Ilyen volt a Hálaadás-napi foci

Egy meglepetéssel kezdődött a Hálaadás, hiszen a Packers idegenben meg tudta verni a 8-2-es mérleggel álló Lionst. Utána viszont a várt sima meccsek jöttek, előbb a Cowboys, majd a 49ers intézte el nagyon magabiztosan a csoportriválisát, hogy aztán falatozzanak a jól megérdemelt pulykából. 

Green Bay Packers @ Detroit Lions 29 – 22

Ha hálaadás, akkor irány Detroit, ahol a Lions nyitja az ünnepnapi meccsdömpinget. A találkozót a Sajtfejek kezdték, akik meglepetésre a támadást választották, miután megnyerték a pénzfeldobást. Ha pedig azt sikerült megnyerni, Love is feldobta a találkozó első passzát Christian Watson irányába és rögtön egy 50 yardos játékkal kezdett a vendég csapat. A lendülettel pedig tovább is ment a Packers, 10 yardról Jordan Love az egész meccs talán legszebb labdáját tette oda Reednek egy zsebkendőnyi helyre, vendég vezetés.

A nyitó drive azonban a hazaiaknak is remekül sikerült. Sam LaPorta előbb egy 30 yardos passzt kapott el, hogy aztán a red zone-ban az ő touchdownjával zárkózzon a Lions. Az egyenlítés nem sikerült, mert az extra pontot kihagyta Riley Patterson.

Előre felrajzolt drive-okat láttunk már idén mindkét csapattól szépen kivitelezve, de itt a lendület tovább kitartott a Green Bay oldalán. Love remekül találta meg az üres elkapókat, akik mindig jók voltak 6-7 yardra, hogy AJ Dillonnak elég legyen kevés yard a first downokhoz. A drive végén a jól működő futásokra jött is a play action és Tucker Kraft karrierjének első touchdownja.

A meccs itt azonban kiugrott abból a mederből, amit elképzeltünk. 14-6-os vendég vezetés után Jarred Goff összesen 5 játék alatt kétszer is elvesztette a labdát. Először Rashan Gary ütötte ki a kezéből a játékszert, mellyel Owens vissza is futott touchdownra, majd az újonc Karl Brooks érte el a disznóbőrt. Utóbbit azonban nem tudta pontokra váltani a támadósor, hiába voltak ott a red zone-ban, 4&1-re Jordan Love szerelte a saját futóját.

A Packers is kihagyta az extra pontot, de a szünetig egy field goalt még fel tudtak tenni a táblára, így 23-6-os meglepetés vendég előnnyel mentek félidőre a csapatok.

A gyengécske koncert után a Lions dominánsan érkezett ki a második játékrészre. Folyamatosan képesek voltak haladni, termelték a yardokat, de pontot nem tudtak konzisztensen a táblára írni. Az első drive-ban még végigmentek a pályán, de a második sorozatuk alkalmával Dan Campbell a saját 23 yardosán hívott fake puntot, ami azonban sikertelen lett. A rövid pályát köszönte szépen a Packers és az idei legjobb meccsét játszó Christian Watson (5 elkapás 94 yard) zsinórban második hete jelentkezett elkapott touchdownnal.

A Lions ezzel teljesen megtört. Hiába rendelkeztek az egyik legjobb negyedik kísérletes aránnyal a ligában, 6 próbálkozásból mindössze egyet tudtak megoldani, azt is már a garbage time-ban. Bár végül sikerült egy labdabirtokláson belülre zárkóznia a csapatnak és felállhattak egy onside kickre, sikertelen lett a kísérlet. De ha össze is jött volna, akkor is időkérés nélkül kellett volna 40 másodperc alatt touchdownt szerezniük.

A Packers igazából egy erős negyedet tett a pályára, aminek a hullámát végig meg tudták lovagolni. A Lions szétesés a támadófalnál kezdődött. Már a meccs elején sem tudták futtatni a labdát még erős felállások mellett sem. Hiába volt 6 vagy 7 játékosuk is a vonalon, a Packers rendszerint 0-1 yardon levitte Gibbséket. A meccset végül 140 futott yarddal zárták, a második félidőben váltott is a Packers és jobban engedték a lassabb előrehaladást a földön, hogy pörögjön az óra. Ahol eldőlt a meccs, az a pass protection volt. Jarred Goff a passzai közel felében passzolt nyomás alatt, azt pedig mindenki tudja, hogy milyen Goff, amikor folyamatosan az arcában vannak a védők. Rashan Gary háromszor sackelte Goffot, ebből kétszer a kezéből is kiütötte a labdát. Abszolút dominálta a matchupját Taylor Deckerrel szemben.

Középen Kenny Clark tudta benyomni a zsebet Glasgow vagy a sérülés miatt beálló Kayode Awosika oldaláról, de Preston Smith, Van Ness és Enegbare is regisztrált több siettetést. Mintha nem is a liga egyik legjobb fala állt volna fel ellenük. A line of scrimmage-en elvesztett csata átírta a Lions gameplant és hiába jöttek időnként lendületbe, hiába volt Amon-Ra St. Brown tarthatatlan most is (9 elkapás 95 yard). Minden drive-ban jött 1-1 olyan negatív play, amiről nem tudtak túllendülni.

