Összefoglaló

Tovább robog a Broncos, védőcsatát nyert a Browns, fordított a Rams

Published on

A legjobb formában játszó csapatok vasárnap esti rangadóján a Broncos tudott fordítani a Vikings ellen, így zsinórban negyedik győzelmét aratta. A Rams is fordítani tudott, méghozzá a Seahawks ellen. A Browns igazi kőkemény védőcsatát nyert meg a Steelers ellen, míg a Texans úgy is nyerni tudott a Cardinals ellen, hogy most CJ Stroud tényleg újoncnak tűnt több hibával. 

Minnesota Vikings @ Denver Broncos 20-21

A két legjobb formában lévő csapat mérte össze erejét vasárnap éjjel, hiszen a Vikings ötmeccses, a Broncos hárommeccses veretlen szériában volt. A felek pedig össze is hoztak egy nagyon jó és izgalmas mérkőzést.

A Vikings kezdte a találkozót, de a Broncos védelme egyből fellépett és ahogy múlt héten a Bills ellen, úgy most is egy labdaszerzéssel nyitották a meccset, Josh Dobbs kezéből ütötték ki a labdát egy futókísérlet során. Így az ellenfél 30 yardosáról jöhettek Wilsonék, ahonnan egy mezőnygóllal meg is szerezték a vezetést. Két gyors punt után viszont válaszolni tudott a Minnesota, főleg futásokkal operálva eljutottak a gólvonalig, ahol Josh Dobbs Patrick Mahomest megszégyenítő módon menekült és osztott ki egy TD-t.

A félidő előtt még három mezőnygólt láttunk, ebből kettőt a Denvertől, így 10-9-es minnesotai vezetéssel vonultak szünetre a felek. A nagyszünet után a Broncosnak mindössze két gyors puntra futotta, ellenben a Vikings ismét végigment a pályán és most maga Dobbs futott be a célterületre. Sőt, utána is eljutottak mezőnygól-távba és egy esetleges újabb TD-vel akár el is dönthették volna a meccset. Erre azonban újra fellépett a denveri defense és kierőszakolt még egy turnovert, most Alexander Mattison kezéből ütötték ki a labdát.

Ebből újra eljutottak az ellenfél vörös zónájába, viszont ott ismét megakadt a tudomány és már megint csak mezőnygólra futotta, a meccsen már negyedjére (ebből három az RZ-ből). Nagy baj még nem volt minnesotai oldalon, legalábbis eddig. Azonban tovább folytatódott a sorminta: most a Broncos védelme Dobbs kezét megütve egy magasba szálló labdát húzott le (konkrétan a múlt héten is INT-t jegyző Ja’Quan McMillan), ezt pedig egy újabb red zone-ból rúgott mezőnygól követte (szép cover0 védekezés volt a liláktól). Így az utolsó 10 percre fordulva még két ponttal vezetett a Vikings.

A minnesotaiak tudták, hogy muszáj lesz még pontokat szerezniük, nem puntolhatják el egyből a labdát. Úgyhogy Kevin O’Connell tökösen behívott egy fake puntot a saját 30-asánál, és be is jött! Sőt, aztán még egy negyedik kísérletet megoldottak, mindezek ellenére csak egy mezőnygól jött össze, tehát Russell Wilsonék visszajöttek a pályára 3 perccel a vége előtt 5 pont hátrányban.

És végig is mentek a pályán! Végre valahára nem csak mezőnygólt rúgtak (ami nyilván nem is lett volna elég semmire), hanem sikerült eljutni touchdownig. Ebben óriási szerepe volt Courtland Suttonnak, aki egy kézzel lehúzott egy negyedik kísérletet, majd a legvégén ő tudott felmenni magasra és lehúzta a touchdownt!

