Pickens-show, majd nyögvenyelős Bills győzelem karácsony előestéjén

Amikor már szinte mindenki leírta őket, akkor a Steelers Mason Rudolph vezetésével nagyon simán verte meg a remek formában lévő Bengalst, nagyban köszönhetően George Pickens hihetetlen teljesítményének. Éjjel pedig az új főedzővel harcba induló Chargers majdnem meg tudta verni az épp szárnyaló Billst, amely bele is aludt a meccsbe, majd sok hibát is vétett. 

Cincinnati Bengals @ Pittsburgh Steelers 11-34

Megint működött a Mike Tomlin vudu, a Steelers hazai pályán borította a papírformát az AFC egyik legforróbb támadósora ellen. A védelem teljesen összezavarta Jake Browningot, az offense pedig a szezon legjobb teljesítményét nyújtotta. Jó ómennek bizonyult, hogy ilyen közel karácsonyhoz Mason Rudolfot Rudolphot nevezték ki kezdő irányítónak a mérkőzésre.

Álomszerűen kezdődött a találkozó a Steelers számára. Miután egy first down után puntra kényszerítették a Bengals támadósort, Rudolph első passzkísérletéből George Pickens 86 yardos TD-t szerzett. A munka nehezebbik részét a másodéves elkapó végezte el, egy rövid elkapás után begyújtotta a rakétákat, és végignyargalt a pályán. Úgy tűnt, hogy pontszerző drive-val válaszol a touchdownra a vendég együttes, Browning azonban a vörös zónában érthetetlen hibát vétett. Nagy nyomás alá került a Bengals irányítója, de ahelyett, hogy biztonsági megoldást választott volna, inkább feldobta a labdát triple coverage-be, aminek törvényszerűen interception lett az eredménye a safetyvé avanzsáló Patrick Peterson révén.

Eközben a Steelersnél minden rendben volt támadóoldalon. Működött a futás és a passz is, úgy hatoltak át a Cincinnati védelmén, mint kés a vajon. Calvin Austin futott hatpontosával már 14 ponttal elhúzott a hazai gárda (külön kiemelném Jaylen Warren parádés blokkját). Puntot váltottak a csapatok, majd Browning újabb interceptiont dobott, a Steelers pedig könyörtelenül kihasználta a labdaszerzést. Najee Harris 3 yardos futásával már 21 pontra hízott a Steelers előnye.

Ezt követően a Bengals ismét eljutott a vörös zónába, azonban a támadósorozat végén megkérdőjelezhető volt a playhívás, így turnover on downs lett a drive vége. Mike Tomlin pedig agresszív maradt, nem pörgettette le az órát a támadósorral, és ennek eredményeként még 3 pontot feltettek a táblára George Pickens elképesztő elkapásának köszönhetően. Félidőben 24-0 volt az állás a hazai csapat javára.

A második 30 perc elején a Bengals lemásolta, amit a Steelers az első negyedben csinált. Puntra kényszerítették a hazaiakat, majd a félidő első Browning passzából Tee Higgins 80 yardos TD-t ért el és a kétpontos kísérlet is sikerült. Ekkor rövid időre felcsillant a remény a vendégek számára, de Pickens gyorsan lehűtötte a kedélyeket, 66 yardos elkapott hatpontosával visszaállította a 3 labdabirtoklásos különbséget.

Innentől kezdve pedig már nem volt más dolga a hazai együttesnek, mint hogy ne hibázzanak és menedzseljék le a mérkőzést, ami végül sikerült is. A vendégek támadósora a találkozó hátralévő részében már csak 3 pontot tudott feltenni a táblára egy sikertelen negyedik kísérlet, egy interception és egy punt mellett.

Remek teljesítményt láthattunk a Steelerstől, mind védő-, mind támadóoldalon dominálni tudtak. Rudolph hiba nélküli, sallangmentes játékot mutatott be, elvette amit a védelem adott neki, emellett pedig volt pár extra átadása is. A mérkőzés hőse azonban Pickens volt, aki megette reggelire a komplett Bengals secondaryt, 4 elkapásból 195 yardig és 2 touchdownig jutott.

Ugyanakkor a védelem sem akart kimaradni a mókából. 3 interceptiont szerzett a defense Eric Rowe, Patrick Peterson, illetve Alex Highsmith révén, míg a T.J. Watt vezette pass rush folyamatosan terror alatt tartotta Browningot (3 sack, 8 QB hit), aki ennek köszönhetően hibát hibára halmozott. A győzelemmel a Steelers életben tartotta playoff reményeit, de ez így is csupán 10% körüli esélyt jelent a New York Times szerint.

Bengals oldalról katasztrófa volt a mérkőzés, mind a védelem, mind a támadósor csődöt mondott. Browning nem tudott mit kezdeni a Steelers zóna blitzeivel, és nagyon sok rossz döntést hozott. A futójáték meg lényegében nem létezett, ráadásul a korai nagy hátrány miatt inkább a passzjátékra kellett hagyatkozniuk. Ezzel a vereséggel még mindig nyeretlen csoporton belül a Cincinnati, a rájátszás esélyeik pedig minimálisra csökkentek (11% az NYT szerint).

