A meglepetések hétfő éjszakája

Sokan egyértelmű meccseket vártak hétfő éjjel, ám végül az járt jól, aki fennmaradt és megnézte a két hétfő esti rangadót! Izgalomban nem volt hiány, és végül két újonc irányító is game winning drive-ot vezetett, meglepve az esélyesebb ellenfelüket! 

Green Bay Packers @ New York Giants 22-24

A Packers nagyon szép győzelmi sorozatból érkezett meg a Giants elleni hétfő esti rangadóra, ahol szinte mindenki a Green Bay-iek sikerét várta. Úgy tűnik viszont, hogy a nagyon fiatal támadósor fejébe szállt egy kicsit az utóbbi hetek dicsősége, ami most csúnyán visszaütött főműsoridőben egy gyengébbnek tartott csapat ellen.

A meccset két gyors punttal kezdték, majd sikerült egy hosszabb játékkal és egy szépen felrajzolt Jayden Reed TD-vel vezetést szerezni, de utána kétszer is eladták a labdát: előbb Kayvon Thibodeaux ütötte ki Jordan Love kezéből a labdát, majd Love dobott egy nagyon buta interceptiont Jason Pinnock kezei közé. A szerencséje az volt a Packersnek, hogy egyik turnoverből sem tudott pontokat szerezni a Giants, és bár egy touchdown nekik is összejött Saquon Barkley futásával, a félidőre mégis a Green Bay ment vezetéssel egy sikeres mezőnygóllal (10-7). Az első félidőben a Giants sem ment sokra támadóoldalon, nekik is egy szép TD-drive-juk volt, azon kívül két punt, egy turnover on downs a félpályán, illetve egy kihagyott mezőnygól, de oda nem az offense jutott el, hanem a special team.

A második félidő nagyon érdekesen kezdődött, ugyanis mindkét csapat elejtett egy puntot és ezzel eladta a labdát. A különbség annyi volt, hogy a Giants touchdownt tudott ebből szerezni, míg a Packers csak egy mezőnygólt, így már a hazaiaknál volt az előny. Sőt, ezt növelni is tudták egy újabb jól összerakott támadással, aminek a végén Tommy DeVito passzából Isaiah Hodgins szerzett TD-t. A Packers előbb kihagyott, majd berúgott egy mezőnygólt, így az utolsó 5 percre 5 pont hátránnyal fordultak.

A Giants támadhatott, az egész addigi 55 percben mindössze 2 yardos átlaggal futó Barkley-nak összejött két nagyobb megiramodás, a második végén azonban elesett a saját lábában és kiejtette a labdát a kezéből, így megnyílt a lehetőség Jordan Love-ék előtt a fordításra. A Packers pedig végig is ment a pályán, az addig nagyon gyengén teljesítő Love kiosztott egy nagyon szép TD-t Malik Heath-nek, aki bravúrosan kapta el a labdát, így másfél perccel a vége előtt 1 ponttal már a Green Bay vezetett.

Ez azonban pont elég idő volt DeVito számára, hogy eljuttassa csapatát mezőnygólig. A nagyszerűen játszó Wan’Dale Robinson elkapásával el is jutottak odáig, Randy Bullock most nem hibázott, így nyert a Giants!

Az értékelést kezdjük talán a Packersszel. A nagy magaslatok után a támadósor most nagyon összezuhant. Love kifejezetten gyengén játszott, kétszer is eladta a labdát az ellenfél térfelén, és egyébként sem volt komfortos a sok blitzes Giants védelem ellen. Pontatlan volt, nem érezte a ritmust. A fiatal skill sor is sok újonc hibát vétett és a támadófallal is sok gond volt, ahogy a játékhívások sem ültek igazán. A sok hibáról maradhat emlékezetes ez a meccs számukra: két turnover, 2/5-ös red zone hatékonyság, 5/14-es harmadik kísérletes hatékonyság.

De a védelem sem teszi ki az ablakba ezt, egyetlen sacket sem tudtak szerezni (pedig DeVitoé volt a legrosszabb sack/nyomás arány a ligában) és mindössze kétszer ütötték meg DeVitót, nulla leütött labdát regisztráltak és 209 futott yardot engedtek. Plusz a special teamnél is volt kihagyott mezőnygól, elejtett punt és büntetés, ami jobb mezőnypozícióhoz és 3 ponthoz juttatta a Giantset. Így azért nehéz meccset nyerni, bárki is az ellenfél.