A kétpontos nem sikerült, tehát egy pont volt csak az előny és volt még egy perce visszatámadni a Vikingsnak. Ez azonban hamvába holt. Egy negyedik kísérletet még megoldottak, de a második már nem jött össze, így nyert a Broncos! Ez a denveriek negyedik győzelme zsinórban és így már 5-5-ös mérleggel állnak, míg a Vikings 5 győzelem után először kapott ki, de még így is 6-5-ös mérleggel playoff-helyen áll.

Nagy pálfordulás volt megfigyelhető a Broncostól az utóbbi egy hónapban. Akkor az egész csapat csalódás volt, a védelem romokban. A 70 pontot kapó defense viszont nem hogy fejlődött, hanem egyenesen jó lett. Az utóbbi négy meccsen átlag 17 pontot engedtek az ellenfeleknek (köztük a Billsnek és kétszer a Chiefsnek) és kierőszakoltak 13 turnovert! A futás ellen ezen a meccsen akadtak problémáik, (főleg az első félidőben), amit jól mutat a 175 engedett futott yard, és bőven voltak elrontott szerelések is. Azonban a második 30 percre nagyon jól változtattak és a földön is gyakran megállították a Vikingst, Dobbsra pedig sok nyomást tudtak generálni, így csírájában fojtották el a támadásaikat, és a nagy játékok sem maradtak el, amik nélkül biztosan nem nyertek volna.

Offense oldalon már vegyesebb a kép, hiszen ugyan voltak hosszú támadásaik, a vörös zónában rendre csődöt mondtak – az utolsó mindent eldöntő drive kivételével. Azért az utóbbi három meccses 12 turnoverből szerzett 34 pont nem mutat valami jól. Suttont viszont mindenképp ki lehet emelni, zsinórban öt meccsen szerzett TD-t és több kulcselkapást bemutatott. Samaje Perine-nak is fontos szerepe volt a végén, több checkdownt váltott first downra az utolsó támadás során. És emeljük ki Sean Paytont is, aki jól összerántotta az egész csapatot.

Vikings oldalról igazából a turnovereken ment el a mérkőzés, ami nyilván nem szerencsés, de néha előfordul, és az utóbbi hetekben azért sok mindenből jól jöttek ki. Ettől még persze fájó lehet a vereség, mert a meccs nagy részében vezettek és egyáltalán nem is játszottak rosszul, ám mégis egy L kerül be a nevük mellé.

Az örvendetes volt, hogy a futójáték végre valahára működött, a 175 yard még egy gyenge futás elleni védelem ellen is megsüvegelendő, ha eddig a legrosszabbak közt voltál. A levegőben ellenben kevesebb babér termett Dobbséknak, sokat is volt nyomás alatt az irányító, ráadásul a menekülései most a touchdownon kívül nem működtek. A védelmet lehet dicsérni, a futást kiválóan fogták meg, mindössze 46 yardot engedtek (amiből 15 egy futásból jött). A négyemberes pass rush viszont nem működött, csak nagy blitzekkel tudtak nyomást generálni, illetve drop8 védekezéssel sikerült időnként megzavarni Wilsont, viszont a mindent eldöntő utolsó drive során semmi sem akart működni.

(katonadani)

Seattle Seahawks @ Los Angeles Rams 16-17

Az első fordulóban a Rams 30-13-as győzelmével alaposan meglepte a Seahawkst, most a Seattle Los Angelesben próbált visszavágni és harcba szállni az NFC West első helyéért. Az előző találkozóhoz hasonlóan ezúttal is gyengén kezdett a Rams támadósor. Az első félidőben két 3&out mellett ugyan két támadósorozatban is eljutottak a célterületre, de ebből Puca Nacua elkapása révén csak egy elkapás született. A másik drive-ban hiába próbálkozhatott ötször is (agresszívan a negyedik kísérletre is rámenve) a Los Angeles a vörös zónán belül, nem tudtak újabb pontot szerezni, amivel 52 drive-os sorozat szakadt meg.

