Nyert a Panthers, nullázott a Dolphins, még döcög a Chiefs

A Dolphins Tyreek Hill hiányában is úgy kiütötte a Jetset, hogy még pontot sem engedett. A Chiefs még mindig döcög, de azért a Patriotsot így is meg tudták verni. A Saintsre hasonló mondható el a Giants ellen, a Panthers pedig idei második győzelmét aratta, méghozzá a Falconst megverve az utolsó pillanatokban. 

New York Jets @ Miami Dolphins 0-30

Amikor még a nyár elején eldöntöttem, hogy befizetek a Jet Travel miami útjára, akkor egy Aaron Rodgersszel fémjelzett, Super Bowl esélyes Jetsre számítottam, illetve egy nagyon jó Dolphinsra a liga talán legjobb elkapójával. Ehhez képest már másodszorra nézhettem végig egy blowout vereséget Zach Wilsontól, ráadásul még Tyreek Hill sem játszott. Nyilván ez legyen az ember legnagyobb baja, de ezt az alázást még a Dolphins szurkolók is unták, az első félidő után már szinte mindenki a telefonját nyomkodta.

A Jets sajnos szót sem érdemel. A támadósor szó szerint nulla volt, az első félidő végén valami +2 yardon állt a támadósor, nettó yardot nézve Zach Wilson -11 egységgel fejezte be a találkozót (meccs közben lecserélték). Ebben az irányító mellett nagy szerepe volt a támadófalnak, ami hat sacket és számtalan siettetést engedett, illetve futáshoz sem tudott blokkolni (1,9 yardot átlagolt a Jets). Emiatt sem Rodgersszel, sem Patrick Mahomesszal nem lett volna lehengerlő a Jets offense, ez pedig intő jel a jövőre a nézve. Mondjuk Wilsonnál és a két INT-t dobó Trevor Siemiannál csak jobban lehet játszani.

A New York védelme mutatott szép dolgokat, de nem tudott dominálni, inkább csak átlagos volt, a gyenge offense és a turnoverek nélkül is feltett volna a Dolphins 20+ pontot, ami nagyon jó gameplannel érkezett. A Jetsnek a futásra úgy ahogy volt válasza, de Jaylen Waddle-lel semmit nem tudott kezdeni, pedig Hill hiányában csak rá kellett figyelni.

A Dolphinsnál természetesen minden tökéletes volt. Mostert megszerezte a 19. és a 20. TD-jét is a mérkőzésen, Waddle nyolc elkapásból 142 yardig és egy TD-ig jutott, a védelem pedig a nullázás mellett hat sacket, kilenc leütött passzt, két INT-t, egy fumble-t és legalább nyolc QB-hitet jegyzett. Tua Tagovaiola is jól játszott, viszonylag jól kezelte a rá nehezedő nem túl nagy nyomást, nehéz bármibe is belekötni.

(renningan)

Kansas City Chiefs @ New England Patriots 27-17

A Patriots Bailey Zappe vezetésével helyenként remek támadójátékot mutatott, a vendég Chiefs támadósor pedig továbbra sem tudta levetkőzni az idei szezonra jellemző bosszantó hibákat, de végül vendég győzelem született, még ha izzadságszagú volt is egy ideig.

Az első negyedben a Chiefs került elsőként a pontszerzés közelébe, de a támadókra érkező büntetés miatt csak mezőnygólt rúghattak, azt viszont Harrison Butker kihagyta, megszakítva az eddig tökéletes idényét. A nagyon pontosan játszó Zappe is hosszú támadósorozatra vezette a hazaiakat, de ugyanúgy jártak, mint előbb a Chiefs: támadóbüntetés, majd kihagyott mezőnygól. A Chiefs ezután rengeteg trükkös- és fake játékot hívott, egy screen passzal haladtak 50 yardot, majd Rashee Rice jegyezte a meccs első touchdown-ját (McKinnontól kapta meg a labdát).

A második negyedben Zappe abszolút lendületben maradt, nagyon érezte a slant útvonalat futó elkapóit és a pálya közepén Hunter Henryt is, a harmadik kísérleteket is megoldották. Végül 4&1-es szituációban Henry kapott el egy touchdownt egy hosszú Patriots drive-ot megkoronázva.

Közvetlen a következő játéknál Patrick Mahomes pedig interceptiont dobott, amit Marte Mapu (miután erőszakosan elhappolta a labdát Bell elől) a 10 yardoson belülre hordott vissza. Henry megint elkapta Zappe passzát az end zone-on belül, de egy holding büntetés érkezett a támadókra, így csak mezőnygól jött össze a rövid pályából. 10-7-re így is a átvette a vezetés a New England.