A Giants nem teljesen használta ki ezeket a hibákat, hiszen a 3 turnoverből végülis csak 7 pontot szereztek, plusz náluk is volt elejtett punt, kihagyott mezőnygól és a Barkley fumble, amik sokba kerülhettek volna. A védelem jól állta a sarat és jól zavarba tudta hozni a támadófalat és Love-ot. Az újonc corner Deonte Bankst emelném ki talán az egységből, aki TD-től mentette meg csapatát egy leütött passzal, és egyébként is jól állja a sarat a CB-k számára nagyon nehéz rendszerben. A turnoverek nagyon jönnek az elmúlt hetekben, négy meccsen 14-et szedtek össze (ebben persze sokat segített Sam Howell), ez azért általában recept a sikerre.

És direkt a végére hagytam a támadókat, hiszen jó pozitívan zárni az összefoglalót. Barkley futásait a meccs nagy részében ugyan egész jól megfogta a Packers, de a futó így is szerzett két TD-t és a végén kétszer meg tudott iramodni hosszabban. A nagyobb problémát azonban DeVito lábai okozták az ellenfélnek. Brian Dabollék nagyon jól rakták össze a gameplant és kihasználták az olasz irányító mozgékonyságát: 10 megiramodásból 71 yardot szerzett a draftolatlan újonc, sokszor fontos pillanatban first downhoz juttatva csapatát. Így a Giants 209 yardot szerzett a földön, ami a legjobbjuk volt az idei évben. A Packersnél nagyon nem voltak felkészülve ezekre az option futásokra.

Emellett DeVito a levegőben is abszolút rendben volt, 21 passzából 17 volt sikeres 158 yardért és egy TD-ért. A meccs nagy részében nem kellett sokat vállalnia ilyen szempontból, és ez így is van rendjén, de az utolsó támadásnál például ott volt a Wan’Dale Robinsonnak dobott labdája a szélre, ami nagyon szép volt és ami gyakorlatilag a győzelmet jelentette. Apropó Robinson, nagy meccse volt a másodéves elkapónak, 7 targetből 6 elkapást jegyzett 79 yardért, és volt még két futása is 32 yardért. És emeljük ki azt is, hogy a red zone-ban háromból három TD-t szereztek, ami a különbséget is jelentette a csapatok közt. Le a kalappal Dabollék előtt.

A Packers elvesztette első decemberi meccsét a LaFleur érában, így 6-7-es mérleggel áll, ami egyébként még mindig elég a 7. helyre az NFC-ben a tiebreakerek miatt. A Giants pedig feljött 5-8-ra és már csak egy meccsre (és tiebreakerekre) van a rájátszástól.

(katonadani)

Tennessee Titans @ Miami Dolphins 28-27

Őrült egy meccset játszott a Dolphins és a Titans Miamiban, pedig a vendég csapat mindent megtett azért, hogy Tua Tagovaioláék megszerezzék az első kiemelést. Négy perccel a negyedik negyed vége előtt még 0,4 százalék volt csak Tennessee esélye a győzelemre, de aztán Mike Vrabelék rájöttek, melyik kapura is kell játszani és óriásit küzdve behúzták a találkozót.

A mérkőzést borzalmasan kezdte a Titans, egy 3&out után bár a védelem kiharcolt egy turnovert, de Will Levis kiosztott egy szép passzt az ellenfél védőfalemberének. A vendég védelmet viszont ez nem törte meg, a Dolphinsnak nagyon nem ízlett a Jeffery Simmons nélküli egység agresszivitása, így a félidő végéig még csak pontot sem tudott feltenni a táblára (volt egy blokkolt mezőnygól is) saját erőből. Eközben a Titans azért eltalálta, merre van az előre és két pontszerző támadás után 10-7-es előnnyel mehettek pihenni.

A harmadik negyedben már jobban teljesített a Dolphins offense, sikerült is eljutni a Titans 2 yardosáig, de ott aztán Mike McDaniel nem mert nekimenni a 4. kísérletnek (már csak emiatt is megérdemelte a vereséget). Egy mezőnygól-váltás és sok punt után így 13-13 volt az állás hat perccel a meccs vége előtt. Aztán a Tennessee bekapcsolta az önmegsemmisítő módot.

Egy gyönyörű védekezés után a Titans punt returnere elejtette a labdát a 7 yardosnál, amiből egy könnyű TD-t szerzett. A következő támadásból aztán Levis nem tudta odapöccinteni rendesen a labdát Derrick Henrynek, aki elejtette azt, a fumble-t pedig a Dolphins védők szedték össze a 12 yardosnál. A végeredmény ismét TD lett, 4:34-gyel a vége előtt 14 ponttal vezetett a hazai csapat.