Ellenben a Seahawks az előző mérkőzéses össz 180 yardját már a félidőben felülmúlta. Geno Smithék rögtön egy impozáns 88 yardos drive-val nyitottak, melyre DK Metcalf nyolc yardos elkapása tette fel a koronát. A vendégek a félidő végéig további két, összesen 11 percet felölelő támadássorozatában két mezőnygóllal (54 és 43 yard) növelték előnyüket.

A szünet után rövidzárlat keletkezett mindkét támadósor gépezetében. Meyers ugyan 52 yardról bevágott egy harmadik vendég mezőnygólt is, azon kívül azonban csak 3-3 puntot és egy Geno Smith-Aaron Donald találkozót láthattunk, mely során az irányító dobókarja megsérült. A hajrába érve azonban valami megváltozott Matthew Staffordnál, ugyan Riq Woolen rögtön a negyedik negyed elején lehalászta a Rams irányítójának passzát, a Smith helyett beálló Drew Luckkal meg volt lőve a Seahawks. Ezt követően viszont Sean McVay és Matthew Stafford az odavágón látható arcát mutatta. Előbb egy 80 yardos drive végén Darrell Henderson futott be a célterületen belülre, majd egy mezőnygóllal át is vették a vezetést.

McVay teljesítménye nem volt makulátlan, ugyanis néhány rossz játékhívásnak és időkérésnek köszönhetően maradt másfél perce a Seahawksnak. Geno Smith a karsérülése ellenére visszatért és Tyler Lockettnek és Metcalfnek is kiosztott egy sikeres passzt, így mezőnygól-távolságba navigálva a Seattle-t. Jöhetett ismét Meyers, aki már két 50+ yardos FG-t is értékesített, 55-ről viszont kihagyta a győzelemért, így a Rams a visszavágón is borsot tört a Seahawks orra alá. Mindenképp kritizálható a Hawks, hogy elérve FG-távba nem próbáltak meg közelebb férkőzni és egy futást hívtak csak be, ami végül végzetes lett.

A Ramsnél még a második negyedben kiesett Cooper Kupp, aki a jobb bokáját fájlalta. Talán már nem is meglepő, hogy az addig önmagát kereső Nacua ezt követően kezdett el tündökölni. Az újonc elkapó a TD-je mellett öt elkapásból 70 yardot tett a közösbe, Royce Freeman 73 yardjával a földön segítette a Ramst, míg a védelemben a három siettetést összehozó Donald és a Lock passzát megkaparintó Derion Kendrick emelhető ki.

A vendég támadósorban az elkapók (Metcalf, Lockett és Jaxon Smith-Njigba) ezúttal is hozták formájukat. A három WR 13 elkapásból 185 yarddal segítette csapatát, de Lock pályára lépésével ők sem tudtak csodát tenni. A Zach Charbonnet vezette futójáték sem volt elég hatékony és az utolsó negyedben a védelem sem tudott megálljt parancsolni Staffordéknak, így újabb fájó vereséget könyvelhetett el a Seattle és csak reménykedhetnek, hogy Smith sérülése nem súlyos.

(bandrew)

Pittsburgh Steelers @ Cleveland Browns 10-13

Két 6-3-as mérleggel álló AFC North csapat találkozója volt a 19 órás sáv egyik legjobban várt meccse – na persze nem azok várták, akik a támadófocit szeretik. Deshaun Watson kiesése után az újonc Dorian Thompson-Robinson irányításával próbálta a győzelmet megszerezni a Browns. Az egész mérkőzés a védelmekről szólt, de az első 30 percben a hazai védelem nem ismert kegyelmet, a Steelers mindössze 64 yardot és négy first downt tett meg, Pickett pedig mindössze nettó 15 passzolt yardig jutott. A Browns ellenben két drive-ból is pontokat tett fel a táblára. A mérkőzés elején Jerome Ford ért be az end zone-ba, majd a félidő vége előtt egy hosszú támadás végén Dustin Hopkins növelte az előnyt 10 pontosra.

