A Buccaneers és a Browns is kiütéssel nyert, a Seahawks szépet fordított

A Seahawks zsinórban második hete fordított az utolsó pillanatokban, ezzel közel került a rájátszáshoz. A Buccaneers kiütötte a Jaguarst, Joe Flacco pedig ismét parádét tartott és a Browns simán verte a Texanst. 

Seattle Seahawks @ Tennessee Titans 20-17

Igazi old school meccset játszott a két gárda. Az első negyedben csak puntot láthattunk, majd a Titans szinte a semmiből elkezdett haladni és végül egy TD is összejött, ráadásul egy Derrick Henry passzból! Ezzel sokáig nem tudott mit kezdeni a Seahawks, a negyedik negyed kezdetéig csak hat pontra volt képes a vendég csapat, és mivel egy mezőnygólt a Tennessee is kiszenvedett magából, így az utolsó 15 perc kezdetén 10-6-ra a hazaiak vezettek.

Az utolsó negyedben viszont felpörögtek a dolgok, az összesen szerzett 37 pontból 21-et az utolsó 15 percben szereztek a csapatok. Először a Seahawksnak sikerült egy 96 yardos drive végén átvenni a vezetést, majd Ryan Tannehillék vezettek le egy 75 yardos TD-drive-ot, ráadásul úgy, hogy 8:49-et sikerült elégetni az órából. A Seattle-nek így mindössze 3:21 maradt arra, hogy egy hatpontossal megszerezze a győzelmet (a mezőnygól nem lett volna elég), Geno Smith-ék pedig összekapták magukat és 57 másodperccel a meccs vége előtt átvették a vezetést.

A Titansnek volt még egy lövése, el is jutott a félpályára, de ott Tannehillt sackelték (ez volt a második sack a drive során). Az ezt követő passzánál pedig az elkapója nem tudott úgy kilépni a pályán, hogy az óra megálljon, így a Seahawks életben tartotta a rájátszás reményeket.

Ahhoz képest, hogy a Titansből szinte minden értékelhető védő hiányzik (már Justin Simmons is IR-en van) a defense nagyon szépen felszívta magát. A Seahawks csak 58 yardra volt képes 2,9 yardos átlaggal és a passzjáték sem működött a meccs háromnegyedében. Smith-en óriási volt a nyomás, háromszor sackelni is sikerült, pedig Harold Landryn kívül nem sok minőségi játékos maradt a védőfalban.

A meccs nem is a védelmen ment el, hanem Ryan Tannehillen. A futás működött, Derrick Henry 4,6 yardos átlaggal futott, az egész offense pedig 5,2 yardos átlaggal 162 yardot termelt, de a veterán irányító olyan lassan olvasott és annyira nem érezte a nyomást, hogy végül hat sacket is benyelt (pedig nem a Seahawks pass rush a legfélelmetesebb). Ami ennél is érthetetlenebb, hogy egyáltalán nincs meg a kémia közte és DeAndre Hopkins között, akit mindössze négyszer vett célba (a végeredmény két elkapás lett 20 yardért).

A Seahawkst a pass rush tartotta életben. A védőfalból négy játékosnak is volt sackje pedig a Mario Edwards, Dre’Mont Jones, Jarran Reed, Boye Mafe négyes nem a legjobb a ligában, még ha utóbbi tényleg szépen fejlődik. Emellett coverage-ben is jól ment a defense-nek, bár ebben az is sokat segített, hogy az egyetlen top 20 közeli skill játékosát csak véletlenül vette célba Tannehill.

Az offense már megint csak a meccs végén kezdett el játszani, akkor viszont jól (kivéve a futójátékot, egyetlen 24 yardos Kenneth Walker megiramodást leszámítva effektíve csak hátrafelé ment a csapat). DK Metcalf parádés volt, Tyler Lockett sem akar kiöregedni, és Jaxon Smith-Njigbának is voltak szép megmozdulásai, mindhárman szereztek legalább egy 20+ yardos elkapást. De dicsérjük meg Colby Parkinsont is, aki egy nagyon nehéz elkapással szerezte meg a végül mindent eldöntő TD-t. Geno Smith az utolsó támadásnál kiválóan irányított, de előtte azért ő sem lehetett büszke a teljesítményére.

(renningan)

Jacksonville Jaguars @ Tampa Bay Buccaneers 12-30

A Bucs végérvényesen megérkezett az NFL-be, mint potens csapat. Baker Mayfieldék az elmúlt négy meccsüket megnyerték, 3-5-ös kezdés után 8-7-tel állnak és relatíve magabiztosan vezetik az NFC South-t, ráadásul most egy pozitív mérlegű, erős playoff contendert sikerült nagyon simán kiütni. A Jaguarsnak konkrétan esélye sem volt, a Bucs az első félidőt 20-0-ra nyerte meg, majd 30-0-ra is vezetett, amikor a vendégek elkezdtek pontokat gyűjteni.

Hogy miért lett ennyire sima, az leginkább a két korábbi 1/1-es irányító közötti óriási különbségre vezethető vissza. Mayfield kvázi Tom Bradyre itta magát, jól kezelte a nyomást, pontos volt és jó pár extra dobása is volt (ellenben turnovert érő passza talán csak egy volt, de az sem volt nagyon látványos hiba), a meccset pedig 283 yarddal és két TD-vel fejezte be. Igazi vezére volt a Bucsnak, amire szükség is volt, a futás ugyanis egyáltalán nem működött, Rachaad White-ék csak 70 yardra voltak képesek 1,9 yardos átlaggal. Mike Evanst érdemes még kiemelni 86 yardjával és két TD-jével.

