, de míg Will Lutz kihagyta az extrát, addig a Bills megcsinált egy kétpontost, így három perccel a vége előtt 9-8-ra ment csak a Broncos.
Russell Wilsonék ezután összeraktak egy szép mezőnygól drive-ot, majd 45 másodperccel a szünet előtt Josh Allen megint szuperhőst akart játszani és dobott egy újabb interceptiont. Ezúttal nem volt kérdés, hogy az ő hibája volt a pick, a Broncos pedig a végén időkérés nélkül is fel tudta küldeni a speciális egységet és egy újabb mezőnygóllal 15-8-as előnnyel mehetett a szünetre.
A második félidőben a Broncos is elővette a szokásos önszabotáló formáját egy fumble formájában, amiből azonnal kiegyenlített a Bills. A 15-15-ös állásról viszont sokáig nem tudtak elmozdulni a csapatok: a negyedik negyed elejéig a Denver csak további három puntot, a Buffalo pedig egy puntot, egy turnover on downst és egy fumble-t tudott felmutatni. Végül a Broncos tudott először összerakni egy értékelhető támadást és egy Javonte Williams TD-vel átvette a vezetést, de a speciális egység azért hozta a formáját és kimaradt az extra. A Bills erre azonnal válaszolt, de túl sok idő maradt az órán.
A Broncos mindössze egy pontos hátrányban volt. A támadás jól haladt, de Sean McDermott behívott egy mindent vagy semmit blitzet 2&4-re a saját 39 yardosán és bejött, a sack után már nem volt mezőnygól távolságban a Denver. Harmadikra is ezzel próbálkozott, viszont ez már nem jött be: Wilson fel tudta dobni a labdát, ami összességében egy pocsék, borzasztóan aluldobott labda volt (tipikus Carson Wentzes passz), de ilyenkor a háttal álló védőnek nem sok esélye van, akaratlanul is szinte mindig szabálytalanul akadályozza az elkapót. Most is repült a zászló, Wilsonék pedig a DPI után kitérdelték a maradék időt és jöhetett a mindent eldöntő mezőnygól. Will Lutz viszont kihagyta, de mivel a Billsnél túl sokan voltak a pályán, így ismét próbálkozhatott a Broncos és másodjára már sikerült belőni a mindent eldöntő field goalt.
Sean Payton hozzáadott értéke egyre jobban meglátszik a Broncos támadósorán. Nagyon szép játékokat rajzol fel, Wilsonnak gyakorlatilag csak menedzselnie kell az egészet, minden megy magától. A veterán irányítónak fekszik is ez (és csak ez), és ugyan így sem beszélhetünk egy elit vagy akár csak top offense-ről, de összességében rendben van és lehet vele a győzelemért küzdeni. Wilson a meccset végül 193 yarddal és két TD-vel fejezte be INT nélkül, az egyik hatpontosa ráadásul egy régi önmagát idéző menekülés után jött, öröm volt nézni. Ráadásul a földön sem volt rossz, és bár már megkopott, volt pár hasznos futójátéka is.
A skill playereket is meg kell dicsérni, különösen Courtland Suttont, aki a forduló elkapásával szerzett egy nagyon fontos TD-t (igaz, volt egy fumble-je). De a futó Javonte Williams is jól játszott, 110 total yardig és egy TD-ig jutott. Egyedül a támadófallal lehetnek elégedetlenek a szurkolók, az továbbra se jó, Wilsont négyszer sackelték és legalább ugyanennyiszer meg is ütötték, plusz futáshoz sem blokkoltak különösebben jól.
A denveri védelem nagyot ment, a Dolphins elleni gyalázat óta kifejezetten jól működik az egység. Ugyan Josh Allent nem sikerült sackelni és földön is benyelt 7,4 yardos átlaggal 192 yardot és két TD-t az egység, de a yardok jelentős része pár extrém nagy játékból jött (James Cooknak volt egy olyan 42 yardos futása, amikor a saját fumble-jét szedte össze), ennyire nem volt pocsék az egység teljesítménye. Mindezt jól mutatja, hogy a Bills öt turnover mellett háromszor is puntolt, Allen pedig mindössze 177 yardig jutott a levegőben és Stefon Diggst is nagyon szépen kivették a játékból.
A Bills védelem is egész korrekt teljesítményt nyújtott, a rengeteg turnover ellenére az engedett 24 pont nem olyan sok, pláne hogy sokszor nagyon kellemetlen helyzetbe hozta a védőket a támadósor. A négy sack jól néz ki, egy turnovert ők is kiharcoltak, a futást is sikerült limitálni, de a Sutton TD ellen sem lehetett mit csinálni, az bizonyos szempontból levédekezhetetlen volt. Amiért tényleg kár, az a meccs végi DPI, de azzal meg nem lehet mit tenni, az ilyen csúnyán aluldobott labdákból szinte mindig a védők jönnek ki rosszul.
Amin elment a Billsnek ez a meccs, az egyértelműen a támadósor (és kicsit a speciális egység). Josh Allennek idén nem nagyon volt tiszta meccse, az elit dobásaira nagyjából ugyanannyi hülyeség jut és ez most sem volt másképp. Pontatlan volt, az egyik interceptionje csak az övé volt, de emellett egy fumble-t is összehozott, mert kiesett a kezéből a labda, mielőtt James Cooknak adhatta volna. Ezt talán még túl is élhette volna a csapat, de a bakiparádéból ezúttal maga a futó is jócskán kivette a részét, öt eladott labdával pedig nem nagyon lehet nyerni.
A Bills így már csak 5-5-ös mérleggel áll és rengeteg a probléma. A fő probléma az offense és Josh Allen, mert bár a támadósor összességében nagyon hatékony, de a red zone-ban rendre elfogy a tudomány, az irányító pedig rengeteg ostobaságot csinál. A 11 interceptionje és az összesen 13 turnovere is a legtöbb a ligában, ez pedig ebben az AFC-ben nem fér bele.