Összefoglaló
Könnyed Dolphins siker és egy touchdown, ami összefoglalja a Jets szezonját
Bántóan egyoldalú összecsapást hozott az NFL történetének első Black Friday mérkőzése, viszont az első félidő utolsó 1 percében lejátszódó jelenetekre még sokáig emlékezni fogunk. Ugyanakkor nem sokáig volt kérdéses a győztes csapat kiléte, a találkozón végig a Miami Dolphins akarata érvényesült, és végül a vendég együttes sima győzelmet aratott.
A Jets támadósora zsinórban 5 punttal kezdte a mérkőzést, míg a Dolphins offense folyamatosan termelte a yardokat és csak az első támadósorozatot az ellenfél 2 yardosán lezáró turnover on downs miatt nem tudtak már ekkor nagy előnyt kialakítani. Tyreek Hill ellen nem igazán volt ellenszere a hazai defense-nek, mellette pedig Jaylen Waddle is mozgatta a láncokat. A Miami második támadósorozatából megszülettek a mérkőzés első pontjai, majd a következő drive végén Hill 7 yardos elkapásával megszerezte a találkozó első touchdownját a Dolphins.
Ezt követően csendesebb mederben folydogált a mérkőzés, 3 punt következett. Amikor már mindenki elkönyvelte a 10 pontos félidei vezetést a Miaminak, akkor Tua Tagovailoa nagyot hibázott. Rossz ütemben eleresztett passzát Brandin Echols szedte le a levegőből, és vissza is vitte az interceptiont touchdownra. Az extra pontot Greg Zuerlein nem tudta értékesíteni, így 4 pontra csökkent a Jets hátránya.
Ekkor kezdődött azonban igazán a félidő végi őrület: Tua újabb interceptiont dobott, de mivel már csak két másodperc volt hátra a szünetig, nem tűnt súlyosnak a hiba. A Jets úgy döntött, hogy megpróbálkoznak egy Hail Mary-vel, Tim Boyle pontatlan passzát azonban Jevon Holland megszerezte és mielőtt a Jets támadók felocsúdhattak volna, vissza is nyargalt vele az ellenfél célterületére, 99 yardos TD-t szerezve. Egészen szürreális jelenet volt.
Félidőben a Jets támadósor 47 yardnál és 2 first downnál járt, a Miami védelme csírájában elfojtott mindenfajta próbálkozást. Mindent elárul a mérkőzés alakulásáról az a statisztika, miszerint a Dolphins defense és a Jets defense is több TD-t szerzett az első 30 percben, mint a Jets offense.
A harmadik negyedben minden visszatért az első játékrészben megszokott mederbe, a Jets egyáltalán nem tudott haladni, a Dolphins támadósor kontroll alatt tartotta a mérkőzést. Tua és Jaylen Waddle 32 yardos összjátékával mezőnygól távolságba került a Dolphins, Jason Sanders 54 yardról értékesítette a mezőnygól kísérletet. A Jets három játék után puntra kényszerült, majd a Miami egy 15 játékból álló támadósorozattal több mint 9 percet lepörgetett az óráról.
Ezúttal azonban sikerült bejutniuk az end zone-ba, Raheem Mostert szezonbeli 12. futott hatpontosával már három labdabirtoklásra nőtt a vendégek előnye, amivel a legfontosabb kérdések eldőltek. Garbage time-ban még 1-1 touchdownt láthattak a nézők, Garrett Wilson és újra Mostert voltak eredményesek.
A Dolphins támadósora kiegyensúlyozott teljesítmény nyújtott, hiszen a földön 167, míg a levegőben 228 yardot szereztek. Hill és Waddle is 100 yard fölé jutottak. Gyakorlatilag csak őket kereste Tua a labdával, hiszen 21 sikeres passzából 17-et nekik kézbesített. Tua a 2 interception miatt nem lehet elégedett a teljesítményével, de ezen az estén ez is belefért.
A védelemtől ugyan elvárható volt a Jets támadósor megfékezése, de a 3 labdaszerzés és a 159 engedett yard még így is megsüvegelendő. A védőfal az egész mérkőzés terrorizálta Boyle-t, összesen 7 alkalommal zsákolták be a Jets irányítóját a Dolphins védői, Christian Wilkins 2 sackkel vétette magát észre.
Jets oldalon a védelem próbálta tartani a lelket a csapatban, amíg bírták szuflával. Pontokat szereztek, 10 ponton tartották az ellenfél támadósorát az első félidőben, mindent megtettek, ami elvárható volt tőlük. A félidő utolsó játéka azonban felért egy övön aluli ütéssel. 4 pontos hátrány helyett 11 pontos deficittel kellett megküzdeniük a második játékrészben, ami egy ennyire impotens offense teljesítménnyel lehetetlen küldetés volt.
Nem fér hozzá kétség, hogy Zach Wilson lecserélését meg kellett lépni, csak az a baj, hogy ezt már hetekkel ezelőtt meg kellett volna tenni. Nem tudom, hogy az edzői stáb mit várt Tim Boyle-tól. Az egykori Packers csere QB teljesen elveszettnek nézett ki a pályán, nem érezte a nyomást, és gyakorlatilag semmilyen veszélyt nem jelentett a vendégek védelmére.
Sokszor volt már róla szó, de számomra egyszerűen érthetetlen, hogy Rodgers sérülése után a vezetőség miért nem érezte szükségesnek egy használható irányító megszerzését. A védelem top 5-ös szint, egyszerűen elpazarolják a tehetségüket. Már tavaly is láttuk, hogy Wilson nem megoldás és idén három meccs után le lehetett volna vonni ugyanezt a következtetést. Boyle-tól meg aztán pláne dőreség volt bármit is várni. Nehéz megmondani, hogy ki ebben szituációban a ludas, de ha csúnya vége lesz a szezonnak, akkor Robert Saleh-nak és Joe Douglasnek is kellemetlen kérdésekre kell majd válaszolniuk.