Ezzel szemben Trevor Lawrence borzalmas volt. Ebben biztosan szerepet játszott az, hogy csak a hétvégén került ki az agyrázkódás protokollból és alig tudott készülni, de ezen kívül is voltak gondok. Nagyon nem érezte a támadófalat, pontatlan volt, rosszul olvasott és lassan dolgozta fel a pályán látottakat, ami két interceptionben és egy elveszített fumble-ben csúcsosodott ki. Végül be sem tudta fejezni a meccset egy vállsérülés miatt, így CJ Beathardöt is láthattuk pár drive-on keresztül.

Az elmúlt hetekben a Jaguars offense teljesen beleállt a földbe, és bár most ez leginkább Lawrence-en múlt, de messze nem csak vele van probléma. A játékhívások kiszámíthatóak, a támadófal semmihez sem tud blokkolni (2,8 yardos átlaggal termelt 37 yardot, abból is 29-et Lawrence tett a közösbe), a skill playerek is vakon rohangálnak és sokat hibáznak (Evan Engramnek is volt egy elveszített fumble-je), teljesen szétesett az egész.

A gondokat ráadásul tovább tetőzi, hogy a védelem is gyenge. A futást sikerült megállítani, de legyen bármilyen jó formában is most épp Mayfield, azért az nagyon rossz, ha csípőből top 10-es irányítónak néz ki. Josh Allen láthatatlan volt, a tavalyi 1/1-es Travon Walker ugyan szerzett egy sacket, de azon kívül ő sem tett sokat hozzá a meccshez, a secondary meg sem tapadni nem tudott az ellenfelek elkapóira, sem szerelni őket, ha már elkapták a labdát. Nagyon komoly változtatások kellenek a labda mindkét oldalán, mert ez a Jaguars semmivel nem néz ki jobban, mint a kezdő irányítóját vesztett Texans és Colts.

A Bucs részéről érdemes kiemelni Devin White-ot, aki a múlt heti padoztatása után egy interceptionnel, két leütött passzal, egy sackkel és két QB-hittel tért vissza, illetve a safety Antoine Winfieldet, akinek volt egy sackje, egy INT-je és összeszedett fumble-je is a meccsen. Illetve dicsértjük meg Todd Bowlest, aki nagyon jól felkészült Lawrence-ékből, minden lépésükre volt megoldása és agyondominálta a meccset.

(renningan)

Cleveland Browns @ Houston Texans 36-22

Mindkét csapatnak nagyon fontos volt a mérkőzés, de a Texansban nincs annyi tehetség, hogy (többek közt) CJ Stroud nélkül felvegyék a versenyt egy ennyivel jobb csapattal. Ugyan volt egy pont az első félidőben, amikor 14-7-re vezetett csak a Browns, de az is csak egy 98 yardos visszahordott TD-nek volt köszönhető. Ezt leszámítva az offense több mint 45 percen keresztül konkrétan nulla pontra volt képes, eközben pedig a Browns feltett 36 pontot a táblára. A többi már csak a fantasy tulajoknak volt fontos.

Joe “Olasz Csődör Elit Irányító” Flacco megint óriási nagyot ment. Ugyan volt két INT-je, de emellé betett 368 yardot és három TD-t a közösbe, ráadásul egymás után dobálta a parádés bombákat. Konkrétan nincs több negatív játéka meccsenként, mint Deshaun Watsonnak, ellenben mérkőzésenként több extrát nyújt, mint a sérült kollégája eddigi brownsos pályafutása során összesen. És emellé valami hihetetlenül érzi Amari Coopert, akinek 11 elkapásból 265 yardja és két TD-je volt a meccsen, amivel franchise rekordot döntött.

A korábbi első körös elkapón kívül másnak nem is nagyon osztottak lapot. A második legtöbb yarddal (44) és elkapással (6) a tight end David Njoku végzett, illetve a futás is döcögött, az 1,8 yardos átlaggal szerzett 54 yardon csak a két bebrusztolt TD-t szépít némileg. Ja, és a rúgó Dustin Hopkins megsérült, így a Browns jobb ötlet híján a meccs nagy részében minden negyedik kísérletnek és extrának nekiment.

A védelem is nagyot ment. Háromszor sikerült sackelni Case Keenumot, aki kétszer el is adta a labdát és a lecseréléséig csak 62 yardra volt képes a levegőben. A helyére a garbage time-ban beálló Davis Mills már kiosztott két TD-t és 149 yardot is betett a közösbe, de 36-7-es hátrányban olyan mindegy volt már. Amit talán érdemes kiemelni, hogy Myles Garrett bár termeli a nyomásokat, de az elmúlt öt meccsen egyetlen sacket sem szerzett és most is ellopta előle a show-t Za’Darius Smith a maga két zsákolásával és négy QB hitjével.

A túloldalon egyedül a futás elleni védelemre lehet büszke a Texans, a pass rush (nulla sack) és a coverage-ben nyújtott teljesítmény katasztrofális volt. Amari Cooper mindenkit szénné égetett és DeMeco Ryansnek semmilyen megoldása nem volt rá. A két Flacco INT is leginkább annak volt köszönhető, hogy azt hitte, hogy a bab is hús és extrém bátor volt (vagyis nem a rendszer fogott ki rajta), de a két picken kívül nem volt igazán rossz passza, pedig 42-szer próbálkozott.

A Browns ezzel szinte biztos playoff-résztvevő, a Texans pedig hálát adhat az égnek, hogy a riválisok nem tudtak elhúzni előlük, így még nem kerültek rosszabb helyzetbe.

(renningan)