Love story

Az egyik legizgalmasabb történet az idei szezonban, ami Green Bayben zajlik. 30 év után először nem Brett Favre-nak vagy Aaron Rodgersnek hívták a csapat irányítóját az első fordulóban. Az elmúlt évek viszályai után Rodgers végleg távozott Wisconsinból és átadta a helyét a mögötte három évet padozó Jordan Love-nak. Hogy néz ki most ez a projekt? Mennyire lehetnek elégedettek Love játékával? Mi fog történni a szezon végén? 

Az évet úgy kezdte meg a Packers, hogy ugyan nem láttak még csak 1-1 beugró találkozót Love-tól, de dönteni kellett az újonc szerződésében lévő ötödik éves opcióról. Ezt a csapat nem hívta le, de nem is hagyta nyitva azt a kaput, hogy a szezon végére Love szabadügynök lehessen. Kötöttek vele egy egyéves szerződést, ami olcsóbb mint az 5. éves opciója lett volna, ezzel kimondva kimondatlanul azt sugallták a játékos és a szurkolók felé is, hogy két évet szeretnének megnézni belőle, és utána kelljen csak a következő lépést megtenni. Ez egy fontos szempont, hogy előzetesen is két évre tervezték a projekt első lépését. Persze alakulhatott volna úgy a szezon, hogy akár ez a forgatókönyv felülíródik, amikre később ki is fogok térni.

Alaphelyzet

A Packers biztatóan kezdte a szezont. Love az első két fordulóban 6 touchdownt osztott ki labdaeladás nélkül. Ha pedig kiterjesztjük ezt a harmadik játékhétre is, akko 7-1 az arány, miközben a Packers egy 2-1-es mérleggel nyitotta az évet. A korai bizakodást azonban egy mélyebb hullámvölgy követte. A következő 4 forduló mindegyikében vereséget szenvedett a gárda és már-már reálisnak tűnt egy top5-ös pick is a jövő évi drafton. A vereségek alkalmával Jordan 9 alkalommal adta el a labdát (interception + fumble) miközben mindössze 5 touchdownra volt képes.

A negatív spirálból a Rams elleni találkozó rángatta ki őt és a szurkolókat is. A pesszimizmust az elmúlt hetekben a bizakodás váltotta fel, aminek a kicsúcsosodása volt a múlt heti Lions elleni meglepetés győzelem Hálaadáskor. Ha az egész évet nézzük, Love a szezon elején nyers statisztikák alapján jól játszott, de a haladó mutatók szerint korántsem annyira. A negatív spirálban sem romlott sokkal többet a játéka, persze valamennyit igen, de az igazán látványos inkább az, ahogy a 9. héttől kezdve játszik. Az egész éves mintát figyelve látható, hogy igazán itt a szezon közepén van az első komolyabb ugrás a játékában, méghozzá pozitív irányban. A Rams elleni meccs óta:

• Dropbackekként a 3. legjobb EPA-vel bír
• Szintén 3. a nagy játékokban
• 4. sikerességi rátában
• Várható pontosságban 5.
• 3. big time throw-kban

Minden statisztika azt mutatja, hogy olyan játékosokkal van egy szinten ebben az időszakban mint CJ Stroud, aki nemcsak az év újonca lesz, de 1-2 MVP szavazatot is kaphat majd akár, valamint Dak Prescott, aki jogosan lépett be a már említett MVP versenybe.

A felfelé ívelő széria persze egyáltalán nem váratlan a támadósortól és magától Love-tól sem. A Packers támadósora a legfiatalabb a ligában. Ha Aaron Jones éppen nem elérhető (márpedig idén rendre sérüléssel bajlódik), akkor az összes skill játékos még újonc szerződésen van. Ahogy a támadófalban is a veterán Bakhtiari hiányában csupán Elgton Jenkins az, aki már második szerződés alatt játszik. Egy ennyire fiatal egységben, ahol hiába negyedik évét tapossa az irányító, gyakorlatilag ő is újoncnak tekinthető, teljesen normális a formaingadozás. Az elkapni hivatott játékosok ráadásul histórikusan rutintalanok. Watson és Doubs másodéves, ráadásul előbbi idén is többet volt már sérült. Rajtuk kívül pedig mindenki elsőéves: Reed, Wicks, Musgrave és Kraft. Ez az év elején elég sok dropban, rosszul megfutott útvonalban és elrontott playben manifesztálódott.

Hol állunk tehát most? Mennyire lehet hinni a Love projektben?