A második félidőre felszívta magát a Steelers és a második játékból Jaylen Warren 74 yardos futásával megszerezték első pontjaikat. Ezek után a mérkőzés ugyanabban a mederben zajlott, a védelmek esélyt sem adtak a két támadó egységnek, így folyamatos puntok következtek mindkét oldalról. A negyedik negyed közepén a Steelers összerakott még egy jó támadást, aminek a főszereplője megint Jaylen Warren volt, aki a yardok felét hozta és ennek köszönhetően Chris Boswell kiegyenlítette az eredményt. A hajrában összesen öt támadást láthattunk, amiből négy szintén punttal zárult, a Steelers hiába kapta meg a labdát kétszer is a fordításra, ez nem sikerült nekik. A Browns az utolsó lehetősséggel megnyerte a mérkőzést. 1:18-cal a vége előtt kapták meg újra a labdát, és Thompson-Robinson passzaival 48 yardot meg tudtak tenni, aminek köszönhetően Dustin Hopkins 34 yardos mezőnygóljával egy fontos csoportrangadót nyert a Browns.

Thompson-Robinson másodszor volt kezdő, de most erre volt egy hete felkészülnie. A Ravens elleni három eladott labdás meccsnél jobb teljesítményt hozott most a Steelers ellen és győzelemre is tudta vezetni csapatát. 165 passzolt yardja mellet egy eladott labdája volt, ezek mellett három próbálkozásból 20 yardot tett meg a fföldön, amivel megtudta mutatni, hogy nem csak az egyetemen volt veszélyes lábon is. 43 passzt indított el összesen Thompson-Robinson (ezeknek jelentős része maximum 5 yardos volt), ez annak is köszönhető, hogy a futójáték nem nagyon akart működni. Hunt és Ford is 12-12 alkalommal kapta meg a labdát, ebből összesen hoztak 67 yardot. Elkapásban Moore 60, Njoku 56, Cooper 34 yarddal zárt. Njoku statisztikájához azért az is hozzá tartozik, hogy 15 alkalommal keresték a labdával, amiből csak hét lett elkapás. A védelem pedig ahogy a szezonban megszokhattuk most is ellenállhatatlan volt, három alkalommal sackelték Pickettet, amiből Myles Garrett kettőt vállalt magára. Ezen kívül kilenc alkalommal is negatív yardon állítottak meg egy támadó játékot, amiből Okoronkwo négyet szerzett. Összességében ahogy várhattuk a nem túl acélos Steelers támadók ellen végig domináltak egy játékot leszámítva.

Kenny Pickettnek nem volt könnyű napja és nem is a Browns ellen mutatta meg, hogy ő a megoldás hosszú távon irányító poszton. Két nagy ütést kapott a meccsen és egész végig nyomás alatt tartották a Browns védői. Mindössze 106 passzolt yarddal zárt, főleg az első félidőben szerzett 15 a nagyon kevés. Futásban ezen a mérkőzésen Jaylen Warren volt a támadók motorja, nélküle még csak szoros sem lett volna a mérkőzés. A 172 yard nem mutat rosszul, de ha levesszük Warren 74 yardos TD-jét, akkor már ugyanott vagyunk, amit a Brownsnál láthattunk. Warren nem csak a touchdownnal emelkedett ki, de a másik pontszerző drive-ban is 30 yard fölött zárt. A védelmet ezen az oldalon is dicsérhetjük, a futást és a passzjátékot is levédekezték egész meccsen. Ebből a védelemből most nem csak TJ Watt emelkedett ki, aki az egység egyetlen sackjét szerezte, de mellette még meg kell említeni Elandon Robertset, aki 15 szerelést mutatott be, ebből 11 solo tackle volt.

Összegezve ahogy vártuk ez a mérkőzés a védelmekről szólt, ahol az döntött, hogy melyik támadó egység tud több hosszú támadást összerakni. Ebből most a Browns jött ki jobban, és a szezonban először vesztett olyan meccset a Steelers, ahol egy labdabirtoklás volt a különbség.