Ami idáig működött a hazaiaknál, az a meccs hátralévő részére gyakorlatilag elveszett: a következő öt labdabirtoklásuknál sehova nem tudtak haladni, ami az egyre agresszívabb Chiefs-védelemnek is köszönhető volt. A túloldalon a Patriots passzsiettetése is nyomás alatt tartotta Mahomest, de a támadósor legalább ugyanannyira megnehezítette a saját dolgát. Az első félidő kétperces figyelmeztetésén belül (amikor a Kansas City a legponterősebb) még McKinnon kapott el egy touchdownt. A második félidőben is hosszan tudta birtokolni a labdát a Chiefs, zsinórban már négy harmadik kísérletet oldottak meg, de Kelce elejtette Mahomes pontos labdáját az end zone-on belül és csak mezőnygólra futotta ebben a drive-ban. Az addig pontosan játszó Zappe is csúnya hibát vétett, az interceptiont Willie Gay a 7 yardos vonalig hordta vissza, majd Edwards-Helaire kapta el Mahomes passzát akrobatikus mozdulattal.

Butker még értékesített egy mezőnygólt, amivel magabiztos, 27-10-es előnybe került a Chiefs a zárónegyed előtt. A Chiefs egy mindent lezáró drive-ra készült, az első játéknál viszont Kadarius Toney (megint) nagyot hibázott, elejtette Mahomes tökéletes passzát, a Patriots pedig megszerezte a labdát. A rövid pályát ki is használták, Kevin Harris futott be a labdával a célterületre. A Patsnek már nem volt reális esélye a fordításra, további esemény már nem is történt a meccsen.

A Chiefs oldaláról most a győzelem a legfontosabb, de azért továbbra is félig üres a pohár: részben sikerült az elmúlt hetek gyengeségeit kinőni, például képesek voltak pontokat szerezni a második félidőben is, de az egyéni hibák ugyanúgy jelen voltak a támadóoldalon. Ezen a meccsen is négy labdát ejtettek el az elkapók, de Jawaan Taylorra is jött a menetrendszerű sárga zászló false start miatt.

Patrick Mahomes passzolt 305 yardot, két touchdownt, a két interceptionjénél pedig legfeljebb az elsőnél hibázott, ő mindent megtett, és teljesen érthetően látszott frusztráltnak a meccs végén. Edwards-Helaire-nek azért jó meccse volt, Rashee Rice (9 elkapás, 91 yard) konzisztensen kiemelkedő teljesítményének pedig különösen örülhetnek. A Patriots oldalán Bailey Zappe-nek (180 yard) remek első félideje volt, amihez a második felében viszont alig tudott hozzátenni: az interceptionön kívül pontosan passzolt, főleg a pálya közepén érezte Hunter Henryt (7 elkapás, 66 yard).

Két szempontból hasonlót mutattak a csapatok: alig hívtak futójátékot támadóoldalon, a védekezés pedig itt is-ott is agresszív volt és játékokat is csináltak, elvégre mindkét védőegység a liga felső harmadába tartozik. Nem született meglepetés, nyert a Kansas City Chiefs, de a feloldozást még nem teljesen kapták meg.

(nadubinszky)

New York Giants @ New Orleans Saints 6-24

A Giants vendégjátéka New Orleansban egy félidő után nem az eddigi szezon legjobb 30 perce volt. A mérkőzés elején Gillan puntja után már készülhetett a Saints az első támadásához, de Deon Jackson belefutott a punterbe, így folytathatták a támadást és végül Bullock mezőnygóljával a vezetés is meglett. Ezek után nem a sikeres támadások jöttek a csapatoktól, de a Saints azért összerakott egy szép drive-ot, aminek a végén Keith Kirkwood touchdownja után örülhettek a hazai szurkolók. Az első félidő inkább a védelmekről szólt, főleg a Saints keserítette meg Tommy DeVito életét. Négy sacket is szereztek rajta, az utolsó támadásnál pedig meg is sérült, így Tyrod Taylor jött a helyére. Az első félidő utolsó támadásában azért még egy mezőnygólt elért a Giants, hogy még jobban a hazaiak nyomában legyenek. Ebben a mezőnygólban az érdekesség, hogy Randy Bullock sérülése miatt a punter Jamie Gillan rúgta be 40 yardról. A nem túl eseménydús két negyed után 7-6-os hazai előnnyel mehettek szünetre a csapatok.

A fontos kérdéseket a Saints gyorsan lerendezte a második félidő elején. Első három támadásukból feltettek a táblára 17 pontot. Juwan Johnson és Jimmy Graham a TD-ket hozta, míg Blake Grupe 50 yardról értékesített egy mezőnygólt. Jimmy Graham igazán hasznos játékosa az idei Saintsnek, a veterán tight endnek hat elkapása van ebben a szezonban és ez már a negyedik touchdownja volt, korábbi sikerei helyszínéré visszatérve tud segíteni a csapatnak. A Giants oldalán viszont támadásban a második játékrészben is azt kaptuk, amit az elsőben. Hiába térhetett vissza Tommy DeVito, a hétfői Packers ellen aratott teljesítményből nem sokat láthattunk. Csak egy-két jól megoldott negyedik kísérletet emelhetünk ki tőlük, de ez most kevés volt, hogy versenyben legyenek. DeVito dolgát előtte a fal sem könnyítette meg, összesen hét (!!!) alkalommal sackelték. A Saints végül megérdemelten aratott győzelmet 24-6 arányban.