Hiába passzolt Goff 332 yardot, egyértelműen a túloldali társa, Jordan Love játszott jobban. A másodéves irányító kiosztott 3 touchdownt, 268 yardot és most még a lábaival is konvertált pár fontos first downt. A szezonbéli talán legjobb játékát mutatta, amiben a kulcs a támadófal volt. A Lions mindkét oldali csatát elvesztette a vonalon és abszolút nem tudtak közel kerülni a Packers irányítójához. Tiszta zsebből, nyomás nélkül pedig Love is képes megtalálni a társait. Azonban az első két drive után nem volt igazán kényszer rajtuk. A viccesre sikeredett RZ negyedik downos blamán kívül nem hozták maguk rossz helyzetbe és amit kínált nekik a védelem vagy a speciális egység, azt elvették.

A Lions ezzel nem került még rossz helyzetbe, de az első kiemelésről szőtt álmaik elúszni látszanak. Az elmúlt két héten összehozott 7 turnover pedig nem mutat jó tendenciát. A védelmük is visszaesett, noha év elején sem voltak egy erős egység, a Ravens elleni meccs óta 31.-ek sikerességi rátában és 32.-ek EPA per play alapon.

A találkozó végkimenetele egyébként már a kickoff előtt meg volt írva az égieknél. 1966 óta ugyanis amikor dagadó hold volt hálaadáskor a Lions képtelen volt meccset nyerni az ünnepnapon. 0-12 volt a mérlegük a találkozó előtt, ez pedig most sem tört meg.

(alatriste)

Washington Commanders @ Dallas Cowboys 10-45

Már az első Commanders drive-nál lehetett tudni, hogy ebből nem lesz izgalmas meccs: Sam Howellt már a negyedik playnél bezsákolták, majd a Washington úgy döntött, hogy a Cowboys 44 yardosánál inkább elpuntolja a labdát (a következő drive-ben a Dallas 43 yardosánál jött a punt 4&2-re). Végül nem lett akkora sack parádé, mint vártuk (Howellt a meccs végére csak négyszer vitték a földre), ellenben egyszer sem vezetett a hazai csapat, sőt a második negyed végétől kezdve egyszer sem volt két labdabirtoklásnyi hátrányon belül.

A Commanders a második negyedet leszámítva nem szerzett pontot, ami egyrészt a rossz coachingnak (ellenfél 40 yardosának környékén puntolni?), másrészt a gyenge kivitelezésnek volt köszönhető. Howell a meneküléseket leszámítva nem tudott hozzátenni a támadósor teljesítményéhez, és bár eljutott 300 passzolt yardig, de a kulcspillanatokban rendre hibázott– és nem mellesleg több pick-sixe volt (1), mint passzolt TD-je (0). Persze egyszerűbb lenne egy jobb támadófallal és egy hatékonyabb futójátékkal, hogy ne mindig neki kelljen megoldani mindent, de sokszor tényleg akkor is csak elvesz a csapattól, amikor az ellenfél nem kényszeríti rá.

A vendég védelem sem lehet túl büszke magára. A Giants nem létező támadófala és újonc irányítója ellen ugyan jöttek a sackek, de egy jó fal és veterán QB ellen már nagyon hiányzott a Montez Sweat-Chase Young duó. Dak Prescott szinte végig nyomás nélkül játszott, a futójáték is hasított, szinte csoda, hogy a harmadik negyed végén még csak 20 pontot szerzett a Dallas.

A Cowboysnál minden is működött. Prescott 331 yarddal és négy TD-vel fejezte be a meccset INT nélkül, ráadásul ennek a yardmennyiségnek a fele igazi mély labdákból jött. Az, hogy CeeDee Lambet érezte, nem meglepő, de egyre jobb a kémiája Brandin Cooksszal, ami nem sok jót jelent az ellenfeleknek. Ráadásul Tony Pollard is kezd egyre hatékonyabban teljesíteni, most is szerzett egy TD-t és 6,1 yardos átlaggal termelt a földön. Egyedül amiatt lehetnek némileg szomorúak Dallasban, hogy még egy ilyen meccsen sem tudott villogni Michael Gallup, a neki adott 11,5 millió dollár nettó pénzkidobásnak tűnik.

Ami a védelmet illeti, Micah Parsons még mindig egy állat, ezúttal 2 sackkel vétette észre magát, plusz volt három QB-hitje és futás ellen is jól teljesített. Johnathan Hankinsnek is nagy meccse volt a maga két sackjével, de Stephon Gilmore és Malik Hooker is csinált szép játékokat. A prímet viszont ismét DaRon Bland vitte, aki egyrészt vezette a csapatot tackle-ökben (10), másrészt megszerezte az idei ötödik pick-sixét, ami a legtöbb valaha egy szezonon belül!