A meccs nagyjából eldőlt, de a Titansnél végre sikerült kitalálni, melyik irányba is kell támadni, Levis pedig DeAndre Hopkins hathatós közreműködésével levezetett egy 75 yardos TD-drive-ot kevesebb mint két perc alatt, ráadásul nagyon analitikus módon rámentek a kétpontosra, ami sikerült is. A Dolphinstól csak egy puntra futotta, a Tennessee pedig olyannyira élt a lehetőséggel, hogy túl gyorsan, mindössze 26 másodperc alatt megtett 64 yardot és szerzett egy újabb hatpontost, így egyetlen ponttal, de átvette a vezetést.

A Dolphinsnak még majd’ két perce volt arra, hogy eljusson mezőnygól távolságig, de nem jöttek a játékok, majd 4&2-re Harold Landry lezárta a mérkőzést egy sackkel.

Mike Vrabel zseniális gameplannel érkezett a legjobb védője nélkül is. A vendég defense hihetetlenül éles volt, a védőfal végig dominált, így pedig a back7 képes volt limitálni a Jaylen Waddle-Tyreek Hill duót. A két klasszis elkapónak csak 10 elkapása volt 140 yardért, ebből Hill csak 61 yardot tett a közösbe, ami nem tesz jót a 2000 yardos álmainak. A védelmükben azért elmondható, hogy Waddle már a meccs elején összeszedett egy kisebb sérült Tua egyik kórházpassza után és Hill sem volt 100 százalékos, de ez így is szép teljesítmény a Titanstől.

A Tennessee védelme öt sacket szerzett a meccsen és folyamatosan nyomás alatt tartotta Tuát, aki kétszer a labdát is elhagyta, egy alkalommal pedig el is veszítette a fumble-t. Ráadásul a forduló legjobb védőjét sem kell keresni, Harold Landry ugyanis három sacket jegyzett, köztük a meccset lezáró zsákolással. Egyedül a futás elleni védelmére nem lehet büszke a csapat, a Dolphins 158 yardot gyűjtött két TD mellett, de hát ennyi belefér.

Az offense oldalon pedig a Levis-Hopkins kapcsolatot érdemes kiemelni. A támadófal nem volt különösebben jó, a futójáték halott volt, Derrick Henry a két TD-je mellett csak két yardos átlaggal rohangált, így a passzjátéknak kellett fellépnie. Levis végül ennek megfelelően játszott, és bár a yardjainak a nagy része a negyedik negyedben jött, de végül a garbage time-ból őrült nagy fordítás lett.

Will Levis magát sem kímélve próbálta javítani a pick sixét, végül pedig 327 yardig és egy TD-ig jutott. Hopkinst szokás szerint nagyon érezte, a veterán elkapó hét elkapásból 124 yardig és egy TD-ig jutott, a szezon végén mindenképp meg kell tartani a fiatal irányító fejlődése érdekében. Illetve érdemes még kiemelni az újonc futó Tyjae Spearst, aki egyrészt jobban futott, mint Henry, másrészt hat elkapásból 89 yardot tett a közösbe, ami a második legtöbb volt az egész meccsen mindkét csapattól. Nagyon jól és hatékonyan használta őt a Titans, úgy néz ki, sikerült megtalálni Henry utódját.

Ami a Dolphinst illeti: a védelem futás ellen jó volt és köszönték a Tennessee ki nem kényszerített hibáit, de ennyi. Nyomást nem tudtak gyakorolni, Levis az amúgy bottom 10-es támadófala mögött is viszonylag békésen dobálhatott, ráadásul amikor még sikerült is valamit jól csinálni, akkor is jött Bradley Chubb és összehozta a first downt az ellennek egy ostoba szabálytalansággal (a pályán levette a sisakját és földhöz vágta).

Ezzel azonban lehetett is kalkulálni, nem a Dolphins védelem a legjobb a környéken, inkább az offense miatt lehetnek frusztráltak Miamiban. A támadósor önerőből szó szerint semmire nem volt képes, a három TD-ből egyet a védelem szerzett, a maradék kettőnél pedig a defense és a speciális egységnek hála összesen alig kellett 10+ yardot haladni. Látványosan nem működött a passzjáték, Tagovailoa játéka teljesen összezuhant a nyomás alatt, egyenesen indokolatlanul rosszul teljesített. A támadófalban több sérült is volt, illetve a Waddle-Hill duó is hol fenn volt, hol nem sérülések miatt, ez pedig teljesen megtorpedózta a támadósort. Ami nem túl biztató, a Dolphins ugyanis idén nem nagyon tudott legyőzni jó csapatot, pláne ha még átlagon felüli védelme volt. A rájátszásban pedig csak olyan lesz.

(renningan)