(Atreus)

Buffalo Bills @ Los Angeles Chargers 24-22

A Bengals veresége pedig azt is jelentette, hogy a Billsnek a saját kezében lett a sorsa a rájátszást tekintve, tehát ha mindhárom meccsét megnyeri, akkor biztos ott lesz a playoffban. Most a múlt héten edzőt és GM-et menesztő Chargers otthonába látogattak, de nem hozták azt a domináns játékot, amit mondjuk múlt héten a Cowboys ellen.

Konkrétan adtak is 20 perc előnyt az ellenfélnek udvariasságból, hiszen három támadásból mindössze 55 yardra és három puntra futotta Josh Allenéknek, sőt még a speciális egység is hibázott egy nagyot, amikor Deonte Harty fumble-t vétett egy visszahordásnál. Ezt a bealvást csak részben használta ki a Chargers. Az első támadásból ugyanis nagy underdogként furcsa módon nem mentek neki a negyedik kísérletnek az ellenfél 2 yardosán, pedig odáig nagyon szépen meneteltek el. A fumble utáni rövid pályát viszont sikerült TD-re váltani Easton Stick futásával, így 10-0-ra vezettek 20 percet követően.

Itt viszont megérkezett a meccsbe a Bills egy 57 yardos Gabe Davis touchdownnal, ahol Allen szépen hosszabbította meg a játékot és találta meg elkapóját mélyen. Egy gyors Chargers punt után pedig ismét végigmentek a pályán, a támadás végén Josh Allen futott be a gólvonalon túlra, így a félidőben már a Bills vezetett, és úgy tűnt, innen akár sima is lehet majd.

De nem lett. Josh Allen egy interceptionnel nyitotta a harmadik negyedet, amire egy mezőnygól volt a válasz a túloldalon, így egy pont volt a különbség. Itt még egy touchdownnal el tudott húzni 8 pontra a Bills, miután Allent nyomkodták be a célterületre, azonban a Chargers rúgott még két mezőnygólt, így 7 perccel a vége előtt felzárkóztak két pontra.

És itt még nem volt vége! James Cook ugyanis fumble-t vétett a saját 30-asán, így egy újabb field goallal már a Chargers vezetett 5 és fél perccel a vége előtt! A Billsnek viszont sikerült az órát lefuttatva elérni az ellenfél tízesére, ahonnan már nem erőltették a touchdownt, megelégedtek egy mezőnygóllal is fél perccel a vége előtt, ezzel pedig a vártnál sokkal szorosabban megnyerték a meccset.

A Bills megmutatta, hogy nagyon inkonzisztens tud lenni hétről hétre: bárkit meg tudnak verni, de szinte bárkitől képesek kikapni. A múlt heti Cowboys elleni hatalmas siker után most nagyon közel voltak ahhoz, hogy elbénázzák az esélyeiket. A futójáték egyébként most is egész jól nézett ki, tudnak erre támaszkodni, ha kell. Az elkapóknál pedig Gabe Davis szokásához híven 2-3 teljes nullázás után hozott egy hatalmas 130 yardos meccset. Allen az interceptionjét leszámítva jól játszott, a végén pedig nagyon szépen futtatták le az órát. A turnoverek még mindig vagy már megint problémát jelentenek, három labdaeladással azért ritkán nyer az ember, de most megúszták. A védelem felemás volt, mert engedtek hat pontszerző akciót Easton Sticknek, de ebből csak egy volt touchdown és kétszer rövid pályával kellett megküzdeniük. Szereztek öt sacket viszont, ami jól mutat, Ed Oliver kifejezetten jól játszott a fal közepén.

Ami a Chargerst illeti, harapós, küzdős teljesítmény volt a részükről, ami nem mindig volt elmondható Brandon Staley alatt. Az “új edző fellelkesülés” viszont megvolt, és Giff Smith láthatóan jól tudta motiválni a játékosait erre a találkozóra. Easton Stick egyébként abszolút rendben volt, nem csinált túl sok mindent, de nem is hibázott nagyokat, és a lábaira is lehetett támaszkodni – plusz egyébként egész sok kreatív futást meg end aroundot és hasonlókat hívtak támadóoldalon. A védelemben egyértelmű volt a váltás az új koordinátorral, aki leegyszerűsítette Staley nagyon bonyolult rendszerét, és így szabadabban és jobban tudott mozogni az egység.

Sok szempontból győzelmet érdemelt volna a Chargers, hiszen több first downjuk volt, többet birtokolták a labdát, kevesebb büntetésük volt, 3-0-ra hozták a turnover csatát, a végén mégis kikaptak. Nagyrészt azért, mert csak mezőnygólokat tudtak rúgni, a kiválóan játszó Cameron Dicker ötöt is értékesített ezekből. Ha a legelején nekimennek negyedikre és meg is csinálják, akkor jó esélyeik lettek volna a győzelemre is. Hosszú távot nézve persze ez a jobb kimenetel, hiszen így lehet egy top5-ös pickjük is akár.

A Chargers így matematikailag is kiesett a rájátszásért folytatott harcból, a Billsnek viszont ugyebár saját kezében a sorsa és a New York Times szerint 80% eséllyel be is jutnak majd.

(katonadani)