A Commandersnél lassan ideje elgondolkodni az edzőváltáson, akár már szezon közben (legalább le lehet tesztelni élesben Eric Bieniemyt). A Cowboys pedig ismét megmutatta, hogy a plafonja az egekben van – jó lenne, ha ezt a formát kivételesen egy top csapat ellen is hoznák, és lehetne menni a Super Bowlért.

(renningan)

San Francisco 49ers @ Seattle Seahawks 31-13

Mérlegek alapján ez egy nagyon kiélezett meccsnek tűnhetett előzetesen, azonban a tavalyi háromból három 49ers győzelem (15,3 pontos átlagos különbséggel) nem feltétlen ezt irányozta elő. És Kyle Shanahanék ismét nagyon simán verték meg a csoportriválist.

Az első 10 percben 119-1 volt a yardarány a vendégek javára, ami 29 perc játék után úgy módosult, hogy a 49ersnek több first downja volt (16), mint ahány yardja a Seahawksnak (15). A félidőben 24-3 állt az eredményjelzőn úgy, hogy a Seahawks az egyetlen pontjait egy kiváló visszahordás után tudta csak megszerezni, amit követően egy yardot mentek előre és értékesítették a mezőnygólt. A nagyszünet előtt sikerült még megtenniük 41 yardot, de akkor meg kimaradt a mezőnygól, szóval katasztrófa volt Geno Smith-ék teljesítménye, és akkor azt még le sem írtam, hogy a könyöksérüléssel játszó irányító dobott egy interceptiont is (Ambry Thomas húzta le).

A Seahawks offense szenvedésével ellentétben a 49ers támadósor hasított, ahogy azt megszoktuk. Tökéletesek nem voltak, mert csak minden második támadásból sikerült pontot szerezni az első félidőben, de ne legyünk telhetetlenek. Először Deebo Samuel, majd kétszer Christian McCaffrey iratkozott fel az eredményjelzőre, CMC-nek ez a második a 11. futott TD-je volt idén, ami 49ers franchise rekord (és hol van még a szezon vége?).

Úgy mentek át összességében, mint kés a vajon. Földön is, levegőben is, minden fontos játékost bevonva a termelésbe. Az első 30 percben talán Aiyuk volt a csendesebb, de a második félidőben meg ő kapta el az egyetlen touchdownját a csapatnak, szóval végül ő sem panaszkodhatott. A prímet viszont a McCaffrey-Samuel kettős vitte, akik a TD-k mellett yardokból is a legtöbbet szállították, ketten együtt 233 scrimmage yardot szorgoskodtak össze.

A 24-3-as félidei vezetés és a játék képe alapján a második félidő csak formalitásnak számított, habár rögtön a szünet után azért sikerült kicsit izgalmasabbá tenni a dolgokat egy Jordyn Brooks pick-sixnek köszönhetően, ami végül a Seahawks egyetlen touchdownja lett a találkozó során. Ezután még egy mezőnygóllal fel tudtak zárkózni 9 pontra, de a negyedik negyedben már nem tudtak újabbakat szerezni, ellenben jött a már említett Aiyuk hatpontos, így 31-13-as végeredménnyel zárult a meccs. Ez lett a Seahawks történetének legnagyobb arányú hazai főműsoridős veresége.

A Seahawksról sok jót nem lehet elmondani ezután. Talán annyit, hogy a két első körös újoncnak volt 1-1 highlight megmozdulása, Jaxon Smith-Njigba lenyűgöző egykezest mutatott be, Devon Witherspoon pedig egy hihetetlen ösztönös leütött labdát, mikor háttal állt a passznak. Ezen kívül Dee Eskridge hosszú visszahordását lehet kiemelni vagy Jamal Adams 1-2 szép megmozdulását, meg nyilván a pick-sixet, de ennyi.

Geno Smith sérülten játszott, de ez akkor is gyenge volt, a támadófal egyáltalán nem tudta megvédeni a félelmetes 49ers pass rush-tól (6 sack), DK Metcalfnek több dropja is volt (9 targetből 3 elkapás 32 yardért), a futás sem akart egyáltalán működni, ahogy a futásvédekezés (CMC 6 yardos futással rohangált) és a pass rush sem. Így azért nehéz. És nem lesz egyszerűbb a következő hetekben sem, hiszen jön a Cowboys, ismét a 49ers, majd az Eagles.

A 49ersnél ellenben gyakorlatilag minden működött. Purdy jól játszott, a skill playerek megint megállíthatatlanok voltak, Shanahan remek játékokat rajzolt fel, a fal is kitartott/takarított. A védőfal rengeteg nyomást tudott helyezni Genóra és a futást is megfogták mindeközben, plusz a secondary sem engedett területeket, Charvarius Wardnak kifejezetten jó meccse volt Metcalfen. Nem véletlen top contender a 49ers, jövő héten pedig jöhet az Eagles elleni visszavágó a konferenciadöntőért – ez már régóta be van karikázva pirossal a naptárban a játékosoknál.

(katonadani)