(kronikk)

Arizona Cardinals @ Houston Texans 16 – 21

Múlt héten Kyler Murray visszatért, és mindjárt egy győzelemre vezette a csapatot. Most is erősen kezdett, másfél perc után kiosztott egy 48 yardos TD-passzt Rondale Moore-nak.

A gyors kezdést azonban egy nagy fék követte, ezután a Cardinals offense többnyire csak szenvedett, a félidő további részében csak egy mezőnygól jött össze. Ez pedig azért volt probléma a részükről, mert a túloldalon C.J. Stroud is keményen bekezdett. Ahogyan idén oly sokszor, úgy most is egyik nagy játékot szállította a másik után, és már az első félidőben kiosztott 250 yardot, és 3 TD drive-ot is levezetett. Először Dalton Schultzot találta meg egy 20 yardos TD-passzal (ahol a TE lényegében a hátán csúszott be a célterületre), majd Tank Dellnek is kiosztott egy 40 yardos bombát (aki 149 yarddal zárt). A két Stroud TD között pedig még Devin Singletary is bejutott a célterületre. Egyedül egy INT volt, ami belerondított Stroud teljesítményébe, de azt leszámítva ismét OROY formát mutatott.

 

Két negyed után 21-10 volt az állás, és minden jel arra utalt, itt a Texans könnyű győzelmet arathat. Aztán elkezdődött a második félidő, és hirtelen minden elromlott a hazai támadóknál. Az addig majdnem tökéletesen játszó irányító hibát hibára halmozott, és még további két alkalommal eladta a labdát. Ráadásul mindkettő INT az ellenfél célterületéhez közel történt, így jól felépített drive-okat tett tönkre. Ha pedig nem adta el a vörös zónában, akkor pedig Ammendola hagyta ki a rúgást.

A Texans szenvedését a Cardinals majdnem ki tudta használni. Ugyan továbbra is nehezen haladtak, de egy jó drive-ot sikerült összehozni, amikor Murray befutott a célterületre. A kétpontos azonban nem sikerült, így mindenképp újabb TD-t kellett szerezni a vezetés megszerzéséhez.

Ez azonban nem sikerült. Noha a Texans folyamatosan visszaadta nekik a labdát, de a Cardinalsnak az utolsó negyedben 3 drive-ból 3 turnover on downst sikerült összehozni. Legközelebb a sikerhez az utolsó drive-nál jutottak, de Murray 4&8-ra dobott passzát Steven Nelson leütötte eldöntve ezzel a meccset.

A Texans túlélte ezt a mérkőzést, köszönhetően annak, hogy a védelem egy-két megingást leszámítva lehozta a meccset. Ami azonban a támadókat illeti, elég nagy bajok voltak. Az első félidő hibátlan volt, de a második félidőben minden drive vagy gyors punttal, vagy hosszú drive-ot megszakító INT-vel ért véget. Stroud talán először játszott idén ténylegesen újoncként, ami meglepő, mert nem a Cardinals a legjobb védelem a ligában. Ettől függetlenül továbbra is ő idén a legjobb újonc támadó, de ezt a félidőt gyorsan el kell felejtenie.

A Cardinalsnál mondhatnánk, hogy tisztesen helyt álltak, de amennyi lehetőséget kaptak a Texanstól, illett volna kihasználni és nyerni. De ez nem egy nyertes csapat, még Murray-vel sem. Ugyan az irányító nem játszott rosszul, de annyira jó sem volt (214 yard 1 TD 1 INT). Amikor kellett nem tudta hozni azt a pluszt, amit várnának tőle. Így végül csak egy szoros, de bizonyos szempontból csalódást keltő vereséget tudtak összehozni.

(jarred)

Related Topics:
Click to comment

Popular Posts

Minden jog fenntartva. © 2024 FK Media Group