A Giants oldalán ezen az estén nem nagyon működött a támadó egység. Mindössze 193 yardig jutottak és csak az első félidőben tudták szorosan tartani a mérkőzést. A futás nem működött egyáltalán, Barkley mindössze 14 yardig jutott New Orleansben. A védelemről is ugyanez mondható el, hogy az első félidőben még meg tudták fogni a Saints támadásait, de a második félidőre ez már nekik sem sikerült, az ellenfél folyamatosan pontokat tett fel ellenük és Derek Carrnak is volt ideje végiggondolni mit is szeretne, mindössze egy sacket szereztek rajta.

Hazai oldalon Derek Carr jó teljesítménnyel lépett elő és három touchdown passzt osztott ki eladott labda nélkül. Az egységből mellette még Alvin Kamara emelhető ki 66 futott- és 44 elkapott yardjával. A védelem pedig ihletett formában játszott. Tommy DeVitónak esélyt sem adtak, hogy ott folytassa, ahol hétfőn abbahagyta. Hét alkalommal sackelték, ebből hármat Tanoh Kpassagnon vállalt magára.

Győzelmével a Saints továbbra is harcban a csoportgyőzelemért és playoffért, ebben a tekintetben is fontos volt ez a jó teljesítmény a Giants ellen.

(kronikk)

Atlanta Falcons @ Carolina Panthers 7-9

Borzalmasan színvonaltalan volt ez a mérkőzés, még azt a durván 160 forintot (45 centet) sem érte meg, amiért pár napja vesztegették a belépőket. Pedig a Falcons számára nem volt tét nélküli a találkozó, egy győzelemmel továbbra is versenyben lett volna a csoportgyőzelemért, most viszont egy meccses hátrányba került a Saintsszel és a Bucsszal szemben.

Már a szerzett pontok alapján is egyértelmű, hogy a támadósorok nem voltak a toppon. Egyik egység sem érte el a 300 total yardot, a Falcons a 200-at is csak épp hogy átlépte (204), és mindkét offense 4,5 yard alatt teljesített játékonként. A különbséget a két csapat között az jelentette, hogy az Atlantánál Bijan Robinson és Desmond Ridder is összehozott egy turnovert: előbbi a saját 20 yardosánál, amiből mezőnygólt szerzett a Panthers, utóbbi az ellenfél 5 yardosánál 7-6-os előnyben a mérkőzés végén, ami után FG-távolságig jutott a Carolina és eldöntötte a meccset.

Pozitívan senkit nem lehet kiemelni. Bryce Young ugyan a végén levezetett egy nagyon szép game winning drive-ot leégetve a mérkőzésből maradó 7+ percet, de összesen 176 total yardra volt képes. A támadófala sem tudta megvédeni, nem működött a futójáték, de a védelem is leginkább abból élt, hogy a Falcons bántóan vakon van már hetek óta. Derrick Brown még futás ellen rendben volt, de pass rush-ban ő sem mutatott semmit, Brian Burns meg egy összeszedett fumble-lel és egy borzalmasan megdobott passz leütésével vette ki a részét a győzelemből.

A másik oldalon Calais Campbell jól játszott, volt egy sackje és pár hitje is, bár a Panthers támadófal ellen ez szinte kötelező. A futás elleni védelem viszont döcögött, több nagy játéka is volt a hazai csapatnak és különösen az utolsó 17 játékból álló, 7+ percig tartó 90 yardos GW-drive-ot nem teszi ki az ablakba az egység.

Egy minőségi védőcsatával persze nem lenne gond, annak is megvan a maga szépsége, de ez a két offense akkor sem tudott volna 20 pontot szerezni, ha nincs ellenfél a pályán. Különösen a Falcons offense volt kilátástalan, az ég adta világon semmi nem működött, ami művészet egy 1/8-as Bijan Robinsonnal, egy korszakos tehetség tight end Kyle Pittsszel és a Pro Bowl kaliberű Drake Londonnal, még ha a támadófalban voltak is sérültek. A csapat egyetlen TD-je egy 56 yardos Jonnu Smith (!!) nyargalás után született, ami egyébként a vendég gárda teljes termelésének több mint negyedét tette ki. Ha ezek után sem lesz veszélyben Arthur Smith állása, akkor ő a legnagyobb zseni az NFL-ben.

(renningan)